ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-09-02 / 35. szám

ják ki az igazságot. Akinek a koponyája kisebbnek bizonyul, annak föltétlen igaza van. A létért való ezen küzdelemben, melynek törvényeit Európa tudósai olyan szépen kidolgozták, válnak ki azután a fajok kiválóságai. Azért amint ismeretes, csupa kiválóságból áll az egész társaság. Hol az az idealista, kit ennyi egyenlőség és boldogság ki nem elégítene. És a szociáldemokrácia programmja épen ide vezet. Azért kár volna az elvtárs uraknak becses piros vérüket kockáztatni, mikor ezt a boldogságot mind készen és kevesebb fáradtsággal feltalálhatják. Hamburgból vannak járatok nemcsak Amerikába, hol dolgozni kell, hanem Afrikába is, hol csak osztozkodni kell. Ezeket óhajtottam az »Emberi jogok «-ra megjegyezni. Palkovich Viktor. A kath. tanitók- III. kongresszusáról. Nagy lelkesedés mellett zajlott le aug. 27. és 28-án a kath. tanitók III. országos kongreszszusa, melynek eseményeiről és tanulságairól akarok e helyütt egyet-mást elmondani. A kongresszuson tartott előadásoknak és hozzászólásoknak lényeges része a tanítóknak a nemzeti öntudat és fajszeretet ápolása és fejlesztése körüli teendőiről szólt. Ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy a kath. tanítóság hazájának a nyomorúságos fizetés mellett is egyik leghűbb fia volt és marad a jövőben is. De hangsúlyozva jegyezte meg a kongresszus, hogy a tanítóság eme feladatának silány anyagi helyzete miatt a kívánt mértékben nem felelhet meg, A tanítók oly mostoha elbánásban részesülnek; hogy lelkesedésük kialszik, munkakedvük lelohad. Tanúi ennek az állapotnak ama éles kifakadások, melyek a kongresszuson elhangzottak. Már pedig a tanitók lelkesedésén dől el jórészben hazánk függetlensége, boldogsága, jövendő sorsa. De kimondotta a kongresszus, hogy ezen dől el a kormány sorsa is. \ Továbbá megnehezíti a tanítóknak a nemzeti öntudat és fajszeretet ápolása körüli munkáját, a nép jelentékeny részének kiáltó szegénysége és ebből eredő határtalan elkeseredése is, mely azt a nemzetközi szocialisták táborába hajtja. Amily igazságtalanok egyes vezető körök a tanítókkal szemben, ép oly igazságtalanok a nép t legszegényebb rétegével szemben is. Legyen tehát igazság, legyen méltányosság / Méltányolják, becsüljék meg a tanítók^ munkáját, hogy azok lelkesedéssel gondozhassák, taníthassák a népet; teremtsenek Méltányos adórendszert stb., hogy a nép érezze, hogy ő nem számkivetett és akkor : ez az elszigetelt magyar nemzet erős lesz. Azonkívül ezen kongresszus bizonyságot tett arról is, hogy a kath. tanítóság eszményi vallását, hivatását nem kényszerből, -hanem meggyőződésből szolgálja és igy megérett már az önállóságra, melyért képessége, ereje tudatában már annyit harcolt. Sajnos, e dolgokban a kongresszus nem vívhatta ki mindazt, mit a tanítóság joggal követel. Mégis Keményfy K. Dániel helybeli tanitóképző tanár javaslatára és alapos érvelései után a kongresszus utasította a Tanügyi Tanácsot, hogy a br. Jeszenák-féle tervezetet oly értelemben dolgozza át, hogy az ügyeket intéző iskolai hatóságokban a tanitók is megfelelő képviseletet nyerjenek. Ezt az indítványt a papok közül még Blaskovich Ferenc kanonok is támogatta. Ideje már, — úgymond — hogy a papság necsak szóval mondja a tanítókat testvéreinek, hanem e testvéri viszonyt tettekkel is bizonyítsa be. Ezenkívül csekélységem is nyújtott be két indítványt. Az egyikben annak kimondását kértem a kongresszustól, hogy a br. leszenák-féle rendszabálytervezetnek ama intézkedését, mely szerint a népiskolai nevelést., és tanítást a plébános-igazgató vezeti és irányítja, e lapok hasábjain már slőadott indokoknál fogva változtassa meg oly értelemben, hogy : a plébános-igazgatónak a tani;óval szemben jogában áll a vallás érdekeit ugy \z iskolában, mint annak falain kivül is ellenőrizni és az esetleges kihágásokat az arra rendelt latóságoknál megtorlás végett feljelenteni. Erre iz indítványra az elnök kijelentette, hogy ez a /áltoztatás körülbelül ily értelemben már meg:örtént, de a lapok hiányos közlése miatt nem ött nyilvánosságra. Második indítványom az iskolaszékek indokolatlan hatáskörének csorbítását célozta. Azonsán, sajnos, ezt a kongresszusnak nem állt módában megváltoztatni, mert azok az 1868. évi &XXVIII. t.-c.-ben gyökereznek. E bajon csak 1 törvény revíziója alkalmával lehet majd segíteni. Ezek után meg kell jegyeznem, hogy nagyon itt volna már az ideje, hogy képviseleti alapon megteremtsük »A Magyar Tanítók Országos Szövetségé«-t. A mai különböző egyesületek, kongresszusok a különböző eszmék ápolására és fejlesztésére igen alkalmasak és e célból továbbra is fen tartandók. De a népoktatási törvények kívánt revízióját és anyagi helyzetünk kellő javítását a multak tanulságai után csak ugy tudjuk elérni, ha e célból, de csupán csak e célból hazánk minden néven nevezendő tanítója egyesül. A nevelésben különböző eszközökkel törekszünk a cél felé, de helyzetünk javítását illetőleg mindnyájunknak együtt kell harcolnunk, ha célt akarunk érni. Fényes példaképen áll előttünk e tekintetben a vasutasok és a különböző hivatalnokok szövetsége. És ha mi nem követjük őket, ügyünk elbukott. Különben ez ügyben majd legközelebb inditványnyal járulok a párkány-kerületi tanítókor elé. Érdemes még megemlíteni Nagy Lászlónak, a tanitók országos bizottsága képviselőjének és Száva Jánosnak, a tanitók otthona képviselőjének nyilatkozatát, melyben a kath. vallás eszméjét dicsőitették és a tanítóság egyetemes összetartozandóságának és a tanügy és saját érdekeik előmozdítása céljából való szövetkezésnek fontosságát hangsúlyozták. A fizetést illetőleg a kongresszus a tanitóknak a XL, X. és IX. fizetési osztályokba való felvételét sürgette. # A siker a mi összetartásunktól függ. Igy szétforgácsolva, továbbra is a szövetkezett hivatalnokok mögött maradunk. Ha egyek leszünk az összetartásban, egyek a cél elérésében, akkor győzünk, különben hiába való minden fáradtságunk. Lett József. Egy szocialista vezér a sztrájk jogáról. A francia szociáldemokratákkal egyetemben a világ összes »elvtarsai« nagyra voltak vele, hogy Millerand Sándor híres francia szociáldemokrata vezér a Waldeck-Rousseau kormányban a francia iparügyek minisztere lett. Akkoriban a szoci legények majd bőrükből ugrottak ki, ugy örültek .a nagy szerencsének. A szociáldemokraták élénk fantáziája képzeletet felülmúló tevékenységet fejtett ki. Olvashattuk minden körmös újságban, hogy most már holtbizonyosan bekövetkezik Franciaországban a kormosok uralma, utána pedig összedől egész Európában a mai korhadtnak címzett társadalmi rendszer. Az álom világából hamar fölrázta a kormosokét — maga Millerand, aki szakított korábbi radikalizmusával és mint miniszter nem a társadalmi rend fölforgatására, hanem a szociális ellentétek kiegyenlítésére törekedett a mai társadalmi rend keretén belül. A keserű csalódás hatása alatt — rendes szokás szerint — a kormosok dühöngtek, átkozódtak, ökölbe szorították kezüket s csak akkor nyitották azt ki mosolygós ábrázattal, amikor a munkásokhoz fordultak kérni — fájdalomdijat. Ezóta Millerand Sándor, a kormosok szemefénye, gyűlölt egyéniség lett a világ minden szociáldemokratája előtt, ez azonban nem gátolja az államférfit, hogy miniszter korában elkezdett szociális tevékenységét ne folytassa. Ennek a tevékenységnek egyik megnyilatkozása az a nagyhatású beszéd, amelyet nemrégen tartott a sztrájk jogáról a munkások törvényes védelmére alakult nemzetközi egyesületben. E beszédben — amelynek hatása jóval túlterjed Franciaország határán s többé-kevésbé viszonyainkra is irányító lehet — kifejtette Millerand, hogy Franciaországban a sztrájk állandó veszedelem, amely ha nem akut, akkor is bizonyosan lappang. Az 1892. évi december 27-én hozott törvény, mely a munkások és munkaadók vagy alkalmazottak közti békés megegyezésről vagy bíráskodásról intézkedik, nem bizonyult kielégítőnek. O maga Waldeck-Rousseauval egyetértve 1900-ban kidolgozott egy javaslatot a munkásösszeütközések elsimítása tárgyában; ez a javaslat azonos elveken alapul a más iparüző országokban már elfogadott törvényekkel, melyek üdvösnek mutatkoztak a sztrájk hirtelen és könynyen végzetessé ' válható kitörése ellen. Ahol ezeket a törvényeket alkalmazzák, ott a munkások maguk választanak állandó megbízottakat, akik közlik a főnökökkel a vállalat munkásainak kivánalmait s már csirájában eloszlatnak minden támadható félreértést. Ha a visszavonás nehezebb természetű, hogysem a megbízottak elintézhetnék, akkor a munkások is, meg a főnök is kijelölnek néhány tagot egy bíróságba, amely függetlenül dönt a vitás ügyben. Ha az egyik fél vonakodik a bíróságba kiküldetni emberét, vagy ha az Ítéletben a biróság megalakulása után egyik fél nem nyugszik meg, csak akkor kerülhet sor a sztrájkra; de akkor is az érdekeltek többségének titkos szavazással kell elhatároznia a munka megszüntetését ; s minden egyes esetben a sztrájk kimondását tudatni kell a munkatanáccsal, hogy ő döntsön róla, vájjon a törvényszerű formákat nem sértették-e meg? Ez a sok forma pedig arra való, hogy időt engedjen az összes érdekelteknek arra, hogy hideg vérrel és nyugodtan mérlegeljék tettük minden várható következményét, ne határozzanak a fölhevülés és izgalom első pillanatában, talán egy erőszakos kisebbség nyomása alatt. Millerand javaslatát annak idején a munkaadók és a kormosok is ellenezték. A munkaadók szívesen elfogadták volna, de féltek az állandó megbízottak intézményétől, amely velük szemben törvényes tekintélyt képviselt volna. A kormosok pedig a szakszervezetek befolyását féltették tőle. A javaslat persze a munkaadók abszolutisztikus uralma helyett az alkotmányos uralmat biztosította volna, de ezen nem kellett volna sajnálkoznia egyik félnek sem, mert egyik fél sem vesztett volna vele. De az ország maga sem birja meg politikai és gazdasági rendszerének e szembe szegezett ellentétességet. — Ugyanaz az ember, aki az általános szavazati jog révén beleszólhat a közügyek vitelébe és felelősségre vonhatja a politikai hatóságokat, munkája körében kénytelen alávetni magát egy felelősség nélküli hatalomnak. Ezért nem tartható fönn a jelen állapot. A megbízottak intézményének az lesz a foganatja, hogy a munkások óhajtásait és panaszait szabályozza, egységes mederbe tereli és nekik maguknak megszerzi azt a biztonságot, hogy minden kérelmüket meghallgatják. Akárhányszor azért tör ki a sztrájk, mert a munkásoknak nem volt módjukban, hogy kívánalmaikat az illető módon adhassák elő, vagy mert panaszukat elferdítve juttatták el a főnökükhöz. A szakszervezeteket sem kell félteni ettől az uj intézménytől, amely éppen ahhoz szoktatja a munkásokat, hogy érdekeiket kollektive ápolják és igyekezzenek érvényre juttatni, vele tehát megerősíti a munkások szervezkedését. A legfelső fórumon való döntés pedig a munkatanács elé tartozik, amely a szervezetek kebeléből alakult. Millerand az előadása végeztével hozzá intézett kérdésekre kijelentette, hogy az ő törekvése javaslatával a törvény uralmának biztositása az anarkia helyén és főképpen annak a kívánatos helyzetnek a megteremtése, hogy egy zavargó és erőszakos kisebbség ne kényszerithesse akaratát a munkálni akaró és békességet óhajtó többségre. HIREK. Hattyú-krónika. Ugyanis . . . midőn is . . Eljött az én hattyú-időin is . . . Egy röpke hír — Sötét, miként a sír; Regéli fázva, hűlve, könnyben úszva . . . Hja! Krónikást is elhagyja a Múzsa — És mint a rémes szálfa óriások A yellowstonei rengetegben, — Majdnem úgy dőlnek ki a krónikások . . . De sokkar szebben . . . Mert hisz a krónikás is költőféle, Ki nem hagyja oly könnyen el magát, — Minekelőtte porba hullana, Elnyikorogja még Hattyúdalát. Én is ... én is .. . ej, porba mégsem omlok, De krónikát se kotlok Ezentúl . . . Ergó, — fájdalom, — Elzengem most hattyúdalom! — — Hogy ezt méltón én meglehessem, Még tegnapelőtt nekikezdtem; És kisétáltam messze-messze, Csak egy fia-hattyút keresve, — Hogy meghallgassam nagyszerű dalát És mintájára irjak krónikát. De képzeljék el csak ! Bejártam A szigetet, erdőt . . . meg a határban Megnéztem minden kis vizet És hattyúdallal útam nem fizet! . ; . Mert Esztergomban völgyön és hegyen Hattyú biz

1 nincsen . . . (No van egy »holmi c A gimnáziumban, de az rég megszűnt már dalolni!