ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-08-26 / 34. szám

XI. évíoiyam. Esztergom, 1906. augusztus 26. 34. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A nép és földje. Esztergom, augusztus 25. (d) A nemzetközi szociáldemokrácia magyarországi zászlóbontása idején a magyar értelmiság ajtaján kopogás hallatszott. Mi volt? Ki volt? A korszellem kért bebocsátást. Szerényen, alázatosan, belenevelt ildomossággal, azonban határozott hangon kért magának helyet a társadalomban, majd sürgetett nagy, szociális értékű reformokat és követelt szeretetet. Meleg sziveket keresett, melyeknek lobogó lángjánál felengednek a nyomorúságtól ökölbe fagyott kérges tenyerek, lelkeket keresett, melyek mágnesi ereje visszaszívja az elhanyagolt magyar földről futó népet. . . Hogy fogadtuk a jövevényt: a jövő társadalmi rend individuális szellemét? Mit ad

7 tunk neki? ígéretet. Az elpuhult, a közjogi harcokban pártokra szakadt és a politikai erkölcs hiján levő vezető elem, mely a nemzet zsírján hízott nagyra, mint az ügyes panorámás, a fényes mult legendáival s őseinek erényeivel takarta saját hibáit, mulasztásait. Nem fogtak a Pató Pálok kapát, hogy feltörjék vele a földet és tenyerüket,* mert nem hittek az uj korban. Nem hittek a munka felséges diadalában, nem hitték, hogy nekik is dolgozni kell. Alapozni, épiteni egy erös, uj társadalmat, mert a régi himnuszok közül mindig erösebben hallatszik a gyomorkorgás. Nem hitték, hugy romba dől a szabadelvű aranyborjú s ezzel pokolba merül a horkoló tunyaság, az édes semmittevés, a bűbájosán édes álmokat hozó nemtörődömség is. ígért tehát az intelligencia s legtöbbje ha kezet is nyújtott egy kis szociális barátságnak, hamar lemosta judási igazsággal selymes tenyeréről a »bundaszagot,« a nép szagát, melyet még Kilhauser nem tett szalonképessé. Voltak emberek, — azaz hogy csakis azok voltak az emberek, akik megértették a kopogó, figyelmeztető szellemet s riadót fújtak, felkapták a nemzet nagy napszámosainak muzeumokban helyezett szerszámait s dolgozni kezdtek. Károlyi Sándorok, Prohászkák, a faj és hitszeretet melegével, apostoli tűzzel mentették a hazai földből erkölcseivel kitépett népet, de a magyar társadalomnak zöme, az az erőteljes, hatalmas test tunyán ráfeküdt a mozgalmakra s a gyomor himnuszára válaszkép legfeljebb ezt horkolta: Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar... És most itt ül nyakunkon a vörös veszedelem. A nemzetközi szociáldemokrácia nyiltan hadat üzent a társadalomnak. Már nem kopog, már nem kér a nagy nép fenség, már ordit! Nekiszabaditott vadként rohanja meg e nemzetnek minden államalkotó erejét. Rombol tekintélyt, gyújtogat házat és lelket egyaránt, lázit embert Isten ellen és állati dühhel üti le a türelmet hirdető ősz papot. Az elkeseredést megnyergeli a^ demagógia s nagy kozmopolita eszmékkel vetik és aratják a gyűlöletet. A népfenség már harcot viv s ezt a társadalom nem tudja másként visszaverni, mint Woornit négy fontos kenyereivel és burgonya-kartáccsal. Egy biztató van azonban a fájdalmas jelenségben. Az, hogy a Károlyiak, Prohászkák és Majláthok apostolokat is neveltek, kik erös kézzel fogtak az uj, a nagy és független népegység alapozásához. Talán kissé későn, de mégis a legjobbkor vették észre, hogy a nemzetközi romboló eszméktől meg kell menteni a föld népét. Magyarország agrár ország. A hazaszeretet, a nemzeti erény, az öntudat, a függetlenség utáni sóvár vágy, mind-mind ebből az istenáldott földből szívódik a nép lelkébe. A magyar földnek varázsereje van, mely le tudja kötni fiát. Vérrel termékenyített röge, nagy szellemek intéseit suttogó berkei a magyar nemzeti életnek hatalmas tényezője, tehát ezt, ezt, ezt kell megtartani a népnek. A nemzetközi eszméktől megmételyezett kézműves osztály nem tudja lángbaboritani az országot, ha a magyar földmives őrt áll a barázdákon ' Ezt az elvet látjuk kidomborodni Esztergom főispánjának legutóbb elhangzott felhívásából is. És helyesen gondolkozik Gyapay Pál, mikor a gazdasági egyesületeket jelöli meg, mint a magyar nép jólétének hathatós eszközét. Bár minden főispán, föbiró, pap, jegyző és tanitó követné öt e lelkes munkában. »Fei kell szabaditanunk a nemzet lenyűgözött gazdasági erejét az idegen behatások alól.« Igen, ennek legfőbb szüksége elérkezett, s nemes példát ád erre Esztergommegye gazdasági egyesülete. Tényleg szervezni kell a gazda-társadalmat, mert a mostani gazdasági fejetlenség szégyenitö, s az ennek nyomában fakadó közbaj és népnyomor pedig már tűrhetetlen. 1904-ben volt egy kis gazdasági mozgalom Esztergomban. Prohászka akkor monAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Futottam én is . . . Futottam én is bolygótűz után. Rajongtam én is döre álmokért S a kósza láng már többé nem hevit S az álom vágya immár nem kisért. Hevertem én is pásztortűz körül, Ringattak engem is dajkamesék S a tűz kihunyt és elnémult a szó S a lelkem csupa meddó' szürkeség. A lepkét, —- mint rég — már nem üldözöm, Irigyelem .r-jsak. hogy repülni tud És barnulom- a hullócsillagot, Mely végzete felé ragyogva fut. Szvoboda Román icsica. Szerbbe!. Jovánovics titan fordította Joánnovics M. Az ösvény, mellett álló bokor megzörrent, midőn Jankó lassú lépésekkel, mélyen gondolataiba merülve közeledettjMeglátszott rajta, hogy nem sokra becsüli életét. Mihelyt a zörejt meghallotta, megállott és kezében már lövésre készen tartotta a fegyvert, hű társát az ő gonoszságaiban. De egyszerre leeresztette, mert izgatottan és megijedve kiugrott a bokorból egy kis feketeszemű leány és igy szólt: — Jankó, Jánosom! . .. Itt vagyok . . . Amit elkövettem, azt sem anyám, sem apám nem tudják, amikor az este mindannyian lefeküdtek, lassan és vigyázva leereszkedtem az ablakon keresztül a kertbe, a kutyához siettem, megjuhászitottam, hogy el ne áruljon és szaladva ide jöttem, ahol találkozni akartam veled, az én sólyommadarammal. — Sztancsicám, de ki mondta neked, hogy én itt leszek ? 1 — Tudom, tudom Jankóm, ismerem minden lépésedet. — Mit mondasz ? Ki mondja meg neked az én lépteim okát? — Ne félj! nem ellenségeidtől értesülök. — De ki az, aki lépten-nyomon követ? — Az, aki kényszerítve van arra, hogy mindenütt veled együtt legyen. — Ki ... ? Mit mondasz . . . ? Tán nem Boriszláv ? ! — Igen, Boriszláv ! — Hát mit gondol ? — Jankóm, ugy-e nem fogsz haragudni ? Meg fogsz neki bocsátani ? . . . Tudod, hogy szeI retett, amikor még kicsinyek voltunk. Amikor még a nyájat őriztük, mindig körülöttem volt, már akkor sem tudtam szeretni, most sem, Istenemre, de tudod, mégis mindig sajnáltam, "ha valami baj érte ... — Sztánder Sztána! találkákat adtok egymásnak ?! — Igen is, nem is, Jankóm ! — Hát ugy van! Jól van ! — Miért volna az oly nagy vétek ? Ha találkozik velem az az ember, ezt mondja : »Isten hozott« — »Isten áldjon meg.« Én pedig szeretnék valamit rólad tőle megtudni és, csak ugy tréfából megkérdezem: hallod-e, az Istenre, hol kószáltatok a mai áldott napon. Egyet sóhajt, szemembe néz és mindent elmond: Hogy hol voltatok, mit csináltatok, ugy meséli el, hogy el kell hinnem, mert a puszta igazságot ( mondja. — Ugy is van, mert itt találtál! És hallod-e, mit mond még? — Hát . . . tudod, ugy vélekedik, hogy nagyon fáj az neki, hogy többé nem oly szabad, mint milyen azelőtt volt és hogy nem találkozhatunk többször anélkül, hogy az árulástól ne Minden* helybeli és vidéki tan- 'ULI tcml/nni/w intézetben használatra előirt loKUlctl IdlIKUIIjfV valamint a legjobb minőségű ivó" és VCIJZszerek kaphatók Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében Esztergomban. Részletes tankönyv-jegyzék ingyen.