ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-08-12 / 32. szám

szenvedőben elszorul a sziv, összeszorul az ököl, felforr a vér. Azelőtt a milliók nem hallották egymás panaszát, mindenik azt gondolta, talán csak nekem van rossz dolgom: de ma az újságokban érintkezve, érzik, hogy sokan vannak, érzik, hogy erősek, megfeszítik magukat, hogy uj, igazságosabb világrendet alkossanak. És már is recseg, ropog a régi rozoga rendszer. Ok azt akarják, hogy ne 10 millió ember legyen a világon, hanem legyen 1500 millió, hiszen az Isten is ennyit teremtett, a földkerekségre. Uj társadalmat akarnak, melyben van egyenlő munka, kötelesség, elegendő szabadság, testvéri szeretet. Egy világot, ahol a tudás és a munka legyen az érdem alapja. Ahol kék vér és kilenc ágú korona nem szerepelnek. Egy világot, amelyben a vérkeringés meleg a testvéri szeretet tüzétől. Ettől az uj világtól ők ittasak, ez nekik eszméjük. Ha kell, éheznek érte és szenvednek, de bosszút is tudnak állani az ellenségen s nagyon félős, hogy a szocializmus is vérbe fürödve válik majd egy uj világ alapkövévé. És — sajnos — a szociáldemokraták, meg a nemzetközi vörösök épen ezt az alapot keresik. Nem érzi-e minden ember, mily rettenetes igazság van a szocializmusban ? Hol van az megírva, hogy ember csak néhány van a világon, a többi csak vad tömeg, rabszolga! Ez pogányság ! A betlehemi barlangból kiinduló hamisitatlan krisztusi igazságot kell megvalósítani az emberiségben, ami pedig a testvéri szeretet. A keresztény szocializmus ezt hirdeti, mert tudja, hogy a szocializmus az Isten gondolata, mely fejlik, mint a tőből a rózsa, még nem tudjuk milyen fog virítani, de hogy rózsa lesz belőle, az bizonyos. Ma még csak töviseit látjuk, melyek szúrnak, de majd kinő a virágja is, az igazi, hamisítatlan evangéliumi alapokon álló szociális társadalom. Az egyháznak kell első sorban, mint az emberi méltóság Istentől rendelt védőjének, a népek millióinak jogát védeni, érette küzdeni, az volna ma szép és helyes, ha a szenvedő emberiség az egyháznak emberi elemét úgy látná maga előtt, mint a jobb jövőnek buzgó harcosait. Egyszerűség, a nép szeretete és feszülő evangéliumi munkásság kell az egyházba s akkor az egyház fog állani a jövő társadalmának élén fényben és dicsőségben. Nemde a katakombákban hangzott fel az elnyomott rabszolgák ajkán a nagy szó: szabadság ! Nemde ott térdelt először egymás mellett a patrícius és az ő rabszolgája testvéri szeretetben, mint egyenlő emberek ! Nemde az első kereszténységben virágzott legszentebb szegénység s felebaráti szeretet ? ' Vissza a régi szent és önfeláldozó kereszténységhez és győzni fogunk! Hiszen az egyházat csak a világ kényszeritette bele jelen természetellenes helyzetébe. Tündököljön az egyház nem ruhában, hanem erkölcsi fönségben, buzgó munkásságban, evangéliumi egyszerűségben, komolyságban, és mély tudásban s akkor a szocializmus nem ellene fog támadni, hanem vele fog küzdeni. És akkor az A nemes alapitónő ma meghalt, de él szeretete az általa alapított irgalmas nővérekben, kik a hozzájuk forduló betegeknek ingyen nyújtanak gyógykezelést, ingyen orvosságot, ingyen tiszta puha ágyat. Ezen nyomorultak azok, kik hálatelt szívvel áldást esdenék s esdeni fognak most már sírjában is feledhetlen jó grófné poraira, mert az ő kezeit erezik, midőn oly gyöngéden kötik be sebeiket, az ő szerető szivének melegét élvezik, ha tiszta puha ágyban enyhítik fájdalmaikat, az ő szavát hallják, midőn a jó irgalmas nővérek kínjaik elviselésére a szenvedő Jézussal iparkodnak lelküket a boldog halálra elkészíteni. Kinek emlékét' ily hálás könnyek áldják, annak életrajzát nem kell puszta hangú szavakkal dicsőíteni, nem kell szóvirágból csokrot kötni koporsójára, mert ennek ravatalára az angyalok helyeznek méltó koszorút. Ime, ki áldásos életének történetét önmaga irta meg ily nemes tettekben, annak sírja felett időnként elhelyezendő emlék-virág leveleire imádsággal vésik be életrajzát nemzedékek, az soha meg nem hal. És ha már fájó a gondolat, hogy a jóknak is el kell e földön mulniok, mi az irás szavaival veszünk tőle búcsút: Intra in gaudium Domini tui! Menj be Urad örömébe! Viszolajszky Károly, a >Mária-ház« igazgatója. I egyháznak lesz alkalma megnemesiteni az egész szociális mozgalmat, mely mint minden uj gondolat, kezdetben még sok salakot hord magában, de az egyház szent vezetése alatt, még mielőtt uralomra jutna, megtisztulna. Keresztény szocialisták, ez utóbbi eszmét véssétek mélyen elmétekbe, csak bátran induljatok előre! Ezen az alapon nem dől meg a felépítendő épület. Iparkodjunk e nagy gondolaton mindnyájan dolgozni, hogy az egy szerencsés megoldásban érjen célt. Mert célt érni ugy is fog, csak az a kérdés, vérben-e vagy.vér nélkül. A vörösek — ha a jelek nem csalnak — vérben akarják megfüröszteni az alapot, nekünk azonban ily véres, ily bűnös alap nem kell! M. J. — „A sötétség madarai." Ily cimen jelent meg nemrég a B. H. hasábjain egy cikk, mely éles kritika tárgyává tette a volt szabadelvű darabont kormányt s annak még most is tömjénező, de voltaképen a sötétben huhogó és vijjogó baglyait. Igaza volt a B. H. cikkírójának, mert az tény, hogy az egész koalicióellenes tendencia a sötétség madarainak kalitkájából repül mi felénk. A szabadelvű »sötetseg« valóságos életelemük volt a jó madaraknak, szerettek is mindig a zavarosban halászni s a húsos fazék körül csoportosulni, — de ime, jött a nemzeti kormány, elsöpörte a föld színéről a liberalizmust s a »sötétség madarai« most már a minap említett »ellenőrzési szerep«-re mernek sorban vállalkozni. Pedig hiába huzakodnak elő az ő felvilágosodott, humánus, igazi társadalmi alapon álló stb. gondolkodásmódjukkal, már csak igazat adnak nekünk, ha a Budapesti Hírlappal mi is azt állítjuk róluk, hogy tényleg a »sötetseg madarai«, amenynyiben soha az igazi felvilágosodottságot, hanem mindig csak a sötétben bujkáló, az egyházat, a katholicizmust s főleg annak papságát támadó irányt keresik, annak zászlóvivői, harcosai. Nincs igazunk ? Hadd álljanak itt maguk a tények. A B. N. aug. g-iki számában, mindjárt a vezércikk elején hirdetik politikai programmjukat a »sötetseg madarai.« Akarják az általános szavazati jogot, a valódi népuralmat (t. i. a szociáldemokráciáét), az ország gazdasági és társadalmi szervezetében a szociális igazság érvényesülését (a cucilisták szája ize szerint), a népoktatásnak a felekezetek kezéből való kiragadását, (ime a felvilágosodott sötét madarak); a tudomány világának egyházi cenzúra nélkül való terjesztését, (természetes, hogy annál könnyebben lehetne az ő vallásellenes tanításaikkal a nép lelkét s erkölcsét megmételyezni); a szellemi és erkölcsi szabadság teljességét, a mágnások népnyomoritó s a papok népbutitó hatalmának megtörését. No csak lassan ti nagyszemü baglyok és kuvikok, fel akarjátok talán támasztani a régi elavult rendszert? Tévedtek. Huhogástok legfeljebb Krisróffy barátotok fülében talál visszhangra, akit sikerült nektek a Társadalomtudományi Társaság választmányi tagjává megválasztani. Kitűnő helye lesz neki ott a Somlóék és Jásziék társaságában. Helyesen cselekedett a belügyminiszter, hogy a haza fogalmát egészen felforgató, de annál inkább a nemzetköziség mellett kardoskodó »sötet madarak« fészkét ott hagyta. Csak rajta, huhogjatok, vijjogjatok tovább ti »sötetseg madarai«, a nemzeti ébredés pacsirtái ugy sem reflektálnak aljas rágalmaitokra, keresztény-ellenes támadásaitokra ; sokkal nemesebb a céljuk, sokkal fontosabb a hivatásuk, semhogy a »sötetseg madarai«-nak otromba huhogását hallanák s attól megijednének. Szociológia. — A felidézett forradalomért ki a felelős'? — V. Tisztán áll már most előttünk az eddig elmondottak után, hogy ha a »törvenyes út« munkálatai sikerhez nem vezetnek, a forradalom elkerülhetetlen, mert a »nyomorultak,« ha a körülmények eléggé megérettek lettek, vérontással fogják megpróbálni ábrándjaik megvalósítását. Nem lényegtelen tehát felvetni a kérdést: Ki lesz a vérontásért felelős a történelem Ítélőszéke előtt? A wydeni nagygyűlés jegyzőkönyvének 16. oldalán ez olvasható: »Az úgynevezett békés átalakulás és a »törvenyes út« kifejezésekkel az összpárt mindenkor azon szándékát jelezte, hogy amennyire tőle függ, békés és törvényes uton (?) törekszik célját elérni és ha ez esetleg meghiúsul, az nem a párt, hanem ellenségeinek hibája, akik az újjáalakulás útjába akadályokat görditenek.« A »vagyontalanok« vezérei tehát az »istenihletétt emberiseg« kialakítása érdekében felvett harc és következményeiért a világtörténelem Ítélőszéke előtt a jelen társadalmi rend védelmezőit teszik felelőssé. Tudja az Isten, ugy tetszik nekem, hogy nem mondok állásommal és keresztény elveimmel ellenkezőt, ha itt e helyen kijelentem, hogy a szocialistákkal ezen tekintetben egy véleményen vagyok, mert tényleg azok lesznek a rombolásokért felelősek, kiknek módjában állott volna a forradalmi kitöréseket megakadályozni, de nem tették, mert alkotó erejöket másodrendű kérdések elcsépelt formáinak kiszinezésére pazarolták el, ahelyett, hogy a népek és nemzetek alacsonyabb rétegeinek kiaknázását megakadályozták volna ; ahelyett, hogy üdvös törvények alkotásával emelték volna a l<apzsi emberek által a kimerültségig lefokozott emberi tekintélyt; ahelyett, hogy védelembe vették volna az emberanyagot azokkal szemben, kik semmittevésben dőzsölve pénzeszsákjaikon üldögélnek, mert a beállított emberanyag az élettelenül zakatoló gépekkel összeölelkezve talicskázza be a palotákba a vagyont. Mig e közben az emberanyag sorvad és nélkülöz. Lehet, hogy lesújtó Ítélettel találkozhatom ezen rokonszenvemért, de nem tehetek róla, az igazság kényszerit e térre, mert látom, hogy nálunk, Magyarországban is tehettek volna már eddig is valamit a kormány-hatalom polcán állók, de nem igen tettek eddig figyelemre méltó módon semmit, mi az elégedetlenkedő tömeget csak néhány évtizedre is megnyugtathatta volna. Inkább szították a tüzet sok más egyebek elhallgatása mellett legfőképpen azzal, hogy kivenni segítették a munkásnép szivéből a vallást és tiszta erkölcsöt, mely eddig még valamelyes módon mégis féken tartotta a szenvedélyeket. A tudomány, szépmüvészetek, irodalom, színmüvek, festészet, szobrászat materialialisztikus alapokra feküdt és meztelenségeivel, gerinctelen alkotásaival rontotta a közerkölcsöket. Maguk az államhatalmat képviselő kormányok voltak a tűzhelyek, honnét a népre átrepült a parázs, üszök és pernye, mert egy nagy és erős politikai és társadalmi pártra támaszkodott csupán, mely a »szabadelvüseg« meghamisított nevébe öltözködött és becsapta a józan ész és igazság szellemét; oktalan munkájának eredménye, hogy ő maga is vulkán fölött ugrál, mert hamis elveivel egy nálánál még hatalmasabb pártnak, a szocializmusnak adott életet, mely ma már az apagyilkosságtól sem riad vissza. Tudja az Isten, nincs-e igazam, mikor azt hiszem, hogy az erkölcsileg elzüllött gyermek botlásaiért a szülő elsősorban felelős. Hiszem ezt, mert a szülői nevelés legmaradandóbb nyomokat hagy az ember lelkében és legerősebb irányító erővel bir a gyermek jövő életének kialakítása körül. Nem tudok csodálkozni azon, ha a gyermek a nagyobb mérvű kihágásaiért maga is vádolja az apát, ki neki ferde irányú nevelést biztosított s ki erkölcsi elhagyatottságában nem törekedett a bűntények elkövetésétől visszatartani ; ki nem iparkodott őt a rossz társaságra figyelmeztetni ; ki ügyet sem vetett arra, hogy az erkölcsi elzüllés beálltával is kellene valamelyes megmentésről gondoskodni. A »szabadelvüseg,« mint gondatlan családapa, gyermekének, a » szocializmusnak « kitöréseiért felelős. Felelős azonban az a szellem is, mely e gondatlan, esztelen, könnyelmű apa örökébe lépett, ha módjában volna a rakoncátlan gyermek nyomorulttá vált helyzetén segíteni, de nem teszi. Ha a rakoncátlan, rosszul nevelt, elkényeztetett, a rossz példával erkölcstelenné, elégedetlenné* és boldogtalanná tett gyermek felbőszült haragjában saját családi fészkét támadja meg legelsősorban s mindent megsemmisít ott, mi a kötelességét nem teljesítő apára figyelmeztet; nem tudom én, elitélhető volna-e a világi törvény előtt olyan formában, mint ahogyan esetleg a törvény intézkednék akkor, ha idegenek rohannák meg a családi fészket s ők bosszúból vagy kapzsiságból felperzselnének mindeneket ? Ne csodálkozzunk ezek után, ha az esetlegesen bekövetkező vérfürdő borzalmaiért a fiu a szocializmus, édes apját, a szabadelvüséget a liberálismust teszi felelőssé a világtörténelem ítélőszéke előtt.