ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-07-15 / 28. szám

elkeseredés, mert ők voltak ott is azok, kik a hatalommal tartottak, hogy az elnyomott népet jobban uralhassák. Kémszolgálatokat teljesítettek és előjárókat vesztegettek, vagy más eljárá­sukkal tették magukat ellenszenvesekké. Lássuk csak, hogy ir Kolozenkó: Az urnapi vérengzés történetéről a követ­kezőket mondja: Mikor a kormenet Rakitisz Jankhel háza elé ért, hirtelen elől hatalmas tolon­gás, tülekedés támadt, rögtön utánna fölhangzott a kiáltás: Bomba! Bomba ! aztán megkezdődött a lövöldözés. Az utcáról belőttek Rakitisz házába, a ház ablakaiból pedig kifelé lőttek a szorongó, tülekedő tömegre. A katonák a szolgálati fegyve­rükkel, a polgárok browning pisztolyokból lövöl­döztek. Hogy a zsidók kezdték-e vagy a rendő­rök, azt nagyon nehezen lehetne megállapítani, annál kevésbbé, mert a tömeg éneke — az orosz teljes tüdőből, szinte ordítva énekel — elnyomta a zavargók lármáját. A rendőrök sanyarú és kétségbeejtő helyzetét vázolja ezután és kijelenti, hogy bár nem hibátlanok, de nemcsak ők felelő­sek a vérengzésért. Csikágóban egy csomagoló munkásnak jobb dolga van, mint Bialisztokban vagy más valamely lengyel-zsidó városkában a rendőr­nek. A zsidók az urak, a duma egybehivása óta pedig egyenesen a végrehajtó hatalom eszközeinek tekintik magukat. Bialisztokban a zsidók polgár­őrséget alakítottak a saját kebelükben. A polgár­őrség hétezer emberből áll, föl van fegyverezve, őrjáratokat tart és kigúnyolja a rendőröket. Ami­kor a pogrom kitört, a zsidók tömegesen mene­kültek a lóvasutra, hogy kijussanak a pogrom­ból, de a kocsivezetők visszalökték őket, mert a kocsik már ugy megteltek, hogy minden pilla­natban fölfordulással fenyegettek. Erze a polgár­őrség rálőtt a lóvasúti kocsivezetőkre. Azok pisz­tolyokat szereztek és visszalőttek a tömegre. A következő napon azzal feleltek a zsidó kereske­dők az elmúlt napon történtekért, hogy nem szolgálták ki a keresztényeket. Minthogy azon­ban nálunk mindent, a legszükségesebbtől, a leg­csekélyebb portékáig a zsidóknál kell vásárolni, mindjárt az első napon nagy volt a hiány élelmi­szerekben ; a katonaság éhezett, a nép dühe pedig egy második pogromban tört ki. Most minden csendes és a nép elfojtott haraggal nézi a vizs­gáló-bizottságok működését. A dumaképviselők, akik között két zsidó is van, a német szállóban laknak és az 5. számú szobát alakították át tör­vényszékitárgyalóteremmé. Mellettük egy Kreuter nevű újságíró ül, az egyesült amerikai sajtó kép­viselője. Kreuter szintén zsidó. Aztán megkezdő­dik a kihallgatás. Rakásra halmozzák a tanúval­lomásokat, melyekre természetesen senki se tesz esküt. A folyosón, a lépcsőn, a ház előtt, ember ember hátán szorong. Mindenki a maga vesztesé­gét jön elpanaszolni és még a legnyomorultabb szabónak is ezreket érő holmiját pusztították el. Egy zsidóleány jelenik meg a bizottság előtt és vall: — Hallottam, amikor a zászlóaljparancsnok azt mondta, hogy dobálják meg kővel a zsidók házait! A vizsgáló-bizottság egyik tagja lediktálja a jegyzőnek a vallomást! — Egy lovastiszt Rakitisz Jankhel háza ellen sortüzet vezényelt! És igy veszik jegyzőkönyvbe. Ha ráakadnak egy bűnösre, akár rendőr, akár polgár, szigorúan megbüntetik. De ezzel nem akadályozzák meg azt, hogy ne maradjunk továbbra is a pogrom jegyében. Nem is lesz vége a harcnak mindaddig, amig kölcsönösen ki nem pusztították egymást: a hatalom birtokosai és a hatalom bitorlói. Innen is látni, hogy a roppant nagy zsidó­üldözés tulajdonképen nem más, mint a vérig zaklatott népnek kétségbeesett bosszúja mindenkin, aki nem forradalmár. Piszkálják, sértegetik, rug­dalják a népet Oroszországban s ha panaszra megy, ott a zsidó, ki ellene bizonyít. Minden rosszat a zsidótól származtat az orosz nép s épen azért kiáltja: Bej sidov! — és üt, vág, zúz, szúr mindenkit, akit ér s hogy a mindenki között három-négy zsidó is van, az természetes, mert — mind nem tud időben megszökni a forradalom elől. Szegény pár zsidó az ezernyi áldozat között! — nyugodtan alhattok. A magyar parlament őszintén fájlalja korai sirbahullástokat! De hát miért nem vagytok oly okosak, mint Magyar­országban lakó testvéreitek ? Lám ezek látták, hogy az utca forradalmi csőcseléke nekik mily drága anyag és mily jövedelmezővé lehet tenni egy pártvezérséget, hogy lehet a nyers erők rombolását a zsidók fejéről elhárítani. Ha ti! — kedves orosz zsidók a csőcseléket ugy uralnátok, mint testvéreitek Magyarország szemetjét, ti is a nemzeti jogok ellen vezethetnétek ott az utcát, mint nálunk nemrégen Izraelek. A mieink ártal­matlanná tették a népet, mielőtt a bej sidov! — felhangzott volna . . . Heródián. Tűzoltó egyletünkről. Lapunk legutóbbi számában a tüzoltó-egy­leti titkári jelentést anyaghalmaz miatt nem kö­zölhettük le teljesen. Az érdekes jelentés végét itt közöljük: Mig ezen aggályok foglalkoztatnak és két­kedő szemmel nézek a bizonytalan jövő felé, a helyzet siralmas volta dacára sem takarhatom el egyesületünk jóltevőinek és tagjainak szemei elől egy jelentős ünnep közeledésének tényét. Egyesületünk újjászületésének kétségtelenül előmozdítója, hosszú negyedfél-évtizeden keresztül bátor vezetője, szívós kitartásu, az emberbaráti célt mindig védelmező, ápoló és terjesztő főparancs­noka, Dóczy Ferenc ur az esztergomi önkéntes tűzoltó-egyesületnek. Ebben az évben 36-ik éve annak, hogy teljes lelkesedéssel áldozta fel egész egyéniségét ügyünknek és ugyancsak ez évben tölti be főparancsnoki tisztének 25-ik küzdelmes esztendejét. Amint fejlődik és halad a kor, azonképen rövidül azon átlagos idő, mely az ember számára kiméretett és hogyha valaki férfikorának három évtizedét áldozza fel a közcéloknak önzetlen és becsületes szolgálatára, az valóban jól töltötte be emberi rendeltetését! Dóczy Ferenc ur azon igen kevesek közé tartozik, akiket méltán megillet polgártársainak lélekben átérzett őszinte elismerése, mert^tagad­hatatlanul ideálokért küzdött és olyan ideálokat sikerült megvalósítania, amelyek ma Esztergom város közönségének erkölcsi diadalát méltán hir­dethetik. Nem célom az ő érdemeit e helyütt fel­sorolni, méltassa azokat hivatottabb elme, ékesebb szólás és ne egyszerű, szürke toll; azonban megál­lapítani a fordulópontnál és reámutatni annak jelentőségére, egyesületünk részéről az én köteles­ségem. A mai kor közfelfogása az ideálokért lel­kesedő embert nem érti, vagy mondjuk: nem akarja megérteni. E miatt egy emberöltőnek kell elviharzania, vagy a küzdőknek elporladnia, mig testet öltenek a nemes gondolatok és gyakorlati érvényesüléshez jutnak a közjó érdekeit célzó tervek. Dóczy Ferenc ur e tekintetben annyiban ki­vétel, hogy gondolatainak nagyobb része régen testet öltött és terveinek sokasága vált mind­nyájunk tulajdonává, az elismerés tehát már most és méltán illetheti, hogy méltón aranyozhassa meg munkás életének alkonyát! Küzdött sokat, szenvedett méltatlanságot, megdobálták a szószátyárkodás sarával, szerették volna megbénítani benne a jóra való ügyekezetet, kétségbevonták azt, hogy tetteit önzetlen ügy­szeretet sarkalja, őt azonban nem risztották visz­sza sem a küzdelem nagysága, sem a méltatlan támadások sokasága. Haladt azon tövises uton, amelyre a köz javáért oly kevesen lépnek. Mint aki Őt ismeri s a benne rejlő igaz gyöngyöket felfedezte, méltóztassék megengedni nekem, hogy javasoljam, hogy szeretett főparancs­nokunk 25 éves főparancsnoki jubileuma ez év folyamán egyesületünk kebelében ünnepeltessék! Ezek után méltóztassék tudomásul venni, hogy egyesületünk az elmúlt évben 3 választ­mányi és 8 tisztiszéki ülést tartott. A válaszmányi üléseken különös tárgyak nem merültek fel és a hozott határozatok volta­képen az egyesület beligazgatásának körébe tar­toztak. Az 1905. évi tagmozgalomról a következő adatok nyújtanak felvilágosítást: Volt 50 működő tag; a fizetéses alkalma­zottak száma pedig 5 volt; 50 működő tag kö­zül kilépett 11, felvétetett 18 és elhalt 3. Az önkéntes csapat 13 gyakorlatot tartott az összes szerelvényekkel; a cs. és kir. 26. és 76-ik gy. ezredtől kivezényelt 96 emberrel és altiszttel pedig 8 gyakorlat tartatott. Testületünk az elmúlt évben 28 tűzesetnél vett tevékeny részt; az esetek minőség szerint igy oszolnak meg : tetőtűz 10, szalmatűz 7, gabona­tüz 2, mennyezet égés 1, hajó-égés (kabin- és raktár) 1, trágya 1, istáló 1, kémény 2 volt, mig vaklármára 1 esetben vonult ki a készenlét és a csapat. Színhely tekintetében volt: helybeli tűzeset 18, vidéki 9. Nevezetesebb tüzeink: a hercegprimási palota belsejében levő kép- és régiségtár, továbbá a ss. és kir. Dunagőzhajózási társaság Tegethoff nevű hajójának kigyulladása. A hercegprimási palotának igen veszedel­mes tüzét hivatásos tűzoltóink és csapatunk önfel­áldozó bátorsága tette lehetetlenné, megmentvén ez által az ott levő milliókat érő országos köz­kincseket. Az önkéntes tűzoltó egyesület emberbaráti cselekvéséért nem vár jutalmat, mert a felebaráti beavatkozás elengedhetlen kötelesség, azonban nagy buzdítást nyer az erkölcsi elismerésben. Sajnos, a hercegprimási palota védelmében kifej­tett tevékenységéért egyetlen elismerő szót sem érdemelt egyesületünk. A cs. és kir. Dunaggz­hajózási társaság hajójának megmentéséért egye­sületünk pénztárának, egyidejű köszönetének nyilvánítása mellett 100 koronát adományozott. Az egyesület az elmúlt évben a következő beszerzéseket foganatosította: 30 működő tag. számára nyári egyenruhát, 4 drb. egykarú mászólétrát, 4 drb. vízmentes kabátot, 1 pár gummi keztyűt, 100 m. egységes tömlőt, 3 pár csavart és 2 drb. mászókötelet stb. Szereink, eszközeink és szerelvényeink tel­jesen rendben vannak s állandóan tisztán és hasz­nálható állapotban tartatnak. Jelentésemnek végére érve s annak hossza­dalmas voltáért a t. közgyűlés elnézését kérve, méltóztassanak megengedni, hogy immár tiz év óta viselt titkári tisztemről lemondjak. Nem irnoka voltam én az esztergomi tűz­oltó egyesületnek, hanem büszkén mondhatom, lelkes tisztviselője a szervezésben és működő tisztje a veszedelmek idején. — A nemes célzatú intézmény szolgálata önzetlen és fáradhatatlan tevékenységet igényel. Igyekeztem minden irány­ban azon, hogy intézményünk állandó tisztelet és becsülés tárgya legyen. Ha támadták, védel­meztem szóval, tollal, ha bajban volt, elsőnek álltam védelmére. De hiszen ez is csak kötelesség. Nem fárad­tam én el t. közgyűlés, azonban át akarom adni a teret nálamnál még hivatottabbnak, de semmi­esetre sem olyannak, aki megalkudni képes. — Én nem alkudtam meg egyesületünk rovására soha. — Ne alkudjék az utódom sem, hanem igyekezzék megismerni egyesületünk szervi bajait, törekedjék azoknak gyógyítására orvosszereket tf^i JV^M TT Templomberendezö és oltárepitő vállalat. ITH,VOr3j L^TJLSIAÜI/ Egyházi szerelvények és zászlók gyártása. '^^^^^^^ = Budapest, IV. ker.. Váci-utca 41. szám. = "O A T|TTT"lVr ^ r a r ^' e k se J tette ^ némely ritka ásványvízben oly titkos gyógyeröt, melyet mágneses jelenségekkel magyaráztak. íVilj / A%J ^ z jg az | 0 k 0( . azon k ari csa [- a legújabb korban ismerték meg, amidőn néhány gyógyforrásban rádiumát fedeztek fel. Hazánkban ezen csodás elem ed- I P |\/| Á |\| R I |/noaPM\/Í7han ta l^ tatott s 1 %Y érthető a vele elérhető meglepő gyógyerepmény. Már dig egyedül a Schmidthauer-féle lulVInlNUI KuűCI U V IZUüll félpohárral használva eltávolítja a gyomorban és belekben fészkelő sokféle komoly betegség csiráját, s ezzel elejét veszi a baj kifejlődésének. Mint ivó kúra gyomor- és bélbajokban, továbbá elkövéredés. szivelhájasodás s az azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és lépdaganat, cukorbetegség, aranyér, csúz és köszvénynél, vérbőségnél stb. kitűnő eredménnyel használható. Kapható Esztergomban minden jobb füszerkereskedönél. Nagy üveg 50 fillér, kis üveg 30 fillér. Föszét­küidés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban.

Next

/
Thumbnails
Contents