ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-01-07 / 1. szám

Bécs a vörös szocialisták fellazításával kétségkívül maga alatt vágta a fát. Ha drága pénzén neveli a társadalmi rend, béke, jólét, Isten és vallás, haza, család és minden törvényes tekintély ellenségeit: ne csodálkozzék, ha majd felnő e háládatlan fickó és nyakára teszi lábát famózus nevelőjének . . . ! Mikor a banquerotte liberalizmus utolsó képviselője, a Tisza-kormány visszatért a porba, melyből származott s helyette egy dédelgetett, nálánál is copfosabb, hajporos lakájsereg, a Fehérvárysyndicus-banda kezébe került a portefeuille: ezen időtől datálódik a vörösség uralma. Ezen időtől bot a szociáldemokrácia nemzeti haladásunk kerekében. Ez a mult. Jelenünk szint' ily bizonytalan és ködös. Milyen lesz jövőnk? Ha Magyarország szociáldemokratái megkezdett útjukon tovább haladhatnak programmjuk megvalósítása felé: az állami rend és béke teljesen felbomlik. Bár a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát irták zászlajukra : az ő formális rendszerük diadalra jutása a szabadság csirájában való elpusztulását jelentené. Mert nincs oly szocialista államszervezet-teoria, melynek alfája és ómegája ne zárná ki a szabadságot. Pedig nincs és nem volt olyan tervezet, mely az Istent, hazát, családot, egyéni tulajdont és szabadságot megtagadta volt és megvalósithatónak bizonyult volna. Ha az Isten szeretete és a családi tűzhely melege kihűlne és világa elsötétülne : az önérdek kiküszöbölése végett alakult uj társadalomban ismét elnyelne mindent az önérdek. És a szabadszerelmet hirdetők azt hiszik, hogy a közös háztartást nem tartanák ízetlennek azok, akik csak egy bizalmas körben érzik jól magukat s akinek ebédjét a világ első szakácsa sem tudja jobban elkészíteni az ő — feleségénél ? Fantóm csak a kozmopolita-szocializmus elmélete, mit megvalósítani nem sikerül soha ! Hiába lázit a szociáldemokraták fővezére, Bebel, milliomos zsidó többi hitsorsosaival, hatástalanabb lesz kiáltása még a darabant-kormány rendeleteinél is! Hogy nálunk is, külföldön is mért épen zsidók állnak a hazát pusztító szocializmus élén, egy kis észmarcangolás után láthatjuk. Aki soha sem szerzett, csak kegyelemből kapott hazát, mint a zsidó, meg tudja az azt becsülni ? Nem mindegy Juda nemzetségének, ha Jerikó rózsáinak, vagy Bohemia birsalmáinak illata mellett koplalja végig a hosszú napot? Sohasem a »wo?« volt az őket domináló kérdés, de mindig a »was?« Igy fejlődni jövőjét nem engedhette a magyar! A megsértett önérzet vissza lopta szivébe régi akaraterejét. S mint napkeltével a rianás csengése pillanatok alatt végig morajlik a Balaton jegén: egyszerre hangos lett a három hegy és négy folyam országa. Mintha újból eljött volna közénk a Messiás és evangéliumával újra bejárta volna a falvakat: egyszerre talpra állt az ország, a festő alkalmatosság felborul s a ráma a sziklák kirúgásain mindig lejebb ugrik, míg egy elsatnyult borókába megtámaszkodik s megáll. A meglepődött lány tanácstalanul tekint utána könnybe lábadt szemeivel. — Bocsánat, kisasszony — szólal meg a turista, ki ezalatt odaérkezett, — hogy akaratlanul okozója lettem a bajnak. Mint haragvó Vénusz egyenesedik ki Olga a hangra s szórja szemének tüzes villámait a turistára. — Csak semmi gyáva mentegődzés! Ha leverte, hozza is föl! Az meglepetve tekint a lányra, egy elszánt pillantást vet a szakadékba s hosszú turistabotjára támaszkodva, kezd leereszkedni. De hátha még nem látta az arcot ? surran át Olga fején a gondolat. — Az Istenért, mit akar tenni ? Nem, nem engedem ! Hagyja ott! Akarom ! — Csak tessék nyugodtan maradni. Most már én tartom kötelességemnek, hogy fölhozzam. A lány tiltakozásra . emeli fel karját, de szólni nem tud. A látvány borzalmassága leköti egész figyelmét. Fölizgatott agyában a rémes gondolatok mint elszabadult fúriák űzik, hajtják egymást. A szakadékot óriási sárkánytoroknak képzeli, mely minden pillanatban összecsaphatja iszonyú állkapcsát, hogy összezúzza, morzsolja a fiatal embert. Eddig reszkető tagjai megmerevülnek s kimeresztett üvegesedő szemeivel, mint megkövült szörnyűködés figyeli a turistának minden mozdulatát, aki a kiálló szikla-rücskökön óvatosan kúszik alá. Az is tisztában van a vállalkozás vakmerőségével. Ünnepi komolyság és elszántság ül sápadt, hogy körmére forrassza a hazaárulók outrageur politikáját! Az ifjúság, ugy agilis temperamentumánál, mint őseitől öröklött szokásainál fogva, most is első volt a küzdelemben. Mintha a halandóság egéről ismét lehullani készültek, volna a láncok ; s mintha az égi magasban, hol a világok, bolygók és üstökösök kergetik egymást, őseink képét láttuk volna s a sférák zenéjében ők szóltak volna hozzánk lelkesitőleg. Eltépett jogainkból kardokat kezdtünk kovácsolni ; rabságunk láncait csörömpölve rúgtuk le magunkról; érvényt akartunk szerezni a meggyalázott nemzeti trikolornak! Eggyé olvadt e haza, mint az Alpesek lavinája, mely képes elsöpörni maga elől minden akadályt! Es ezt a lavinát akarta a gyáva hatalom, a puissance, az ő vöröseivel feltartóztatni! Nevetséges ! Elrabolni a Nap tüzét, hogy ne melegítsen... Ez volt a lefolyt év története. Most ismert önmagára és királyára a magyar. Örül az ember lelke, mikor ezt a dicsőséges, bátor, önzetlen küzdelmet a maga lélekemelő voltában szemügyre veszi: de sir, mikor látja, hogy saját atyjával, királyával áll ellentétben bizonytalan időkig. De történjék bármint a dolog, az mégis lehetetlen, hogy egy ezeréves, dicsőséges multu nemzet feladja jogait. A szociáldemokrácia ellen pedig már szintén van orvosságunk. Már nyiladozik a keresztény szocializmus virága, mit állapotaink dermesztő hidege nem bir elhervasztani. Megfogant. Él. Virul. S bizonyára virulni fog ezentúl is, mert egyre gyarapodik a keresztes lobogó alatt harcoló szocialisták száma. A keresztény szocializmusnak Krisztus evangéliumából merített tanával épül fel az uj társadalmi rend megdönthetetlen bástyafala. Csak a kereszténység képes a különféle korok társadalom- és államellenes áramlatai ellen védelmet, orvosságot nyújtani. A kereszténység méhe újra szült s a veszedelmes nemzetközi szociáldemokrácia ellen harcvonalba állítja a keresztény szocializmust. Nemsokára a magyar Sión kebelében is üdvözölhetjük a keresztény munkásegyesület képében a keresztény szocializmus előhírnökeit. D. Gy. A gazdálkodás filozófiája. Ez egy meg nem irott könyvnek a cime akarna lenni,melyet bátran előadhatnának a magyar szemin árium okban. Tehát először könyv — kék*); másodszor — előadás. *) A gyöngébbek kedvéért megjegyzem, hogy a kék Szegeden a kellene helyett járja. barna arcán. Itt-ott néhány percre pihenőt tart, hogy a különben acélos, de most kimerült lábizmai uj erőre kapjanak. Föltekint nagy, fekete szemeivel a lányra. S az a tekintet vádol. Olga könyörgésre kulcsolja össze kezeit. S a fiatalembernek ugy tetszik, mintha imádkoznék. Ez uj bátorságot önt szivébe s folytatja vakmerő útját. Már közel a cél. Csak a borókához kell átcsúszni a kiugrásra, mikor a vásznon meglátja a férfi arcot. Mély keserűség tölti el egész valóját. Ereje ellankad, hogy rá kell borulnia a sziklára. Végtelen megvetéssel néz^föl onnan arra az imádkozó, fehér szoborra. Villámként cikkáznak át agyán a legkeserűbb gondolatok. - — Hát azért van szépséggel megáldva ez az angyalalakba öltözött ördög, hogy a könnyelműt bájával magához vonja, aztán kegyetlenül összetörje s vérét vegye ? Elát azért jött ő annyi vággyal és reménnyel ide? Ugy bízott, hogy talán itt találja fel a hegyvidéken azt a valakit, aki őt is várja. S ime most ez a szépséges démon könyörtelen szívvel életveszélybe dönti. S ha felkerül, nem annak fog örülni, hogy megszabadult, hanem hogy kézhez kapta annak a másiknak a képét. Nem volna jobb meghalni ? Egy ugrás és vége ennek az üres, csalóka életnek ! Talán egy könnyet sem hullatna érte . . . Hanem könnypatakot sírna valaki más, aki nap-nap után imádkozik érte: az édesanyja . . . Ezt pedig nem szabad megszomoritania ... Néhány veszélyes lépés s a képet felveszi. Felmutatja. Vizsga szemeivel lesi a változást a lány arcán, de azon egy izom sem mozdul, csak nézi, nézi azt a verejtékes homlokú férfit. Nagy változáson ment át Olga lelke. Csak Ez a megírandó könyv kimerítően ismertetné : mi különbség van az agyag, homok, mész és televény között ? Mi hiányzik ebből és abból ? Mivel lehet ezt, vagy azt a hiányt »okszerűen« pótolni. A gazdálkodás filozófiája elmondaná azt is, hogy a jóravaló gazda ép ugy megismeri a föld savát-borsát — izéről, mint ahogy a gazdasszony tálalás előtt megállapítja az étel izét s hogy ez a földkóstolás nem is az utolsó tanulmány. A kispapok továbbá megtanulnák ebből a könyvből, hogy az ugarolás manapság — túlhaladott álláspont, érthetetlen luxus, melyre csak vagy a dúsgazdag, vagy az adósságban már nyakig elmerült posszesszorok vetemednek. Mire jó a rögtöni forgatás ? Miben áll a mély szántás, fogasolás, boronálás és hengerelés művészete. Mily haszon háramlik ránk különösen az utóbbiból, főleg ha hembörgőnk jóféle öntött vasból készült ? (Bár fából valóra telnék, hanem erről később, a függelékben.) A gazdálkozás filozófiája cimű, persze nagyobb szabású munka, természetesen sok szót ejtene az élenyről, a szénsavról: hogyan jobb izűek ezek ? kenyérre kenve, vagy tisztán. Aztán a szénsavról, mely utóbbi tudvalévőleg főtápláléka a növényeknek. No meg arról az áldott harmatról és esőről, melyek nélkül bizony minden gazdasági tudománynak fölkopik az álla. Persze a váltógazdaság is élénk megvitatás alá kerül majd ebben a munkálatban. Megemlitődik például, hogy a jól megtrágyázott repce után a másik évben jól megterem a buza; harmadik évben a burgonya, negyedikben pedig (fél trágyázás mellett) az árpa közé vetett here. Tudni kell azonban azt is, hogy erre a váltógazdaságra nézve igen nagy befolyással van a talaj, az éghajlat, az időjárás stb. Végelemzésben tehát legjobb praktikus gazdához folyamodni; mert bizony a teória kutyát sem ér a gazdálkodásban. Azt is megirná a gazdálkodás filozófiája, hogy a papirosbúzát mint készítik — tintából, hangból és huncutságból. Ezeket jól összekeverik és beadják a szegény kárvallott gazdáknak. Arra is megtanítana a gazdálkodás filozófiája, hogy az első párisi vagy szevillai illatszertár nem tud olyan illatot produkálni, mint aminő a réti széna illata. De a Vatikán sem tud oly gyönyörű árnyalatokat fölmutatni a sárga színben, — pedig ott a mozaikkészitők tízezer színnel dolgoznak — mint amilyen a magasra fölrakott asztag szine ; különösen ha jó széles is őkelme! Függelék. Miután az érdemes szerző kimeritendette a takarmányrépa meg a csalamádé kvintesszenciáját, művét a következő érdekes ajánlattal fejezi be : — Ha okos gazda akasz lenni, soha könyvet ne végy a kezedbe. Ha még okosabb: felebarátod »ő« fönn legyen, mitsem törődik már a képpel. Csak ez az udvarias, bár nyakas, bátor ifjú, akiben a testi és lelki erő össze van forrva, kiszabaduljon a sárkány torkából. Ilyent még nem látott. Ez egész ember. Ilyennek képzelte mindig azt, akire annyiszor gondolt, akiért imádkozni is tudott, s most, hogy eljött, ő maga taszította őt le a veszélybe . . . De ime már megmenekül . . . Csakugyan a szakadék pereméig jutott már s nyújtja Olga felé a képet. A lány lenyúl, de nem a képet fogja meg, hanem a bátor ifjú kezét és segiti őt feljutni. Mint villamos áram futja át az öröm érzete az ifjú ereit. Hát mégis előbbre való a képnél ?... — Köszönöm. Egy szó; s az is ugy volt mondva, hogy inkább a jó Istennek szólott, mint az ifjúnak. — Ajánlom magam, kisasszony. -- Olyan fagyos volt a hangja, mint a jégcsap. — Távozik már ? Nevét sem tudhatom meg annak, akit könnyelműen veszélybe taszítottam ? — Szegváry Béla, ügyvéd vagyok. — Bányóky Olga. Előbb parancsoltam, — folytatja, — most kérem valamire. Gyurka, a kísérőm még nem tért vissza s én félek egyedül. Maradjon kérem még rövid ideig. Félek, hogy ez a sárkánytorok most büntetésül engem kivan áldozatul. — Maradok. Aztán olyan csend lesz, mint a temetők siri nyugalma. Csak a szivekben van háborgás. Olgáéban a szégyen és fájdalom hullámai zajlanak. Fel nem tekintene fél világért. Üres, réveteg szemmel méregeti a szakadék mélységeit. . . Az ügyvéd belsejét a keserűség viperái tépik, mardossák. Gondol valami epéset a csábító