ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-01-21 / 3. szám

aki a népet szereti. Szereti pedig a népet az, aki nemcsak vagyona hasznát, hanem hazája boldogságát szereti. A népboldogitás dogmái eddig csak cifra mondások voltak a népélet fejlesztésében. Az igazi népboldogitás nem önzésen és kihasználáson, hanem altruismuson alapul. A munkaadó és a munkás között ne legyen más kapocs, mint a munka megbecsülése és akkor megszűnnek azok a veszedelmes ellentétek, melyek a kizsákmányolt népet a hazátlan, vallástalan és boldogtalan szocializmusba sodorják. Mentsük meg a magyar falut s akkor megmentjük hazánkat. Magyarország áldott földje kétannyi lakost is eltarthatna, mint amennyi a mai népesség. Az alföldön egy-egy négyszögkilométerre alig jut száz lakos, mig Felsömagyarországon majd háromannyi. És ma már anynyira elriéptelenedik Felsömagyarország, hogy sok tőt faluban alig van férfi, egy-két helységben pedig a bíróságot egy fiatal szalmaözvegy gyakorolja. Azelőtt a tótság borította el aratókkal az Alföldet, most az Alföldről kénytelenek magyar munkásokkal szerződni a felvidéki földbirtokosok. Védelmezzük a kis embert minden irányban, — mondta Darányi ígnác, a legjobb lelkű magyar gazdák egyik kitűnősége. Az őstermelés kezdetlegességeit szüntessük meg intenzivebb munkássággal. Az állam tágítsa a falu megélhetésének szűkös közét, támogassa a népet házi- és mezőgazdasági ipar meghonosításával, a nép védelme érdekében szigorítsa a törvényeket kijátszó üzérkedők büntetését, a fogyasztási adókat mérsékelje, a közteher nagy gondjait enyhítse, juttassa a falut olcsó és, becsületes hitelhez, ne tenyéssze, hanem inkább irtsa az alkoholizmus veszedelmeit s a rossz esztendők keresethiányán necsak leszállított áru burgonyával, vagy mérsékeltebb áru takarmánnyal, hanem állami munkáltatással segítsen. A kisbirtok védelme az ország első érdeke, mert Magyarország 55°/o-a kisbirtok összesége. Ez a kisbirtok tömeg még csak harmadrészében van adóssággal megterhelve s igy a két milliárd korona teher még mindig nem nyomná agyon a nép jólétét. Az igaz, hogy idehaza néha csak egy koronát keres a falusi ember napszámban. Amerikában pedig legkevesebb egy dollárt, tehát négy annyit, de ne feledjük, hogy az AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Üdvözlő óda dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök székfoglaló napjára. Olts díszt, te ősi koronázó város, S tekints az égre, mert ma fénynapod van! Az agg király nemes szive határoz Bölcsen s dicsőn e vészterhes napokban; Öt főpásztort küld szent hazánk földére, Hogy erősbüljön a hitélet vára! Nálunk a trón csak birtokost cseréle, Ifjabb Apostol jött Atyánk nyomába. Harangok zúgjatok! Tisztább örömnek Ránk nem ragyoghat Isten fénylő napja. Egyházmegyénkben szines zászlók lengnek, Hogy a mienk vagy, lelkünk édes Atyja! Kegyes Főpásztor! Bár te az alázat Nevében léptél trónod székhelyére; Lelkünk már akkor szent örömtől áradt, Midőn szárnyán a hír határainkra ére! Lángajkad hirdet „bűbájos igéket, Oszlatva kételyt, szárnyat ád a szívnek. Akik hallak tüzes nyelvű beszéded: . A férfiak s nők hisznek és remélnek. Fönséges páthosz ihlett ajkra szállva Csodákat mivel, páratlan csodákat; Lelkünk emelve föl a fény hónába, Érzékfölötti régiókat láttat. ' E. S.Z. TER GO M uj világban nincs olyan értéke a pénznek, mint nálunk s igy az élelmezés, fentartás, jórészt megemészti a dús napibért. A szegény ember jogos érdekét küzdjük ki minden téren, még a hatalmasok ellen is, ha kell. igy fog a nép minket újra megérteni és megszeretni, ha mi is megértjük bajában és megszeretjük boldogulásában. Mozdítsuk elő, hogy a nép többet és jobbat termelhessen, termését jobban értékesíthesse, társadalmi életet éljen, érdeklődjék a közügyek iránt, törődjék községe felvirágoztatásával és legyen érzéke a haladás vívmányainak megértésére. Szeretettel és jóakarattal jobban a falujához fogjuk kötni a magyar népet, mint amily ellenállhatatlan erővel csábítja ma a dollár. Az altruizmus, a legmagasztosabb keresztény erények egyike, az önzetlenül és érdek nélkül gyakorolt jó cselekedet. Ez a boldogító erény boldogítja csak a népet, mely oly ritkán érzi és élvezi az uri társaság jóindulatát. A szocializmus összeforrasztja a munkáserőket. A magyar falu boldogulását csak egyfajta szocializmus segítheti elő és ez a keresztény szocializmus, mely már eddig is jótékony hatást gyakorolt a falusi népre. A magyar agraristák is megindították a mozgalmat a falusi demokrácia megalkotására, sőt már a politikai életben is mutatkozik némi jóakarat a szükségszerű parlamenti parasztpárt megteremtésére. A magyar falu sorsától függ tehát Magyarország sorsa is. — Hajnóeziáda. A kultuszminisztérium egyik osztályában szorgalmasan vezetik a statisztikát az iskola-államositás és a szekularizáció mellett érvekül felhasználható »tünetekrol.« Annak idején érvül fog szolgálni a legutóbbi időben kétszer egymásután előfordult eset, hogy főpapi javadalomra úgyszólván sallarium nélkül kellett installálni olyanokat, kik máshonnan rendelkezvén jövedelemmel, ki tudják böjtölni a törzsvagyon hiányai miatt beállott hét szűk esztendőt. A szabadkőműves lapok már most kihasználják e »tüneteket« az egyházi javak ellen. Holott ha a józan logika és a históriai hűség szabályai szerint érvelnének, a megtörtént dolgokat nem az egyházi javak intézménye ellen kellene forditaniok, hanem a főkegyúri jogok eddigi gyakorlatának szomorú gyümölcseiként kellene tekinteniök. E sajnálatos dolgok a főkegyúri jogoknak a minisztérium által történt jogtalan kisajátításának egyik nem is legszomorúbb következményei. Ha a kultuszminisztérium az egyházias jelleget, nem pedig a Lángszived ég a Charitas tüzében! Az alkotás szivednek minden vágya; Szivednek kincseit ajándékképen Viszed a munkásoknak otthonába. Az elhagyottak, a szegények, árvák Nálad irgalmasb szivre még nem leltek; Szavadra mint virágkelyhek kitárvák Nemes tettekre a jótékony lelkek. Lángelméd fényét látjuk miiveidben, Káprázatos fény minden alkotásod, Elméd tekintete Föld és ég, sőt Isten S világ mélyébe óh mily mélyen látott! Csodás összhangot látsz a mindenségben, Melyet az Úr hatalma híva létre, Mely ott ragyog a hang-, illatban, színben S a csillagokban hallható zenéje! igoó. január 21. liberális mandátumot vagy miniszteri osztálytanácsosságot tekintette volna a multakban qualifikációnak, akkor ily dolgok nem történtek volna. De persze ehez nincs, nem is lehet érzéke. A főúri passziók és régi adósságok pedig, dacára a nagy javadalomnak, néha mégis sequestrumra és felfüggesztésre vezetnek. A néhány év alatt 2

/s részben megújult magyar episzkopatusbau a szomorú tünetek sok más nagyobb okokon kivül, bizonyára az emancipáció gondolatát fogják ébreszteni. Utóvégre minden testület maga tudja mérlegelni legjobban, ki való közéje ?! S hogy jut a legillustrisebb testület ahhoz, hogy végelemzésben Hajnóczi-féle forrásokból eredő kombinációk szerint kelljen redintegrálódnia és aztán ily. szomorú eseményeket megélnie, mint a minő a napokban járta be a napilapokat! Nincs szükség uj törvényre! A király kegyúri jogainak bolygatása nélkül, sőt a minisztérium jogtalan jogainak meghagyásával is, az autonómia előtt, sőt autonómia nélkül is vissza lehet származtatni az initiativát azok kezébe, kiknek kezéből kiesett. — Az angol liberálisok győzelme. Midőn a nálunk is ismeretes liberalizmus Európában mindenfelé lenyugvóban van,, nehogy az angol liberálisok győzelme ennek a liberalizmusnak előnyére írassék, meg kell néhány szóval emlékeznünk az angol liberálisok győzelméről. Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy az angol liberálisok össze nem tévesztendők az európai szárazföldön végnapjait élő liberalizmussal. Angolországban a liberalizmus inkább gazdasági rendszer és nem mindenféle racionalistikus elméletek keveréke. Angliában a liberálisok a vallásszabadságnak s igy a katholikusok szabadságának hivéi is, ellenben az úgynevezett konzervatívok azok, akik, amennyire lehetett, még mindig útját állottak a katholikusok szabadságának. Különösen pedig az ir kérdésben, mely ott egyszersmind katholikus kérdés is, a konzervatívok a katholikus vallású ir' nép érdekével mindig ellentétes álláspontot foglaltak el. Ismeretesek Gladstonnak, a liberálisok egykori vezérének az úgynevezett »hörne rule« érdekében folytatott harcai. Ezekben bukott el a nagy államférfiú, mert a konzervatívok még annyi szabadságot sem akartak az elnyomott Íreknek adni, amennyit ez a javaslat nyújtott volna. Ilyen konzervativizmus bukásáért tehát nem kár. A másik a mi minket már közelebb érdekel, Chamberlain védvámos politikájának bukása. A vámterület ügyével foglalkozó, legutóbb megjelent magyar munkáknak legnagyobb része biztosnak vette Chamberlain védvámos politikájának győzelmét s abból kiindulva állította föl a vámterületről szóló elméletét. Ez a politika most alaposan megbukott. Az angol okos munkásság alaposabban végezte munkáját, mint a nagyszájú német szocialisták. Az angol munkásság is védekezett az élelmi szereknek a védvámpolitikának győzelme esetére való megdrágulása ellen • győzött is. A német szocialisták azonban fontosabbnak tartották a pozitív vallás elleni harcot a keHarcot inditsz a félszegségek ellen Es győz: A diadalmas világnézlet! Ó bűnös ember, jó'jj s borulj a porba! A bánat könnye tisztítson meg téged; Ha a malaszt-sugár rád nem ragyogna, Ki oszlatná el lelki sötétséged?! Urunk ellen a bűnös gőgös lelkünk A szenvedély izzó tüzében lázad I Te megmutattad, tisztulást hol leljünk, Uj Silóé: A bűnbánat s bocsánat. Mert mindenütt Isten hatalma rejtve. Azért vagy tán a természet barátja, Mit elfeled a titokszerüség leple: A célt lángelméd hathatósban látja. Életpéldád tűzoszlopként ég nekünk: Mint társul a tudás s a hit világa. Leó eszméit írva Pázmány nyelvén, Közkincs gyanánt a magyaroknak adtad. A. bölcselők helyes mesgyékre lelvén, A kutatásnak útját megmutattad. A munkás-népnek hirdetsz uj igéket Krisztus Urunk megváltó szellemében. Dominus Jesus Szive ihlet téged, Midőn cselekszel a nép érdekében. Lánglelked az örök igaz,, szép s jónak Térségeit kutatja bár merészen; De a nyomodban járók nem csalódnak: Hited fáklyája fényt szór a sötétben! Hittitkaink mélyébe fényesebben Kevés halandó pillantása nézett. Hogy a malaszt üdvös fényében éljünk, Azért merülsz oly gyakran az imába. Mint lelkiatya annyi éven által Az Ur ifjú levitáit nevelted. Az önmegtagadás csúcsára szálltál, Hogy égbe vonzza őket tiszta lelked. Mert az erény élő példája voltál, Azért oly bűverővel szóla ajkad, Mily megható, ha fényben ég az oltár! És a tanítvány mesterére hallgat! I Mester valál! A tanterembe menve, A hittudásnak fényében ragyogtál! A holt betűkbe szellemed lehelve, Fönséges eszmék oktatója voltál.