ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-04-29 / 17. szám

Barsmegye központi választmánya a képviselő-választást május 2-ára tűzte ki. A lévai kerület egyedüli jelöltje, ifj. Madarász József befejezte körútját. Választási elnök: Báthy László lévai prépost. Az újbányái kerület néppárti jelöltjével szemben Levatich G. lévai ügyvéd 48-as programmal próbál szerencsét; a győzelem Vildfeueré lesz. Körmöcbánya?! Ember Károly néppártival szemben Vizy Ferenc reáliskolai tanár lépett fel függetlenségi programmal, harmadik jelöltről is beszélnek. A szentendrei választó-kerületben dr. Weres- . marthy Miklós függetlenségi jelölt paktumot kötött a várost uraló szerbekkel, hogy megválasztatása esetén autonómiájukat sértetlenül respektálja, a város ügyeibe nem avatkozik s mint képviselő, az általános választói jogot a magyarul nem beszélőkre is kiterjeszteni óhajtja; minélfogva az összes szerbek pártjára állottak. Laszovszky igy a választás színhelyén elesett eddigi főkorteseitől. Ugy értesülünk, hogy a vidéki községek, különösen a németek Laszovszky mellett vannak. Választási elnökök: Fadgyas János, h. elnök Kada Mihály plébános. A bazini kerület jelöltje Dömötör Mihály dr. (népp.) Modorban csütörtökön tartotta programmbeszédjét az ellenjelölt leghangosabb, már-már elviselhetlenné vált fészkében. A csőcselék garázdáikod tiSti cl keddi vásáron érte el tetőpontját, mikor Jehlicska itt mutogatta és ünnepeltette magát. Az eddig hideg német evangélikusok ennek' hatása alatt szép számmal jelentek meg Dömömötör erélyes, de elegáns programmbeszédjén. Vasárnap Bazinban és Szentgyörgyön járt Dömötör és kilátásai mindenütt, a községekben is javulófélben vannak. A választók jórésze sok helyütt megérti a jelölt és plébánosai felvilágosító szavát, — de a fiatalság féktelensége terrorizálja őket. Sándorfi végig hű csatlósa Jehlicskának. A stomfai kerület egyik nagy gócpontján, Malackán vasárnap csúnya zenebonát csináltak Jtiriga szolgalegényei. Annyira fanatizálta délelőtt a népet, hogy Trubinyi d. u. csak zárt helyen beszélhetett. Verekedés is volt. Juriga közhelyei s a többié is az, hogy a néppárt elhagyta a népet, összeállt az urakkal, Wekerlével egy kormányon van. Hogy a liberálisok romjain, hogy épen ez a győzelem jele, hogy a néppárt mindamellett megmaradt, ami volt, — arról persze hallgatnak. Az eredmény kétes mindkét helyen. A galántai kerületben Eszterházy Mihály gróf ellen művelt emberhez méltatlan eszközökkel dolgozik önjelölt 48-as ellenfele: Pély Géza dr. A megszólás fegyvereivel él és folyton a grót becsületében -gázol. E miatt a galántai főbíró szigorúan ügyel rá, hogy piszkolódásainak szabad folyását megakadályozza, sőt egy községben meg is vonta tőle a szót. Irodai segédje, egy fiatal szigorló (mintegy) házról-házra jár a községekben, kínálgatva urát, de mint az eredmény mutatja, nem kell senkinek. Eszterházy gróf súlyos gyomorbajban betegen fekszik Budapesten. Nem is jár kerületében, választóihoz irt levélben kéri a közönség elnézését távolmaradása miatt. Pápay galántai ügyvéd mond nevében programmbeszédeket. A gróf győzelme eddig bizonyos, nagy többségre van kilátás a hétfői választáson. A hangulat igen csendes, a választás nagyobb mozgalmakat nem idéz elő. Trenesén-Bán. Itt a tót nemzetiségiek terrorizmusa folytán alig mert valaki hozzánk szegődni. (23-án este az állomásról csak kocsin menekültem meg az agyonkövezéstől.) Tegnap jelöltjük programmbeszéde előtt plakátokat ragasztattunk ki a mellékelt szöveggel, a mi szemmelláthatólag lehűtötte őket. Minárik beszédére oly' kevesen jöttek, hogy szobában tartotta meg beszédét. Zászlóit aznap egypáran bevonták, 15 Jánoky-zászlót tűztek ki itt helyben. Ilyen cédulákat pedig 1 oo-val vittek szét a községekbe. Embereink föllélegzettek, ők pedig meghőköltek. Győzelmünk itt biztos. A fent emiitett kiáltvány igy hangzik: Pánszlávok! A mi magyar hazánknak állandó rágalmazói! Menjetek Oroszországba a kancsuka alá, ha nem tetszik a magyar szabadság. Senki nem tart benneteket itt. Mi, magyar tótok anyanyelvünket megtanultuk otthon, az iskolában pedig a magyart akarjuk megtanulni, az is kell nekünk! Ahány nyelvet tud valaki, annyi embert ér. Testvérek! Óvakodjatok a hamis prófétáktól, kik báránybőrben járnak, belül pedig ragadozó farkasok. Szívesen tépnék szét a népet tót-, magyar-, németes ki tudja még hány néppártra ! Igy nem segitünk magunkon; csak ellenségeink örülnek annak s kinevetnek bennünket. A népnek egy zászló alatt kell egyesülni: a keresztény néppárt zászlaja alatt, mely már 10 év óta küzd és vérzik a szegény népért. Akkor aztán kifejthetjük egyesülésünk teljes erejét, akkor győz a mi igazságunk és a pokol kapui sem vesznek erőt rajtunk. Szempeen egész szép csendben, talán egyhangúlag megválasztják Csizmaziát. Tisztelt tudósítóinkat kérjük, hogy a választások lefolyásának érdekes mozzanatairól és statisztikai adatairól a jövő héten még egyszer s utoljára bennünket értesíteni szíveskedjenek! Sötétkapu. Magas trónuson ült, komolyan, mint aki ítéletet mond. Előtte nagy csomó irat. Vádlevelek mind. Hygiea, a szigorú arcú biró forgatta, olvasgatta, mialatt méltatlankodva rázta ősz fejét. A vádlott előállott. Hosszú, fekete köpeny omlott le magas vállairól. A szenvedés mély barázdákat vájt különben formás arcán, szemében mintha szégyen érzete égett volna. Hygiea szánakodva mérte végig a fejedelmi alakot. — Kár érte! — morogta magában és fenhangon folytatá: —' Szörnyű vádak vannak itt előttem ellened, Sötétkapu. Ez irat-csomó mind ilyenekről szól! Eletet kellene közvetítened város és város között és — mérges bacillusokat szórsz a járókelők elé. Ridegen fogadod a jövevényt és mikor hálódba csaltad mégis, mert belekényszeritette a lázas életharc, hogy időt nyerjen, te porfelhőbe temeted s a háborgó Vezuvval látszol versenyre kelni. A járműveket úgy megrázod, hogy dobhártyáik is belerepednek, mert poklok tombolását látszol utánozni. Mit hozhatsz fel mentségedre ? Beszélj ! A vádlott lassan emelte fel ősz fejét. Tekintete nyugodtan pihent meg a birón. Végre megszólalt : — Tudom, hogy igazságos biró vagy és nem Ítélsz megfontolatlanul. Jól mondod, hogy életet kell közvetítenem, — nemes "hivatásomnak mindig tudatában is vagyok. Ezren taposnak végig testemen nap-nap után, csoda-e, ha betegre tiportak ? Beteg lettem, sóhajtottam is eleget, de nem volt, aki fájó sebeimet gyógyítgatta volna. A sok szenvedés kiszárította és porrá zúzta csontjaimat, a szél pedig még csúfot űz velük, mert felkavarja és kegyetlenül szétszórja. Tehetetlenül kellett kegyetlen játékát tűrnöm, mig végre — leöntöttek. Azt hitték, ezzel meggyógyítanak, pedig csak sarat csináltak a porból. Miért nem adtak inkább uj ruhát reám ? Csaknem egy század terhe döcögött rajtam végig, nem érdemlek-e már uj ruhát? A villamszázad tüzes áramát is átvezették íajtam, de mit használ, mikor sötétségben hagytak és nem gondozzák még azt a három mécsest sem kellően ? Körülöttem mindenfelé állított a rendnek legfőbb őre tilalomfákat, melyek szigorú büntetést kiáltanak a piszkitókra és az én tisztaságomat nem védi meg egy betűvel sem. Szabad-e akkor az én rovásomra irni a sok mérges bacillust ? S minden csorbát ki szoktak igazítani s nem gondos háziúr, ki veszni, pusztulni engedi falát; tőlem még egy kis flastromot, mit vakolatnak hivnak, is sajnálni látszanák. Ne vegye tehát senki zokon nekem, ha fel nem vidámulok és ridegen fogadom, ha elém jő. Annyi az én bajom, bánatom, hogy csak sírni s szomorkodni tudok ... — S elcsuklott szava, mély csend honolt a teremben. Hygieát, az igazságos birót meghatotta ez egyszerű önvédelem. Finom érzéke kiérezte belőle az igazságot. A Sötétkapu bánata, panaszos szava meglágyította kemény szivét. S lágyan szólt: — Igazad van, Sötétkapu, a vádak alól felmentlek. S hogy lássad, mennyire szivemen viselem sorsodat, halljad szavamat. Lenn a városban, a főtéren nagy sürgés-forgás zaja tölti be a levegőt. Nagy üstökben forr szétmált kőzet, hogy uj ruhát szabjanak erős kezű szabók az egész főtérnek. Szólok érdekedben is és tudom, kiket illet, nem tagadják meg majd tőled sem e sima ruhát. Akkor fojtó por és fülsiketítő lárma nem fogja többé vendégeidet elkeseríteni. A szerelőkkel is jó viszonyban vagyok. Ne félj, meg fogsz világosodni és sohsem leszesz »sötét« kapu többé. A rend legfőbb őre pedig — biztositalak — meg fogja védeni tisztaságodat, mert ismerem és tudom, hogy kérlelhetetlen e tekintetben . . . A Sötétkapu mélázva hallgatta e beszédet. Szemébe könny lopódzott, de nem bánat-könny volt az. — Igaz ítéletet tettél, — szólt végre lelkendezve. Jóságodért hálátlan nem leszek. Ha uj ruhát kapok s horzsolásaimat is behegesztik újból, ha nem engedik — este sem, — hogy csúnyán beszennyezzenek, óh én akkor felvidulok s mindig vidáman fogom fogadni összes látogatóimat. De arra kérlek, esdve kérlek, Hygiea, emeld fel hathatós szavad és kiálts érdekemben, mert hisz' tudod, hogy én néma vagyok és nem értik néma szavamat! Felébredtem. Egy kocsi zörgése ébresztett fel álmomból, mert házunk előtt még nincs rendes kövezet. — Álom, álom! — mondám magamban. De gyakran mégis milyen igaz! Dandár. HIREK. Krónika. Változnak az idők! . . . Esztergomban régen Követválasztáskor Hangzottak a nóták, folyt a lőre nagyban. Mint a nyári zápor: Nem volt vége, hossza a keresztelőnek Vidám, ősi torral. Mikor dikcióztak, — aztán kocintottak A keresztelt borral . . . Szörnyű vásárt csaptak reggel, délben, este M meggyőződéssel — És ha pénzzel nem ment; folyt a megvásárlás Tört ablakkal, késsel; A zöld váltónyelvek suhogtak, susogtak ... Nyomtak is a latban . . . Csak későbben ment el csúnya porcióba A vánkos, a paplan ! Mégis vigan voltak: megtermett az ének. Szólt a csinnadratta . . . Legény és menyecske a választás napján Fürge táncát rakta. Szürke, fakó arcát mosolygásra húzta Bottyán palotája. — • Tán csak álmodozott a kuruc világról — A lakáj világba' . . . ? . . . Ma olyan egyhangú, hétköznapi minden Követválasztáskor ... Itt-ott áll egy fehér-tollú kalpagos úr . . . Hová lett a tábor ? Üresek a korcsmák . . . Csak egynéhány zászló Jelenti, hogy — mégis . . . — Nyakig ülünk már a szép tavaszban, tán csak Megolvad a jég is ! Nincs ma semmi... semmi... Mamelukunk nincsen Semmiféle forma ; Ha jönne is ilyen, — mint uj 48-as — Mehetne pokolba l Esztergomnak népe megérett, megérett . . . Úgy áll, mint egy férfi, Ki gyermekkorában érté a játékot, — De most már nem érti! Esztergomnak népe megérett, megérett, — Nem kell neki játék . . . Nem kell dínom-dánom, pénz, lőre, hogy érte Elveivel játszék 1 Meg azután . . . hogyha meg sem érett volna . . . Nincs, ki viszályt hintsen, Nincs pénz, bor, tánc, nóta, sem ellenjelöltünk, S tán — választás sincsen ! . . . • Tudja, mi a becsület A dorogi kerület; Agg és apró úgy örül, Hogy — választhat négy közül! — Szavazásért a magyar Dáridózni is akar . . . Most nem szabad ! — Az se baj ! Ha nincs ivás, — van kacaj ! Ugyanis — hát a követ Négy közül csak — egy lehet: S tudja, mi a becsület A dorogi kerület! Hans Sachs.