ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-04-29 / 17. szám

XI. évfolyam. Esztergom, 1906. április 29. 17. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Uj főispánok. Esztergom, április 28. Ez aztán »restauratio« ! A Bach-korszak elsöprése óta ilyet nem látott az ország. Még a főispáni székeket sem kímélte meg ezúttal a tisztújítás, melyet a koalíciós kormány végez. Eddig husz megye kapott uj főispánokat, köztük a primási megye is Gyapay Pál fejérmegyei földbirtokos személyében. Az uj főispánok közt nagy számmal olvassuk rég ismert ellenzéki emberek nevét. Maga Gyapay Pál, az uj esztergommegyei főispán is még nemrég függetlenségi képviselő volt. Sok évig az ellenzék keserű kenyerét ették az uj főispánok anélkül, hogy a húsos fazekak illata elveik elhagyására csábította volna őket. Mások is voltak negyvennyolcasok, sőt antiszemiták is, de mihelyt saját maguk, vagy családbelieik vagyoni érdeke kívánta, beeveztek a mindenható kormány biztos kikötőjébe, sőt a 10 év óta folyton hullámzó pártalakulásban háromfélepártállásu kormányt is támogattak. Akik tehát mindvégig állhatatosak maradtak, akik ekkép elveik hajthatatlanságát, jellemük szilárdságát az egész világ előtt igazolták, most méltán megérdemlik, hogy a közügyek élére állíttassanak. Nem mint annak urai, vagy zsarnokai, hanem mint a közügyek első szolgái. Négy-öt év előtt még nem is mertük volna álmodni, hogy ellenzéki emberek álljanak valaha a megyék élén! Széli Kálmán konciliáns politikája oly félelmesen megnövesztette a liberális pártot, hogy annak tengernyi tömege szinte elnyelt mindent és az egész magyar parlamentet örök időkre a liberalizmus számára látszott lefoglalni. Azonban a liberális parlament testébe már akkor befúródott az ék, egy párt, mely direkt a liberális rendszer szétrobbantására alakult: a kis néppárt. Ez volt a faltörő kos, mely az elmúlt tiz év brutális választásaival az egész nemzeti közérzületet a liberális rendszer ellen kihívta. Maga Kossuth Ferenc elismerte, hogy az 1905-i választások minden várakozáson felüli sikerét a függetlenségi párt a néppárttal való koalíciójának tulajdonithatja jórészt. A néppárt mindenütt, hol emberei vannak, szives készséggel segítette 1905-ben á liberális jelöltek ellen, az idei választásnál pedig a sok önjelölt ellen a függetlenségi párt hivatalos jelöltjeit győzelemre. Tanuja lehet ennek sok függetlenségi képviselő. Ideje, hogy az ellenzék uralomra került! A nép már szinte azon ferde nézetbe nevelte magát, hogy a kormány-párt azért rossz, mert kormány-párt s hogy minden kormány ellen eleve ellenzéki álláspontra kell helyezkedni. Most végre, hosszú küzdelem után kormányra jutván az ellenzék, az ország polgárai tisztábban fogják mérlegelni az elvek értékét és Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. horderejét s a politikai kiskorúságból végre kiábrándulva, jobban el lesznek készülve az általános szavazati jog mozgalmas korszakára. Az uj főispánok bizonyára el fogják tüntetni a megyei törvényhozás és közigazgatás gépezetén az ex-lex gyászos korszakába esett sérelmeket s helyreállítják az ősrégi szervezet rendes funkcióját. Ha valami örvendetes tanulság marad számunkra a letűnt válságból, ugy az az, hogy újra tapasztalhattuk a megye-rendszer elkerülhetlen szükségét Magyarországon. Páratlan a maga nemében e magyar specialitás, amint hogy páratlan a magyar közjogi helyzet is széles e világon. A történelem eléggé tanítja, hogy a megyék voltak a múltban az alkotmány utolsó és bevehetetlen bástyái. De a jelen kor fia oly sokszor megfeledkezik a történelem tanulságáról. Szapáry kormánya alatt kevés híja volt, hogy a megye-rendszer sírját meg nem ásta az akkori nemzet-képviselet. Azért szinte gondviselésszerű egy-egy emberöltő alatt ily megpróbáltatás, hogy a nemzet az ősei által plántlát kipróbált intézményeket becsülni tanulja. Mi lett volna velünk csak az imént, ha a közigazgatási szervezetek az abszolutikus kormánynak minden autonómiát nélkülöző vak gépezetei lettek volna!! Még ha teljesen önálló állam volnánk is, akkor is megbecsülhetlen erő volna a megyerendszer a túlságos és zsarnokságra vezető centralizáció elle^p. Mily szolgálatot tehetne most Franciaországban ily intézmény! De nekünk Ausztriával szemben kétszeres szükségünk van a megye-rendszerre s annak fejlesztésére. Uj főispánunk közigazgatási szakember, évekig volt szolgabiró, benne tehát a megyei törvényhozó-testület tapintatos vezetőre, a közigazgatás pedig szakértő irányitót fog találni. Most két évig tehát szent lesz a béke; a magyar otthon fogja végre magát érezni hazájában ; nem ellenségei fogják kormányozni, hanem jóbarátai, igazi jóakarói. Dr. Kmety Károly egyetemi tanár, Esztergom város 48-as párti kép vi selőj elöltj ének programmbeszéde.* I. Tisztelt barátaim és polgártársaim ! Programmbeszédet tartani jöttem Önök közé, mert indokoltnak és szükségesnek tartom, hogy tavalyi programmbeszédemet az uj helyzetre vonatkozó politikai véleményem kinyilvánításával kiegészítsem. Rövid lehetek, mert csakis azon feladatokra szorítkozom, melyek a most egybegyűlő átmeneti országgyűlés elé szabvák, melyek megvalósítására az átmeneti jellegű Wekerle-kormány vállalkozott. Maga a kormány ugy véli, hogy * A koalíciós kormány jogászának beszéde bizonyára az egész országban figyelemre talál. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők, Hirdetések; felvétetnek Buzárovits Gusztáv könj vkereskedósében. ez az országgyűlés 2—3 év alatt elvégzi e feladatokat s akkor uj országgyűlés hivatik össze a kiterjesztett választó jog alapján. II. Elsőnek azon kérdés tolul elibém T. uraim, vájjon jogunk van-e nekünk magunkat most'ugy gerálni, mint győzedelmes politikai tábor; vájjon a koalició diadalmaskodott-e, —- s ha erre nemmel felelnénk — van-e jogosultsága legalább annak, hogy az előbbinél több reménnyel, bizalommal, megnyugvással tekintsünk a jövő fejlemények és eshetőségek elé. Hát kedves barátaim, ha győzelemnek nevezhetnők azt, hogy a felelős minisztérium, a kormányhatalom kezelője a koalícióból alakult meg, hogy a kormány rudjánál ülnek dicsőséges politikai vezéreink, Kossuth Ferenc és Apponyi Albert is, akkor azt mondhatnánk: győztünk, de ha azt kérdezzük, elveink valósultak-e, törvényes kívánságaink előtt meghajolt-e a király, akkor még a győzelem babérja nem illet meg, akkor még a győzelmet ezután kell kivívnunk s az ugy nevezhető személyi eredmény csak arra jogosít, hpgy több legyen a bizakodásunk, meglegyen a teljes megnyugvásunk a jó sikerben, mert hiszen ennek a nagy minisztériumnak utján ő felsége csak jót, csak áldást hozhat erre a szegény, sokat szenvedett magyar hazára. A gonoszok, uraim, el vannak űzve a királyi környezetből, az elvetemült haladó kormány, mely előtt se isteni, sem emberi javaink nem voltak biztonságban, nyomorult kreatúráival a gyehennába, a nemzeti megvetés poklának mélységes fenekére zuhant alá. A megnyugvást teljesebbé teszi az a tény, hogy a Tisza-párt is eljutott rég megérdemelt sorsára: a dicstelen megsemmisülésre; vele együtt vonaglik a politikai erkölcstelenség évtizedes hydrája. »De mortuis nihil nisi bene ;« a megholtakról csak jót vagy semmit ne beszéljünk, mondja a humánus közmondás. A kimúlt szabadelvű pártra ezt a tételt hazafias kötelességből ne alkalmazzuk ; mert valójában a haza érdeke, hogy ennek a pártnak bűneit a krónikás el ne feledje, hogy azokat minél gyakrabban a jövő generációk elé rajzolja riasztó példák gyanánt. Ez a párt mérhetlen cinizmussal űzte az országrontást s még az utolsó napokban is Mefisztófeleskép settenkedett a béke művének meghiúsításán s kész leendett tort ülni a letiporásra szánt magyar nép alkotmányának romjain. III. A koalíciós Wekerle-kormány, melyet átmeneti munkájában támogatni ígérkezünk, s támogatnunk kell akkor is, ha netán — amit adjon is az Isten — már a mostani választás abszolút többségbe juttatja a függetlenségi pártot, a folyó kormányzat ügyei mellett főleg a következő négy feladatra vállalkozott: Először a haladók által csúfosan megzavart alkotmányos rendnek és a jogfolytonosságnak teljes visszaállítására az államélet minden körében ; ezzel kapcsolatos azon ígérete, hogy az alkotmányosságot a jövőre kihatólag is fogja biztositani. Másodszor vállalkozott az elodázhatlan állami szükségletek kielégítésére, az állami költségvetés-