ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-03-05 / 10. szám

X, évfolyam. Esztergom, 1905. március 5. 10. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Mi sodorta Magyarországot a 37 éves liberalizmus? Esztergom, március 4. »1867 óta, vagyis teljes 37 esztendeig uralkodott hazánkban a liberalizmus. Osztogatott jogokat, hozott törvényeket, szolgáltatott igazságot, küzdött a nép javának anyagi és erkölcsi érdekeiért oly hosszú időn keresztül, — s ime, most lelketlen, hazaáruló jött-ment csőcselék ragadta ki kezéből a hatalom s kormányzás gyeplőit, s azon ürügy alatt, hogy jobb s szebb jövőt támaszt majd az országban, megcsalta a nemzetet, félrevezette annak hiszékeny, jó magyar népét.« Igy sóhajt föl most a bukott Tisza-kormány egész seregével. Pedig hát a ki csak egy kissé ért a dologhoz és józanul gondolkodik — nem úgy mint a volt lelkes mamelukok tábora s azok vezérei — az egy cseppet sem fog csodálkozni e nagy sóhajon, mert a liberalizmus bukásában az Isten ujját látja. Megtelt a mérték, ütött az óra. Magyarország remélhetőleg egy igazi jobb jövő elé néz majd nemsokára. Lerázta szerencsésen testéről a bilincseket, a liberalizmus átkos rendszerét s most szabadság után vágyódik. 37 évig raboskodott az ország s annak hü népe, zsarnoka »liberális« nevénél fogva a polgári szabadság védnökségét vindikálta magának, de mivel itt-ott demokratának is vallotta magát, az ember azt várta volna, hogy az elnyomott alsó néposztályok jogainak és AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Sugarak az Urániából. i. Ott voltam én is az Urániában. Ott babám ... és láttalak. Szeretném tudni: gondoltál-e arra, Hogy mit a fény vetett a falra, — Az élet pillanatnyi_ árnya csak . . . — Csodáltad-e a véghetetlen tengert? Csodáltad-e romantikus szinét ? Ugye bámultál rajta: Mi tiszta és mi szép volt habja . . . Pedig, — oh higyd el nékem ezt —: szerelmem Van oly tiszta, van oly határtalan, S apálya sincs; — folyton dagálya van . . . ! Felhangzott néha sóhajtásom . . . Egymást érték a hahoták, — Mig változtak előttünk némán A törpe kunyhók s paloták . . . Majd láttunk zajgó, fodros tengert És rajta egy halászbárkát, Amint fölötte jó magasban Fehér sirály sereg szállt át. A jó halászok munkálkodtak, Az éhes csüllő röpködött . . . — Nem láttad, hogy szemembó'l akkor Könycseppek árja gyöngyözött ... Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. érdekeinek megvédelmezése is fogja törekvéseinek célját képezni. Csakhogy a liberalizmus a pártnak csak cégér volt. Napról-napra mindjobban észleltük és tapasztaltuk végeredményét, mely a politikai erkölcsök demoralizációjában, az egyéni és közszabadság eltiprásában, a nép anyagi érdekének teljes elnyomásában nyilatkozott. — Ellentétben állott egészen az elnevezésébe (szabadság elve!) foglalt magasztos fogalmakkal. Ki látta valaha közülünk, hogy az elnyomott szegény nép érdekében szólalt volna föl valamikor? Hanem igenis következetesen gyarapította az állam vagy inkább az abban uralomra vergődött érdekcsoport központi hatalmát, elkobozva természetesen úgy az egyesek, mint az egyetemes vele nem egyetértő polgárság jogait és szabadságát. Igazi zsarnok volt, mert összpontosította a politikai élet összes változatait csakis azért, hogy az életerőt önmagában bírhassa. Rendszabályozta a polgári élet minden mozzanatát, az anyagi téren ép úgy mint a szellemin, hogy megakadályozza a szabad mozgást és fejlődést s hivatalnokserege által kényszerzubbonyba szorítsa az egész társadalmat. De még ezzel sem elégedett meg a zsarnok. Behatolt a magánéletbe, átlépte a családi szentély küszöbét, s ott is a zsarnoki kényszer minden eszközének felhasználásával s igénybevételével akart uralkodni. Nevezhettük-e tehát valamikor ezt az eljárást, melyet lépten-nyomon észleltünk, az egyéni szabadság védelmének? Soha, mert ez az eljárás sohasem igazolta s nem is Hisz én is mint sirály, besírom A pusztaságba énekem, Ifjú lelkemnek minden álmát, Viharos, gyászos életem . . . III. Sokan valánk, sokan . . . Rég látott, ennyi népet a terem, S bár képzeletben folyton hómezőn Ballagtunk s másztunk jéghegyen; Azért bohó szivem tűztó'l izzott Kimondhatatlanul és lángolón . . . — Megolvasztotta volna azt a sok Gleccsert, mit láttunk — könnyen és mohón . . r Hesperus. A hálás rokon. . . . Csak épen hogy megélhettek szegény Keserűek. Két kis udvari szobájuk volt, a IV. emeleten. Az egyik egyszersmind konyhát is pótolt. Keserű Jónás ur 80 krt. keresett naponkint. És meg is találta. Mert minden hó végén 48 koronát hozott haza hiány nélkül. Nem lévén ő sem ivó, sem szivaros^ Bizony nagyon be kellett osztani, hogy mindenre jusson. Hogy miféle hivatala volt Jónás urnák, az mellékes. A házbért rendesen megfizették és ez volt a fő. Mert éhesen lefeküdni, esetleg hideg szobában, azt meg lehet tenni. Sőt a lámpát sem szükséges esténkint okvetlen meggyújtani. Beszélgetni sötétben is lehet. De a házbért meg »kell« fizetni. Mert lakni muszáj valahol. Ha nem is jóllakva. Tehát azon fordul meg minden. Szerkesztőség: Ferenc József út 75. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. fogja igazolni semmi körülmények között a szabadelvű elnevezést. Fennen hirdette a liberalizmus még a demokráciáját is. De bizony ez csak hangzatos, tartalomnélküli frázis volt. Hiszen mindennap tapasztaltuk, hogy a nép alsó osztályaival vagy éppen nem törődött, vagy mostohán bánt velők, kivéve természetesen a választások idejét, a mikor pénzeszacskóval, adóelengedési Ígéretekkel, szabadságot igérö nagy szólamokkal s más mindenféle presszióval iparkodott magához csalni a szegény népet. A munkás-osztályt a tökepénzes osztálynak szolgáltatta ki, vagy munkanélkülivé tette s más, idegen hazába kényszeritette kivándorolni; a földmives-osztályt elhanyagolta s a tönk szélére juttatta azon milliókat, kik verejtékükkel művelték a földet. Közvetett adórendszerével módját ejtette annak, hogy az állam terheinek súlyát az alsó néposztály viselte. A nagy iparnak, a nagy tökének minden kitelhető módon való pártolása által keresetüktől fosztotta meg mindazokat, kik töke hiányában a kis ipar üzésére voltak szorítva. A nagy iparos, a nagy tőkés, jóllehet a közvagyon legnagyobb részét birta, az állam tértiéiben még sem részesült oly módon, amint azt az igazság megkövetelte volna. És mit szóljunk a liberalizmus hitéről? Hitről itt soha sem volt szó, hacsak az önmagába helyezett, ellenvetést nem tűrő bizalmat nem nevezzük hitnek. Ebben felülmulhatlanok voltak mindig a »hü« elvtársak. A pozitív vallással biró egyént kigúnyolták, becsmérelték, nevetségessé tették, s innét Meg is fizették pontosan. Nem is volt panasz rájuk. Igy aztán jó viszonyban voltak a háziurral is. Ha valamilyen viszonynak lehet mondani azt, hogy köszönésüket kegyesen elfogadta. Ez is valami. »Te Klarica!« — igy szólt egy nap Jónás úr íiz ő élete párjához. »Valamit gondoltam. Egy nagyot. Micsoda állapot ez a mienk? Napról-napra ez az egyformaság. Ez az igavonás. Csak azért, hogy más ember zsebébe keressem a második emeletes házra valót. Hát élet ez, kérlek ? Gondold meg jól. Ez a rántott leves munkás embernek való. Nem téged sinföllek Kláricám. Isten ments. De hát te is egész oda vagy ettől a silány eledeltől. Marhahús leves ha egy hónapban egyszer kerül, milyen más embernek érzem magam utána. Ha mást látok jól enni, elönt az epe. Aztán ilyen ruha. Hát ez is ruha ? ! Télen nyári ruha, nyáron meg téli. Mert ugy olcsóbb, ha nincs akkor a szezonja. Neked is jól állana már egy divatos ruha. Szegény mindig csak forgatod ide, forgatod oda. Mégis csak öreg az. Akár mit csinálsz is vele. Hát az a három gyerek! Uram fia! Igazi ágról szakadtak. Nem azért mondom kedves, mintha téged akarnálak . . . Isten ments ! Hisz te foltozod, javítod nekik, ahogy lehet. De a rongy, az csak rongy marad, ha csak bankót nem csinálnak belőle. — Vérzik a szivem asszony, ha ilyet látok. Ez igy nem maradhat. Én mondom !« »Milyen hosszú lére ereszted a dolgot Jónáskám. Mi az hát, amit véghez akarsz vinni ?« »Tudod fiam, most többet nem szólok. Csak ezt. Egy hónapon keresztül vedd ugy, mintha