ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-02-19 / 8. szám

Ferencnek azt mondotta, hogy ne mondja meg, hogy 200—200 koronát kaptak, mert ő keresni akar ; a pénzt Fischer, Szaczelláry kortese adta, Fischof Mór szavai szerint Szaczelláry rendeletére. Ezen nyilatkozatot előttünk felolvasták, azt az igazsággal teljesen megegyezőnek találtuk és aláirtuk. Kelt Párkányban, 1905. febr. hó 16-án. Pozsár Ferenc s. k. Varkulik István s. k. Előttünk : Godó József s. k. Schrank Móric *dr. s. k. Horváth Béla s. k. A nyilatkozatban emiitett Bártfai Géza és társa Fischof Mór ellen a btkv. 222. §-a alapján a feljelentést Okolicsányi László ügyvéd és orsz. gyűlési képviselő teszi meg Zlinszky István nevében. Ezzel azonban még nem ért véget a feljelentés megkezdett sora, mert Szaczelláry hivei ellen több ily fajta és súlyosabb feljelentések lesznek. Eddigi értesülésünk szerint még Walfisch Ármin, Salzer Mózes, Szekér Gyula és Bitter Gáspár ellen készül a feljelentés. Azonban ezen névsor még nem teljes. HIREK. Krónika. — Gyászbeszéd egy fényes politikai kapacitás halálára. — >. . . És jelek lesznek az égen . . .« Meghalt. Minden sziv kinos gyötrelemben ég. •—• óh végzetes vég! szörnyű veszteség! Zugó harangok, énekes zsolozsmák Magasztos fájdalommal elzokogják. Megindulnak fák, bokrok és kövek; Kinos nyöszörgést jajgatás követ. A sóhajok benn nem rekednek; Kinukban többen csuklanak, mekegnek. Torony lefekszik, holló szertezüllik, Virág elbódul, — gyászdal felnyikordul S végül az olvasó is — elcsikordul . . . Azt kérditek: ki volt? Meghalt ... de élt-e? Vagy napjait hitványul elhenyélte ? Szerette-e e drága nemzetet? Küzdött-e másért? tűrt-e más helyett? Volt-e eszméje, álma, csillaga? S lelkének más bálványa, mint — maga? — Nem I . . . Ennyi az egész; Mert eltűnése oly parányi rés, Mit az idő be sem tölt már soha, — Óh: pedig ilyenekben az nem mostoha. Óh, ő szelid, kegyes volt, a becsület őre, A jók vezére s rosszak üldözője, Búsnak vigasz, vérző seb balzsama, S hogy mily szerencsés volt minden szava. Különösen mikor azt mondta: »Bank!« — Azt nem tudja elzengeni a lant . . . — De mért dicsérem őt fel ennyire? Kevés lesz aztán aki elhigyje, Amit mondnak róla — az ellenségi tán, Hogy kapkodott a rang után! Ha jó szívvel alamizsnát adott: Meg is verette rögtön a dobot; Szive mérleg volt, súlya a vagyon; Szegényen szolga, gőgös gazdagon; Nyers és sivár volt; léha köznapi, És mindig többnek látszott, mint a mi; Alanti szellem, elhízott here: Önérdek volt a küzdő fegyvere; Kongó üres fej, szívtelen, epés. Iránya, elve a haszonlesés; Sirók közt vig, vidámakhoz komor, Oltára — a gyomor .... Tudománya, — ha volt, ha nem: ma egyre megy — Csak annyi volt, Mi harminckét lapú kis könyvbe bele megy. S e könyv, melynek ő volt a legnagyobb barátja, Tudják-e mi ... ? — A kártya. Irigység nyelve, állj; ne ostorozd! Ki hallgat ily bodor vádakra most? Örülj inkább te is velünk, Hogy ilyen szellemet temethetünk. Vigadj, mert ebből megtanulhatod: Öröm, ha ily kapacitás nekünk halott. * Redaktor úr, bocsánat, hogy a gyászbeszéd Még csak most készült el, — holott: A nagy szellem január Huszonhat óta már halott . . . Regős. * A hercegprímás születésnapja. Vaszary Kolos, Magyarország biboros hercegprímása vasárnap ünnepelte születésének 73. évfordulóját. A főpásztor e napot ájtatos és csendes elmélkedéssel töltötte s gyöngéikedése folytán a nála tisztelgő küldöttségeket is Kohl Medárd püspök és Andor György hercegprimási titkár fogadták. Esztergomban már kora reggel mozsárlövések hirdették a nap jelentőségét, a főszékesegyházban pedig fényes istentisztelet tartatott, melyen a nagyszámú papságon és közönségen kivül a hatóságok is képviselve voltak. * „Főispáni lemondások" cimű legutóbbi lapszámunkban közölt hirre vonatkozólag a következő levelet vettük: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Az »Esztergom« f. évi 7. számában a hirek rovatában »Főispáni lemondások . . . .« cimű közleménye, a manapság, sajnos, megszokott gyanúsításokra adhat okot Esztergomban. Sietek kijelenteni, hogy alkotmányos érzületemből kifolyólag, már január 26-án, tehát már akkor, midőn még az összes választásokról tudomásom sem lehetett, csekélységemre nézve levontam a consequentiát, — benyújtottam lemondásom elfogadására irányuló kérelmemet; - - amiből látható, (s amit többen tudnak Esztergomban) hogy kötelességemet ebben is teljesítettem s azok alól magamat, soha és semmiben sem emancipáltam. Budapest, 1905. január 13. Kiváló tisztelettel Horváth Béla, főispán. Megjegyezni tartozunk, hogy koránt sem volt célunk a hivatkozott cikkel ferde értelmezésekre okot szolgáltatni, sőt épen azok eloszlatására törekedtünk ez esetben is, mint mindig. Megyénk főispánjának lemondásáról sokféle beszéd és találgatás terjengett, de hogy melyik formájában lehetne elfogadni valóságnak, azt azok sem tudták, akik ezt terjesztették, s igy mi a hozzánk érkezett kérdezösködésekre is felelni óhajtottunk, midőn megirtuk, hogy a kérdést illetőleg tudomásunk szerint nyilvános kijelentést a főispán nem tett. Nem lehet csodálkozni, hogy a főispán lemondásáról keringett hirek szárnyra kerültek Esztergom megye politikájának legutóbbi alakulása alkalmából, de most ime Horváth Béla szives értesítését közre adva, megszűnnek a félreértésekre okot adható mendemondák. A főispán gavalléros eljárása ez ügyben is csak következetes azon működés után, melyet részéről elismeréssel és tisztelettel tapasztalt eddig is a megye minden polgára. * A hercegprímás arany miséje. Ő Emínenciája, kegyelmes főpásztorunk tudvalevőleg f. évi május havában tartja aranymiséjét. E ritka ünnepélyt fényesen szándékozik megünnepelni a főegyházmegye és épen azért az ünnepségek rendezése céljából a főkáptalanban már meg is alakult egy hat tagú bizottság. Elnöke ugyanis Boltizár József püspök s általános érseki helynök; tagjai pedig Bogisich Mihály c. püspök, Rajner Lajos dr., Walter Gyula dr., Klinda Teofil dr. és Horváth Ferenc dr. prelátus-kanonokok. * Születésnapi üdvözlés. Walter Gyula praelátus-kanonok, hercegprimási iroda-igazgató f. hó 17-én ünnepelte ötvenedik születésnapját. Ez alkalommal számosan tisztelegtek nála magánosok és egyesületek és szerencsekivánataikkal halmozták el. * Az esztergomi kath. legényegylet legújabb alapitó tagja. Bogisich Mihály c. püspök, esztergomi prelátus-kanonok, mint örömmel értesülünk, 100 koronányi összeg lefizetése mellett belépett a helybeli kath. legényegylet alapitó tagjai közé. Vivant sequentes! * A doroghi képviselő a hercegprímásnál. Zlinszky István, a doroghi kerület képviselője f. hó 13-án tisztelgett O Eminenciájánál a hercegprímásnál, mint a primási megye egyik orsz. képviselője. A főpásztor rendkivüli szeretettel fogadta a képviselőt s félóráig beszélgetett vele. Különösen a papság magatartása a választások alatt, került szóba. Zlinszky azon nyilatkozata, hogy ő nagy részben a kath. papságnak köszönheti fényes győzelmét, igen jó benyomást tett a hercegprímásra. Távoztában a főpásztor a képviselőt Esztergomba is meghívta, hogy bármikor ha itt lesz, ép úgy mint távollétében szívesen látott vendége lesz az esztergomi rezidenciának. : Politikai bankett Budapesten. Az ellenzéki programmal orsz. képviselőkké megválasztott egyetemi tanárok tiszteletére, szerdán este az egyetemi ifjúság fényes bankettet rendezett a fővárosi Vigadóban. A nagyszabású banketten, hol a vezérszerepet vivő politikusok között Kmety Károly egyetemi tanár, Esztergom képviselője is jelen volt, az esztergomi választópolgárok 30 tagu küldöttsége is részt vett. A küldöttséget Brutsy János és Oltósy Lajos vezették. Megérkezéskor a küldöttséget a vonatnál maga 'Kmety Károly várta, ezzel is tetézve már eddig tapasztalt nagy figyelmességét. » :: Uj litvai plébános. Az esztergomi főkáptalan mint kegyúr február hó 14-én tartott tanácsülésében a litvai (Hont m.) megüresedett plébániát Berényi István ottani adminisztrátornak adományozta. ;: Népkonyha. A Szent Erzsébetről nevezett jótékony egylet népkonyháján, melyet a tisztelendő irgalmas nővérek vezetése mellett 1904. nov. 27-én nyitott meg a helybeli szegényházban, a megnyitástól folyó február hó 14-ig, tehát 80 nap alatt, kiosztatott a szegények között 1573 kilogr. kenyér és 5092 ebéd. A költségek ezen idő alatt 1376 korona 18 fillért tettek ki. Egy hónapra tehát 552 korona esik, mely sokkal nagyobb összeg, mint amennyit az egyesület e célra áldozhat saját erejéből. Eddig is csak az 1904. évi december hó 18-án tartott jótékony estély 562 korona 20 fillérnyi tiszta jövedelme és egyesek kegyes adományai tették lehetővé, hogy fenti összegért naponként 60 — 65 szegényt táplálhatott. Kegyes adományok nélkül nem lesz képes a népkonyhát, úgy miként szándékában volt, március hó végéig föntartani. Ehhez még legalább 800 korona volna szükséges. Tekintve a hosszan tartó szig"orú telet és a szegény nép élelmét szolgáltató cikkeknek rendkivüli drágaságát, a népkonyha föntartása legalább a tél végéig a legszegényebb néposztályra nézve égető szükség. Kérjük tehát mindazokat, kik Esztergom szegényei iránt érdeklődnek, támogassák a népkonyhát kegyes adományaikkal. Esztergom, 1905. febr. 18. Az elnökség. * Magyar pálosaink nem lesznek. Már megírtuk, hogy a magyar pálosrend újraéledéséhez kevés reményt fűzünk, mert a rothadt, életképtelen lengyel gyökérből uj élet többé nem fakadhat. Egyetlen ember volt, ki a rendet reformálhatta s magyar földön a lengyelektől jó távol tartva, újjászervezhette volna, az apostoli lelkű P. Muzsinszky. De ezt kibuktatták, degradálták, midőn a magyar tartományt mindjárt az elején függetleníteni akarta, felülről pedig senki sem támogatta. Helyébe jött egy teljesen megbizhatlan ember, ki a rendet gyors tempóban viszi oda, hová 1860-ban már az első kísérletnél jutottak. Nagylévárdról már elűzték őket. Szentkereszten pedig most hagyta őket oda legerősebb oszlopuk, Rigó István. Jól tette. Maradt három lengyel, kik reméljük, nemsokára felszedik sátorfájukat s viszszamennek Krakkóba. Ezt azért irjuk, hogy a jelentkezők kedvét elvegyük attól, hogy egy oly hajóra szálljanak, mely már léket kapott. Vagy legyenek igazi szerzetesek, vagy ne is legyenek! A typikus régi magyar »barátokból«, kiket II. József óta a liberális államhatalomnak az egyház feletti gyámkodása termett, nem kérünk, —még ha »hazafiasak« is ! * Kinevezések. Az esztergomi főkáptalan f. é. február hó 14-én tartott rendes tanácsülésében a következő gazdasági Írnokok neveztettek ki: Virág József Nánára, Stiffmayer Lajos SzentMiklósra és Tatarek Rezső Tapsonyba. * A városi vízvezeték ügye. Vimmer Imre polgármester a városi vízvezeték ügyében a következő felhívást bocsátotta ki: Városunk fejlesztése és különösen egészségügyi viszonyainak javítása érdekében főkövetelmény egy vízvezeték létesítése. Erre vonatkozólag Varga József budapesti mérnök ajanlatot tett a városnak, hogy a vízvezeték összes műszaki előmunkálatait a város minden lekötöttsége nélkül előkészíti és a mű létesithetésének mikéntjére nézve részletes javaslatot tesz. Ezen előmunkálatok a megtörtént kút-próbák és a különféle vizek vegyi és bakteriológiai vizsgálatának eszközlésével annyira haladtak, hogy a tervező a vízmű létesithetésének módjáról tiszta képet adhat; hogy pedig ez minél tágabb körben ismertté és megtárgyalhatóvá legyen, az. előmunkálatok készítője azt egy értekezlet keretében óhajtja ismertetni.