ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-12-10 / 50. szám

get« akartam létesíteni a gazdaszövetségen kivül. Erre mit kaptam válaszul? Ezeket: »A verebélyi esperes plébános urnák van nagyobb vagyona mint a mányai plébános urnák, de azért a mányai plébánost napszámosnak nem lehet nevezni: s igy hasonlólag, mert a verebélyi, közönségesen gazdáknak nevezett polgárok nagyobb vagyonnal birnak mint ők, azért őket senki sem nevezheti napszámosoknak, ők magukat, bár szegénynek, de mégis gazdáknak tartják.« Ilyen válaszra 1 koronával felvettük őket a gazdaszövetségbe. Hermann József. A gyermek-bálok.* Nagys. és ft. Főtanfelügyelő Ur! . Korunkban a hitvallásos iskolák a népnevelés, az erkölcsök nemesítése terén tagadhatatlanul szép missiót töltenek be. Mégis sajnosán kell tapasztalnunk, hogy iskoláink eme -nemes törekvéseik közepett, a nevelést illetőleg, itt-ott oly vastag hibákat követnek el, melyeket szó nélkül hagyni nem lehet, hacsak munkánk sikerét kockáztatni nem akarjuk. — Muzsla község r. kath. tanítótestülete átértve az iskolai nevelés eme hibáiból eredő súlyos következményeket, az ide csatolt jegyzőkönyv tanúsága szerint az 1905. évi november 28-án tartott tanitói értekezleten csekélységemet azzal bizta meg, hogy a tantestület nevében Nagyságodtól a népiskolai tanulók részére faluhelyen tartatni szokott farsangi táncmulatságoknak, mint a józan pedagógia és az erkölcstan törvényeivel ellenkező maradi, rossz szokásoknak szigorú betiltását kérjem. Ösztönözve ama korszerű intézkedésektől, melyeket Nagyságod rövid főtanfelügyelői működése alatt életbe léptetett, készséggel teszek eleget a megbizatásnak. Legyen szabad tehát kérelmünk indokolásakép egyet-mást elmondanom. A sokat emlegetett XX. században élünk, melyben minden intézmény nagyarányú léptekkel halad előre. Tehát itt az ideje, hogy az iskolai nevelést is megtisztítsuk hibáitól, hogy igy az erkölcsi erők irányító hatását annál inkább biztosithassuk, mire korunk egyoldalú szertelen haladása közepett oly égető szükségünk van. Az iskolai nevelés sikerének egyik legnagyobb akadályát kétségkívül a tanulók farsangi táncmulatsága képezi. Igaz, hogy a mulatság, a szórakozás minden embernél lélektani szükséget képez. És ezt az iskolai tanulótól sem lehet megtagadni. De amily hiba volna ezt tenni, ép oly, sőt következményeit tekintve, sokkal súlyosabb nevelési botlást követnek el azok, kik a mulatság szük* A muzslai tanitó-testület felirata a főegyházmegyei tanfelügyelőséghez. Minthogy az ügy közérdekű, a tanitótesiület elaboratumát lapunknak egyidejűleg megküldte közlés végeit. ha mindennapi dolgainkat végezzük ; ha a bpesti w lakos üdülés végett a városligetbe vagy a zugióba siet; ha a disznófőnél vagy a fácányosnál a keiner lomhasága vagy léhasága miatt hangosan panaszkodik ; ha a fogaskerekű vonat rozoga szekerén vonszoltatik a magasba s ott rövid séta után a »

Normafá«-hoz ér és elmerengve számlálgatja a villámcsapásokat, melyek e hatalmas tölgy koronáját megtépdelték; ha mi esztergomiak a fürdő-vendéglő nyári helyiségében sörözés közben magunk felé látjuk lejteni a jó Schleiffer kedves alakját; ha a primási kertben bennünket eleven társalgás közben egy udvariatlan s irigy szúnyog megzavar; ha Sión hegyén első apostoli királyunk baptisteriumát akarjuk megnézni és szabadon élvezhetjük a szük folyosón élénkbe törtető egészséges friss léghuzamot; ha forró nyári napokon a tikkasztó hőségben a »Baziliká«-t megtekintjük s jól felhevültén erősen kivágott mellényben s frakkban a kriptába lebocsátkozunk s ott egy pár perc után alaposan áthülve nagyot trüsszentünk; ha aztán ott boldog emlékű Simor primás előtt megállunk s elgondoljuk, hogy milyen nagy szivet takar e hely; ha lélekben a másik percben átszökjük azon nagy alkotásokat, melyekkel nevét a magyar egyház és Esztergom város történetében hallhatatlanná tette; ha a főegyházmegyei könyvtár udvarából egy pár lépcsőn lefelé léptünk s bosszúság kel ségének örve alatt, akár rosszakaratból, akár pedig tudatlanságból a gyermeket ugy testi épségére, mint kedélyállapotára egyaránt káros szórakozásokra kényszeritik. Minden kornak megvan a maga megfelelő szórakozása. A szórakozási módok különféleségét az emberek kor és nem szerint természetszerűleg váltakozó érzelem- és kedélyvilága szüli. Ezt fölforgatni minden esetre badar dolog volna. Ha a szórakozási módok a kor és nem szerint természetszerűleg nem változnának, akkor a gombozás és a nádparipán való lovaglás a felnőtt emberek kedély- és érzelemvilágát épp ugy kielégítené, mint a gyermekét. Ámde a tapasztalat ép az ellenkezőt bizonyítja. Ép ugy, ha a különnemű gyermekek együttes mulatságainak hatásait komolyan megfigyeljük, lehetetlen be nem látunk, hogy az annak a 6—14 éves gyermeknek kedély állapota val és érzelemvilágával nincs összhangzásban. Akik a gyermekek lelki életét ismerik, azok tisztában vannak azzal, hogy ezáltal csak beledöntik a gyermeket a vétkes ábrándok karjaiba és természetellenes módon időnek előtte fölébresztik nemi Ösztöneit és egyéb helytelen vágyait. És hogy ez igy van, arról fényes tanúságot tesznek azok a szemérmetlen beszédek és cselekedetek, melyeket a farsangi mulatságok alkalmával a gyermekek elkövetnek és amelyeknek jó magam is több izben szem- és fültanuja voltam. Az igaz, hogy a gyermekek ösztöneinek és helytelen vágyainak kifejlődését más körülmények is előmozdítják. De ez csak nagyobbítja a bajt. A falusi gyermek ugyanis szabad idejének nagy részét a felnőttek társaságában tölti, kiknek szemérmetlen beszédei és cselekedetei őt már zsenge, korában a tiltott bűnökről helytelen irányban fölvilágosítják és ezáltal már korán fölébresztik nemi érzékeit. Tehát itt már a fiatal gyermek lelki egyensúlya hatalmas rázkódtatást szenvedett és mély gyökeret vert benne a rosszra való hajlam. Ebben a környezetben szokja meg továbbá a gyermek azt a duhaj, garázda magaviseletet is, mely köznépünket helyenkint jellemzi és amely különösen a népmulatságok alkalmával szokott szenvedélyesen kitörni. Ez a vad durvaság sajnos, még napjainkban is annyi emberáldozatot követel magának ... Ha most még figyelembe vesszük, hogy a gyermekek épugy, mint a felnőttek a farsang utolsó napjait oly időnek hiszik, mikor minden rossz megvan engedve, akkor tisztában lehetünk az iránt, hogy a farsangi mulatság mily hatással van a gyermek kedély- és érzelemvilágára. Ilyenkor aztán nem ismernek határt és korlátokat, mert mint mondám, beléjük rozsdásodott maradi fölfogás az, hogy ilyenkor minden szabad. Sőt mag'uk a szülők is buzdítják és unszolják őket, hogy ők is gyönyörködhessenek gyermekeik gonosz kedvteléseiben. Pénzzel és itallal látják el őket. De meg is van ennek aztán az eredménye, nem is beszélve arról, amit csak pedalelkünkben, hogy az intéző-körök a régiségtár részére alkalmasabb helyet nem találnak; ha a városi közgyűlésen dr. Helc volt polgármester remek szónoklatait élvezhetjük ; ha -a. vármegye székhelyén az alkotmányos ügyvezető magyar kormánynak bizalmat akarunk szavaztatni, de nem sikerül; ha azt mondjuk, hogy helyben a revolver surnalistikára feltétlenül szükség van, mert egyébként a klerikálisok a más vallás-felekezetüeket menthetetlenül felfalnák ; ha az esztergomi kath. legényegylet beléletében felmerült nézeteltéréseket komoly bírálat tárgyává tesszük ; ha az esztergom-vidéki kath. tanító-egylet gyűlésein részt veszünk és ott Miklóssy József tanitó könyvtárnoki jelentését vegyes érzelmekkel, de a nagy általánosságban élvezettel meghallgatjuk ; ha a közkedveltségnek örvendő kis Göncivel megtámadtatásának perceiben — mint korrekt jellemek — a szokottnál őszintébben és melegebben rokonszenvezünk; ha elgondolkozunk azon, miképpen tűnhetett el a »Városi gyógyszertár«-ban a lapokban is hirdetett nagy mennyiségű opium; ha barátságos kézszorítással közöljük érzelmeinket azokkal, kikkel rokonszenvezünk; ha ismeretgyüjtés végett átlépjük hazánk határait s a távolból a megemlékezés röpke szárnyain kedveseink boldog családi körébe varázsoljuk vissza magunkat; ha politizálunk, kihegyezzük az ellentéteket és epekedve vágyakozunk a béke áldásai után; ha bosszankodunk, hogy nemzetünk jobbjai gogus szemmel vehetni észre, de azon már a józanul gondolkodó laikusok is megütköznek, hogy 8—10 éves gyermekek cigarettázva és ordítozva járnak az utcán. A káromkodásoknak és szemérmetlen rajzoknak se szeri, se száma. Egyikmásik helyen — különösen az ismétlősök között — arra is volt eset, hogy egymást megbicskázták. A nagyobbaknál a részegség ilyenkor egész közönséges dolog. És ezt a bálrendező urak és a gondatlan szülők mind kifogástalannak találják vagy nem akarják észrevenni. Pedig csak a vak nem látja, hogy ily korban és ily előzmények után a különnemű gyermekek együttes táncmulatsága nem a kifáradt lélek üdülését, hanem annak kimerülését, a szenvedélyek korai ferburjánzását és a test elsatnyulását idézi elő, mint ezt a mai kiélt ifjúságon láthatni. Már pedig a nevelésnek kétségkívül elsőrangú feladata, hogy a helytelen vágyak és ösztönök korai kifejlődését és fokozódását megakadályozza, mert amely gyermek ezek uralma alá kerül, az többé nem igen tud tőlük megszabadulni. És ez a rabság a legszomorúbb, mert korán feldúlja a gyermeki lelket, megfosztja ártatlan örömeitől és képtelenné teszi a helyes fejlődésre. Az ily gyermek lelke semmi fogékonyságot sem mutat a szép, a jó és a nemes iránt, de annál inkább kedveli a léha, duhaj életmódot. A különnemű gyermekek együttes táncmulatsága tehát ellenkezik az iskola szellemével. Tehát ha a gyermeknek száz alkalma van is arra a romlott társadalomban, hogy nemi érzékeit időnek előtte kifejlessze és a duhaj életmódot megszokja, az iskola, mely nevelni van hivatva, eljárásával a bűnre vezető alkalmakat nem szentesitheti és a százegyedik alkalommal nem adhatja meg a gyermek amúgy is silány erkölcsi érzésének a kegyelem-döfést. Mert ha még az iskola is alkalmat nyújt az erkölcsi romlásra, csodálkozhatunk-e akkor azon, ha az ily gyermekek később aztán valóságos rémei lesznek a községnek ? Továbbá azt sem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a falusi tánctermek bacillusokkal és porfelleggel telt romlott levegője fölötte veszedelmes a gyermek testi egészségére, mert útját egyengeti az amúgy is mindsürübbon előforduló gyermekbetegségeknek. A különnemű gyermekek együttes táncmulatságának szomorú következményeiről még sokat lehetne mondani. De minek fűzzem tovább az okok láncolatát, hiszen az érett és józan közvélemény már rég elitélte e nevelési hibát. Törvényeink és rendeleteink is vannak, melyek, a gyermekek táncmulatságát tiltják, de egyik-másik helyen arra nem sokat adnak. Tudom azt is, hogy igen sok tanitó szeretné az iskolai életet eme hibáktól megtisztítani, de ehhez a tanitó jogköre nem elégséges. Azért fordulunk illetékes hatóságunkhoz orvoslásért. Midőn tehát a fönti körülményt Nagyságod magas tudomására hozni bátorkodom, legyen szabad Muzsla község róm. kath. egyesek érdek-politikája miatt nem munkálhatják szabadon a haza boldogságát; ha e fölött való haragunkban alkotmányunk utolsó védő-bástyáit kivont karddal őriztetjük ; ha felsőbb parancsra kivezényelt nemzetköziek döntésébe belesodortatunk Bpesten, mint Pilátus a :>Credo«-ba s ha a rendőrség kíméletlenül elhusángolja vagy kardlapozza a hátunkat ; ha aztán társadalmi állásunkra való tekintet nélkül a bpesti állami rendőrség atyai gondoskodásából a tolonc-kocsiban szállíttatunk hűvösebb helyre s ott figyelemből a betörőkkel megtömött rekeszbe zárnak, hol aztán csendes elvonultságban zavartalanul hallgathatjuk a Jakabok által suggerált nemzetköziek hazafiatlan kifakadásait; ha a kedves nők pártfogását valaki kiérdemelheti ; ha elgondoljuk, hogy birodalmakat alkottak és tettek tönkre a nők könnyei és mosolyai; ha nem feledjük a döntő befolyást, mit a nők a családban, a társadalomban, az állami életben gyakorolhatnak; ha kívánjuk, hogy ők e hatalmas befolyást csak isteni egyházunk és szeretett hazánk jövő boldogságának javára használjuk fel; ha érezzük, hogy ők lehetnek aranyhajú nyárrá és fergeteges téllé; ha valljuk, hogy a nők vallásos érzelmével megaranyozott hazaszeretet teheti egyedül boldoggá e hont; mindannyiszor élenyt, oxigént emésztünk fel, mely itt vagy ott a test-szervezetben pangást idéz elő, mert a nagy mértékben kilehelt szénsav sorvasztja, fáradttá teszi a megfelelő szerveket. * * *