ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-02-05 / 6. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. február 5. 6. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A választások után. Esztergom, február 4. O Alig hogy elmúlt a nagy politikai csata, máris mindenütt a következményeivel foglalkoznak. Az eredmény oly váratlanul jött, hogy meglepett mindenkit, kormánypártot és ellenzéket egyaránt. Amily világosan volt föltéve a kérdés magában a trónbeszédben, hogy Ítéljen maga a nemzet, mit akar, ép oly világosan és határozottan válaszolt a nemzet: hogy akarja a jogfolytonosság helyreállítását, a parlament tekintélyén esett csorbának kiköszörülését, a Tiszakormány elsöprését. De nemcsak ezeket akarta. Aki be volt avatva a föloszlatott parlamentnek különösen a Tisza-korszak alatti eseményeibe, az világosan láthatta, hogy az, a mi a parlament tagjait leginkább bántotta, a régi Tisza-klikknek fölülkerekedése volt magában a liberális pártban. Tisza István gróf a liberális pártnak régi gárdájával vétette magát körül, azzal a gárdával, amelyhez a nemzet közvéleménye szerint a politikai korrupciónak fogalma tapadt. Ezekkel csinálta meg a november 18-diki alkotmánysértést, amelybe a liberális pártnak legnagyobb része van és volt beavatva olyannyira, hogy mikor vége volt annak a zsebkendő lobogtatásra megcsinált szavazásnak, a liberális pártnak nagy része ép oly kevéssé tudta, mi történt, mint az ellenzék. Lehetett látni magán a képviselőházon, a nemzeten, hogy sötét aggodalom nyomja leiköket, mi lesz, ha ez a felszínre kerülő AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Te voltál a múzsám . . . Mig azelőtt tollam csengő-bongó kedvvel Csak a rímet rótta, Volt idő, hogy lelkem virágos mezején Nem termett több nóta . . . A dalnak varázsa álmodó szivemből Azt hittem, rég kihalt . . . S egy kékszemű lányka adta vissza újra Ajkaimra a dalt . . . Hirt, borostyánt festett . . . S szomjazott a lelkem Hirre, diadalra . . . Beleszőttem lelkem bűbájos álmait Sok epedő dalba; Tündéri mezt öltött biztató szavára Minden balga álmom, S pengetve a lantot, daloltam a fényről Sápadt éjszakákon . . . S a dalt, mit lelkem szőtt, boldog merengéssel Hallgatta a lányka; Rózsaszínre festé halovány orcáját Az örömnek lángja, S ha lelke álmait feltalálni vélte Egy-egy csengő dalban, Mélyről fakadt sóhaj röppent el ajkáról Némán, öntudatlan . . . Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. csapat kezébe ejti Tiszát és Tisza az egész országot. Tönkretesznek majd rövid idő alatt mindent, a mi jót a jog, törvény és igazság kormányának sikerült létrehoznia. A kúriai bíráskodásról, az összeférhetlenségről szóló törvényeket bizonyosan eltörülték volna. A közigazgatást nemcsak hogy ki nem emelték volna ázsiai állapotából, de még azt a keveset is, amit Széli Kálmán javított rajta, elrontották volna. Az állami tisztviselőket, a kiket nem is az állam, hanem saját alkalmazottjaiknak tartanak, továbbá is lenyűgözve tartották volna. Nem az érdem, nem a kor, nem a tehetség, nem a sorrend lett volna az irányadó elömenetelökben, hanem a protekció, a kortes-szolgálatok, a családi összeköttetések. Mindezektől félt a nemzet közvéleménye arra az esetre, ha engedi meggyökeresedni a második Tisza-korszakot. Megelőzték ezt a parlament ellen elkövetett merényletek s megtelt a keserűség pohara. Nem csoda, ha ezek után oly kemény, oly lesújtó a nemzet Ítélete. A nemzet kimondotta, hogy azt a szabadelvű pártot, a mely mindezekben bűnös, nem akarja többé mint uralkodó pártot megtűrni s azért bármily bonyolódott is legyen jelenleg a politikai helyzet, annyi bizonyos, hogy a legyőzött szabadelvű párt, az ö eddigi rendszerével, erkölcseivel többé fönn nem tartható. Mert nem áll az, hogy a szabadelvű zászló jelenleg csak helyet cserélt és az a zászló, amely eddig az 1867-diki kiegyezés bástyáján lengett, most a 48-as várfokon lobog. A választások nem a szabadelvüség S csodás boldogságról. Örök szerelemről Ha szóllott az ének, Fellobogott lángja álomképért vágyó Ábrándos szivének. Tündéri meséket zengő lanttal együtt Rezgett szive húrja . . . — S szőtte, fonta a dalt nótázó ajakkal Méla troubadourja . . . Te voltál a múzsám, s nótákat pengető Poétád én levek; Kedvedért termettek dalvirágos mezőn Csodás tündérregék . . . S mig te bohó szivvel s édes álmodassál Rajongtál a dalért, Öntudatlanul is fontad homlokomra Az örökzöld babért ... Szvoboda Román. Madárhegy. (Vogelriff). — Norvégországi útirajz. — Irta: Vértesi Károly. Tovább fel Éjszakra. — Madarak szabad világa. — Tojássziget. — Hajónk mellett madarak úsznak el. — Kövér madár mécs gyanánt. — A dunnaludról. — Farlábu alkafélék. — Sirály fajpk. — Itt járt Hermann és Chernél. — Madár otthon. — Ágyúból közéjük lövet. — Elborítják az eget Hammerfestből, jó félnapi ott időzés után, a mi elég volt az ottani látnivalók megtekintésére, tovább mentünk fel Éjszakra, utazásunk végpontja felé; de mielőtt azt elértük volna, még egy, a Szerkesztőség: Ferenc József út 75. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. jegyében folytak le, de mégis kiszorítottak igen sok radikális szabadelvű elemet s viszont oly nagy számát vitték be a komoly, konzervatív elemeknek a függetlenségi pártba, hogy szabadelvüség dolgában ez a párt a konzervativizmus javára igen előnyösen megváltozott. A bizonytalan helyzetre valószínűleg már a legközelebbi napok fognak némi fényt deríteni. Akárki is legyen az

; a kit a király megbiz, hogy jóvátegye azt, amit Tisza az ö vak fanatizmusában elrontott, annak számolnia kell azzal a körülménynyel, hogy a szabadelvű párt nem képez többé többséget. E tényben pedig a nemzet akarata nyilvánul, a melytől nincs felebbezés. Nem változtatna semmit a mostani helyzeten az sem, ha, mint a szabadelvűek emlegetik, uj választások által újra akarnának a nemzetre appellálni. A nemzetnek ujabb ítélete bizonyára még lesújtóbb volna. Mert nem szabad elfelejteni azt, hogy a levitézlett liberális rendszer a legrégibb, legbiztosabbnak hitt kerületeit vesztette el és ahol győzött, győzelmét csak alig néhány szavazattöbbségnek köszönhette. Magában a fővárosban kivívott győzelmei is inkább erkölcsi vereség mint győzelem számba mennek. Uj választások által az egyesült ellenzék teljes győzelmet aratna a szabadelvű párt fölött. Ha majd össze lesz állítva a mostani választások statisztikája, akkor fog csak kitűnni, hogy a szavazó polgárok mily nagy száma segítette győzelemre az egyesült ellenzék zászlaját s mily kevesen voltak azok, akik a haldokló szabadelvű párt megmentémindjobban növekedő madárvilág tekintetében nagyon érdekes helyen megállt a hajónk nyilt tengeren. A Madárhegy volt az (Vogelriff),- a melyen es a mely körül az éjszaki madárfajok világa nyüzsögnek és szárnyra kelnek. Visszhangzik a hegy lármájuktól. Már Tromsönél és azon fölül észre lehet venni, hogy nagyon sok madárszárny lebben a víztükör fölött, csapkod a viz szinén, szóval élénkül a madárélet. A madarak szabad világa erre van, ebben a sziget- és félsziget világban, a hol bőséges a természet nekik való háztartása. Ki tartja őket számon? A többrendbeli madárszigeten (Fuglő), kevésbé éri tojásaikat a kapzsi emberkéz. De elnyúlik azért ez, a mennyire csak nyújtózkodva elérhet. Igaz, a legkisebb, alig megközelithető, szirtes parttal a tengerből kiálló, növény élet nélküli, meztelen és merev kőszirt is, mint tojás sziget, jó lelőhely, bérbe van adva. A sziklarésekből madártojást szedegetnek, tollat gyűjtenek. Az egyik élelmi, a másik kereskedelmi cikk. Errefelé temérdek a madár, kevesebb az ember, a ki erre a nehéz keresetre fanyalodik s igy jut is, marad is. Mennyi még az olyan madár, a melyről az ember azt sem tudja, hol fészkel, merre kotol, honnét jön és hova megy a jégsivatagba ? Sok vizi madár úszik el a hajónk mellett madárfiókokkal; szelídek, akár nálunk háztáján. Nem ijeszti őket puskadurranás, nem sörétezik meg, nem adja kézbe a vadász fegyver ; különben is tilalom idő van. A sötét, jeges vizeken biztosabban érzik magukat, mint a tollas rokonaik nád-