ESZTERGOM X. évfolyam 1905
1905-12-03 / 49. szám
Az áldozatkészség mindig szűkebbre zsugorodott össze, az alap rendes és pártoló tagjainak száma semmiféle irányban nem állott és nem áll a katholikus tanitók és tanítónők számának szaporodásával. Igy hát értjük, hogy a központi bizottságnak lelkes tagjai minden lehetőt elkövetnek az alap gyarapítása érdekében. Pedig volna annak más módja is, mint az a bizonyos üzleti százalék. Amióta az alap létesült, azóta a magyar püspöki kar, kivéve az egri érsek urat, akinek igen tevékeny része volt a segélyalap megalkotásában, egészen megújult. Az akkor nagy adományokkal belépett kanonokok, apátok, jobb javadalmazási! plébánosok majdnem mind kihaltak. Mi volna tehát, ha mindezeknek utódai, szintén azon arányban segítenék az alapot, mint azt elődeik tették? Hisz huszonegy év előtt néhány nap alatt jött össze a segélyalapnak mostani egész tökéje. De hiszen maguknak a katholikus tanítóknak is módjukban állana az alap felvirágoztatásához hathatósan hozzájárulni. Katholikus tanítóink és tanítónőink száma 1884. óta legalább is megkétszereződött, az egy koronát tevő tagsági dij pedig oly csekélység, hogy ezt minden nagyobb megerőltetés nélkül minden tanitó és tanítónő fizethetné. Az alap által nyújtott előnyök oly nagyok, hogy azokhoz hasonlókat ily csekély ellenszolgáltatás mellett semmitéle más alap nem nyújt. Igaz, hogy napjainkban a jótékonyság és közadakozás terén is napról-napra nagyobb és nagyobb igényekkel állunk szemben. De azért régi és bevált intézményeinket nem szabad elhanyagolnunk. Azt azonban semmiképen sem helyeselhetjük, hogy az alap a már sokszor sok izetlenséggel járó üzleti százalékolás terére lépjen. Az az üzletember, aki az alapnak százalékot igér az ö tanszerei vagy egyéb dolgai után, semmit sem áldoz voltaképen, mert ha egyszer, különösen kényszer utján, biztosítva látja fogyasztóit, vagy felemeli dolgainak árát,.vagy pedig hitványabb anyagot szállít. Példa rá a magyar papírgyáraknak lapunk más helyén említett eljárása. Azután nem is hisszük, hogy az egyházi hatóságnak hatalma odáig terjedne, hogy joga volna kényszeríteni az iskolafentartókat arra, hogy kitől vásárolják iskolai szükségleteiket. És ha volna is ez a joga. minden azzal élni Aztán a júliusi bimbóbontó napsugarak elől védett helyen a balzsamot árasztó illatárban vidáman enyelegtek. Meséljem tovább is. . ? Hiszen úgyis tudják végét ... Sándor és Jessy megértették egymást, mint a testvér-csillagok. A nagy szünidőt mindig együtt töltötték, együtt mulatták át ezer élményeit. Sándor nagy diák ; Jessy nagy lány lett .. . Már nem volt büszke, fenhéjázó leány Jessy, mint mikor még azt szokták neki mondani: bakfiska . . . Sándor szegény fiu volt, de iskoláit példásan végezte, társai között mindig az első volt. Különösen a rethorikai készültsége lepett meg mindenkit. Oly ambiciózus és tehetséges szónok fejlődött belőle, hogy tanárai csodálták, társai pedig »a mi Cicerónk«-nak nevezték. Mindenki szerette őt . . . még ... még Jessy is . . . Azaz, hogy épen ő szerette legjobban ... A testvéri szeretet ki nem alvó szikrája ideális lelkükben lángralobbantotta a szerelem zsarátját s annak lobogása forrasztotta össze sziveiket. Olyan heves volt e láng, hogy a születési akadályokat elhamvasztotta s a gazdag Jessy szülei odaígérték Jessy kezét Sándornak. Sándor alig végezte iskoláit, az első képviselő-választásnál meghivta őt jelöltnek egy hazafias kerület, mely nem pénzt, de embert keresett. Heves volt a harc, de Sándor gyújtó szónoklatával a győzelem sáncaira tűzte zászlait. Nem is volt aztán olyan furcsa, mikor azt beszélték : — A kertész fia elveszi az uraság leányát . . . akaró hatóság tudná, hogy ily joggal 'csak nagyon is diskrete élhetne és százszor is megfontolná, mielőtt ilyenbe belemenne. Éppen ugy vagyunk az egyházi és iskolai épületeknek tűzkár elleni biztosításával is. A legtöbb egyházmegyének s különösen az esztergominak van saját, mondhatjuk virágzó tűzkár elleni biztosítási intézete. Az a bizonyos jótékony célra forditandó százalék már eddig is többször kisértett. De az illetékes körök soh se voltak hajlandók ily üzletbe belemenni. Jól tették. Nem is arra való az. Az egyházmegyei tűzkár elleni biztosítási alapok, ha képesek valami előnyöket nyújtani, kötelesek azokat első sorban saját biztositóikkal szemben gyakorolni azáltal, hogy a biztosítási dijakat leszállítják. A százalékos üzletek sok visszaélésekre szolgáltattak már alkalmat. Lapjaink tele vannak ilyféle panaszokkal. Budapesten gomba módra szaporodnak az üzletek, amelyek képekkel s egyéb szent dolgokkal kereskednek és a haszonnak bizonyos részét, amint ök mondják, templomokra s hasonló jó célokra fordítják. Nem rég magam is kaptam egy vidéki plébánostól felhívást, amelyben fölkér, hogy egy asszonyság fog jönni és szent képeket fog árulni. A pénznek egy részét az árusító budapesti intézet az ö templomára engedi át. Visszaírtam neki, hogy az ismeretlen asszonyságot semmiképen sem fogom ajánlani. Figyelmeztettem is, vigyázzon, mert pórul járhat az ilyen vigécekkel. És igazam volt; mert nemsokára rá ö maga figyelmezteti a nagyközönséget valakire, aki az ö nevében szent képekkel visszaéléseket űz a vidéken. A nyitrai törvényszék csak a napokban tárgyalt egy pert, amelynek nyomán kiderült, milyen csalásokat űztek egyes vigéeek Nagycétényben és vidékén az Arany Bibliával. Ez is olyan százalékos üzlet volt, A véletlennek különös játéka, hogy éppen most, amikor ezt irom, elküldtem két nöt, akik szintén jótékony és vallásos célra házaltak a Szentek életével. Hát, kérem, tartsuk távol a kufárkodást a szentélytől! Támogassuk katholikus intézményeinket ki-ki tehetsége szerint, de csak oly eszközökkel, amelyek azok szellemével nem ellenkeznek! Sajnáljuk az alapnak buzgó elnökét, akire az értekezlet oly súlyos feladatot bizott. Ugy látszik, maga sem gondolta, hogy nem könnyű dolog annyi társasággal, annyi üzlettel levelezni, alkudozni a siker kilátása nélkül. De, ha ez némi sikerrel kecsegtetne is, még sem helyeselhetnék. Magunk is szükségesnek tartjuk a katholikus tanitói segélyalapnak buzgóbb felkarolását és fölvirágoztatását, de csak oly eszközökkel, amelyeknek alkalmazása minden kritikát kiáll. Még egyszer kijelentjük, örülünk, hogy az árvaház helyéül Esztergom jelöltetett ki és fentartjuk magunknak, hogy ehhez annak idején hozzászólhassunk. Az „Uj Lap" fellendítése. »Tömörüljünk, egyesüljünk, hogy boldogulhassunk!« — Ez jelszava korunknak, ez törekvése a keresztény társadalom jóakaróinak, főleg azonban a keresztény sajtó lelkes bajnokainak. Ez a nemes cél lebegett most is a Magyarországi Kath. Egyesületek Orsz. Szövetsége előtt, amidőn Igazgatóság'a az »Uj Lap«-nak részvénytársasággá való átalakítása ügyében intézett felhívást Magyarország katholikusaihoz. Mindenekelőtt azonban álljon itt röviden maga a tervezet. A vállalat az »Uj Lap«, ez egyetlen keresztény két filléres lap fejlesztését és terjesztését célozza ; a részvénytársaság alaptőkéjét 500 drb. egyszáz korona és 12500 drb. husz korona névértékű, bemutatóra szóló részvény képezi. Maga a Kath. Egyesületek Orsz. Szöv. az »Uj Lap« tulajdonjogának átengedéseért 3500 drb, 20 korona névértékű részvényt kap. A részvények jegyzése az 1875. évi XXXVII. t.-c. 151. §-a értelmében személyesen, vagy meghatalmazás utján is eszközölhető az alapitók által aláirt gyűjtőiveken. A részvénytőkejegyzésének határideje 1905. évi dec. hó 31-ike, a részvényesek igazolására pedig a befizetési nyugtatványok szolgálnak. Minden 20 koronás részvény után egy, s minden 100 koronás részvény után öt szavazat adható le. A részvények értékének lefizetése vagy a Kath. Egyes. Orsz. Szövetségénél, vagy az »Uj Lap« kiadóhivatalánál, vagy pedig a gyűjtő-ivek felmutatóinál történhetik. Maga a befizetés nyugtatvány ellenében ugy történik, hogy a jegyzéskor 10% tőkerészlet és 2 1 /2°/o alapítási költség, vagyis más szóval: a 20 koronás részvényre 2 kor. 50 fillér, a 100 koronás részvényre pedig 12 kor. 50 fillér fizetendő be. A többi 80%-ot, vagyis a 20 koronás részvényre 18 kor., a 100 kor. részvényre 80 kor. a megalakult részvénytársaság igazgatóságának felhívására bármikor lehet befizetni. Ez volna a tervezet. Ügyesen van kombinálva. Csak aztán kellő módon propagandát csináljunk a részvényeknek. Mert nem elég manapság az akciót csak sajtó utján hirdetni s ajánlani a közönségnek, nem elég felhívást kibocsátani az egyes lapok szerkesztőségeinek, propagandistákat is kell küldeni ki az ország különböző vidékeire. Ezt az eljárási módot helyeseinők itt, eme téren is. Bár akadna minden nagyobb helyen valaki, a,ki házról-házra járva, gyűjtene a részvényeseket. Hisz arról van szó, hogy a nép lelkében a hitet, az erkölcsöt, a becsületet megőrizzük s annak romlatlan lelkét a szociáldemokrácia s a liberalizmus mételyétől megóvjuk. Ezt a fenséges célt pedig a keresztény 2 filléres »Uj Lap«-pal lehetne elérni, ha azt nyolc oldalas terjedelemben, illusztrációval kiállítva versenyképessé tesszük. Legtöbben, — főleg az egyszerű nép emberei közül — azt sem tudják, voltaképen mi a teendője e nemes üggyel szemben; oktatásra, felvilágosításra, szóval a kath. ügy iránti lelkesedés motívumaira szorul. Különben elalszik a pislogó mécs s az eszme csak pium desiderium marad, quia regnum coelorum vim patitur et violenti rapiunt illud! Nem szabad a fáradság és munka nehézségeitől visszariadni, mert hiába, minden kezdet nehéz. Bátran, lelkesen kell hozzálátni az akadályok leküzdéséhez. Aki mer, az nyer! Már egyszer lapunk hasábjain említettük, mikor t. i. az ezidei tervbe vett kath. nagygyűlés felhívásáról volt szó, elolvastuk ugyanis a felhívást, de a nagygyűlés szervezőinek, vezetőinek aláírását, az ő neveiket sehol sem találtuk. Most már örömmel olvastuk az aláírási iveken Zichy János gr., Giesswein Sándor dr. és Szentiványi Károly aláírását. Mint mindenütt, ugy Magyarországban is a szervezők nevei hatnak jólesően, ugy az egyes mozgalmak vezetőire, mint a népre; a magyar nép tudni és látni akarja a sorsával törődő embereit. Nem elég tehát csupán az igazgatóság nevében kibocsátott felhívás, konkrét nevekre is van szükség. Igy azután a szervezők aláírásával ellátott felhívást az egyes esperesi kerületeknek is át lehetne küldeni, mert a papság ilyen fontos, a kath. sajtó terjesztését, előmozdítását célzó társadalmi mozgalmakban mégis csak nagy segítségére lehet a Szövetségnek. Bárcsak a kath. társadalom, arisztokrácia, papság s mindenki, aki a keresztény Magyarországot óhajtja, hathatósan közreműködnék az
