ESZTERGOM X. évfolyam 1905
1905-12-03 / 49. szám
X. évfolyam. Esztergom, 1905. december 3. 49. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Arany középút a nemzetiségi kérdésben. Esztergom, december 2. II. (n.) A nemzetiségek sorsa nemzeti államban sehogysem lehet paradicsomi állapot. A hamis próféták, kik valamely nemzetiséget minden áldozat és kellemetlenségtől ment jövővel kecsegtetnek, figyelmen kivül hagyják nemcsak Ádám, hanem Bábel bűnét is, mely kétszeres akadályként nehezedik az elvesztett paradicsom lidércfénye után hajhászó népségre. Nagy garral hivatkoznak az izgatók a természetjogra! De a természetjog nem egyoldalú, mint a nemzetiségi túlzók; hanem amig a nemzetiség nyelvének a lét- és fejlődés, jogát biztosítja, az államnak is biztosítja az egység és fennmaradás kellékeit! Már pedig foederalisztikus formában a nemzetiségekből összetákolt állam sokáig fenn nem állhat; hiányzik belőle az utolsó fizikai kapocs is: az államnyelv! Ne hivatkozzanak Svájc példájára! Helvéciát először is nem belső kapocs köti össze, v hanem tisztán az európai nagyhatalmak szeszélye, mely változó. A svájci olaszok ép oly irredentisták, mint akár Trento, vagy a Riviera olaszai. Magyarország Svájccal össze nem hasonlítható azért sem, mert ha a havas-Qrszág ma szétválik, a francia, olasz és német is csak nagyobbá lesz, egyesülve hatalmas szomszéd fajrokonával. Ellenben, ha Magyarország szétválik, a nemzetiségek egyesülnek esetleg szomszédos fajrokonukkal, ellenben a honAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Nem is olyan furcsa . . . Irta Drozdy Győző. (Vége.) Jessyke növekedett. Bámulatosan szép leányka fejlődött belőle. Ejsötét hajfürtjeit kibontva, derékig- engedve hordta. Izzó két szeme két csillag; homloka hómárvány; barna-piros ajaka nyiló rózsabimbó volt. Ha mosolygását májusi hajnalhoz, kacajának vidám csengését fülemileénekhez hasonlítom, egy cseppet sem mondok hyperbolát. Messze terjedt híre az ő csillagos szemének, varázsló bájának. Ha a szépen parkírozott kertben játszadozott, irigykedve tekintett feléje a bazsarózsa, mimóza, csipkepíty, csorbóka, gyöngyike és a többi virág! — Miért nem lehetünk mi is ily elragadok, ily bájosan pompázok, mint e leány ! Hiszen a mi életünk úgyis annyira hasonlít az övéhez. Pompázunk, diszelgünk addig, mig valaki le nem szakit ... S Jessyke fel se vette a virágok sóvárgását, csak futkározott közöttük, taposta őket. Jessy mit se tudott arról, hogy ő valaha majdnem áldozatául esett a tűznek, mely kastélyukat elhamvasztotta. De ha tudta volna is, nem igen törődött volna egyedül a játékokért hevülő feje az ily komoly dolgokkal. Mondanom sem kell, hogy a szülők annyira Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. alapitó, az uralkodó nemzet: a magyar valóságos kis Balkán-állammá zsugorodnék össze. Ide fejlődni a dolgokat már csak jogos önfentartási ösztönéből sem engedheti a magyar nemzet. Az amerikai egyesült államokra sem hivatkozhatnak a nemzetiségi politikusok, mert ott ugyancsak vasszigorusággal követelik mindenütt az államnyelvet. S mig az Amerikába kivándorolt tót néhány év múlva angolul beszél, nálunk a legtöbb örökéltében nem tanul meg magyarul. Tehát csak az arany középúton haladva, kölcsönös engedékenységgel és áldozatkészséggel lehet a nemzetiségek számára méltányos és az élet igényeinek teljesen megfelelő állapotot teremteni, körülbelül • azon konkrét pontok szerint, melyeket múltkori számunkban megjelöltünk. Ezen pontok a néppárt programmjának körvonalai a nemzetiségi kérdésben. Aki nem hiszi, menjen le a központba és győződjék meg róla v A néppárt kezdet óta a reális nemzetiségi politika terén mozgott. Mert sem a nemzetiségi túlzók, sem a negyvennyolcasok nemzetiségi politikája nem felel meg a természetjognak s meg nem valósitható. A néppárt tiz év előtti program mjába felvette az »1868-iki nemzetiségi törvények végrehajtását, vagy revízióját.« Ismételten felszólalt a nemzetiségi jogok érdekében, nemtörödve a pánszlávokkal és dákorománokkal nyiltan szövetkező liberális párt oldaláról reá zúduló gyanúsításokkal és rágalmakkal. A liberális kormányok a 68-iki törvényeket jórészben miniszteri rendeletekkel illuzóriussá tették. Azért a néppárt eredeti programmjához dédelgették Jessyt, hogy végtelen büszke leány fejlődött belőle. Télen, mikor zárdában vok, társnői csak »büszke Jessy«-nek titulálták. O, mint a féle 300 holdas leány, fel sem vette az e fajta gunyolást. Sőt még tetszett hiúságának. Midőn Jessy már az elemit elvégezte, a vad virágos vakációt ismét otthon töltötte két kisebb nővérével. Atyja szebbnél-szebb, ritkábbnálritkább játékokkal halmozta el. I Ám Jessynek ezek már mind nem imponáltak. O inkább összefutkározta a tengeri-száritót és a gabona-raktár nagy padlását, mint a nagy babákat öltöztette. Egy alkalommal meglátta Jessy az udvaron a nagy kormos cicát. Nosza utána ! Le a pincébe ! Fel a padlásra. Ugyancsak ügyeskednie kellett a cicának, hogy Jessy a farkára ne hágjon. Végre aztán a magazin padlásának egyik ablakára hirtelen felkúszott a kormos és ott biztonságban érezvén magát, megtelepedett. Jessyt kihozta sodrából a magyar cica angol flegmája és piszkálni kezdte a söprőnyéllel. De ez sem használt. Célba vette hát gummilabdájával. Ám hibásan célozott és a labda kirepült az ablakon. Ugrott most Jessy öt lépcsőt is egyszerre, hogy visszahozza a cica megostromlására labdáját. De a labda eltűnt a kert bokrai között. A kert sarkában olvasgatott a kertész fia, ki Jessynél három évvel idősebb s már régen gimnazista vala. Jessy egyenest ennek tartott. — Sándor, add ide labdámat, mert én láttam a padlásról, te loptad el ! — Én, kisasszony, nem láttam labdáját, azt sem tudom, volt-e. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. híven hangoztatja a 68-iki nemzetiségi törvények revízióját azon pontok szellemében, melyek említve voltak. És mégis minő fanatikus gyűlöletet hintenek szerteszét a néppárt ellen a nemzetiségi túlzók ; visszaélve hivatásukkal, ruhájukkal, az egyetlen keresztény és a nemzetiségek jogait védő párt romlására törnek. A néppártnak legalább már van tekintélye az országban és a parlamentben. Jó lenne tehát a sárgapihés kacsákat a »vén tyuk« szárnyai alatt hagyni, nehogy elragadja őket a kánya! Mit is akarnak kezdeni a nemzetiségi túlzók, ha bekerülnek a parlamentbe? Szóba se áll velük senki, lehetetlenné teszik őket mindjárt első fellépésükkor. Azért a papság tudni fogja kötelességét választások esetén a nemzetiségi túlzókkal szemben, s hiven ki fog tartani felvidékünkön a néppárt zászlaja mellett. A nemzetiségi agitátorok vagy pánszlávok, vagy maguk sem tudják mit akarnak. Hisz a tót nyelv jogos és kivihető igényei bennfoglaltatnak a néppárt programmjában. És mégis a néppárt ellen tüzet okádnak, maguktól pedig a »tulzok« cimét visszautasítják. Tehát vagy titkos pánszlávok, vagy nem tudják, mit akarnak. Mindkét esetben nem segítenek a tót népen, hanem esetleg rosszabb sorsot hoznak reá. Segitsük a néppártot az egész országban legalább relativ többségre, akkor hamarabb orvosoltatnak a nemzetiségek sérelmei, mintha extrém nemzetiségi izgatásokkal provokálják az extrém sovinizmust! Ez a dolog politikai • oldala. Hát ha még az egyház érdekei szempontjából tekintjük azt! Az »Esztergorci((-ban elhangzott vészkiál— De én láttam, mikor fölvetted. Ne hazudj, te szemtelen koldus! Sándort ez a gőgös beszéd, de különösen a gyanúsítás elkeserítette s önérzettel, bátran felelt az elbizakodott leánynak : — No, no, kisasszony, ha én szegény vagyok is, azért nem vagyok koldus, se tolvaj, hogy elloptam volna a maga labdáját. Nem szorulok én a maga játékára ! Nem látja, hogy most is könyv van a kezemben s olvasgatok ! Jessynek sem kellett több; dühösen ugrott a nála jóval idősebb fiú felé; elbiggyesztett szájjal kiáltá: — Ne, te tolvaj, koldus! — Es arcul ütötte a szegény ártatlan fiut. Most került Sándor igazi megpróbáltatás közé. Hiszen még a bogárka is visszafordul, ha bántják. Neki akart ugrani Jessynek, hogy megmutassa karja erejét és visszaadja azt, mi ugy égette arcát. De végigfutott előtte a jövő képe, amint a papája ezért szintén őt okolja, sőt , f . . sőt a papáját talán el is teszi az uraság . . . .Oh, Isten őrizzen visszaadni . . . ! Meg aztán leányt csak nem üthet meg! . . . De mikor ugy bántotta lelkét a gyanúsítás és égette a pofon, mit neki Jessy, az elkényeztetett leány az arcára nyomott. Érezte tehetetlenségét. Visszaadni nem lehetett, még csak az árulkodást sem tartotta illendőnek. Dühében aztán sirva fakadt. De azért megvetőleg tekintett Jessyre, mint a hálóba került, oroszlán a vadászra, ki csak igy meri rászegezni fegyverét.
