ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-09-24 / 39. szám

nem csekély kárára valóban gazdálkodik is. De ha tisztességes fizetést kapna és e fontos pályára csak a hivatásos embereket vennék föl, bizonyos, hogy az ily tanitók minden idejöket, minden gondolatukat hivatásuknak szentelnék és nem érnének rá nagyobbmérvű gazdálkodásra. És hogy ez nem igy van, annak nem a tanitóság, hanem a törvényhozás az oka. Már pedig bizonyos, hogy a tanitóság tisztességes javadalmazása meg­hozná a maga bőséges gyümölcsét e nemzetre, e hazára. Az iskola és vele együtt a nemzet csak úgy fejlődhetik, ha a tanitók hivatásuknak élhet­nek. Es erre a fejlődésre égető szükségünk van. A gazdálkodás azonban elvonja a tanitót hivatá­sától. Nem helyes »Rusticus« következtetése, hogy 2—3 hold ép annyi fölszerelést és gondot igé­nyel, mint 10—20 hold, mert akkor azt is mond­hatnám, hogy 10—20 hold annyit igényel, mint 50—100 hold. Ezt pedig mindnyájan tudjuk, hogy nem áll; Ha a tanítónak tisztességes készpénz­fizetése és csak 2—3 hold földje van, az nem okoz annyi gondot, mintha a fizetése 100 vagy semmi forint készpénzből és 20—40 hold földből áll. Ily esetben ugyancsak testtel-lélekkel a gaz­daságon kell csüggenie, hacsak azt nem akarja, hogy az álla fölkopjon. Nem fogja-e ez minden gondolatát, erejét igénybe venni ? Erre nem a jómódú plébánosok, hanem az ily szerencsétlenek adhatják meg az igazi választ. Ha ezek csak gazdák volnának, akkor megjárná a dolog, de — sajnos — tanitók is. De tisztelt Uraim, hová lesz az ily tanitókból a hivatás ? Ne tessék kivételekre hivatkozni! Tudom én, hogy vannak és voltak egyesek, kiket a Gond­viselés oly erővel ruházott föl, hogy a gazdál­kodás mellett a többihez arányítva az iskolában is kielégítő eredményt tudtak fölmutatni. Ezt egy pillanatig sem vontam kétségbe. De a kivételek e témánál nem döntenek. Itt csak a többség dönt. Ott pedig azt látjuk, hogy nem önhibá­jukból, hanem a helytelen rendszer miatt nem képesek hivatásuknak tökéletesen megfelelni. A közügy embereinek nem a gazdálkodás a föladata, hanem a hivatás. És hogy a közügy emberei az említett okoknál fogva mennyire nem felelhettek meg hivatásuknak, azt a mai kétségbe­ejtő züllött állapotok eléggé igazolják. És ha va­laki ilyenkor a régi elavult rendszert megboly­gatva, a helyes és egészséges fejlődésről, az ujabb társadalmi intézményekről, a szociális és egyéb társadalmi kérdések megoldási módjáról beszélni mer, az némelyek szerint szappanbuboré­kokat gyártó idealista. De engedelmet kérek, mikor azt látom, hogy mig a közügy emberei a helytelen beosztás miatt a kényszerűségtől űzetve hivatásuktól elvonatnak, azalatt avatlan­kezek munkája folytán hanyatlik az erkölcsiség, a reánk bizott nép jóléte, idegenek nőnek a nya­kunkra és pimasz szemtelenséggel törnek a nép erkölcse, vagyona, sőt országunk függetlensége ellen, addig ne tessenek lehetetlen ideálizmusról látható a Fernkorn bécsi szobrász műtermében készült szeplőtelenül fogantatott sz. Szűz hatal­mas szobra, mely kolosszális joszlopon nyugszik. A nép között e szobornak rendkivül nagy tekin­télye van. A földrengés a közel múltban a káp­talandombon nagy pusztítást okozott. Ekkor lett romokká a régi székesegyház és sok más épület. Mint szemtanúk állítják, a Mária-szobor e löké­sek tartama alatt úgy lengett jobbra-balra, mint a gyönge nádszál, de baja nem esett. Ha elgon­doljuk, hogy egy ilyen merészen magas talpa­zatra elhelyezett szobornak mindenek között első sorban kellett volna darabokra szétesni, akkor, mikor őskori erővel és költséggel épült szilárd épületek romokká lettek: valamelyes tisztelet ellenállhatatlan keletkezik a komoly lélekben az Isten anyjának szobra iránt. A városon kivül fekszik a zágrábi érsekség tulajdonát képező Maximir-park. Minden való­színűség szerint természetes vadonból mesés ösz­szeg erejével bájos ligetté átvarázsolt park ez. Itt van az érsek nyaralója, melyet megtekinteni igen érdekes, mely azonban ma már ritkán látja falai között az eminentiás házigazdát. Mi is ki­rándultunk e helyre, melynek közepe táján az érsekség hatalmas méretekben tehenészetet ve­zetett be. Zágráb lakosai naponkint felkeresik e he­lyet, hol potom árért élvezik a jégbe hűtött finom tejes kávét és aludttejet. Primitív, gyalu­latlan asztalokat övez körül e kirándulók serege. Már maga ezen körülmény fesztelenné, ba­rátságossá teszi a társalgást s kellemes módot nyújt a megismerkedésre. Ellentéte itt minden annak a keleti kényelemnek, melyet a városban beszélni! Mikor azt látom, hogy a hívatlanok le tudják foglalni úgyszólván az Összes újságokat és a mi népünk az ő bitang elveiket szívja ma­gába és emellett a mi munkánk nyomtalanul elvész, önkénytelenül is megszáll a gondolat, hogy: ezen az állapoton a hivatásos működés sokat segíthetne. Es hogy a közügy emberei valóban hivatásuknak élhessenek, azon lehet segí­teni, sőt segíteni kell! Azt mondja továbbá »Rusticus,« hogy a nem gazdálkodó tanítónak is lehet búja-baja. Hát az igaz. Betegség, haláleset stb. annál is okozhat szórakozottságot. De engedje meg a cikkíró, hogy nem mindegy, ha az embernek több vagy keve­sebb a gondja, a hivatástól visszatartó teendője! Már pedig egy kazdálkodó tanítónak hasonlítha­tatlanul több baja és gondja van, mint annak, ki csak a házi. szükséglet födözésére gazdálkodik. E mellett a tapasztalat tanúskodik. Jó példát 2—3 hold földön való gazdálko­dással is lehet nyújtani. Ennyit a tanitó szabad idejében maga is megmunkálhat és nem kell a rossz cselédekkel meg a falu rosz közmunká­jával mérgelődnie. Ez többet ér, mintha a nép azt látja, hogy a tanitó a nagyobb gazdaságból (talán ép a rossz közmunka és a fölszerelés hi­ánya miatt) silány eredményt tud produkálni. Elismerem, hogy a körülmények különbözők. Hogy pedig a tanitó azért gazdálkodjék, hogy a nép lássa, miszerint a tanitó is az ő sorsának osztályosa, ez annyi volna, mint egy kis gyerekes érzelgősségért föladni az igazi célt, az igazi hi­vatást. A nép tudja azt, hogy a tanítónak nem hivatása a nagybani gazdálkodás. Végül mellettem bizonyítanak a nyugati műveltebb államok, hová egyéb dologban is tanulni járunk. Ott is a tanitók fizetésük lényeges részét készpénzben kapják. E mellett kapnak 1—2 hold földet. Lám ezek megértették, hogy mi az a hivatásnak élés. És igen jól tudják azt is, hogy egy ember két úrnak nem tud szolgálni. De hogy fejlődnek is, az tagadhatlan. És a tanitók igy is jól élnek, mert a gazdaság előnyei a házi szükséglet kielégítésével ki vannak merítve. Első cikkemmel nem volt egyéb szándékom, minthogy a tanítói fizetés-javításra irányuló tö­rekvéseket az általam megjelölt és helyesebbnek tapasztalt irányba tereljem, mert a tanítói segély­alap akármilyen formában a, viszonyokhoz képest igen csekély. Nincs kifogásom az ellen, hogy a tanítói segélyalap jövedelméből egyelőre, mig a fizetés rendezve lesz, földeket vásároljanak, hogy a pénzérték földekben legyen biztosítva. De ha a tanitót igazán a közügy szolgálatára akarjuk képesíteni, akkor a tanitóság helyzetének javítá­sánál ne a földbirtokkal való dotálás legyen tö­rekvéseink netovábbja, hanem a közügy szolgá­latában álló tanitó tisztes megélhetésének biz­tositéka maga az állam legyen. Igen, az az állam, melynek fölépítését, fejlődését a tanitó egész életén át munkálja. — És ha a főpapságtól a modern eleganciával berendezett kávéházakban és sörcsarnokokban élvezhetni., Itt kifolyhat a kávé, nem feszélyez a finom terítő és egyéb kávéházi bon-ton. Itt a demokrácia forgatja a kormánypálcát, talán azért, mert a városban ezt hiába keressük. A rangkór itt sem hiányzik; itt is honosult már a klikk-rendszer. A felső városban, a gőzsikló mellett kedves korzó van, hói rendesen hűs árnyékban húzódnak meg a magyar gyűlölettől felhevült horvát agyak. Az állami felső leányiskola előtt elterülő térségen fenn a dombon hatalmas kilátás nyilik a v-illa­telepre, melyet a horvát arisztokrácia szögezett le magának. Ez a panoráma vetekedik felülről lefelé tekintve a mi Zuglónkkal. Itt is remek és nagy villák beláthatatlan sokasága terül el előt­tünk, melyek mindenikét egy-egy függő kert tesz festőivé. De szabadjon felemlítenem alkalomszerűen egyet-mást Zágráb történetéből is. Azon a helyen, hol ma Zágráb áll, a ró­maiak idejében telepítés volt. Püspökségét szent László alapította a Gries-hegyen 1093-ban. Ez a város legrégibb része. A várost Kálmán király csatolta Magyarországhoz. A város a tatárjárás idejében igen sokat szenvedett, sőt mint egy he­lyen olvasom, teljesen megsemmisült a remek ősi székesegyházzal együtt, de IV. Béla, mikor Véglia szigetéről hazatért, szabad kir. várossá és a szláv hercegek székhelyévé tette. A káptalandomb azonban kiváltságos ma­radt ; a zágrábi püspök jogi fennhatósága alá tartozott. Ezen városrész, mint emlitém, évszáza­dokon át ellenségeskedésben élt a felső várossal. kezdve az utolsó káplánig minden pap ezen fog 1 munkálkodni, akkor a helyesebb rendszer csak­hamar a megvalósulás stádiumába lép és ennek nyomán a hivatásos működés »föl fog születni még.« Ez megvalósítható ideálizmus! Hivatásnak élés boldogitó korszaka — jöjjön el a te országod ! Lett József. A kerületi fogyasztási és értékesitö szövetkezetek. IV. E szövetkezetek fogalma oly tartalomdús és a valóságban megtestesülve oly széleskörű műkö­déssel bir, hogy az e fajta szövetkezeti mozgalom általános rajza nem elégséges, hanem külön kell foglalkoznunk a fogyasztási-, külön az értékesítő szövetkezetekről. Az életben e kettő ikertestvér és egymást kiegészíti; mert a fogyasztási szövet­kezet a szövetkezeti tagok minden szükségletéről gondoskodik, az értékesítő szövetkezet pedig a tagok termékeinek elárusitásával foglalkozik. Azért praxisban a két faj külön-külön sokáig el sem választható ; az egyik maga után vonja a máso­dikat s akár melyik elhanyagolása tönkreteszi a második szövetkezeti fajt. Ezt a szövetkezeti apos­tolok nagyon jól tudják, s ezért ott, ahol a szö­vetkezeti kérdés megvalósulása közül harcolnak, a szövetkezeti mozgalom ugy fogyasztási, mint értékesítő fajának művelését szorgalmazzák. Vegyük fel: »N.-kerületben« létesül egy szövetkezeti bolt. Erre a szövetkezeti mozgalom ellenségei is táborba állanak és a szövetkezeti boltot megtámadják. Hogyan ? Megfenyegetik a lakosságot: »ha mertek vásárolni a szövetkezeti boltban, a nálunk lévő adósságaitok miatt rögtön ügyvédnek adunk benneteket!« Ez a fenyegetés sok embert visszatart a vásárlástól: igy az ipa­rosokat, munkásokat, sőt az urakat; kik — saját bevallásuk szerint — soha se tudnak egészen eddigi uzsorásaik kezéből kiszabadulni és igy a szövetkezeti boltot sehogy se képesek támogatni. Itt segit a szövetkezeti hitelszövetkezet, melyből minden polgár kaphat kölcsönt és megszabadulhat eddigi kiszipolyozói hatalmából, akik az adósság címén folyton magukhoz húzták a fogyasztó kö­zönséget. A gazdaközönség sem képes a szövetkezeti boltot eléggé támogatni, ha termékeit a szövet­kezeti bolt mintegy cserébe át nem veszi. Alta­lános szokás, hogy a gazdaközönség nagyszámú baromfiját és tojást, tejet a boltosoknak eladja, akik meg is veszik azt, de azon kikötéssel, hogy ha »nálam a kapott pénzen bevásárolsz mindjárt!« A gazdaosztálynak ezen cserekereskedése baromfi­val és tojással meg nem vetendő, mert számos gazdának hosszú időn át nincs is másból jövedelme, mint szárnyasaiból. A baromfiból pedig hazánk­Az ős zágrábi részben a sziavon hercegek később számos olasz művészt telepitettek le. Innét az »Olasz-utca« neve. Az Árpádház kihalta után véres összeütkö­zés fejlődött ki a felső város és a káptalandombi rész között. Róbert Károlyt a felső városban ki­rálylyá koronázták ; a káptalandombi rész pedig Endre Sziavon hercegnek hódolt. Ezen villon­gásra emlékeztet vissza a »véres hid.« A török ellen a két ellenség baráttá lett s közösen küzdöttek a hitetlenek ellen. Ezen időből származik a kőfal, melynek romjai még ma is láthatók. A mohácsi vész után az ellenségeskedés újra erőt vett rajtuk. A felső város Ferdinánd részére állott: a káptalandombi rész és Frange­pán Kristóf bán-főispán Zápolyát akarta király­nak. Ezért akarták Bécsből Thurn Miklóst tízezer katonával a káptalanbeliek nyakára ültetni, de nem sikerült, mert 53 napi sikertelen ostrom után Thurn visszavonult. Később, mikor a két város­rész kibékült, ismerték el közösen a zágrábiak Ferdinándot. Zágrábban 1852-dik évig püspökség volt: 1848-ban a horvátok IX. Pius pápánál lépést tettek, hogy a püspökséget érsekséggé tehessék. Sok huzavona után a pápa engedett a horvát kívánalmaknak s igy 1852. óta érsekség székhelye Zágráb. Emiitettem, hogy kellemes kirándulóhely az érsekség tulajdonát képező Maximir-park. Ma nincs úgy gondozva, mint kellene. Gloriettek, nyaraló-épületek, messzelátók tarkítják a kilátást, de ezek nagy részben romokban hevernek, Úgy

Next

/
Thumbnails
Contents