ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-01-22 / 4. szám

választásnál, t, i. a »jeles« Meszlényinél, ki 50-nel győzött. Győzelmünk biztos, ha nem lesznek Bánfi-féle választások! S még csak az volna akadály, ha csúnya, hideg idő lesz; akkor kétes lesz a harc is. Talán több községünk lesz fehér zászlóval. Eddig van már két fehér zászló kerületünkben, de lesz több is. Ha szép időnk lesz, győzelmünk bizonyos, mert igen nagy a kerületünk terjedelmére nézve. ítélt a nép Pilismaróton f. hó 16-án azon politikai elvek fölött, melyeket a magyar szabadelvűség zászlajára tűzött. Ekkor volt ugyanis a szabadelvű párt képviselőjelöltje, Szaczelláry Pilismaróton, hogy programmbeszédjét megtartsa. Nem szólhatott azonban egy szót sem, mert a nép lehurrogta, szóhoz jutni nem engedte. Ezután megindult az ünnepélyes menet. Közvetlen a kocsi előtt, midőn a faluba érkezett, egy magas póznára húzott bugyogót eipeltek. E diszlobogó előtt férfiakból alakult csoport ugrándozott és huszonegyest játszottak. Végül a bankos az egész pakli kártyát, a már akkor kövekkel és jégdarabokkal összezúzott batár ablakain a képviselő úr rendelkezésére bocsátotta. Egy másik leleményes polgár felesége kötőjéből lobogót rögtönzött és arra a tökfilkót és piros alsót címerként helyezte el és diadal mámorral lengette a menet közepette, mely szakadatlanul abcugolta a kedves vendéget és azt a szabadelvű merényletet, melylyel az udvaroncok magyartalan lelkülete legféltékenyebb kincsünket, alkotmányunkat orvul megtámadta. Az abcug kórusába olyan becsmérlő kifejezések is vegyültek, melyeket itt e helyen reprodukálni tiltja a jóizlés. — A nép ezt megtette, mert a türelmet a végsőig fokozta már a korruptiv politikai rendszer, mert teljesen hiszem és vallom, hogy nem annyira a »kedves vendégének lett ezen ünnepélyes fogadtatás adressálva, mint inkább azon fejvesztett és korruptiv politikai rendszernek, mely negyven évi munkájával kiölt már a polgárok szivéből hitet, meggyőződést, reményt; eközben csak a keserűséget fokozta. A választó polgárok sorfalat képeztek és nevető görcsben görnyedeztek. Részeg ember egy sem volt. Az egész község azonban reggeltől estig talpon állt s nem is tért nyugalomra, mig a »kedves vendeg« az előkelőbb hölgyek védelme alá menekülve, gyalog nem futott a községből. Programmbeszédét nem tarthatta meg, mert a nép síppal, csengetyűvel, rossz serpenyükkel, hazafias énekekkel és az »abcug« rettenetes lesújtó morajával szóhoz sem engedte jutni. Szóval itélt a nép a korruptiv politikai rendszer felett, melyet, mint halljuk, Pilismaróton maga a községi elöljáróság pártvacsorákon törekszik a szavazó polgárok fejébe disputálni. Dunaszerdahely. E kerületben már négyszer mérkőzött a néppárt a szabadelvűpárttal; s hogy mindannyiszor elbukott a szabadelvűpárt csekély többségével szemben, annak mindig az volt az oka, hogy idegen és névtelen jelölteket állított a néppárt, kikért a nép lelkesedni nem tudott, s akik maguk sem tudtak beszélni a néppel, mert üres frázisokat a nép meg nem ért. Másrészt a néppárt bukásának az is volt az oka, hogy sok községben szervezetlen volt a néppárt, mint a pásztor nélküli nyáj; mert akiknek kötelességük lett volna a népet vezetni, nem törődtek vele. A nép — szorosan a katholikusokat értem — lelkes hive a néppártnak, csak vezetők kellenek neki. Most is az országgyűlés föloszlatása után oly erősen állott a néppárt, hogy a győzelme kétségtelen lett volna, ha bizonyos uri emberek, akik eddig a szabadelvűpártot támogatták, fondorkodásaikkkal szét nem robbantják. A dolog igy történt. A népnek van egy néppárti jelöltje, akiért lelkesedik, s aki győzelemre vitte volna a néppárt zászlaját; de mivel a népnek ez a jelöltje véletlenül pap, bizonyos uri emberek igen röstellették volna, ha a kerületet egy pap képviseli, még pedig a »bigott« néppárt megbízásából. Megalakult tehát ezen uri emberekből a »szövetkezett ellenzek,« hogy a néppártot megbuktassa. , Tanácskozásra hivtak néhány néppárti vezető férfiút és arra szólították föl a néppártot, hogy ne állítson jelöltet, hanem csatlakozzon a függetlenségi párthoz és akkor az ellenzék győzelme biztos lesz. Ez elég különös kívánság volt tőlük ; mert megjegyzendő, hogy a legutóbbi választáskor is, midőn a néppártnak nem volt kedve szerint való jelöltje, későn mozdult meg és szervezetlen volt; a szabadelvűpártnak 1200 szavazatával szemben a néppártnak 950 szavazata volt, holott ezek a »szövetkezett« urak csak mintegy 200 függetlenségi szavazatot tudtak igérni a múltkori 950 néppárti szavazat mellé. Kérdem tehát, a néppárt, a melynek ez idő szerint nem 950, hanem legalább 1300 szavazatra volt kilátása, belemehetett-e abba, hogy a 200 függetlenségi szavazatért feladja álláspontját és beolvadjon a függetlenségi pártba, amely eddig soha sem szerepelt a kerületben ? Semmi esetre sem. Az értekezlet tehát úgy határozott, hogy döntsön a központ, hogy vájjon a néppárt, vagy pedig a függetlenségi párt állitson-e jelöltet? És azt Ígérték, hogy a mely párt javára dönt a központ, azt támogatják. A központ ugy döntött, hogy itt a néppárt állítson jelöltet; mert hiszen ez hozott eddig áldozatokat, ez küzdött. Idegent a néppárt nem akart jelöltül elfogadni, a kerületbeli civil urak közül pedig senki sem akarta a »bigott« néppárt lobogóját kezébe ragadni, a kerületi papság is húzódozott a jelöltségtől. S midőn a központ fölszólitására az egyik plébános, akit a nép amúgy is általánosan óhajtott, el merte vállalni a jelöltséget, a papság egy része bojkottálta őt. Mert a »szövetkezett ellenzeki« urak nem tudtak belenyugodni a központ döntésébe, hanem hozzáláttak az aknamunkához. Fondorkodásukkal nemcsak a népnek, hanem a papság egy részének is hályogot vontak a szemére és a néppárt föladására birták őket. Azután küldöttséget indítottak Budapestre egy kérvénnyel, melyet több kerületi pap aláirt: hogy a néppárt álljon el a jelöléstől s engedje át a kerületet a függetlenségi pártnak. Ily körülmények között a néppárt kénytelen volt visszalépni; hiszen a néppárt eddigi vezetőinek egy tekintélyes része elpártolt tőle és a kikapart sült gesztenyét a függetlenségi pártnak engedte oda. Igy adta föl a mi kerületünkben a néppárt a biztos győzelmet. Igy működtek nálunk a »szövetkezett ellenzeki« urak. Ments meg Uram minket az ilyen szövetkezéstől ! HÍREK. Krónika. »Mar elbocsájthatod Uram szolgádat, Mert látták szemeim az Üdvözítőt.* Mondám, mint régen Simeon, — midőn Megláttam Apponyit. Vágyat éreztem, lelkesítőt, És vert szivem merészen, hőn, S az érzés büszke szárnyon szebb világba vitt . . . Itt volt a Mester 1 . . . és uj hitet Öntött az alvó népbe szét, Hogy a gonosz, ha nis tanok helyett: Az 0 igéi nyerjenek helyet! . . . Pusztuljatok farkas-kölykök! Rosszabbak vagytok, mint az állat, Melynek a sors csak nyers ösztönt adott, — Mert ti anyát gyűlöltök! és utálat A bére annak, aki szoptatott I — Hol bíztatok meg . . . ? S még szemetek Szemébe nézni mer ? Hát nem féltek, hogy a hatalmas Isten Megtorló szent kezével ízre, porra ver ?! . . . Van magtalan föld, melyre nap hiába Omlaszt szerelmes sugarat —: Gyomot terem csak s végig gaz marad 1 — Ilyen föld vagytok! Hiába nektek minden csodaszer ! A ti szivetek szunnyadó parazsát Csak a pokol szellője szítja fel ... ! . . . Mester, hiszek! — de meg ne engedd kérlek, Hogy a beteg oroszlánt összetépje Patkány, egér, pocok, S hogy á gaz porkoláb megcsúfolja A láncra vert magyart. . . ! Ne engedd kérlek, hogy fél-istenek Közé fél-ördögök szegődjenek, Mert azoknak sokáig itt marad szaga . . . Ne engedd kérlek, hogy tovább folyjék a Lakájok fényes korszaka .. . S te büszke ház, a Duna partján Oh örvendj végre tel Eldől: jövőnk szentélye légy-e? Multunk sírboltja-e? Óh jaj, szerkesztő ur, bocsánat, Hogy nem jártam impressziók után; Hogy szenzációs hirt nem irok, — Csak berzengek sután . . . Azért zengtem el ezt az éneket, Mert féltem, hogy még majd belém reked ... — Ezt hévvel irtam, Mert azt hittem, hogy Krónikát irok . . . ... Óh jaj, szerkesztő ur, bocsánat, De Krónikát írni most nem birok! Regös. * Iskola látogatás. Spittkó Ferenc királyi tanácsos a budapestvidéki tankerület újonnan kinevezett főigazgatója f. hó 16-án városunkba érkezett és ugyanekkor megvizsgálta a helybeli reáliskolát, majd 18. és 19-én a főgimnáziumot. Mindkét intézetben a tapasztaltak felett általános megelégedését fejezte ki a tanári kar előtt. Szombaton ugy a főgimnáziumban, mint a reáliskolában főigazgatói szünnap volt. * Jégünnepély. A helybeli torna-egylet szigeti jégpályáján, mint a vezetőség köréből értesülünk, február első felében nagyszabású jégünnepélyt fog rendezni. A rendezők nagy szorgalommal most állítják össze a változatos programmot. * Üdvös intézkedés. A város tanácsa pénteki ülésében elhatározta, hogy az utcákat világító összes villamlámpákat a választást megelőző egész éjjelen át égve nagyja. A város tanácsát az indította ezen elhatározásra, hogy a sötét éjszakában már is történtek alkotmányos fejbetörések. * Piszkos eszközök. Szaczelláry György dorogh-kerületi Tiszapárti jelölt rettenetesen fél közelgő bukásától. Zlinszky Istvánt, kinek zászlaja alatt áll az egész kerület, olyan színben iparkodnak Szaczelláry zsebpárti kortesei feltüntetni, hogy bátran, nyíltan és megbélyegzően, piszkos és jellemtelen frátereknek nevezik őket a józan ellenzékiek. Kortesfogásaik kifogyhatlanul durva és személyeskedő. A legborzasztóbb átkokat mondják az ellenzékre s oly szemérmetlen hazugságokat terjesztenek a jelöltről, hogy alig van tisztességes ember, ki undorodva ne fordulna el Szaczelláryéktól, még ha — érdek is fűzi hozzá. * Az összekötő vasút érdekében Török Emil fővárosi vállalkozó mérnök ujabb és igen megfontolandó ajánlatot tett a városnak. E szerint a vasút villamos üzemre rendeztetnék be és a szükséges áramot a városi villamos telep szolgáltatná. A város a vasút fentartásához évenként 30.000 koronával járulna oly formán, hogy a teheráru forgalom tárgyai t. i. ugy a direkt érkező mint a transitó áruk —• métermázsánként kövezet-vámmal rovatnának meg. A megejtett statisztikai számítás szerint eként 60000 kor. évi jövedelemre számithat a város, melyből tehát 30.000-et a vasút fentartásához engedhet át. Az uj tervvel legközelebb foglalkozunk. * Városi közgyűlés. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete f. hó 20-án délután rendes közgyűlést tartott. A közgyűlés első pontja Párkány község villamos világítására vonatkozó szerződés volt. A közgyűlés elvben kimondotta, hogy Párkány községet hozzákapcsolja az esztergomi villamos művekhez, még pedig 20,000 korona beruházással, miért Párkány a közvilágítást is beleértve, évi 1800 koronát fog fizetni Esztergomnak. A közgyűlés a villamos telep felülvizsg'álata, a telep építési költségeinek elszámolása és a költségek fedezéséül szolgáló nyilatkozat kiállítása s végül a víztisztító berendezés költségeinek elszámolása tárgyában beadott jelentést tudomásul vette. Ezen pontnál Walter Gyula dr. és Bleszl Ferenc szólaltak fel, s mindketten elismerték, hogy a mű fényesen sikerült, és habár joggal nem is illeti meg a céget a viztisztitó felállításáért semmi, mégis, mert e nélkül a kazánok a káros lerakodás miatt 4—5 év multán kicserélendők lettek volna, elhatározta a közgyűlés, hogy a víztisztító költségeire évi 1100 koronát 10 éven át a város részesedéséből enged levonni. Örvendetes jelenség volt az, mikor a tanács bejelentette, hogy 1904. évről pénztári maradványként 15,000 korona mutatkozik. A közgyűlés ezen megtakarított összeget a konversiós nagy városi kölcsön kamatbiztositására rendelte tőkésíteni. Sajnálatosabb volt a következő tárgy, melyben a tanács a kórházpénztár részére 15,000 korona kölcsönt kért. A közgyűlés azonban elhatározta, hogy a szükséges összeget különböző alapokból kölcsönadja. A közgyűlés ezen túl apróbb ügyeket tárgyalt, melyek este 7 óráig húzták el a tanácskozást. * A kórházi bizottság hétfőn délelőtt ülést tartott. Ez alkalommal arra való tekintettel, hogy az államkincstártól 16,000 kor. és a magánápolási dijakból tizenegyezer koronát meghaladó köve-