ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-08-27 / 35. szám

* A hercegprímás Esztergomban. Öröm­mel adtuk hírül legutóbbi lapszámunkban, hogy biboros főpásztorunk, Vaszary Kolos hercegprímás hétfőn, e hó 21-én székvárosába érkezik. Ez tényleg meg ís történt. Ö Eminenciája udvari papjaitól környezve, kitűnő egészségben, friss és jó kedéllyel megérkezett esztergomi palotájába. A városban felpezsdült az élet s mindenki öröm­mel üdvözli az ősz egyházfejedelmet, kinek sok kiválóan nemes tulajdonságát oly régen ismerik az esztergomiak. Tisztelte őt e város és szerette már akkor is, midőn mint tanár kamatoztatta nagy tudását a helybeli főgimnáziumban, örült midőn Vaszary Kolos a Szt. Benedek-rend bizal­mából a főapáti méltóság viselője volt, de örvend most is, midőn mint az ország hercegprímása, pihenni tért Esztergomba. Mert régi igazság', hogy pihenni oda megy az ember, ahol szeretetre talál. Esztergomban pedig megpihenhet a herceg­prímás, mert itt nincs körülvéve annyi ellenséges elemmel, kik az egyház és állam romlására tör­nek, hanem csak hű fiakkal, kik legnagyobb szerencséjüknek tekintik, ha az ország főpapját a primási város falai között tisztelhetik. Ő Emi­nenciája, a mióta Esztergomban van, naponkint fogadja az egyházi és világi előkelőségeket d. e. V212—V2i-ig,s mindenkivel élénken, barátságosan elbeszélget. Naponkint megteszi délelőtti rendes sétáját a primási palota diszes kertjében. * Személyi hirek. Horváth Ferenc dr. prelátus-kanonok a sopronmegyei Frankóról haza­érkezett. — Venczell Ferenc nyitraegyházmegyei c. püspök beteg prelátus öccse látogatása alkal­mával időzött városunkban. — Rott Nándor dr. cs. és kir. udvari káplán és augusztineumi lelki­igazgató átutazóban Esztergomban is töltött egy napot. * Ünnepélyes istentisztelet. Az esztergomi főszékesegyház felszenteltetésének 49-ik évfor­dulója emlékére ma d. e. 9 órakor ünnepélyes szent mise lesz a főszékesegyházban, melyet Csernoch János dr. prelátus-kanonok fog mondani. * Főegyházmegyei hirek.Plébánosok lettek: Kovács József ifj. Nagy-Jácon és Halkó István Kis­bábon. Helyettes lelkész lett: Lipka Lőrinc Bars­Füssön. Segédlelkészi minőségben áthelyeztettek : Hermann József Selmecbányára, — Ochaba János Verebélyre, — Ravasz István Sopornyára, — Czaudt Lajos Alsó-Korompára, — Re'vay József Mária-Nosztrára, — Teplán György ujmisés Vad­kertre, — Kovács István Zselizre, — Takács György ifj. Muzslára. Svarba József hitoktatói minőségben a székesfővárosba küldetett, Varga Domonkos József kisegítő gyanánt Nagyorosziba és Mészáros János ujmisés Endrefal vára. előtt fogok imádkozni értetek: érted és a mamáért. —• Fiam .... édes fiam ! Ugy-e apuskám, te is azt hiszed, hogyha meghalok, bejutok a mennyországba, angyal lesz belőlem ? — Az leszel gyermekem .... angyal, fényes angyal. Az apa alig birt beszélni a mellét szorongató zogokástól. A gyermek szemei örömtűzben égtek. Oda­vonta magához atyja fejét s aztán szemébe nézve komolyan, de behizelgően kérdezte: — Apuskám, azt mondják, hogy te nem hiszesz a jó Istenkében. Ugy-e nem igaz ? Ugy-e hiszed, hogy van jó Isten az égben, aki engem magához vesz ? Ugy-e hiszed, hogy valamikor te is, a mama is és én is együtt leszünk Nála fönn a mennyországban? E kérdésre mintha a villám sújtotta volna, ugy remegett a hatalmas férfi a gyermek karjai között. Egy pillanat alatt iszonyú küzdelem folyt le lelkében. Ki tudja, hogy dőlt volna el a harc, ha egy ártatlan gyermeki lélek imája nem segítette volna. Kitört kebléből a visszafojtott fájdalom s zokogva, fuldokolva lihegé: — Hiszek már fiam .... hiszek .... Van Isten . . . van . . . van . . . s megalázott,. . . össze­tört engem kegyetlenül. — Vigasztalódjál édes apám,... s a fiu csókokkal borította el atyja könnyes arcát, . . . . * Prohászka dr. Székesfehérvárott. Dr. Prohászka Ottokár egyetemi tanár Szent István napján a székesfehérvári székesegyházban ünnepi beszédet mondott. A szent mise végeztével a ker. munkás-egyesületet is meglátogatta, melynek tagjaihoz szintén buzdító beszédet intézett. * Keritést az uj Mária-szobornak! Ha az ember sétál a bazilikái oszlopcsarnok előtti téren és rátekint a Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló uj szoborra, önkéntelenül is az a gondolat járja át agyát: de jó volna egy szép kerítéssel körül­vétetni e szép alkotást. Egyrészt elhagyatottnak tűnik fel a szobor kerítés nélkül, másrészt ki van téve annak a lehetőségnek is, hogy ma-holnap a rakoncátlan gyermekkéz is rajta hagyja nyo­mát mindenféle irka-firkával. Impozáns külsőt csak egy szép, füvei és cserjékkel környezett kerítés adhatna az emlékműnek. * Városi közgyűlés. F. hó 28-án több fon­tos ügy elintézése végett a város képviselőtestü­lete közgyűlést tart. Ez alkalommal óhajtják a város képviselői dr. Fehér Gyula plébános 25 éves évfordulóját a közgyűlésen is megünnepelni. E végből élén a polgármesterrel egy bizottság alakult. A bizottság vasárnap ugy határozott, hogy a munkás plébános érdemeit a polgármes­ter fogja méltatni, a város közönsége pedig 28-án este az ünnepelt tiszteletére bankettet rendezzen a Magyar Királyban. A bankettjegyek árát 3 koronában állapították meg. * Eljegyzés. Vettük a következő rövid, de annál boldogabb értesítést: Aiátéffy Matild és Pázmány Aurél jegyesek. * A kassai vértanúk ereklyéinek szét­osztása. Kohl püspök dr. Csárszkyval Nagy­szombatba érkezett aug. 21-én. Maga az ünnepé­lyes aktus 22-én délelőtt 9 órakor kezdődött a nagyszombati Orsolya-zárda templomában. Min­denekelőtt fölolvastattak a S. Rit. C. idevágó levelei és utasításai. Azután dr. Kohl püspöknek felhatalmazási levele és Zelliger Alajosnak jegyzői tisztségre való kinevezése. Dr. Csárszky, mint fő­egyházmegyei ügyész volt a promotor fidei helyet­tese. Mint tanuk szerepeltek dr. Klinda és Halmos Ignác, kik mindannyian a tisztségüknek megfelelő esküt letették. Következett a három vértanú koporsójának felnyitása (Körösi Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért S. J.) és az ereklyéknek kiemelése, nemkülönben a római dekrétum szerinti felosztása. És pedig a nagyszombati szent Orsolya-zárdatemplom mind­egyik martyr kiváló részét, azonfelül 10 csomag­ban sok más apró ereklyét vegyesen kapott. A Jézus társasága tartományi főnöksége, nem­különben az esztergomi érsekség számára szintén mind a három martyrból lettek reliquiák kivéve. Az igy megmaradt reliquiák az illető helyekre lettek szállitva és pedig Pongrácz és Grodecz a nagyszombati jezsuita templomba ; Körösi Márk pedig az esztergomi főszékesegyházba, ami va­sárnap, aug. 23-án délelőtt V210 órakor történt a vigasztalódjál! Jöjj, tegyük össze kezünket s imád­kozzunk együtt a jó Istenkéhez. S kis kezébe fogva az erős férfi kezét, áhí­tattal imádkozta elő a Miatyánkot. Kőváry utána suttogta azokat a rég elfelejtett, azokat a fönséges, vigasztaló szavakat: És bocsásd meg a mi vétkeinket! — A dél­ceg, büszke férfi sirt, mint a gyönge gyermek. Ismételten rebegé: Es bocsásd meg az én vét­keimet • * Másnap reggelre rosszabbra fordult a gyer­mek baja. Kőváry fia kérésére átüzent a plébánoshoz, hogy jöjjön feladni az utolsó szentségeket. Midőn a pap belépett a szentséggel, megtört az erős férfi térde, leborult az előtt a kenyérszinbe rejtőzött Isten előtt. Hulló könnyek közt, bűnbá­nóan verte a mellett s oly édes megnyugvást érzett, annyi idő óta először. S midőn a gyermek összetett kézzel, égre vetett szemmel atyja karjai közt lehelte ki tiszta lelkét, akkor csak feltekintett ő is oda a magasba s könnyező szemmel csak e két szót rebegte folyton: Van Isten van van ! káptalan több tagjának, az ügyésznek és a jegy­zőnek jelenlétében. Körösi maradványai egy ezüst tartóban lettek elhelyezve és a bazilika kanon oki kápolnájának Mária-oltára alá téve. Az aktust Kohl püspök végezte. * Beöröndy Ödön temetése. Aki hűsége­sen, lelkiismeretesen, teljes jóakarattal s Isten akaratában való megnyugvással futotta be rövid idő alatt e siralomvölgy szomorú útját, megér­demli, hogy elköltözése után az ittmaradottak a keresztény kegyelet emléklapjára irják fel nevét s legalább egy cserlombot tűzzenek a koszorúba, melyet önmagának saját tetteiből kötött. Elkísér­tük az Úr hűséges szolgáját utolsó útjára. Elbú­csúztunk tőle s kértük őt, hogy imádkozzék érettünk az Isten trónjánál. Hisz betegségében ez volt egyedüli vágya: ha a mennyországba kerülök, imádkozni fogok értetek, hogy ti is oda kerüljetek ! A jó Ödönke már ott van. Hogy mennyire szerették a buzgó növendékek, annak fényes tanújele volt az a nagy részvét, mely őt sírjához követte. A temetési szertartást a távol­levő papneveidei igazgató helyett Brühl József aligazgató végezte számos növendékpap segéd­kezése mellett. Ott láttuk bánatos özvegy édes anyján és rokonain kivül Rott Nándor dr. csász. és kir. udvari káplánt s augusztineumi lelkiigaz­gatót ; Kovács József nyug. esperes-plébánost, Zubriczky Aladár dr., Pécsi Gusztáv dr. theologiai tanárok, Gratzer Pius sz, Benedekreudi szerzetest, Kovács Theodozt, a gremiális papság gyóntató­ját, Patter Károly főszékesegyházi karkáplánt, számos Esztergomban időző növendékpapot és a hivő nép nagy sokaságát. Az örök világosság fényeskedjék neki! R. i. p. * Templomszentelés Füzesgyarmaton. Szép ünnepe volt a füzesgyarmati kath. híveknek f. hó 13-án. 0 Eminenciája, kegyelmes főpásztorunk ugyanis megrestauráltatta templomunkat és plé­bániánkat, mivel nagyon rászorult már mind a kettő. Nevezett napon volt a gyönyörűen kicsi­nosodott templomka megáldása. A főegyház­megyei hatóság engedelméből Lovász Kálmán nemes-oroszi plébános végezte a ritkaszép aktust. Az »aspergest« sokszor kellett ugy neki, mint Simkó plébánosnak megismételnie, nem maradván a falakon egy csekélyke hely sem megszentelet­lenül. Szentelés után fölment az oltárhoz és az evangélium oldaláról méltatta a lefolyt tényke­dést. Kétségkívül biboros pártfogónkat illeti első­sorban nagy örömünkért a hála. De nagy el­ismerés és köszönet illeti Vaszary tanácsost is, aki ittlétekor minden iránt a legapróbb rész­letekig olyannyira érdeklődött s kinek gondos jósága nélkül az említett restaurálások aligha sikerültek volna ugy, mint ahogy sikerültek. Köszönet illeti Rapcsák Józsefet, a helybeli pri­mási intézőt is, aki sürgött-forgott, gondoskodott, intézkedett, hogy a tervbe vett munkálatok ala­posan és szakszerűen végrehajtassanak. És akit legutoljára hagytam, mert szerénysége is oda­helyezi, • köszönet illeti Simkó Jánost, szeretett plébánosunkat is, kinek jóizlése irányitólag hatott a szellemien szép kivitelre. * A beírás a főgimnáziumban szeptember 1., 2. és 4. napján lesz, az igazgatóság részéről a gimnázium épületében, az osztályfők részéről a bencések székházában délelőtt 8 órától 12-ig. Az I-ső osztályba a beirás i-ső napján csak helybeliek vétetnek fel; a másodikon, ha a törvényes szám (68) még be nem telt, a vidékiek; ezek között elsőbbségük van a kath. vallásúaknak. Az ismét­lők szintén csak a második napon jelentkezhetnek felvételre az I-ső osztályba. Az I-ső osztályba csak oly tanuló vehető fel, ki a népiskola IV-ik osztá­lyának sikeres elvégzéséről nyilvános népiskolától nyert bizonyítványt tud felmutatni; ennek hiányá­ban fölvételi vizsgálatot tartozik tenni. A korra nézve a középiskolai rendtartás megkívánja, hogy az illető tanuló 9-ik évét már betöltötte, de a 12-iket még meg nem haladta. A 12 évesnél idősebb tanuló fölvétele ügyében a tanári kar határoz. Minden tanuló, ki először lép az intézetbe, még pedig annak bármely osztályába, iskolai bizo­nyítványán kivül keresztelő levelét (születési bi­zonyítványát) is tartozik fölmutatni, valamint or­vosi bizonyítványt arról, mikor oltatott be utol­jára. Akik már az előző évben is jártak az intézetbe, azok részéről a beiratkozásnál csak az előző évről szóló iskolai bizonyítvány felmutatása szükséges. Felvételi dij 4 kor., értesítői és könyvtári díj 1 —1 kor., egész évi tandíj 36 korona. Szeptember 5-én 8 órakor lesz az év ünnepi megnyitása »Veni Sancteval.« Szeptember 6-án megkezdődnek az előadások. Az igazgatóság.

Next

/
Thumbnails
Contents