ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-08-27 / 35. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. augusztus 27. 35. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fillér. A 78 szó. Esztergom, aug. 26. Kényes dolog ma a politikai helyzetről irni. Ha valaki véleményt mer kockáztatni, könnyen gyanúba keveredik, mert ma gyanús mindenki, aki csak él. No de azért mégis megkockáztatok valamelyest a higgadt megfontolás érdekében, mire mostanság fölötte nagy szükségünk van. Multkor kifejtettem, hogy a hadsereg nyelvét, szellemét és szervezetét illetőleg jogilag mi dukál a magyar nemzetnek. És amit mondottam, annak életbeléptetése nemcsak jogunk, hanem létérdekünk is. De méltóztassanak megengedni, hogy egyesek úgy, mint nemzetek sokszor jutnak oly körülmények közé, hogy jogaik egy részéről kénytelenek lemondani. No és tekintsünk körül! Vizsgáljuk a nemzetiségek és a szociáldemokraták hazafiatlan magatartását, továbbá a hitvány koncra leskelődő gyász-magyar, föltolakodó, szabott-elvű njságirókat és politikusokat, igen, nézzük a haza iránti kötelesség-érzetnek ezt a szégyenletes elaljasodását és akkor fájó szivvel leszünk kénytelenek elismerni, hogy mi is azon szerencsétlenek közé tartozunk, kik kedvezőtlen körülményeik miatt jogaikból kénytelenek valamelyest engedni. A higgadt megfontolás a mai körülmények között azt követeli, hogy jobb a kevesebb sikerrel megelégedni, mint többért harcolva elver zeni. Tessenek elhinni, hogy sem Ausztria, sem pedig Magyarország magában meg nem állhat. Őszintén szólva: mindkettőből hiányzik az erő. Ausztriát ép úgy, mint MagyarAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Isten veled, Te édes, jó anya...! Isten veletek elszállt, csendes évek, Az élet gyöngyvirágos évei, Többé nem álmodom, sírok, remélek, — Csak el tudjam még e dalt zengeni A Te fényednél, éltem csillaga, Te áldott lelkű, édes, jó anyai Legszebb időm melletted álmodoztam, A csacska, édes, gyermek-éveket ... . Véled daloltam fénylő tavaszomban Az -első, édes, forró éneket . . . S lelkem mezője virágos vala .. . Isten veled, Te édes, jó anya! Ha olykor-olykor, nyugtalan álmomban, Izzó párnán, derűtlen éjjelen, Zavart szavakat lázasan dadogtam, Békén virrasztál Te is énvelem S ajkad hevíté fiad ajaka . . . Isten veled. Te édes, jó anya! Ha meddő' út volt, melyen jártam-keltem, Ha nem sütött rá játszi napsugár S kő volt a rózsa, mit utamban leltem: Szavad haliám: bohó, ki arra jár, Hol nincs minden virágnak illata . . . ! Isten veled, Te édes, jó anya! Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi lanár. országot a testvér-harc emészti, az a testvérharc, melyet a hazának bár különnyelvü, de közös gyermekei egymás ellen folytatnak. Nem volna-e tehát merészség akár Ausztriának, akár Magyarországnak erejében elbizakodni? Abban igaza van Zichy Jánosnak, hogy a válság húzódása a monarchia mindkét államát végveszéllyel fenyegeti. Csakhogy a mentő-szer véleményem szerint nem a 67-es pártok koalíciója, hanem a mostani helyzeten a jelenlegi koalició higgadt megfontolása és a király jóakarata segíthet. És hisszük, hogy a lelkes és hazafias koalició, úgyszintén maga az ősz király is a jelen kedvezőtlen körülményekkel számolni fog. Nézzük tehát, hogy a jelen helyzetben az opportunizmus szempontjából miben lehetne kiegyezni! Mondassék ki, hogy a magyar nemzetnek az általa fönntartott hadseregben a vezényleti-nyelv megállapításához joga van, de az egység kedveért eme jogainak egyelőre nem szerez érvényt. A hadsereg erejét a szellem képezi. Magyar szellemet pedig csak magyar vezetők, igazi magyar tisztek olthatnak a legénységbe. Azt tehát föltétlenül megköveteljük, hogy a hadsereg magyarországi részénél szolgáló tisztek magyar honosok legyenek és mielőtt a tisztképző-iskolákba belépnének, tökéletesen bírják a magyar nyelvet. A tisztképzés teljesen magyar legyen. A katonák kiképzése csakis magyarul történjék és a tisztek köteleztessenek arra, hogy a magyar történetet a legénységgel igaz hazafias szellemben taníttassák. Továbbá magyarul történjék a katonai bíráskodás és a katonai jelvény is magyar Eddig csaló szivárványszínbe

1 láttam Éltein egén minden zord felleget . . . Zivatarban is pillangót hajhásztam — A hervadástól óvtad lelkemet, Mint kis virágot hajnal harmata . . . Isten veled, Te édes, jó anya! Ne sírj, ne könnyezz, hogy fiad nem látod, Ne sírj, ne könnyezz, lelkem, jó anyám! Nem sötétül még el a Te világod, , Ha csókjaid nem hullnak is reám . . . Hisz' most derül fiadnak hajnala . . . Isten veled, Te édes. jó anya! Ne sírj, ne könnyezz . ..! tégy írt bánatodra . . . Hiszen e válás még nem az örök . . . ! Virradni fogsz Te még derült napokra, Mikor feletted- felhő sem dörög . . . ! Nem ilyen lesz jövőd, milyen a ma . . . Isten veled, Te édes, jó anya I De mért e sok könny . .. ? Jó anyám, felelj : mért. .. ? Gondjaid most épen mért oly nagyok . . . ? Hisz' nem sírtál így többi gyermekedért . . . — Igaz . . .! hiszen a legkisebb vagyok ... I A legkisebb . . . s most én is elmegyek . . . Isten veled, anyám . . . Isten veled ...! % Drozdy Győző. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetéseid felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében legyen. Végül a hadsereg olyképen szerveztessék, mely szervezet mellett az egység dacára igényeinknek és jogainknak megfelel, vagyis amelyre szükség idején nyugodtan támaszkodhatunk. Szerény véleményem az volna, hogy az ilyetén reformált hadsereget a jelen körülmények közepett egyelőre legalább is tűrhetőnek mondhatjuk. Fontolja meg ezt a nemzet és a király! Bár oly helyzetben volnánk, hogy ne kellene alkudoznunk. De mikor a körülmények olyanok, hogy a heves és makacs ellentállás királyt és nemzetet könnyen végveszélybe sodorhat, akkor a mindkét részről történő higgadt megfontolás mindenesetre okos dolog. Az okos megfontolás oszlassa el tehát a kiélesedett ellentéteket. A király vegye tekintetbe a nemzet jogait, igényeit, jövőjét és a nemzet viszont tekintse a király kényes helyzetét, a még szükséges egységet, a fenyegető körülményeket. Lelkesedni szép dolog, de okosan, megfontolva cselekedni akkor, mikor a haza veszélyben van: "mindenesetre a legszebb hazafiság. Viszont másrészről a király is vegye figyelembe, hogy az ö hatalmának gyökerei a nemzet szeretetéből szívják az erőt. A nemzet és király egyetértése legyen az ideál

; melyet a parlamenti pártok elérni törekedjenek! A király vegye tekintelbe a fejlődő magyar nemzet igényeit, a nemzet pedig a király kényes helyzetét Ausztriában, továbbá a jótéteményeket, melyekkel az uralkodó a magyar nemzetet lekötelezte. Engedje meg a Gondviselés, hogy a nemzet és király fölismerjék a legjobbb megoldási módot! L. J. Van. (Elbeszélés.) Irta: Fekete Gyula. (Vége.) Kőváry állt, mint a villámütött. A térde roskadozott, mintha egy rombadőlt világ zúdult volna vállaira. Ez hát az ő nevelésének eredménye ? Keblében a megpattanásig dobogott a sziv. Gyötrő kin marcangolta keblét, de mozdulni nem birt. Mintha azok a könnyek szivére hullanának s égetnék azt kegyetlenül. Mintha felesége és gyermeke feléje fordítva szemeiket, megátkoznák őt. Ottbenn pedig az a rettenetes hang azt kiáltotta: gyilkos, gyilkos. Megölted gyermekedet, nődet, ^önmagadat. Óriási erőfeszítést tett, hogy széttépje földhöz nyűgöző bilincseit. Sikerült. Az ágyhoz akart lépni. Nem mert. Erezte, hogy nem állana ki e két szempár vádoló, nehéz tekintetét. Alig tudta, hogy mit cselekszik. Észrevétlenül, amint jött, elhagyta a szobát. Amint volt, kalap nélkül rohant le az udvarra. Künn sötét volt még, a levegő hűvös, nem érezte. Gondolkodás nélkül ment, jobban mondva, futott a falu felé. Pár perc múlva egyszerű, fehérre meszelt csinos falusi ház előtt állott meg s bekopogtatott az ablakon. Az ablak megnyílt. Szelid tekintetű idős úr nézett ki rajta: — Ki az és mit akar ?