ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-08-13 / 33. szám

mindig szem előtt tartotta és meg fogja őrizni ezentúl is. Eleddig még semmi törvénytelen ren­deletet nem kapott, sőt a kormányelnök ki is jelentette, hogy intézkedései mindig a törvény keretein belül maradnak. Az ellenzék indítványa aggodalommal tölti el. Ugyanis ő az önként be­fizetendő adók és a jelentkező újoncok elutasítá­sát azért tartja károsnak, mert a törvényes álla­pot beálltával a szegény embereknek az adó egy­szerre a nyakába szakad s koldusbotra jut. . . Dr. Vargha Dezső: Tegyék a takarékba ... Horváth Béla főispán: Kérem én a főtisz­telendő urat, ha beszél, meg fogom hallgatni, de kérem szépen, mikor én itt hivatalomból kifolyó­lag beszélek, türelmét kérem a főtisztelendő ur­nák. Ha a főtisztelendő urnák valami észrevétele van, ha bevégeztem, ám én nem fogom zavarni a főtisztelendő urat. Mindenki mosolygott ezen az elemi oktatá­son, mert valóban nevetséges, hogy valaki észre­vételt ne tehessen, mikor egy főispán beszél. Az érzelgős leckének különben pedig nagyon furcsa ízt adott a «főtisztelendő ur» többszöri kiemelése. Mit akart ezzel a főispán ? A törvényhatóságban nincs más cim, mint «bizottsagi tag ur», mert mikor a főispánt szólítják meg a közgyűlésen, akkor is udvariasságból címezik méltóságosnak. Miért nem szólította eddig a főispán a bizottsági tagokat pl. igy: kereskedő ur, iparos ur, vagy pláne: paraszt ur ? Kétségtelen, hogy ezen ki­fejezésével a főispán egy egész testületet leckéz­tetett meg, nem véve figyelembe, hogy főtiszte­lendő urak nem kisbirók, kiknek ilyesmire szük­ségük volna. Beszédében tovább azt fejtegette, hogy mily nagy hátrányára lesz a fiatalságnak, ha nem rukkolhat most be. Brutsy János tüzes beszédben kezdte pár­tolni az ellenzék indítványát s a főispán beszé­dére is reflektált, mondván, hogy őt nem nyug­tatja meg a főispán azon kijelentése, mely szerint ő törvénytelen rendeletet nem hajtat végre. Ha ő nem, majd jön egy más főispán, aki végre­hajtja. De aztán meg a kormány a törvényeket ugy magyarázza majd, hogy a főispán védekezhet és ő is mindent törvényes alapon fog magyarázni. A központi választmány javaslata nagyon gyenge kifejezése volna az uralkodó nemzeti érzületnek. Ez csak arra volna jó, hogy a kormánynak hallgatag bizalmat szavazzunk, pedig ettől a kor­mánytól, — melyet maga a főispán is imparla­mentarisnak és törvénytelennek tart, — minden oly eszközt meg kell tagadni, mely uralmát biz­tosítaná. Horváth Béla főispán kéri a bizottsági ta­got, hogy ha rá hivatkozik, úgy reprodukálja szavait, mint ő mondta. Imparlamentarisnak jelezte. Brutsy János: Imparlamentáris és törvény­telen, vagy mondjuk rendetlen . . . Horváth Béla: Azt én nem mondottam. Brutsy János: Talán bizalmat akar főispán úr szavaztatni ilyen kormánynak ? Horváth Béla: Nem. Brutsy János: No hát akkor ebben egyet­értünk ! (Altalános kacagás.) Beszédében tovább a törvénytelen rendeletekről szól ismét és a tör­vényhatóság nagy ámulatára jelenti ki, hogy Esztergom sz. kir. város tanácsához már is leér­kezett a megyétől egy rendelet, mely az adók és az újoncok beszolgáltatása ügyében a kormány által van kiadva. Ez B. Szabó Mihály alispán­helyettes főjegyző aláírásával van ellátva. A megbotránkozás kitört erre az egész köz­gyűlésen és a főjegyző izgatottan szólt Brutsy­nak: »Majd felelek rá.« Brutsy János azonban tovább folytatta és felfelé való simulásnak nevezte a főjegyző eljá­rását. Nem tudja — úgymond — mire vélje a főjegyző ilyen forma intézkedését, de figyelmez­teti, hogy a fa nem a koronájából táplálkozik, ha­nem a gyökereiből. A főjegyző innen, a vármegye közönségétől nyeri erejét, innen él, innen me­rítse tehát erejét s ne sértse meg a törvényható­ság hazafias érzületét. Végül az ellenzék indítvá­nyának elfogadását kéri. w B. Szabó Mihály: O — úgymond — a bel­ügyminisztérium azon rendeletét adta ki a vá­rosnak ép úgy mint a községeknek, mely a tör­vényhatósági joggal nem biró városokat eltiltja a politizálástól. Reusz József: Nagyon helyesen van. . . B. Szabó Mihály: Erre őt nem vezette semmi más mint a köteles engedelmesség, melylyel fel­sőbb hatóságának tartozik. O nagyon jól tudja, hogy az ő gyökerei v . . Brutsy János: Uj gyökereket hajtson! B. Szabó Mihály: ... itt ebben a talajban erősödtek meg, és senki nem foghatja rá, hogy becsülettel nem szolgálta a vármegyét. Neki nincs szüksége ilyen figyelmeztetésre, mert mikor látni fogja, hogy az ő létének gyökerei nem találnak már kellő talajra, elhagyja helyét, mert senki — és igy ő sem — pótolhatlan a világon. A közgyűlés hallgatagsága és siri csendje jelezte, hogy a törvényhatóság minden megin­dultság nélkül vette tudomásul a főjegyző kije­lentését. Horváth Béla főispán bejelenti, hogy 20 tag névszerinti szavazást kért. Ezt elrendeli. A kérdést úgy tette fel, hogy akik a központi vá­lasztmány javaslatát kívánják érvényre juttatni, azok igennel szavaznak, akik pedig ennek elle­nében az ellenzékét: azok nemmel. A névszerinti szavazás megindult s vala­hányszor egy »igen« hangzott el, mindég felin­dult a sokaság és nem épen hízelgőén adott han­gulatának kifejezést. A nemmel szavazó vezér­férfiakat s különösen a nagybetegen megjelent Reviczky Károlyt viharosan megéljenezték. Ugy szintén azon négy megyei tisztviselőt is, kik füg­getleníteni tudták magukat a felső érdekektől, szintén lelkesen kitüntették. A központi választmány javaslata mellett vagyis az ellenzék ellen szavaztak : Áldori Mór, Burián János, Büttner Róbert, Hollósi Károly, Hollósi Mór, Ivanits Gyula, Iva­novits Béla, Kollár Péter, Pongrácz Kázmér, Prokop Gyula, Reusz József, B. Szabó Mihály, Vadászfy Jenő, Perszina Alfréd. Az ellenzék javaslata mellett szavaztak: . Azsaltovícs Imre, Bachl Lajos, Bayer Ká­roly, ifj. Bohák József, Bóna András, Brutsy János, Bugyács János, Csebres János, Csernoch János, Draxler Alajos, Etter Gyula, Faul Sebestyén, Fehér Ferenc, Fehér Gyula, ifj. Feichtinger S., Fe­kete Rezső, Füredi József, Geiger Ferenc, Grósz Ferenc, ifj. Hegedűs József, Helc Antal, Hoggenbuk Ferenc, id. Ivanits József, Kiffer János, ifj. Kiss József, Komáromi Ferenc, Koperniczky Ferenc, Leitgeb János, Lindtner János, Magurányi József, Magyary László, Mattyasóvszky Lajos, Nagy Mihály, Oszlik Károly, Pánczél István, Pánczél Sándor, Pelczer Lipót, Perényi Kálmán, Pisuth Kálmán, Reviczky Károly, Rédly Gyula, Roko­mózer Márton, Rudolf Mihály, Srobár József, ifj. Szauder István, Szegi Pál, Székesváry Imre, Tóth János, Thuránszky Lajos, Trexler Antal, Vargha Dezső, Vantsó Gyula, Vimmer Kálmán, Zachradka Ferenc, Ziskay Imre, Zlatnyánszky János, Zibrinyi Gyula, Zsiros Zsigmond. Mikor a főispán az eredményt kihirdette s jelentette, hogy a központi választmány határo­zatára 14-en szavaztak, Vimmer Kálmán közbe­szólt : Gyászmagyarok! Ez a közbeszólás a felin­gerelt főispánt kihozta a sodrából és rendreuta­sította a bizottsági tagot, ki pedig a közönség éljenzése mellett ismételte kijelentését. Az ellenzék indítványára 58 szavazat esett, Tehát a vármegye kimondotta, hogy a kormány iránt bizalommal nincs, annak törvényességét el nem ismeri és hogy az adókat nem hajtja s az újoncokat nem sorozza be, sem pedig ilyesmire segédkezet nem nyújt a kormánynak. A huszon­egyes alkotmány védő bizottságba beválasztattak: Dr. Koperniczky Ferenc, Marosi József, Brutsy János, Dr. Vargha Dezső, Pelczer Lipót, 'Grósz Ferenc, Mattyasóvszky Lajos, Bachl Lajos, Vim­mer Kálmán, Hartmann Péter, Etter Gyula, ifj. Feichtinger Sándor, Dóczy Ferenc, Vantsó Gyula, Dr. Helcz Antal, Magyary László, Dr. Fehér Gyula, Dr. Csernoch János, Tóth János, Trexler Antal, Csebres János. Horváth Béla főispán kijelenti, hogy a vár­megye határozatának azon részét, mely az adókra és újoncokra vonatkozik, megfelebbezi. Ifj. Feichtinger Sándor: Kár lesz! A főispán erre is egy kisebbszerű rendre­utasitással felelt, de a közbeszóló felállt és újból kijelentette, hogy kár lesz s hogy ő ezen szavaival a közhangulatot tolmácsolta. A törvényhatóság ezért meg is éljenezte. A közgyűlés politikai részének ezzel vége volt, de a rendreutasitások még ott keringtek a levegőben s mindenki megvolt győződve, hogy azok már a főispán ur ő méltósága bosszúságából és túlságos érzékenységéből eredhettek. Elvégre is egyeseket azért választottak be a törvényható­ságba, hogy ott, ha kell, még egy ügynök kor­mány képviseletét elvállaló főispán tetszése elle­nére is tolmácsolják a közönség véleményét. A közgyűlés ezután csendben folyt le. A központi választmányba Haan Rezsőt, a közigaz­gatásiba pedig Brutsy Jánost választották be. Nagy érdeklődés mellett folyt le a Petheő­Bormasztini-féle alapítvány betöltése. Ezt Füredy József sárisápi jegyző leánykájánakryuttatta a köz­gyűlés, mely aztán több apró ügy letárgyalása után 1 órakor ért csendben véget. A közgyűlés után. Villámgyorsan szárnyalt szét a városban a köz­gyűlés hazafias határozata és mindenki örült, hogy Esztergom sem maradt hátra az ország- többi vár­megyéinek állásfoglalása mellett. A megyebizott­sági tagok lelkesen ünnepelték a főispáni leckéz­tetésben részesítetteket, ugy hogy dicsőségnek tekintik már az ilyen megrovási kalandokat. Sok szó volt aztán még az esztergom megyei zsidóság magatartásáról. A zsidóság, mely mindég szereti hazafiságát és nemzeti összeforrását hangoz­tatni, most, mikor igazán példát adhatott volna, nem volt sehol. A hazafiság pedig ugy szép, ha gyakorolják. A törvényhatóságnak 19 izraelita tagja van s bár ezek közül többen bent voltak a teremben, nem szavaztak, vagy kisomfordáltak. A hatalom árnyékából kiabáló hazafiságot most is­mertük meg legjobban. Gondoljuk, hogy ezen észrevételünk fájni fog, de mi csak konstatálni akarjuk a tényt. * Summa summarum: Esztergom vármegye felszabadult azon kedélyes hajlongásra biró hata­lom alól s most lépett a jó útra. Ez a megyei ellenzék egyesülésének eredménye. Az ellentétek az eddigi és uj rendszer között kijegecesedtek ! Üdvözöljük a nemes vármegyét uj törekvéseiben ! -s K. HIREK. * Rajner Lajos dr. érseki vikárius már fel­épült betegségéből és a nap nagyobb részét házi kertjében tölti, sőt pénteken már kocsin sétát tett, de még aránylag gyengén táplálkozik s a fürdőbe való utazása egy időre el lett halasztva. Az üdü­lési kúrából való visszatérte után az uj vikárius a vízivárosi kanonokházból, melyben sok ideig lakott, fel fog- költözködni a várba, Boltizár püspök által lakott házba. * A hereegprimás adománya. Biboros fő­pásztorunk az esztergomi szegényeknek évnegye­denkint rendesen 1000 korona segélyt szokott küldeni. A jelzett összeget ujabban f. hó 5-én küldötte meg a városnak. Unger Hugó alkapi­tány, a rendőrség ez időszerinti vezetője a nemes­szivű adományt már be is fizette a szegényalapba. Főpásztorunk ezzel ujabb jelét adta a szegények iránt táplált rokonszenvének. * Venczell Antal prelátus-kanonok nagy­számú ismerősei és tisztelői örömére veszélyen túl van és bizton halad a felépülés felé. Orvosai se­gítettek vérbőségén s azóta oly könnyen érzi magát, hogy mint maga monda, akár fogalmazni is tudna. A bénulás azonban az egyik oldalon még mindig tart s a beteg még jó ideig nem hagyhatja el az ágyat. * Fényes esküvő. F. hó 5-én vezette oltár­hoz Szentgyörgyi Horváth Rózsi kát, főispánunk leányát Losonczi báró Bánffy Gyula cs. és kir. huszár-főhadnagy. Az uj párra Kohl Medárd püspök adta az egyházi áldást. A fényes szer­tartáson a mágnás-világ szép számmal vett részt. A násznagyi tisztet Bánffy Dezső báró és Apor Sámuel báró viselték. Ez alkalomból városunk több előkelősége üdvözölte az öröm-apát és az uj párt, mire viszont főispánunk és a báró Bánffy­család meleg hangú táviratban válaszolt. * Az új egyházmegyei kormányzat. Andor György dr., az új egyházmegyei irodaigazgató már serényen dolgozik a főegyházmegye gép­házában, a primási irodában, honnan mint a vil­lamos áram megy az élet és világosság a hét vármegyére terjedő nagy egyházmegyére széjjel. Reggeltől estig folyik a sok fogadás-fogalmazás. S csak naplemente után látni a fürge, barátságos irodaigazgatót az utcán megjelenni, per pedes apostolorum, hogy a fárasztó munka után kis levegőt szívjon. Kevés • látszik benne a bürokra­tából, de annál inkább s minden izében pap és pedig a modern kor műveltségével s világlátott­ságával felruházott pap. Még az üdülés ez órájá­ban is látni őt Vezinger prelátussal, a vikárius-

Next

/
Thumbnails
Contents