ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-08-13 / 33. szám

királynak is el kell ismernie. Elég hazafiatlanság volt a »nebai« szabadelvű párttól, hogy a magyar nemzet legszentebb jogait annyi időn keresztül nemcsak nem védelmezte, hanem inkább szolgalélekkel útját egyengette a bécsi katonai körök hatalmi túltengéseinek. Es mindezt azért a nyomoralt »koncert« tették, melyre még manap is sok újságíró, képviselő és miniszter éhezik. Hová fejlődött volna már Magyarország, ha ezek az élösdiek nem emésztik hosszú századokon át a nemzeti erőt? Fiainknak nem kellett volna annyit szenvedni az osztrák szellemű katonatisztek uralma alatt. És e mellett annyira megerősödött volna Magyarország, hogy rajta »a pokol kapui sem vehetnének eröt.« Amit a magyar nyelv és szellem jogos térfoglalása ellen fölhoznak, abból csak annyi igaz, hogy: igy az egybeolvadás reménye örökre csődöt mond és Magyarország többé nem eszköze az osztrák érdekeknek. A hadsereg magyarországi részének magyar jellegéért harcolni tehát elsőrangú hazafiúi föladatunk, sőt több — kötelességünk. L. J. — Felhivás. A Budapesten f. é. október hó 8 —11-én tartandó Katholikus Nagygyűlés, tekintettel arra, hogy a lelkesités munkáján túl vagyunk s a gyakorlati működés ideje elérkezett, uj munkarendet kivan. Eddig a súlypont a nyilvános diszüléseken feküdt s a szakértekezletek a legkorlátoltabb körben, ép azért elégtelen érdeklődés mellett folytak le. Anélkül, hogy a diszülések fényét és az azokban megnyilatkozó kath. közszellem és érzés erejét gyengitenénk, a szaküléseknek oly tartalmat kell adnunk, aminővel például a német katholikusok hasonló ülései bírnak, s aminő képesiti a nagygyűlést arra, hogy ne csak közóhajokat fejezzen ki, hanem eleven közakaratot is teremtsen. Az eddigi megállapodások szerint, melyek lényegben változni alig fognak, a nyilvános diszülések ideje kedden este 5, szerdán délelőtt 10 és este 5 órára esik. A szabadon maradó időt mindenki által legkönnyebben megközelithető mellékhelyiségekben a szakgyülések töltik ki. (Ha például a Fővárosi Vigadó lenne nagygyűlésünk helye, úgy osztjuk be a helyiségeket, hogy a hallgatóság egész nap megszakítás nélkül ott tartózkodhassék. Nincs kizárva, hogy még tágasabb helyiségről gondoskodhatunk.) A szaküléseken hivatalos szakelőadók szerepelni nem fognak. Ezen ülések valóban az érdekeltség ülései lesznek, hol minden fontos kath. kérdés, mely a közérdek mértékét megüti, tárgyalás alá kerülhet. Igy tehát akarva nem akarva, ki kellett a szomorú gondolattal békülnie, hogy nemzetsége egykor vele együtt el fog tűnni a föld színéről. Hubert lovag ugyan úgy viselte el fájdalmát, mint jó keresztényhez illik, t. i. türelmesen és alázattal, de azért nem kevésbé találta helyzetét fájdalmasnak, bár igyekezett szeretett felesége, Katalin előtt bánatát elrejteni, aki amúgy is eleget bánkódott gyermektelensége miatt. Egy napon, midőn Hubert lovag búbánatba merülve, épen a vadászatról tért vissza anélkül, hogy az útra sokat ügyelt volna, melyen lova haladt, ez hirtelen megállott. Midőn a lovag e felett csodálkozva, álmodozásából felébredt, egy kis paraszt-fiút vett észre, aki több, egy csokorba kötött oly gyönyörű rózsát nyújtott át neki, a milyeneket életében még sohasem látott. Örömmel vette át a gyermektől a pompás rózsákat s köszönetül néhány pénzdarabot adott neki, melyekkel az ujjongva tovasietett. »Ezek a rózsák nőmet fogják ékesíteni!« monda Hubert lovag, miközben a csokrot gondosan övéhez erősítette, már előre örülve a gyönyörűségnek, melyet az illatos adomány szeretett úrnőjének okozni fog. Örömteljes gondolatokkal foglalkozva folytatta most a lovag útját, mignem egy régi, a kortól és időjárástól nagyon megviselt Máriaszoborhoz érkezett, mely a vár felé vezető úton A Szövetség alapszabályai szerint minden rendes, pártoló és pártfogó tagnak, vagy szabály.szerűen megbízott képviselőjének joga van szeptember 15-ig előteijesztést intézni a Szövetséghez, melyben nemcsak a megvitatni kivánt tárgyat, de az előadót is megjelölheti, kivel javaslatát megindokoltatni óhajtja. A beérkezhető tárgyak sokasága és sokfélesége hozza magával, hogy a Szövetség tanácsa tárgyalásra csak annyit tűz ki, amennyit az idő megenged s azokat, amelyeket sürgősebbeknek itél; a többit az ülésnek egyszerűen bejelenti és tárgyalását más alkalomra halasztja. Teljes tisztelettel hivjnk tehát az ügy lelkes barátait és az egyesületek, érdekelt testületek vezetőit, hogy indítványaik megtételével ne késsenek. Egyöntetűség kedvéért megemlítjük az indítványok legrövidebb formáját is. Legegyszerűbb, ha az egyesület, vagy testület tanácskozást tart, azon megállapítja ajánlatának tartalmát, azt néhány sorból álló »hatarozati javaslat«-ba foglalja s feljegyzi rá, kit biz meg a javaslat megindokolásával és aláirva a Szövetségnek szeptember 15-ig megküldi. A magánosok beadott határozati javaslatukat maguk indokolhatják meg, vagy kívánságukra a Szövetség* kér fel előadót. A dolog természete hozza magával, hogy az ily indokolás a lehető legtömörebb, legtárgyilagosabb lehet s az elnök által engedett időnél tovább nem tarthat. A szaktanácskozmányok annyiban zártak, amennyiben azon csakis külön jegygyei biró nagygyűlési tagok vehetnek részt s csak azok szólalhatnak fel, kik a gyűlés jegyzőjénél feliratkozván, az elnök által arra felhivatnak. A tárgyalás alá kerülő határozati javaslatok a nagygyűlés előtt nyomtatásban is megjelennek, hogy a hozzászólás lehetővé váljék. A kath. egyesületek országos szövetsége. Válasz „A tanítói segélyalapokról" cimü cikkre. Az «Esztergom» mult számában a fenti címmel egy cikk jelent meg, mely a tanítói segélyalapok mikénti kezeléséről értekezik. Igaz örömmel látjuk a cikkíró jóindulatát, mellyel a legigazságtalanabbul dotált katholikus tanitó sorsán iparkodik segíteni. Azonban cikkírónak a tanítói segélyalapok mikénti kezelésére vonatkozó véleményét nem osztom teljesen. Ugyanis azt mondja cikkíró, hogy a segélyalap kamatain földeket kellene vásárolni és a legszegényebb tanítói állások jövedelmét ezáltal javítani. Itt azt a kérdést vetem föl, vájjon összefér-e a tanítói állással a gazdálkodás? Igen, a tanitó gazdálkodhatik oly keretben, mennyivel saját házi szükségleteit kielégítheti. Az az a tanítónak legyen 3—4 hold földje. De hogy a tanitó 20—80 holdas gazdaságot kezeljen, azaz, hogy ne csak házi szükségleteire, hanem eladásra is termeljen, ez nem fér össze a tanítói állással. Nem mondom, hogy az ily gazdálkodás sérti a tanítói tekintélyt, mert a gazdálkodás valóban nemes foglalkozás, de az is kétségtelenül igaz, állott s mely előtt, valahányszor mellette elment' egy rövid ima elmondása végett meg szokott állani. Most is leszállott lováról, hogy az ég Királynőjének hódolatát bemutassa, azonban a régi fazsámolyra letérdelve, alig emelte fel hozzá szemeit, feltűnt neki a szobor szokatlan elhanyagolt állapota, melyet a falu lakói különben gazdagon fel szoktak ékesíteni szalagokkal és virágokkal. Bámulva s csaknem haragra lobbanva ezen hanyagság miatt, önkénytelenül nyúlt a rózsák után, melyeket övében viselt, hogy a Szűzanyát azokkal felékesítse. De amint a gyönge virágok rózsaszínben tündöklő kelyheit nézte s édes illatukat magába szívta, hirtelen nehéznek találta azoktól elválni s nejét az örömtől megfosztani, a kinek azokat előbb szánta. Habozva állott egy darabig, mármár kincsét ismét el akarta rejteni, midőn ezen önző gerjedelmet magában legyőzte s a szobor aljára lépett, hogy adományát Mária kezébe letegye. Örvendve a győzelemnek, melyet önmaga felett nyert, a csokrot a Szűz kő-ujjai közé illesztette, a melyek erre szorosabban látszottak összezárulni, mintha a szívből jövő adományt biztosabban akarták volna megőrizni. A lovag nem mert hinni szemeinek, azok bizonyára megcsalták őt — mégis, amint most az Isten-anyához emelé azokat, nem kételkedhehogy a nagyobb gazdaság elvonja a tanitót az iskolától. Egy nagyobb gazdaság egész embert kivan, de az iskola is egész embert kivan, különösen ha az a tanitó egyúttal kántor is. Már pedig* a tanitó is csak egy ember, ki «két urnák nem tud szolgálni.» És ha a tanitót kétfelé osztjuk, azt megsínyli az iskola is, a gazdaság is. Szeretném én azt a tanitót látni, kinek főjövedelmét a gazdaság képezi, hogy tud-e az akkor nyug*odtan tanitani, a tanórákra alaposan előkészülni és testtel, lélekkel az iskolának élni, mikor az elemi csapások, a rossz munkások és cselédek folyton rettegésben tartják? Az ilyennek nyűg az iskola, mert a tanítónál is csak első a kenyér. Ez az oka annak, hogy az ifjabb tanító nemzedék, mely inkább él hivatásának, fázik a gazdaságtól. De igy van ez az ifjabb papoknál is. Hja, a jó öregeknél ez egészen máskép volt. A régi tanitó beállította maga helyett a legvénebb nebulót és ő nyugodtan töltött napokat, sőt heteket az iskolán kivül. De ezt ma a tanitó nem teheti meg Persze, hogy igy nem kellett a gazdaságot bérbe adni. No de a fejlődő korral a pap és tanitó hivatalos kötelességei is lényegesen gyarapodtak. Bizonyára cikkíró is beismeri, hogy ma az az iskola nem felel meg hivatásának, mely a gyermekkel az egyszeregyet bután bemagoltatja és a könyvből valahogyan «mekegni» megtanítja. Végre odajutottunk, hogy az iskola a gyermek összes erőit fejlessze. Ehez pedig egész tanitó kell, ki minden percét hivatásának szenteli. Mert bizony ma a jó tanítónak nemcsak az iskolában, hanem az iskolán kivül, a társadalmi élet fejlesztése, megjavítása körül is igen sok dolga akad. Az ilyen munkák előtt a mi elődeink szépen szemet hunytak. De mi csak nem nézhetjük tovább hasonló közönnyel a községek anyagi és erkölcsi pusztulását. Ennél többet pedig lelketlenség volna egy embertől követelni. A tanítónak legalább is a közel jövőben annyi teendője lesz, hogy évközben éppen nem ér rá gazdasággal foglalkozni. Sőt a szünidő is rövidebbre lesz szabva, mert hát végre az iskolának is fejlődnie kell. És a tanítónak, legalább a jó tanítónak a szünidőben is van elég munkája. Az ifjúsági egyesületek, szövetkezetek, olvasó- és gazda-körök stb. szervezetének alapos tanulmányozása, ezek megteremtéséhez való előkészület, a népiskola tananyagának és azok előadási módszerének folytonos helyesbítése és a tanitó ismeretének tágítása bizony időt és munkát igényelnek. No meg aztán annyi fáradságos munka után talán pihennie is szabad a tanítónak, mert ő is ember, ki a munka terhe alatt kopik. Ha pedig többen, sőt talán sokan vannak olyanok a tanitók között, ép ugy mint egyebütt is, kik sok időt szentelnek léha semmittevésre, ugy ezt nem szabad a tanítóságnak fölróni, mert ez nem egy társadalmi osztály, hanem egyedek hibája. Tessék annak a tanítónak oly tisztességes fizetést adni, mint másnak, akkor aztán lehet embereket válogatni, kik minden percüket arra fogják fölhasználni, hogy fölséges hivatásuknak minél tökétett többé, annak megelevenült arca mosolygott, ami különben nem volt tulajdonsága. Kezét szemei fölé tartá — nem, az nem volt csalódás, a kép még mindig mosolygott s most — ime fejével is intett feléje. Hubert úr attól, amit imént átélt, annyira el volt fogódva, hogy még az imádságot is elfelejtette, a melyet különben minden alkalommal e helyen el szokott mondani s azonnal haza lovagolt, mert valami sürgette, hogy a dolgot nejének hirül adja. Katalin asszony e hirt jámbor komolysággal hallgatta s nem kevésbé látszott elfogódva lenni, mint a lovag. Midőn ez bevégezte, mégis igy szólt: »Meg fogja látni szeretett férjem, nemsokára nagy szerencse fog bennünket érni! — Bármily csekély volt az ön adománya, ön szeretetből adta azt, anélkül, hogy egy kívánságot, egy kérést csatolt volna ahhoz s azért mutatott Mária oly nagy hálát a rózsákért!« Katalin helyesen jósolt. Őt és a lovagot valóban nagy szerencse érte, mert a következő évben pompás iker-gyermekeik születtek, a kiket idő folytán még két fivérke s egy kis nővér követtek. A Mária-szobor helyére Hubert lovag később egy szép kolostort építtetett, melyet gazdagon megalapított a föntartására szükséges javakkal. Fludorovies Zsigmond.