ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-08-06 / 32. szám

»Ha valamely iskola vét a nemzeti nevelés ellen, mondja helyesen egy irónk (Alkotm. 1905.) ám sujstson rá a miniszter az állam teljes hatalmával, de ne nyúljon az olyan iskolához, melynek csak a szegénység a hibája / Itt pénzbeli segítség, nem jogok elkobzása van helyén. Az állam feladata polgárainak jogait, szabadságát védelmezni, nem pedig elkobozni . . . « Álnok-játékot is űz velünk az állam, mi pedig a hatalomhoz szintén nem illő; a felekezetekkel packázik, magas igényeket támaszt iskoláik iránt. A mi adópénzünket elkölti állami iskolákra s aztán tőlünk új pénz-áldozatot követel, hogy a magunk iskoláit fentartsuk. Könnyű a mi adó-pénzünkből gavalléroskodni, a nagylelkűt játszani, kiszedni zsebünkből a pénzt s aztán azt követelni tőlünk, hogy versenyezzünk vele még azontúl is a költekezésben. A mi adózásunk után méltán megkövetelhetjük az államtól, hogy ne tegyen különbséget a mi iskoláink s az ő iskolái közt, a mi tanítóink s az ő tanítói közt; tessék egyenlő igazsággal gyámolítani iskoláinkat s javítani tanítóink fizetéseit, mert ők sem mostoha gyermekei a közösen szeretett hazának. De ne álljon elő akkor az állam kufárkodó lélekkel s oly kikötések s követelményekkel, melyek arcába hajtják önérzetes embernek a szégyen-pirt. Ne merje az állam szemünkbe mondani: »jertek ölemre s urakká teszlek benneteket s nem lesztek olyanok többé, mint a felekezeti tanitók: — de tegyétek félre hiteteket, a modern emberhez nem illik imázni, csak »imaszeru fohászok«-tói feszüljön kebletek s ezt leheljétek növendékeitekbe ti is; ily áldozatért javítom fizetésteket.« Tisztelt kath. tanitó barátim ! Fölteszem és hiszem, hogy ti bármily hatalom részéréi jöjjön is az ily beszéd, azt fogjátok jogos felháborodástokban mondani: »jogos követeléseink vannak s ennek kivivására törekszünk, de eladó lelkek nem vagyunk !« Fölébredhet még az a 7 millió katholikus is s ez a 7 millió katholikus lehet még kőszirt is, melyen az oly miniszterek tervei szétporlanak. Lesz idő, midőn fentebb is megértik, hogy az emberiség legszentebb érdekével alacsony kereskedést űzni nem szabad. Állam és egyház karöltve, egymást kiegészítve kell, hogy működjék a nevelés terén. Csak együtt élhetnek, mint a test a lélekkel. Vallás nélkül nem lehet igaz hazaszeretet sem, csak politikai rajongás. Minden jóravaló katholikus tanitó meg van arról szentül győződve, hogy hazájának is csak úgy tehet hasznos szolgálatot, ha vallásosán neveli növendékeit. Hangzatos, cifra szavak t. barátim meg ne tévesszék lelketeket; gyáva ember az és nem érdemel szilárd férfi-nevet, kinek hűségét akár a bajoktól való félelem, akár az Ígéretek csalfénye megtöri. Ragaszkodjatok az egyházhoz, mint gyermek az anyjához szilárdan, minden időben. Meglehet, hogy az egyház és szegény községtek nem birja talán oly fényesen díjazni fáradságtokat, mint azt érdemelnétek; — de gazdagon kárpótolni fog a becsületesség, az egyház és haza iránti hűség érzete, mely édes megnyugvást áraszt lelketekre! A doroghi petíció. A doroghi választást tudvalevőleg Szaczelláry György megpeticiónálta, de nem azért, mintha a választás körül oly dolgok történtek volna, melyek miatt megsemmisíthető volna az, hanem csupán azért, mert roppant fáj neki, hogy nem lehet képviselő, hogy Zlinszky István kiszorította őt Tisza István legénykedéseinek szinteréről a: T. Házból. A petícióban foglalt egy-két állítás bizonyítása céljából, mint annak idején is megírtuk, a Kúria elrendelte a vizsgálatot s ezt aug. i-én kezdte itt meg Jalsoviczky Lajos győri királyi táblabíró. A kérdés akörül forog leginkább, hogy a jan. 12-én Párkányban történt evés-ivás Zlinszky István rendelése folytán történt-e, vagy adott-e erre valakinek megbízást a rendelésre, továbbá a petíciónak azon állításait kellett bizonyítani, hogy ugyanazon napon a »Korona« szállóban a választók által elfogyasztott és fizetetlenül hagyott sört ki rendelte, ki fizette ? Napokkal utóbb pedig, mint a petieió mondja, Lábatlanon 8 választó evett ebédet Zlinszkyvel egy asztalnál. A Kúria tehát azt akarja megvilágosítani, hogy Zlinszky István etette-itatta-e a választókat, hogy rászavazzanak, vagy adott-e valakinek ilyen megbízást ? A legelső tanu Rex Franciska volt, ki a Korona-szálló éttermét elszámolásra látja el s ugyancsak ő szolgáltatja ki az italokat is, mit hordószámra vesz át a tulajdonostól. A vizsgáló táblabíró kérdésére Rex Franciska előadja, hogy jan. 12-én sok ember jelent meg a vendéglőben s ő három 25 literes hordó sört csapolt meg s azt elfogyasztották, de nem fizették ki. A sör árát ő azon tudatban, hogy Zlinszky fogja fizetni, a jelölttől kérte, ki azzal utasította el, hogy ő semmit nem rendelt, s ha kifizetné, még be is csuknák öt. Hogy ki fizette ki, vagy ki rendelte, nem tudja, neki a sör árát a tulajdonos Porgesz Béla leirta. Azon kérdésre, hogy a sört Dvihally Géza vagy dr. Frühauf Béla Zlinszky megbízásából rendelték volna, határozottan kijelentette, hogy mit sem tud erről. Ezeket közvetlen tapasztalásból tudja. Bártfay Géza tanu, hallomásból merített vallomásában elmondja, hogy neki Godó József párkányi korcsmáros és Pozsár Ferenc mészáros azt mondták, miszerint Zlinszky István választói a Godó-féle korcsmában 596 korona értékű ételt és italt fogyasztottak el s ezért mit sem fizettek. Ezen lakoma rendezésével Zlinszky Frühaufot bizta meg, ki viszont Pozsárnak adott felhatalmazást a rendelésre. A biró határozott kérdésére kijelenti, hogy közvetlen tudomása nincs erről, hanem hallotta. Lővinger Vilmos a petíció szerint sokat tud, itt azonban eskü alatt mondja, hogy ő egyáltalán semmit sem tud semmiről. Bártfay Gézáné azt tudja csak, amit férje tud hallomásból. Bélay József hidvámos a petieió azon állítására, hogy Zlinszky maga vezette a választókat a párkányi lakomára, azt mondja, hogy ő nem tud semmit, mert jegykiadással volt elfoglalva. Dvihally Géza azon állításra, hogy Lábatlanon a programmbeszédkor Zlinszky etette a 8 választót, kijelenti, hogy Piszkéről egy névjegyen irt Lábatlanra Eisenstädter Ignácnak, hogy készítsen Zlinszkynek és az őt kisérő uraknak ebédet. Ezt Asbóth Jenő fővárosi bankhivatalnok kérésére tette, ki erre felkérte s kijelentette, hogy ha kell az ebédért valamit fizetni, ő majd kifizeti. Hogy kik fogyasztották el az ebédet, nem tudja, mert Piszkén maradt. Azon állitásra, mintha a kerületből Párkányba lakomára hivta volna meg a választókat, kijelenti, hogy nem is Párkányba, hanem Esztergomba hivta meg január 12-ére a kerület választóinak egy részét azon célból, hogy a pártot szervezzék. Esztergomban nem lehetett tartani értekezletet, mert a »Korona« előtt a tömeg elállta az úttestet, igy ő és nem Zlinszky, átvezette a népet Párkányba, a keményítő-gyár előtti térre, hol dr. Frühauf is lakik, majd a választók indítványára a Godó-vendéglő elé, hol többen kortesbeszédet mondtak. Arra, hogy lakomára hívjon valakit, Zlinszkytől megbízást nem kapott, az összehívás szervezkedő értekezletre szólt. A Koronában elfogyasztott három hordó sörre nézve kijelenti, hogy nem rendelte, hanem csak figyelmeztette Porgeszt, hogy tartson azon időben italokat, ha kell, hogy legyen. Mikor a választók bent voltak s nem fizettek a sörért, a pincérnő és Porgesz tőle kérték az árát, de tanu kijelentette, hogy ő nem rendelte s miért nem kérte a választóktól. Később dr. Frühaufnak elmondotta az esetet, mire az azt mondta, hogyha senki sem fizeti, majd ő (Frühauf) kifizeti a sajátjából, csak azért, hogy Porgesz ne károsodjék. Megjegyzi, hogy neki senki sör megrendelésére megbízást nem adott. A petieió azon állítására, hogy Zlinszky maga is hivta be a választókat a Godó-féle korcsmába, kijelenti, hogy Zlinszky ezt nem tehette, mert ő azon alkalommal folyton mellette volt s nem hallotta, arra pedig, hogy Mischák doroghi káplán Zlinszky megbízásából a korcsmába ebédre hivta volna a választókat, vallja, hogy Mischák összetartásra és szervezkedésre szólította fel a népet s Zlinszkytől már csak azért sem kaphatott megbízást, mert mikor elvégezte beszédét, hozzá jött s igy szólt: »Hol van Zlinszky ? Melyik az ?« Ekkor bemutatta tanu Mischákot Zlinszkynek s aztán folyton velük volt, de megbízásról szó sem volt. A vendéglőbe azért mentek be, mert a kortesbeszédektől nem lehetett megkezdeni a bizalmiférfiak megválasztását. Bent minden község két bizalmi férfiút választott magának s azután ezekkel és Zlinszkyvel Frühauf lakására ment a továbbiakat megbeszélni. Mig a választás volt, Zlinszky is bent volt, de ezen alkalommal sem étel, sem ital kiszolgáltatva nem lett; hogy távozásuk után mi történt, kik rendeltek ételt és italt, nem tudja. Porgesz Béla a »Korona« bérlője kijelenti, hogy nála Dvihally rendelést nem tett, csak figyelmeztette, hogy sok ember jön, mire ő nagyobb készletet szerzett be. Többen fizettek, de három hordó sör árát senkitől nem kapta meg s azért kérte előbb Zlinszkytől, majd Dvihallytól, de mindketten megtagadták s igy dr. Frühauf a sajátjából fizette ki, hogy tanúnak kára ne legyen. Megjegyzi, hogy ő, miután látta, hogy sokan nem fizetik meg a kért sört, nem akart adni, de bejött Stern, piszkei lakos, ki hangosan kiabált »Milessz? Nincs sör? Miért nem ad nekik ?< Porgesz csak erre adta ki a sört. (Stem állandóan a Zlinszky-párton volt, holott a végén Szaczelláryra szavazott. Folyton itatni akarta az embereket, hogy megcsinálhassa a petíció ágyát már jó eleve.) Pozsár Ferenc mészáros elmondja, hogy ő mint Zlinszky párthíve, a január 12-iki párkányi szervezés előtt bizalmasan megmondta Zlinszkynek, hogy kellene valamit a választóknak rendelni, mire Zlinszky azt felelte, hogy ha éhes lesz választó, majd vesz magának 5 krajcárért szalonnát. Nem tud arról, hogy Zlinszky valakinek megbízást adott ételek és italok rendelésére, sem őt nem bizta meg senki. Ellenkezőleg úgy történt a párkányi ebéd, hogy Fischoff Mór párkányi lakos rávette őt, hogy adjon húst Godónak hitelre, ő meg ad kenyeret, s azután ha az emberek megették, majd csak kifizeti valaki. Erre ő Fischoff és Godó rendezték az ebédet s midőn a számlát Zlinszkynek bemutatták, az nem akarta kifizetni, mert nem rendelt semmit. Senkitől sem tudták megkapni pénzüket s erre Fischoff elvezette őt Bártfayhoz, ki arra vette őt rá, hogy irjon alá olyan nyilatkozatot, mely szerint Zlinszky közvetett felhatalmazása folytán ő (Pozsár) rendelte az ebédet. Ha ezt aláírja, úgymond, kifizeti a számlát. Fischoff is biztatta, hogy csak irja alá, majd a nyilatkozatért és számláért 4000 koronát fog kérni neki Szaczellárytól. A biró kérdésére, hogy ki irta a nyilatkozatot, Pozsár azt mondta, hogy Fischoff irta, Bártfay diktálta. Bártfay közben azt mondta, hogy bolond lesz, ha nem irja alá, mert minden kárát megtéríti Szaczelláry s neki csak azért van szüksége a nyilatkozatra, hogy azt alkalomadtán Zlinszky ellen kilőhesse. A biró ismételt kérdésére Pozsár újból kijelenti, hogy a nyilatkozattal Bártfay akart lőni, sőt Bártfay a kezével ís mutogatta, miszerint ^szükségem van rá, hogy kilöhcsscm.« A biró erre a tanúnak azt mondta: »zavaros dolog«, mireja hallgatóság köréből a rossz lelkiismeret elcsuklott suttogásaként visszhangzott egy ismert úr halk megjegyzése: »nagyon zavaros.« A tanu azonban újra ismételte, miként akartak Szaczelláry barátai belőle terhelő nyilatkozatot kicsikarni, majd elmondta, hogy a nyilatkozatot aláirta, de nem vitte rá a lelkiismeret, hogy ott hagyja, magával vitte, de ezután is Fischoff még beszélt neki, hogy adják el az irást Szaczellárynak. Azonban ő napok múlva végre összetépte, mert nem akart ilyen piszkos úton pénzéhez jutni. Pozsár kijelenti még, hogy Párkányba az emberek pártalakulásra mentek s nem hivtak lakomára senkit. A Bártfaynál történt esetkor ott volt Fischoffon kivül Varkulik és Godó, mind párkányiak. Godó vendéglős vallja, hogy miután Pozsárral és Fischoffal előzőleg megbeszélték, adtak a választóknak a bizalmi férfiak megválasztása után enni és inni, de ezt nála nem Zlinszky vagy megbízottja rendelte meg, ő csak üzletet akart csinálni, de miután Zlinszky emberei ették meg, tőle követelte, ki semmit nem akart fizetni, mire Fischof ajánlatára a Pozsár által elmondott módon akarta pénzét megkapni, de elállt ettől. Varkulik István párkányi lakos elmondja, hogy nincs tudomása arról, miszerint Zlinszky bárkit is megbízott volna az etetéssel és itatással ; sem pedig, hogy erre összehívtak valakit. A választást megelőzőleg Godó elpanaszolta, hogy pénzét valószínűleg elveszti, mert Zlinszky megtagadta a fizetést, mert nem rendelt semmit. Ekkor tájt Fischoff magához hivatta s azt mondta, jöjjön át gyorsan vele Esztergomba. Hogy miért, nem mondta meg. Átjött vele a Fürdő szállodába, s ott bement egy szobába s őt kinthagyta, mondván, hogy csak akkor jöjjön be, ha hivja, tanura lesz szüksége. Valakitől kérdezte, hogy ki lakik ott a szobában, mire megtudta, hogy Szacelláry ajtaja előtt áll. Nemsokára kijött .onnan Fischoff és Bártfayhoz vezette, hol ismét kint hagyta és maga ment be, majd kijött s elmondta, hogy beszélt Bártfayval, ki Godó pénzét kicsinálja valahogy, de Godó ezért fizessen belőle Fischofnak 50 koronát. A tanu ekkor elment Pozsárhoz először, kinek felesége nagyon kérte, hogy bizony