ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-08-06 / 32. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. augusztus 6. 32. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Állam és nemzet. Esztergom, aug. 5. Deák Ferenc 1861. elején sógorához irt egyik levelében a politikai helyzet nehézségeiről a következőket mondja: »Nem egyes ember, nem politikai párt, csak az isteni hatalom mindenhatósága képes ezekből bennünket kisegíteni.« Ma ugyanez a helyzet. Az állam eszméjét az ö-sszbi rod alom eszméjével tévesztik össze s igy a kibontakozás útját lehetetlenné teszik a szabadelvű párti politikusok. Amint a 60-as évek küzdelmeiben a konzervativ-párt, úgy ma a szabadelvű-párt romja nem tud letenni arról a gondolatról, hogy Magyarországot rajta kivül más párt nem kormányozhatja. Elvei, programmja nincsen, de politikát csinálni akar. A koalíción kivül álló politikusok elfeledik azt, hogy az államot kettős tényező alkotja, a nemzet és a király. E kettő közötti összhang feltétlen kívánatos ahhoz, hogy az országban békesség legyen s a haza boldogulhasson. Minden politikusnak, bármelyik párthoz tartozzék is, szent kötelessége az állam két tényezője között felmerült differenciát elsimítani. Ma úgy fordult a dolog, hogy az állami erő kettős tényezője szemben áll egymással s ez a széthúzás bár tagadhatlanul óriási kára a nemzetnek, de feltétlenül kárára van a koronának is. Megsínyli a nemzet gazdasága, de megsínyli a királyi tekintély is. A hangalat ma már országszerte olyan, hogy bizony ennek örülni nincs oka a magyar királynak. A. miskolci bankett élesszavú példája s hangos tükre a nemzet hangulatának. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Elmélet. Hideg bölcselmek, bús theória ! Fölötted ott a szürke glória, Amelybe fényt a büszke ész teremt, S uralni igy akarja a végtelent. A sziklahegyből lépcsőket farag, Az-égbe tör és mégis itt marad Hiába épit bábeli toronyt S azon az égbe föl hiába ront. A büszke ész a csillagokba jár: Mit néki illat, enyhe napsugár. Az észnek ott a romlott képzelet • Teremt hasonló, vagy más életet. Bejárja földünk néma üregét . . . Kigúnyol régi, egyszerű „regét", Csinál ő újat, mely modern talán, De nincs világa néma éjszakán. Mert sötét annak minden éjszaka, Ki a felhőkön mesze túlhata, Ki a csillagban eszmények helyett A büszke észnek lel nyugvóhelyet. Leszáll a mélybe és merőn kutat; S keres a múltba vezető utat, Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Az a kérdés e háborúban, melyet a nemzet és király egymással visel, kinek van igazsága. Kinek jogilag, kinek tényleg. A kérdésben nehéz bírónak lennünk, mert félő, hogy mint tagjai az egyik hadviselő félnek, nem lehetünk eléggé tárgyilagosak. De próbáljuk meg. Poncoljuk a nemzet kívánságait. Joga van-e a magyar nemzetnek arra, hogy gazdasági önállóságra vergődjék, joga van-e tételes törvényeink értelmében, hogy az Ausztriával fennálló közösséget megbontsa, ha kedve tartja. Megadja erre a feleletet az 1867 : XX. t.-c. ékesen. Az 58-ik §. szerint mindkét állam vámvonalakkal szabadon szabályozhatja kereskedelmi ügyeit; az 59. §. pedig egyenesen kijelenti, hogy Magyarország érdekében tartja szükségesnek az országgyűlés az ideiglenes vámközösséget, azért statuálja. Addig és nem tovább. Tehát csakis a nemzet érdekében, sem a pragmatica sanctióra, sem egyéb jogforrásra nem támaszkodva. Ma a nemzet többsége a külön vámterületet tartja az ország érdekében helyesebbnek, joga van tehát a gazdasági különállás terére bármi-kor rátérni. A nemzet akaratával szemben a magyar királynak nincs sem jogi alapja, sem joga szembehelyezkedni. Igaz, hogy az osztrák ipari tényezőknek nagyon táj, ha a piacuk ama részét, a mely ki volt adva nekik szabad kizsákmányolásra, életre-halálra, elveszítené s igy fáj ez az osztrák császárnak s a családi ipari vállalatok miatt az uralkodó-ház tagjainak, de nem szabad elfeledni azt, hogy I. Ferencz József 1867 ben a magyar alkotmányra esküt tett magyar király is, nemcsak osztrák császár. De nem ez a föütközö pont, hanem a S a kezdetét ha ott lenn meglelé, Kábulva száll a messzi mult felé. Ha már haladni nem lehet tovább, Oh, az a végzet akkor mostohább: Eljő a vég és más, amit tanult, Hogy a halállal kezdődik a mult . . . Távozzatok, ti bús elméletek 1 . . . Ugyan mit ér az ember véletek . . . ? Minek kutatni igy a csillagot, Ha Isten arra erőt nem adott . . . ? Minek kutatni a föld mélyeit, Ha éltető eszmékre nem hevít, Ha csak lidércfény a te vezetőd, Amely kialszik végzeted előtt . . . ? Az évek milliói óh, minek, Ha az a szén, a kő kihűlt, hideg? Mit érsz el véle, hogy ha a világ Forgott, amint most, milliókon át? Mit érsz el véle, ha kimutatod, Hány csillagot látsz, mennyi új napot, Ha ott mögötte semmi eszme nincs, Amelyre bizva, esdve feltekints? Ha nem látod meg azt az Alkotót, Ki megteremte a világokot, Akit keresni nem kell végtelen, Mert ott van 0 a tiszta kebelen. Szerkesztőség-: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16. fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. hadsereg kérdése. Nézzük itt először az anyagi alapot. A coliisiónak itt más a külszine és mások a motívumai. A külszín azt mutatja, hogy a király illetve a császár a hadsereg egységét s igy a monarchia prestigeét félti a külfölddel szemben. A dolog azonban korántsem igy áll. Ausztria nem a vezényleti nyelv egységét, nem a hadsereg közösségét félti tőlünk, hanem azt az anyagi hasznot, amelyet neki a hadsereg jelenlegi állapota hoz. Félti a tiszti állásokat, melyeket törvény ellenére az ö fiai töltenek be, holott a hadsereg magyar része felett törvényeink értelmében csak magyar tiszt parancsnokolhat. Félti a hadsereg részére történő szállításokból, a fegyvergyártásból, a ruhakészitésböl fölmerülő hasznokat. De meg érdekében áll, hogy a nemzetnek ne legyen hadserege. Fél ugyanis, hogy a nemzeti erő felbuzdulása esetén, a nemzeti hadseregre támaszkodva- Magyarország, elszakítja ezt a kapcsot, amelyet a mohácsi vész kötött a nyakába. De nézzük a kérdés jogi oldalúi, Az uralkodó az 1867: XII. t.-c. 11. §-ára támaszkodik, s azt mondja, hogy e § szerint a nemzetnek semmi köze sincsen hadserege nyelvéhez. Szóljon maga a törvény; a 11. §. igy szól: »Ö Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, 0 Felsége által intézendönek ismertetik el.« Vezérlet és vezénylet alatt itt az ural— A föld legyen hát viruló tanyád; Tekints az égbe — csillagokon át; A természet az Isten képe itt, Mely éltető eszmékre felhevít I Roma nek Kálmán. A harangozó Mariskája. Vörös Ádámék két év előtt még szegény zsellérek voltak. De mégsem olyanok, akik más házában kénytelenek magukat meghúzni. Lévén nekik egy zsúpfödeles kunyhócskájuk. Nem nagyobb egy fecskefészeknél. De az övék volt mégis. Ami nagy dolog a kisemberek szemében. A ház mellett egy kis kertecske is feküdt, lehúzódva a patakig. Abban a kis házikóban éldegélt a Vörös Ádám családja. Szegényesen, de boldogan. Hisz oly kevés kell a boldogsághoz. Egy zug, ahol meghúzhatjuk magunkat és megelégedettség. És ők megelégedettek voltak. Nem vágyakoztak elérhetetlen dolgok után. Napszámba jártak. Vörös Ádám még azonkivül a plébános ur jóvoltából a kis templom harangozóságát is elnyerte. Onnan is cseppent valami. Nyolcan voltak a gyermekekkel együtt. Nem henyéltek. Elég dolgot adott biz' a nagy család föntartása. De azért nem zúgolódtak. Ment minden a maga változatlan egyszerűségében. — Legidősebb gyermekük a ió éves Mariska volt. A szép, jó s vallásos leány. Az édes anyja jobb