ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-30 / 31. szám

szerint Ex-lex-ben az állami adók nem válnak esedékesekké. Igy állván közjogilag a dolog, nem férhet semmi kétség ahhoz sem, hogy az egyenes állami adók sorába tartozó vadászati adó sem esedékes és nem fizetendő be az országgyűlési megajánlás hiányában. Bárminő kényszert alkalmazni a célból, hogy a vadászok, a vadászati jogosultsággal birok, vadászati adójukat leróvják, még a jelenlegi kormány, sőt gróf Tisza István álláspontja szerint sem szabad. Nem szabad tehát a vadászokat gátolni abban, hogy vadászterületükön a törvényszerű módon, vadászati adó lefizetés nélkül is vadászhassanak. A vadászati adó le nem fizetése Ex-lex-ben, semmikép sem büntethető ; ha tehát a vadászati jegy kiadása azon okból tagadtatnék meg, mert a vadászatra jogosult a vadászati adót meg nem fizette, ezt nyiltan megtagadta, úgy a vadászati jegy nélküli vadászat kihágást nem képez és büntetéssel nem sújtható. Mindenesetre gondoskodni kellenék a kormánynak arról, hogy az emiitett okból a vadászati jegy nélkül talált vadászok jogtalanul ne zaklattassanak, vadászatukban ne gátoltassanak. E végett célszerű volna, a vadászati jogosultságot bizonyitó alkalomszerű hatósági igazolványok kiszolgáltatása a vadászatra jogosultak részére. Hiszem, hogy ezen véleményemre a pénzügyi illetőleg rendőri hatóságoknak és közegeknek ellenkező eljárása nem fog reá cáfolni. Tisztelő barátod: DP. Kmety Károly s. k., egyetemi tanár, orsz. képviselő. A magyar nyelv terjedése Esztergom vármegyében. A kir. tanfelügyelő és alispán együttes jelentése Esztergom vármegye magyarosodásáról: Az 1879. évi XVIII. t.-c. s az ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítás és tanterv azt a célt tűzi ki, hogy a nem magyar-anyanyelvű gyermek az elemi népiskola mindennapi, hat éves tanfolyama alatt a magyar beszédet annyira elsajátítsa, hogy az ő életviszonyainak megfelelően gondolatait tisztán és szabatosan ki tudja fejezni s tudjon magyarul folyékonyan olvasni, helyesen irni és számolni. Hogy ezen 26 évvel ezelőtt alkotott törvényben lefektetett célt miképen valósították meg Esztergom vármegye nem magyarajkú községeiben levő népiskolák az imént lefolyt 1904/5. tanév alatt s hogy a magyar nyelv és hazafias szellem térfoglalásáról személyes tapasztalatok álljanak rendelkezésünkre, — alulírott vármegyei alispán és kir. tanfelügyelő hét napos kőrútban meglátogattuk Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának megbizása folytán Annavölgy, Csév, Csolnok, Dág, Dorog, Kesztölc, Kirva, Kural, Leányvár, Mogyorós, Nyergesujfalu, Sárisáp, Süttő, Szentlélek és Tát községek iskoláit. Ez alkalomból egyúttal a Frey és Sacelláry féle alapítványokkal gyarapodott vármegyei magyar-nyelvi alapból, valamint a Holdampf-féle alapítványból a buzgóbb tanitók és a magyar-nyelv elsajátításában legtöbb sikert felmutató, illetve a süttői legszorgalmasabb tanulók között a szokásos évi jutalmakat is kiosztottuk. Az ezen kőrútunkról szóló jelentésünket a következőkben terjesztjük elő. Általános örvendetes jelenségek gyanánt megállapítható az a tény, hogy úgy az iskolák, tehát az iskolaszéki és gondnoksági elnökségek, valamint a tanítói testületek részéről a legnagyobb készséget tapasztaltuk e téren s nemcsak dicséretes buzgalmat arra, hogy a magyar-nyelvet az iskolák növendékei elsajátítsák, de nemes törekvést abban, hogy egyúttal a magyar beszéd elsajátítása karöltve járjon a hazafias szellem terjedésével és terjesztésével. S ha itt-ott a magyar beszéd- és nyelv térfoglalása az egyes községek sajátos viszonyainál s az iskolák különleges helyzeténél fogva nem is halad előre olyan léptekkel, mely haladás a fokozottabb igényeket is képes volna kielégíteni, mindenesetre vigasztaló s a jövőre nézve reményt keltő, a magyar nemzeti érzés s a hazafias szellem feltétlen uralma a meglátogatott és felülvizsgált összes nem magyar anyanyelvű községek iskoláiban. Az előadottakból kiderül az is, hogy az eredmény nem volt mindenütt kielégítő s a magyar beszéd- és nyelv tanulása itt-ott alul maradt a jogos kívánságok fokán. Ámde e helyeken kutatnunk és mérlegelnünk kellett ennek okait is, hogy azok elháríthatok legyenek. 1. Mint általános tapasztalat leszűrődött az tanulság, hogy a tótajkú községek tanuló ifjúsága nagyobb és kielégítőbb haladást képes felmutatni e téren, mint a németajkú községek tanköteles serege. 2. Határozott ellensége azonban a magyarnyelvi sikeres haladásnak a tantermek és tanerők elégtelen száma, mi egyes községekben és iskolákban tűrhetetlenül zsúfolt tantermeket s ez által a tanítóknak úgyszólván legyőzhetetlen akadályokat gördít útjokba. Nyolcvanon felüli, 120— 140-es létszámú tantermekben nem is lehet sikeres a magyarnyelvi tanítás. E hiányokon a kir. tanfelügyelő fog iparkodni segíteni a saját hatáskörében s a vármegyei .közigazgatási bizottság hathatós támogatásával bizonyára sikerülni fog a még szükséges tantermek előállítása s a tanítói állások szervezése. Ez idő szerint Nyergesujfalu, Táth, Mogyorós és Süttő iskolái szorulnak fejlesztésre e szempontból is, •— mig Kesztölc iskolája már örvendetes haladást bizonyít, amennyiben a szükséges uj tantermek létesíttettek. 3. Az elmúlt tanév végleges jó eredményét rendkivüli módon befolyásolta az iskoláknak ragályos betegség miatt történt bezárása. Alig volt a meglátogatott községben oly iskola, mely 6—8 hétig, sőt ennél is tovább — még pedig a tanév derekán s a legnagyobb és legjobban értékesíthető szorgalmi időben — be ne lett volna zárva. Az igy elveszett drága időt azután a legjobb tanuló is csak nehezen tudja pótolni. 4. Hellyel-közzel a nem pontos iskolalátogatás is akadályul szolgált s e téren a fennálló rendeleteknek be nem tartása, vagy egyes iskolai hatóságok és községi elöljáróságok által történt enyhe alkalmazása határozottan mulasztás számba megy. Ennek meggátlására az uj tanév kezdetén a közigazgatási bizottság által kibocsátandó figyelmeztetés lesz hivatva szolgálni. Egyébként jelentjük, hogy a hibásaknak talált közegek már most is figyelmeztetve lettek kötelességeik szigorú teljesítésére . 5. Voltak olyan községek is, a melyekben a nem egészen megfelelő eredményt az iskolák tanítóiban — a tanév folyama alatt s a tanítás közben — beállott tanító-változás rovására kell írnunk. 6. Végül sajnosán kell rámutatnunk a nem magyarajkú községek túlnyomó számában a kisdedóvodáknak hiányára, melyek pedig lényeges fordulatot idéznének elő e kérdésben. Sárisáp községében most szerveztetett a kisdedóvoda s jótékony hatását bizonyára éreztetni is fogja. Az itt előadottaknak orvoslása a magyar-nyelv tanítását eredményesebbé fogja tenni, miért is ezek programúiba veendők. Maga a vizsgálat minden egyes helyen és iskolában az érdekelt lelkészek, iskolaszéki tagok, községi elöljárók s érdekeltek élénk részvétele mellett folyt le ünnepies színezettel. Ugyancsak megjelentek Zlatnyánszky Ernő és Pehatsek Arthur egyházkerületi alesperestanfelügyelők s jelenlétükkel súlyt kölcsönöztek a fontos nemzeti ügynek. Minden egyes iskolában és tanteremben beható vizsgálat alá vétetvén az összes tantárgyakkal kapcsolatosan a magyarnyelvből elért eredmény, örömmel és megelégedéssel tapasztaltuk, hogy a tanítás nyelve valamennyi tantárgyból az összes meglátogatott iskolákban kizárólag a magyar-nyelv s a német és tót csakis akkor és ott használtatik, — amikor és ahol •— különösebben a legalsóbb osztályokban — arra a tanerőnek a feltétlen megértetés szempontjából okvetlenül szüksége van. Az elért eredmény általában az idén is dicséretesnek mondható s ezen eredmény alapján pénzbeli jutalomban részesült Mecséry József szentléleki róm. kath. tanitó (10 korona), Tölgyessy Ferenc dorogi, Heínczelmann Antal nyergesujfalusi róm. kath. tanitó (20—20 korona), Bárdos Gyula annavölgyi bányatelepi tanitó (20 korona) és Dogossy Lajos sárisápi állami iskolai tanitó (20 korona), Haselböck Gusztáv és Niedermüller Etelka kirvai róm. kath. tanitó, illetve tanítónőt pedig elismerő oklevélre találtuk érdemesitendőnek. A legjobb magyarnyelvi előmenetelt tanúsított növendékek között 41 tanteremben 179 növendéknek osztottunk ki egy-egy korona jutalmat s igy a jelentés 3 mellékletét képező kimutatás szerint összesen kiosztásra került 1 drb 10 koronás, 4 drb 20 koronás arany a tanitók és 179 korona 73 fillér a tanulók között, összesen: 269 korona 73 fillér; — a Holdampf-féle alapítvány 426 korona 23 fillérnyi kamata a 2. számú mellékleten levő kimutatás szerint tisztán a süttői róm. kath. elemi iskola legszorgalmasabb növendékei között osztatott ki az alapító-levél szigorú szem előtt tartásával. A vizsgálatok folyama alatt az érdekelt szülők és tanuló-ifjúság részéről mindenütt a legjobb indulatot és jószándékú törekvést, az iskolai hatóság és tanerők részéről valódi ügyszeretetet és nemes buzgalmat tapasztaltunk, s ha ezekhez hozzá fog járulni a teljes sikerű eredményt egyelőre még gátló külső körülmények elhárítása, biztató reményekkel tekinthetünk a magyarnyelvi oktatás jövője elé. Esztergom, 1905. július 10. Andrássy s. k., kir. tanácsos, alispán. Schwetz Vilmos s. k., kir. tanfelügyelő. A felekezetlen állam és iskoláink. — Felolvasta Ferenczy György a nagymarosi tanítói kerület Zebegényben, július 12-én tartott közgyűlésén. — I. Oly időket élünk, amidőn a csendes falusi élet sem maradhat érintetlenül, a világban fellengő hatalmas szellemi áramlatok mozgásba hoznak társulatokat, testületeket és egyéneket egyaránt. Bizonyos lázas nyugtalanság szállta meg a lelkeket; az igények minden téren emelkedtek s ezek nyomában az elégedetlenség fokozódott. Az ujitás szelleme azonban, mely tagadhatatlanul sok szépet, bámulatra méltó dolgot alkotott, sok tekintetben annyira túlzásba esett, hogy leromboltatni kivánt mindent, ami régi. Igy, hogy csak saját foglalkozásunkat vegyük, a nevelés csendes terén is torzsalkodást látunk. Igaz, hogy a multak csak lassan alkottak, századok, ezredek kellettek ahhoz, hogy az alapok lerakassanak, melyen aztán szabadabban lehetett mozogni; de lehet-e vádolni a multat azért, hogy nem előzte meg korát és a csendes emelkedés lépcsőzetén fokozatosan haladott? Legyünk igazságosak s mérjük az eredményeket a rendelkezésre állt eszközökhöz s fogjuk látni, hogy többet nem kívánhatunk. Igazságtalanul tesz tehát az állam, midőn hatalmi erejében túlbizakodva, az egyházat le akarja szorítani a nevelés teréről. Pedig hiába fog szebbnél szebb emeleteket egymásra rakni, ha az épület alapköveit kitaszigálja. A bibliai bölcs Salamon esete jut eszembe, midőn az államhatalmat az egyházzal az iskolák felett perbeszállni látom. Két asszony versengett, —- mint tudjuk — az élő gyermek felett. Ketté kell hasítani a gyermeket — szólt az igazságos itélet. »Helyes! kiált az egyik nő — emennek se jusson több belőle, mint nekem.« De feljajdul a másik fájdalmában s kegyelmet, életet kér a gyermeknek; »inkabb adjátok őt oda egészen ennek az asszonynak, csak meg ne öljétek.« Most már tisztában volt a bölcs király, hogy melyik az élő gyermek édes anyja; az t. i., aki meg akarta kiméltetni a széthasitástól és szeretetet tanúsított iránta. A legtöbb országban is ugyanily per folyik jelenleg, csakhogy nem egy, hanem millió gyermek miatt. A két fél pedig, mely ezért küzd egymással, egyrészről az úgynevezett állam az ő törvényhozóival, kormányzói- és hivatalnokaival, — másrészről pedig az egyház az ő elöljáróival, papjaival s minden igaz hű fiával. Régibb időben legnagyobbrészt az egyház maga gondozta a gyermekeket egyesegyedül. A magániskolák létesítése volt a kezdet, ez is csak felnőttek számára tartatott. Később a zárdai, püspöki, káptalani s plébániai iskolák keletkeztek s hosszú időn át a papok voltak a tanitók is. Az állam csak jó későn gondolt arra, hogy a tanítás ügyében segédkezet nyújtson; egyideig azután karöltve működött egyház és állam az iskolák gondozásán, mig végre odajutottunk, hogy az állam egyik-másik országban már egészen egymaga akarja az iskolás gyermekeket boldogítani, az egyházat pedig teljesen ki akarja az iskolából szorítani. Az állam azt mondja: »A gyermekek az enyémek.« Az egyház pedig azt mondja: »Nem igaz!« A gyermekekhez első sorban a szülőknek, aztán pedig az egyháznak van joga ; mert a gyermek eleven testét szülőinek köszönheti, az egyház keresztelése pedig a lelkét szülte ujjá, miáltal az Istennek és igy az egyháznak is fiává lőn. Es valamint a szülőknek joga és kötelessége a gyermeket táplálni és nevelni, ugy az egyháznak is joga és kötelessége, hogy az általa megkeresztelt gyermekeket keresztény tanításokkal táplálja és keresztényileg nevelje. A gyermekek természetes nevelői tehát első sorban a szülők; nevelői jogokat a szülők nem kaptak az államtól, mert a család régibb az