ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-30 / 31. szám

ESZTERGOM 1905. július 30. szitése céljából országgyülésileg meg nem ajánlott újoncok, akár önkéntesen belépni kivánók besorozásánál is belépési bizonyitvány kiállításával, a póttartalékosok behívójának kézbesítésével, vagy bármely egyébb módon közre ne működjenek. Ha pedig jövőben az alkotmányellenesen működő kormánytól vagy bármely tagjától törvénybe ütköző rendelet érkeznék : utasítja az alispánt vagy helyettesét, hogy a törvénytelen rendelet végrehajtása előtt a törvényhatóság rendkivüli közgyűlését a legrövidebb idő alatt hívja össze és utasítását kérje ki. E tilalmak és utasítás szigorú megtartását a vármegye közönsége tisztviselőinek nemcsak hazafias kötelességérzetétöl várja el, hanem fölöttes hatósági jogánál fogva fegyelmi felelősség terhe mellett is megköveteli tőlük. Viszont és ezzel kapcsolatban a vármegye törvényhatósága összes tisztviselőivel s a város és községek minden alkalmazottjával szemben ezen határozatnak megfelelő eljárásukért a felelősséget magára vállalja, őket minden erejével támogatja s mindazon sérelmekért és esetleges károkért, melyek őket e határozat megtartása és végrehajtása következtében bármely részről érhetnék, teljes erkölcsi és anyagi elégtételt biztosit. A vármegye törvényhatósága ezen határozata foganatának biztosítása céljából 21 tagból álló alkotmányvédö bizottságot^ilakit, mely saját kebeléből választandó elnök vezetése alatt mindaddig működni lesz hivatva, mig az alkotmányos kormányzat és törvényes állapot helyre nem áll. Ezt a bizottságot arra is feljogosítja, hogy a midőn szükségét látja, belátása szerint bármikor a törvényhatósági bizottság rendkivüli közgyűlésének egybehívására hívhassa fel az alispánt, a ki ennek megfelelni tartozik. Végül elrendeli a vármegye törvényhatósága, hogy ezen határozat a vármegye hivatalos lapjában közzé tétessék, s a vármegye összes tisztviselőivel, Esztergom szabad királyi rendezett tanácsú város és irva lenniök, ezentúl nemcsak pontosan megtartassák, hanem annak felette a) minden felírást ezen vármegyének Nádor Ispán ő cs. k. Főhercegségéhez és a magyar királyi udvari kancelláriához ezentúl csupán magyarul készittessenek. b) Minden pereknek ezentúl is, eleitől fogva végig, csupán csak magyarul kell folyniok. c) A falusi jegyzők minden alkuletfeleket és rendeléseket a mennyiben ez őket illeti, egyedül csak magyarul írjanak, bárha csak harmada álljon is a lakosoknak magyarokból. 2. Minden földesuraságok és törvényhatóságok ebben a vármegyében felszóllittassanak, hogy jövendőben protokolumjaikat csupán csak magyarul vitessék; az urasági tisztek hivatalosan magyarul vigyék számadásaikat; és ez a rendelés, mely szerint a vármegyében valaki csak magyar nyelven irott folyamodással járulhat, az uri székekre is kiterjesztessék. 3. Ha egy más vármegyétől, vagy törvényhatóságtól valami nem magyar nyelven irott levél érkeznék, legelső esetben elfogadtassék ugyan, de a reá adandó válaszban figyelmessé kell tenni a törvényhatóságot az uj megyei végzésre és meg kell kérni, hogy jövendőben magyarul levelezzen, havaiamit akar'kapni. 4. A főtisztelendő egyházi törvényhatóság ebben a vármegyében megkerestessék, hogy az valamennyi megyebeli község elöljáróságával külön is közöltessék. Kelt Esztergomban, 1905. évi július hó 30. napján. Ezen indítvány határozatra emelése ellen nem hisszük, hogy az ellenzéki megye egyetlen bizottsági tagja is kifogást tegyen, mert ezzel mélyen megsértené a hazafias érzületet és — Esztergom vármegye ősi tradícióit. — A liberális sajtó és a bevándorló orosz zsidók. A kánikula iszonyú hatással van az orosz zsidóságra ; nap-nap után tömegesen érkeznek hazánkba, mert itt nem gyötri őket a kisenewi vérengzések megújulásának félelme. A nagy csatorna, mely Oroszországból mihozzánk folyik, a gazt, szemetet, piszkot, söpredéket mind hozzánk sodorja. A minap is száztizenöt fekete kaftányos szemita érkezett Budapestre, az orosz zsidók Mekkájába, abból a bizonyos minőségből. Igy válik »Budapest« »Judapest«-té. Természetesen akadt nekik itt pártfogójuk: az egész liberális sajtó. Az ortodox orosz zsidóknak védelmére neológus magyar hitsorsosaik rögtön tollat rántottak és kegyetlenül boncasztalra teritették a fajmagyar gondolkozást, mely ezen a megundorodásig piszkos, tömegeken nem akarja hamis asszimilálódását elősegíteni. A tiszta, hamisítatlan magyar vért hogyis lehetne megfertőztetni Oroszország szemét-népének vérével . . ? És ezek mellett huz kardot a liberális sajtó! Az emberben felforr a vér, megáll torkán a szó, a mint hallja, hogy Ung-, Máramaros- és Szatmármegye községeit tömegesen lepik el az orosz bevándorlók. Egy-egy községbe a napokban 30—40 család érkezett és az összegyűrött nép kénytelen tűrni a vesztére jövő inváziót, mert hiszen háza, földje jószága s még talán élete is ama bevándorló orosz zsidók magyar testvéreinek kezében van. A hatóságok szinte tehetetlenek velük szemben. A kormányt most az ilyesmi nem izgatja és az 1903. évi V. és VIII. t.-c.-keket végrehajtani nem tudja, mert rendesen csak akkor veszi észre az áradatot, mikor a gazt a magyar határon keresztül sodorta. Mit lehet ilyenkor már mást cselekedni, mint elölről kezdeni a hegyvidéki népmentést. A liberális sajtó, mikor ezeknek védelmére kel, azt hiszi, hogy Magyarország talán levezető csatornája a nemzetek élősdi fölöslegének. Nem a tudatlanság vezérli őket ebben, hanem a gonosz faji érzés, mely zsidóságukat, még hazájuknál is előbbre helyezi. Nem kellene ezt a »Polgar«, »Pesti Napló« és vitézlő társaiknak agyonhallgatni, sőt a bevándorlók érdekeiért a fajmagyar gondolkodását kárhoztatni. Általuk oly sokat hangoztatott »humánus cselekedetet« gyakorolhatunk mi, ha van rá módunk, saját hazánk gyermekeivel is; nem szükséges a humánus cselekedetek gyakorlásáért százával hordani ide az orosz zsidókat, kik a nemzetet óriás léptekkel vonszolják sirja felé. Későn ébred majd Öntudatra a liberális sajtó, mikor már pártfogoltjaiktól ránk zúdított veszedelem elhárithatatlanná válik. Az újságolvasásról. — Felolvastatott az udvardi kath. olvasókör I. évi rendes közgyűlésén. — Tisztelt Tagtársak! Közel egy éve már, hogy kibontottuk azt a zászlót, a melyet katholikus öntudatunk adott a kezünkbe, hogy annak az árnyában sorakozva, vállvetve küzdjünk édes hazánk többi hasonló irányú egyesületeivel a keresztény Magyarország felvirágoztatása érdekében. Az a kiáltás, a melyet a boldog emlékezetű XIII. Leo pápa intézett a világ katholikusaihoz, visszhangra talált minálunk is. Látva, tapasztalva más községek lelkesedését, művelődését, haladását a szellemiek dolgában, megkívántatták velünk is e haladásnak legbiztosabb eszközét: a kath. olvasó- és társalgó-kört. Néhány lelkes ifjú gazda állott a mozgalom élére és rövid idő alatt létre jött ez a mi szerény, de úgy hiszem, életerős körünk. Célunk volt akkor s még most is az, hogy az egyérzésűekben az összetartozás érzetét felébresszük és ez által erőnknek, hatalmunknak a tudatára jussunk. Azonos a célja a mi körünknek az egész ország kath. köreinek a céljával és ez : a kath. hitet vallók közönyösségének a leküzdése, a szétforgácsolt erők egybegyűjtése. Nagy erő rejlik az összetartásban. Van egy régi és bizonyára ismeretes, de igen tanulságos mese, a mely az egyesült erőnek nagy hatalmát bizonyítja. Az elaggott és immár halálát váró atya betegágyához hivatta hét felnőtt fiát. Odanyújtott nekik egy hét vesszőből álló köteget és felszólította őket egyenkint, hogy törjék szét az összekötött hét vesszőt. Sorra próbálták, de minden erőlködésük sikertelen maradt. Erre az öreg szétbontotta a vesszőcsomót s reszkető kezével egyenkint szertetördelte a vesszőket. A fiúk csak néztek. Az atya azonban feléjük fordulva igy szólt: »Lássátok fiaim, ti erősek vagytok, de ezt a vesszőcsomót mégsem birtátok széttörni; mig én, jóllehet gyenge vagyok, mihelyt szét volt szedve a csomó, minden nehézség nélkül végeztem velük. Igy vagytok ti is. Heten vagytok. Ha összetartok lesztek, nem lesz ember, aki kárt okozhatna nektek; de ha széthúztok, egyenetlenkedtek, bárki könnyű szerrel tönkre tehet titeket.« De hát nem kell nekünk mese, mikor előttünk áll a valóság. Nézzétek, t. T., református testvéreinket, vagy a zsidókat. Hogyan történhetett az, hogy a harmadfél millió református közül kerültek ki országunk vezető férfiai, a kik a saját elveik szerint uralkodtak annak 10 —11 egyházi törvényszékek előtt forgó perekre nézve ugyanazokat a rendeléseket tétesse, mint a vármegye a polgári perekre nézve; és a tisztelendő papságnak hagyja meg, hogy jövendőben a keresztelő, eskető és halottas matrikulát magyarul vigyék és bizonyság leveleket azokból csak magyarul adjanak. 5. Tagadhatatlan levén, hogy a hazai nyelvnek terjedését a más nyelven tartott közönséges steni tisztelet kiváltképen gátolja; erre nézve meg kell kérni a főtisztelendő egyházi törvényhatóságot, hogy jövőben a prédikációk, éneklések és egyébb ájtatosságok csupán csak magyar nyelven tartassanak; mindazonáltal, amely helységekben a tót, vagy német nyelvet egyszerre egészen kirekeszteni nem lehetne, ott az isteni tisztelet tartassék ugyan tót, vagy német nyelven, de felváltva magyarral. A mely helységekben a papok nem tudnak magyarul, kötelesek legyenek magyar káplánokat tartani. Jövendőben kispapnak az esztergomi növendékek körébe senki fel ne vétessék, a ki legalább annyira-mennyire magyarul nem tud és ki se bocsájtassék, mig ottan jól és folyvást magyarul beszélni meg nem tanult. 6. Minthogy a puszta tót, vagy német falukat sikeres következéssel csupán csak az iskolai tanítás által lehet megmagyarositani, tehát jövendőben a gyermekek a falusi iskolákban olvasn irni, számvetni és imádkozni minden más nyelvnek kirekesztésével egyedül magyar nyelven tanuljanak és senki jövendőben iskolamester, vagy tanitó ne lehessen, ha nem tökéletes magyar; a most aniaknak, kik a magyar nyelvben járatlanok, annak megtanulására három esztendei idő engedtetik, melynek eltelésével, ha még akkor is alkalmatlanoknak találtatnának, a tanítóságból elmozdittassanak. A papokat, mint helybeli felvigyázókat az iskolákra, meg kell szólítani, hogy a tanítókat a fölebbi végzéseknek szoros megtartására kényszerítsék és a szülőket gyermekeiknek az iskolába való jártatásra nógassák és intsék. 7. A földes uraságokat fel kell szólítani, hogy a magyar nyelvnek terjesztését a többek között azzal is segítsék, hogy a mennyire lehet a falvakban bírókká, esküdtekké csak olyanokat tétessenek, kik magyarul tudnak. 8. A német mesterembereknek eddigleni kül önzése a magyar céhektől ezentúl megszűnjön; a szabaduló és vándorlevelek, vagy könyvek csak magyarul irva adattassanak, a magyarul nem értő inasok fel ne szabadittassanak és a magyarul nem tudók mesterekké ne lehessenek. Nem lévén a mesterembereknek magyarul sok mesterszavaik, erre nézve meg kell kérni a magyar tudóstársaságot, hogy ezen fogyatkozáson segitsen. A 9. A nm. Helytartó tanácsot meg kell kérni,