ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-16 / 29. szám

papi vagyon tüzeli a kapa-kasza-szociálizmust, hanem az évszázadokon növekedő korrupció, a főhivatalnokok kapzsisága és lefelé való gőgös viselkedése. Az egyház alázatos jótékonyságát milliók áldják, mig százezrek keze ökölbe szorul ha látja, hogy nemzetének erejét mint sorvasztják, mint szipolyozzák az érdemetlenek. Ilyen kormányzási rendszer mellett tehát egy csöppet sem csodálkozunk azon, hogy ha magában a hivatalokban elterjed a szocializmus és a kishivatalnok is követelőleg lép fel, mert látja, hogy a politika véletlen hullámai közt hányan csipnek el egy-egy miniszteri nyugdijat, mig ő fáradságos munkája dacára nyomorban sínylődik. A zene titkaiból. — Kersch Ferenc esztergomi karnagy beszéde a székesfehérvári Gregorián-kurzus megnyitása alkalmából. — I. Midőn a megyés Püspök ur ő méltósága által az imént kegyesen megnyitott egyházzenei póttanfolyam alkalmából első izben van szerencsém Önökhöz szólhatni, fejtegetéseim sorát nem kezdhetem méltóbb tárggyal, mint azon kérdés megvitatásával, vájjon mi célból sereglettünk itt egybe ? Pusztán a tudnivágyás adott-e egyes egyedül impulzust arra, hogy közel és távolból követtük a kegyelmes Főpásztor hivó szavát, vagy magasabb érdekek, kiváló célok elérése utáni vágy hozta-e mozgásba az akaraterőt, mely bennünket itt egybegyűjtött ? Ha pusztán a tudnivágyás, ismereteink gyarapitása lett volna idejövetelünk célja, már ez is figyelemre méltó törekvésre vall, mely annál inkább érdemli a megbecsülést, mert Önöknek nagy része tudásuk révén már biztos révpartra jutott. Kizártnak látszik ennélfogva, mintha Önök csak azért akarnák itt a póttanfolyam előadásait magukra nézve értékesíteni, hogy abból anyagi hasznuk legyen. Én inkább azt hiszem, Önöket az vezette ide, mert érzik és tudják, hogy állásuk méltó betöltésére az iskolában nyert kiképeztetésük nem volt — mert nem lehetett az általános viszonyok mellett — oly terjedelmű és annyira szakszerű, mely összhangzásba hozná tudásukat azon követelményekkel, melyeket az egyház szab önök elé. Nem hagyhatta érintetlenül az önök lelkét Szentséges Atyánknak nagy kihatású egyházzenei Motu propriója, a melynek törvényerejű intézkedései határozottan megszabják a keretet, melyen belül egyházi ténykedések alkalmával mozogniok kell; s nem hagyhatta lelkiismeretüket elaltatni azon számos tilalom, melyeken eddig, mondjuk öntudatlanul könnyen átsiklottak, mert a gyakorlati élet azok legtöbbjét nemcsak hallgatagon eltűrte, hanem a megszokottság révén mintegy szankcionálta. Eljöttek tehát, hogy mint jó katholikusok az egyházi törvények iránti tiszteletüket nyíltan dokumentálják, s eljöttek, hogy mint kötelességtudó kántorok az egyház törvényeinek a gyakorlati életben való érvényesítését elősegíteni, s az egyház akaratát szemben minden előítélettel, gáncsoskodás, vagy rosszakarattal, de szemben a legridegebb közönnyel is megvédeni és diadalra juttatni segítsék. Céljuk nemességéhez ilykép szó nem férhet, igyekezetüktől a jó Isten áldása nem maradhat el. Nem áltatom önöket azzal, hogy munkájuk könnyű lesz; azzal sem biztatom, hogy bármily lelkiismeretesen teljesitik is önként elvállalt kötelességeiket a póttanfolyam tartama alatt, mint kész és tökéletes kántorok térnek vissza állomáshelyeikre: mindössze csak azzal biztathatom önöket, hogy tán sikerül oly alapot leraknom, a melyre támaszkodva tovább képezhetik magukat. Fegyvert akarok önöknek kezükbe szolgáltatni, a mellyel a támadásokat elhárítani s mindennemű rosszakarattal szemben védekezni tudjanak s viszont az ügy iránti szeretetet akarom az önök lelkében fölkelteni, a mely a gyakorlati élet küzdelmeit a lelkiismeret megnyugvásának édes gyönyöreivel elviselhetővé, sőt kedvessé tenni van hivatva. A póttanfolyam célja: az egyházi zenének ismertetése, annak belső és külső lényege szerint, s annak az egyház által megszabott rendeltetése szerint. Két fogalom van itt egymás mellett, a melylyel már most tüzetesen kell foglalkoznunk, s ez 1. az egyházi jelleg, 2. maga a zene. Mi a zene? Rövid foglalatban a zene lényegét ilykép határozhatjuk meg. A zene az ember érzelmi világának pusztán hangokban megnyilatkozó beszéde, melyet határozott szabályok és törvények szabályoznak a zenei műfaj alakulásának menetében. Egy sajátszerű nyelvfaj tehát, a mely hasonlóan az emberiség számtalan nyelvfajához, csak akkor élvezhető és érthető teljes mivoltában, ha azt belbecse szerint megítélni és méltányolni tudjuk, vagyis, ha a zenének fiziológiai hatását nemcsak a szerint ítéljük meg, a hogyan az az egyénre, annak lelki állapotára gyakorol befolyást, hanem ha észszerűen okadatolni is tudjuk, mi okozza a hanghatások szülte különböző kedélyállapotokat. Hazánkban e kérdéssel igen szük körben foglalkoztak eleddig". A magyar rendszerint megelégedett azzal, ha akár a kántor édes szavú hangjával hozta mozgása a szivét, akár a cigány csalt szemébe könyűt az ő száraz fájával, egy nóta mellett tud a magyar sirni és örülni, búslakodni és duhajkodni, az égről csillagot is leszedni és kétségbe esetten őrjöngeni, imádkozni és fájdalom, káromkodni. Ez lenne csak a zenének hatása, a mikor minden kultúrnép a zenének nemesítő hatását hirdeti, sőt nagy pedagógiai szerepet juttat a nevelési rendszer mezején! Ily erkölcstipró befolyást gyakorolhatna csak a zene, a melyet a kath. egyház nemcsak gyermekéül fo* gadott el, de az istentiszteletek fényének emelése céljából hatalmas szerepkörrel látott el, mert tőle várja, hogy — per oblectamenta aurium cor ad május pietatis affectum assurgat — hogy a fülnek gyönyörködtetése által a szivet nagyobb ájtatosságra gerjessze ? Hiszen ha a zenének fiziológiai hatása csak ilyen abnormis gerjedelmeket ébresztene az emberben, akkor nem ápolnunk, de tüzzel-vassal pusztitanunk kellene, nehogy romba döjitse az egész erkölcsi világot! Mi lehetett tehát annak az oka, hogy mégis majdnem mindennapiak az előbb vázolt tünetek? Röviden megmagyarázom. Minden áldás átokká fajulhat, ha nem céljának megfelelőleg nyer alkalmazást. A tűz is minden féktelensége mellett rabszolgájává lehet az embernek, ha vele bánni tud. Melegít, éltet, forraszt, alkot, új világot teremt, ha céltudatosan felhasználjuk. De mivé törpül az ember ellenállása, ha az elemek fékeveszett közreműködése mellett romhalmazzá hamvaszt mindent, a minek fölépítésében egykor segédkezett, sőt fontos és hatalmas szerepet játszott ! Igy vagyunk a zenével is. Tűz a zene is. Avatott kezek munkája alatt engedelmes és célhoz simuló, avatatlan kezekben gyermekre bizott gyufaszál, mely mindent tönkre tehet, a mi útjába esik. S nézzük csak: hány ember van, a kinek kezében bizonyos körülmények között nem gyufaszál az, a midőn arrogálja magának, hogy zenei kérdésekben hivatva van ítéletet mondani ? Igaz, hogy vannak, a kik nagy szerényen néha hozzáteszik: »én nem tanultam ugyan a muzsikát nem értek hozzá, de a fülem! hja, az meghall minden hamis hangot.« Kis vártatva azonban már neki megy egy nótának azzal, hogy az semmi, aztán egy operának, hogy zűrzavaros, aztán az egyházi zenének, hogy az unalmas, aztán a choralisnak, hogy az antidiluvialis vízözön előtti ostobaság stb. Hisz jól van, megengedem, hogy egyéni véleményt mondhat mindenki valamely kérdésben, s teheti ezt annál szabadabban, mert a szabad gondolkozást nem korlátozza semmi, csak a saját lelkiismerete. E pontig, de csak eddig menthető is ezért bármily kétes értékű itélet, csak tudjon aztán az illető lelkiismeretével is számolni. Nem titok, mily fegyverekkel szokás ezen egyházzenei kérdésekben a nagy nyilvánosság előtt küzdeni. S ez annál sajnálatosabb, mert a legszentebb cél sem riasztja vissza attól, hogy szóval és tettel, nyíltan és titokban kerékkötője legyen oly törekvéseknek, a melyek százados bűnök mulasztásait, avatatlan, szentségtörő kezek túlkapásait megrendszabályozni vannak hívatva. Uraim! zenei kérdésekben az nem érv, hogy valami tetszik, vagy nem tetszik; az sem bir súllyal, hogy ez is volt és jó volt eddig, de legkevésbé jöhet szóba az egyéni sic volo, sic jubos, az igy akarom, igy parancsolom elve. Közigazgatási bizottsági ülés. Szerdán délelőtt a vármegyeházán Horváth Béla főispán elnöklete alatt tartotta ülését a közigazgatási bizottság. Az ülés 10 órától 1 óráig tartott s már régen nem látott harcias hangulatot képviselt. A vármegyei főügyész jelentésénél ugyanis kitért egy kórházi ügydarabra. Évek előtt ápoltak a helybeli közkórházban valami Csókás Kálmán nevü egyént. Ezen ápolt kórházi diját a már azóta fegyelmi uton elmozdított kórházi gondnok nem hajtotta be, hanem elévülni hagyta. A felülvizsgálatnál a kórházigazgató jelentést tett erről s miután az összeg csekély, a belügyminiszter sem tartja szükségesnek ily csekélységek miatt ultimátumot küldeni az igazgatóságnak, hanem saját tárcája terhére aitvette az elévült követelést. Közben pedig valami félreértés folytán a kórház igazgatósága áttette az ügyet a vármegyéhez, hogy hajtsa be a gyógydijakat, — ebből aztán egy kis kavarodás támadt a megyeházán. A vármegye tiszti ügyésze ellenkező véleményeket és jelentéseket fedezett fel s most a közig."'bizottságban jelentést tett s arra kérte a bizottságot, hogy utasítsa a vármegye alispánját, miszerint indítson szigorú vizsgálatot ez ügyben. A bizottsági tagok között egyetlen hive sem volt a főügyész .indítványának, mert az ügy kicsinyes volta nem kivan már vizsgálatot. A félreértést és zavart konstatálni lehet, s miután az ügy már rendezve van, hiábavaló és céltalan annak újbóli feltüzelése. A tárgyhoz legelső sorban Andrássy János kir. tanácsos, alispán szólott. Nem tartja érdemesnek ezen ügyet, rnely kicsinyes, ily akció indítására, szerinte az alispán fontosabb ügyekkel is bajlódhat s itt csak azt véleményezi, hogy a főügyész legfeljebb rosszalását fejezze ki ezen hivatalos zavarodás felett. Az alispán után Hulényi Győző tiszti főügyész és Seyler Emil főorvos beszéltek nagy hanyagságról s az ellentétes jelentéseket magyarosan hazugságoknak nyilvánították. Dr. Helcz Antal is hozzá szólván a tárgyhoz, mintha csak a nagyközönség és a közfelfogás érzelmeit tolmácsolta volna, kijelentette, hogy az egész ügyet személyes hajszának tartja, s a közönség is torkig van már az ilyenekkel. Teljesen igaza volt dr. Helcz Antalnak, de most már a főügyész sem engedett s kikérte magának, hogy ő hajszát csinál, mire Helcz dr. azt felelle, hogy igen: ő megmarad véleménye mellett. Horváth Béla főispán erre szintén kifejtette álláspontját, miközben Helcz dr. nem is a főispán szavaira, hanem az előző vitára vonatkozólag azt mondta : »Igazan már torkig vagyok az ilyenekkel . . .« Horváth Béla főispán pedig szokott sima modorával figyelmeztette Helczet, hogy miután ő is meghallgatta, hasonló figyelmet igényel. Helcz Antal dr. pedig ott hagyta a bizottságot, pedig kár volt, mert csak ezután durrant el az eléggé nem rosszalható mester-hecc vége. A főispán felfüggesztette az ügy letárgyalását és kijelentette, hogy saját hatásköréből kifolyólag a kórházigazgató főorvos ellen elrendeli a fegyelmit, mert a városnál oly nagymérvű rendetlenségek vannak, hogy azt tűrni nem lehet. Dr. Fehér Gyula azt hivén, miszerint a főispán azt határozatilag mondja ki, felállt és kijelentette, hogy ehhez hozzá nem járulhat. Természetesen a főispán most újból hangoztatta saját hatáskörét. Igy tehát most meg lesz mentve, minden, ami még megmenthető az elévült gyógydijból. A közigazgatási bizottság különben a rendes havi jelentéseket vette tudomásul. Az alispán jelentéséből kitűnt, hogy az ex-lex miatt az utóállitásokon magyar hadköteles nem jelentkezett, csupán egy osztrák illetőségű fiatal ember, továbbá a megyében 1754 korona kárral járó tűzesetek voltak. A kivándorlók száma az elmúlt hóban 17 s ugyancsak a megyénél folyamatban levő fegyelmi ügyek száma 17. Az alispán jelentésében továbbá bejelenti, hogy miután a vármegye az Esztergom-Budapest-Füzitői h. é. vasút rész vény társulatnál 200000 korona értékű törzsrészvény tulajdonosa, a megye képviseletében résztvett a mult hónapban tartott igazgatósági gyűlésen, melyen megállapították, hogy a 200 kgr. névértékű kedvezményes részvények ez évi osztaléka 9 korona. A pénzügyigazgató jelentése szerint: egyenes adókból befolyt 4858 korona, csökkenés a mult év június havához képest 16640 kor. Hadmentességi dijból: 70 kor. csökkenés: 917 kor. Bor- és húsfogyasztásból: 74366 kor. csökkenés : 1680 kor. Bélyegilletékből: 52803 kor. emelkedés: 1017 kor. Illeték egyenértékből: 63555 korona, csökkenés: 2537 kor. Iparkamarai illetékből: 1160 korona, csökkenés: 775 kor. A tanítói nyugdíjjárulékra befizettek 4914 kor. emelkedés: 391 kor., végül adótörlést összesen 358 kor. értékben engedélyeztek. A főorvos jelentéséből kitűnik, hogy az egész vármegye területén az egészségügy az elmúlt hónapban kedvező volt. Meghalt Esztergom városban 43, központi járásban 62, párkányi járásban pedig 69 egyén. Összesen tehát 174, melynek oka 34°/o a tüdővész, 26% pedig aggkór volt. A Kolos-kórházban 176 beteget ápoltak s ezek ápolási napja 2438 volt. A kir. tanfelügyelő jelentést tett, hogy a