ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-16 / 29. szám

X. évfolyam Esztergom, 1905. július 16. 29. szám. SZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi lanár. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér, Többszöri közlésnél árkedvezmény. Szabad-e állami adót fizetni? Irta: Dr. Kmety Károly, országos képviselő. Budapest, július 8. Széles Magyarországon közhatóságoknál úgy mint magánosoknál, sok tájékozatlanságra találunk az actualis alkotmányjogi kérdésekben. Ez azért nagy baj, mert hátráltatja a nemzetnek annyira szükséges egyöntetű állásfoglalását, csökkenti az úgynevezett nemzeti ellenállás imponáló erejét. Különösen káros az a félreértés, mely még az intelligens osztályok körében is uralkodik az iránt, hogy az egyes adózó polgár mily magatartást köteles tanusitani a mai ex-lex idején, mikor tudniillik az országgyűlés nem szavazta meg az állami költségvetést, sőt kifejezetten meg is tagadta volna azt, ha az 1867. évi X. törvénycikk ellenére el nem napolták volna. Nem pártszempontból, hanem a tiszta jog pártíeletti szempontjából kellene ezt a kérdést megitélni mindenütt és ehhez képest kellene a vezető embereknek informálni, kitanítani a népet. Mindenekfelett bizonyos az, hogy közjogunk szerint nincsen az egyesnek szabad tetszésére bizva, hugy adózzék-e vagy ne adózzék, ha az országgyűlés megtagadta a költségvetést. Teljesen hamis azon álláspont, hogy az egyeseknek magánügye, magánjoga ez. Gyakorlatilag mégis ezt a hamis felfogást látjuk uralkodni. Az egyik megfizeti adóját puszta megszokásból. A szokás nagy úr felettünk! A második fizet azért, mert állandó üzleti, magán-gazdasági kiadásai között szerepel az állami adó összege és saját privát gazdálkodása rendjét nem akarja megbolygatni, kényelmetlennek, kellemetlennek találja, hogy az adóra felvett összeg elhelyezéséről máskép gondoskodjék. Vannak elegen a kisebb pénzüek között, kik attól tartanak, hogy az adóra való összegeket más célokra kiadják, ha be nem fizetik és majd zavarba jönnek, mikor a felszaporodott adókat tőle egyszere követelik; tehát tanácsosabbnak látják ex-lex-ben is fizetni. Szép számmal találunk — főkép a középosztályban— olyanokat is, kik politikai tüntetés szándékával fizetik adójukat, nem ritkán több évnegyedit, sőt több évit előre, mert gyűlölik a koaliciót, melynek győzelme cirkulusaikat megzavarta. Nem ritka az, aki hazafiságnak tartja az ex-lex-beli adózást, sőt kerülnek gyakorta, a kik érdemeket vélnek ez által szerezni az állam-rend megmentése körül. Sokan úri dolognak vélik, hogy fizessenek akkor is, mikor nem követeli senki, s e magas gavallér szempontból adózva, fölény érzetével tekintenek alá azokra, kik helytelenítik eljárásukat. Némelyek komoly képpel, sőt meggyőződéssel hirdetik, hogy ex-lex-ben is adózni kell, mert az állam e nélkül szükségkép tönkremegy. Persze ezek az állambölcsek feledik, hogy a legnagyobb állami létérdekek vezetik az országgyűlést arra, hogy az adó-megapadás súlyos fegyverével élve, gyors visszavonulásra kényszerítse az állam-ellenes kormány-hatalmat; feledik, hogy az adó-megapadási jog alkotmány-biztosíték, s hogy a költségvetést azért tagadják meg, hogy majd a »rossz« kormányt haladéktalanul felváltó »jó(( kormánynak adhassák meg. Szinte kimerithetlen sora található még az okoknak, melyek az egyeseket vezérlik, midőn az »ex-lex« dacára adóznak. Bármily okokkal szemben erösebb, illetőleg egyedül irányadó azonban a tételes alkotmány-jognak, a törvényeknek azon félre nem magyarázható parancsolatja, hogy az egyesek az állami adózások minden nemének teljesítése tekintetéből magukat az országgyűlés elhatározásaihoz kötelesek tartani. Az országgyűlés budget-jogának lényege az, hogy csak ö tagadhat meg és ö ajánlhat meg közadózásokat, hogy az ö megtagadásával szemben sem semmiféle közhatóság, sem pedig magános állami adót meg nem ajánlhat, be nem szedhet, be nem fizethet s ha azt mégis megteszi, eltér az alkotmányos kötelességtől, ellentétbe helyezkedik az országgyűlés törvényes hatalmával. Törvényeink, jelesül pedig az 1504. 1.; 1790. XIX.; 1867. X. t.-cikkek szigorú és határozott értelme szerint, valósággal alkotmányelleni cselekedet a meg nem ajánlott, respective országgyülésileg megtagadott közadók beszedése és befizetése. Aki hajlandó máskép fogni föl ezt a dolgot, s közismereti! hamis okoskodással menti és jogosnak tekinti az országgyülésileg megtagadott adók szedését és befizetését, az gondolja csak végig felfogása konzekvenciáit. Nem oda vezetne-e az, hogy az országgyűlési budget-jog, ez a sarkalatos alkotmány biztoAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Schedl Arnulf. Huszonnyolc év előtt a szünidőben 2 kis végzett elemi iskolás fiú sétálgatott a szünidő egyik délutánján az esztergomi hajóállomás előtt. Vándor Ödön és én. Azon tanakodtunk, hogy felvesznek-e gimnáziumba ? Akkor még járta a felvételi vizsga. Nem egy utasittatott vissza a szükséges előképzettség hiányossága miatt. Megáll a bécsi hajó. Egy fiatal bencés tanár szállott ki. Megszólította Ödön barátomat. Ezt most 28 év után is élénk emlékezetében megtartotta Schedl A. O volt az a fiatal tanár. Első kivel megismerkedett, egy leendő tanítványa. Bekerültünk a régi gimnázium komor épületébe. Egyik tanárunk Schedl lett. Ha szeretettel és hálával emlékezem meg kedves tanáraimról, ugy ezek között ő egyike az elsőknek. Most, hogy 28 évi esztergomi tanárkodása után »kollégám« — ő mondta a napokban — lett, régi deákkori emlékeimből néhány vonást akarok leirni, melyek reá vonatkoznak. Nem veheti hizelgésnek, mert már semmi érdek nem fűz hozzá. Már nem félek a szekundától. Egyszerűen hálás megemlékezés akar e néhány sor lenni most, midőn 28 évi tanárkodás után elhagyva Esztergomot, a lelkipásztorkodás rögös talajára lép. r A természetrajzot tanította. Elvezettel hallgattuk közvetlen, egyszerű előadásait. Gyűjtöttünk is annyi bogarat az ő kedveért, hogy otthon nem győztek gombostűvel. A pillangó hajszolás pedig néhány pár cipőbe került. Majálist rendeztünk. Mint első osztálybeli apróság oly izgatott voltam és voltunk, mint egy eladó leány, mikor először viszik a bálba. Három napig szakadt az eső. Füstbe megy az első deák majálisom! Utolsó nap elállt az eső. Lucskos sárban mentünk a »Cserepes«-be. Schedl velünk. Csak azt várta, hogy megreggelizzünk. »Menjünk bogarászni és botanizálni fiúk !« hangzott a parancs. Örömmel mentünk utána fel a hegynek a tál nedves fűben. Megálltunk a hegytetőn. A gyűjtött virágokról szemléltető előadást tartott a második osztálybelieknek; nekünk, az első osztályosoknak az előböngészett bogarakról beszélt. Meg ís feledkeztünk arról, hogy már rég ebédre tülköltek alulról. Hogy mennyire szerettük őt, azt jellemzi az, hogy midőn mint első éves tanár súlyos betegségbe esett, közös akarattal elhatároztuk, hogy imádkozunk érte. Meg is cselekedtük. Midőn pedig több heti súlyos szenvedés után először megjelent a tanteremben, falakat rengető éljenzéssel fogadtuk. A második osztályban a növénytant tanította. Talán június elején volt. Rekkenő hőségben kivezetett bennünket a »Fárikút«-hoz botanizálni. Mig mi mindnyájan a hüs forrrásnál vigan uzsonnáztunk, ő közöttünk ülve előadást tartott a növényekről, melyeket útközben összeszedtünk. Azután az ásványtanra került a sor. Meghagyta, hogy ásványokat hozzunk az órájára. Alaposan megrohantuk a várhegyet, mert ő akarta. Nem féltünk a várhegy termetes őrétől, ki furkósbotjával folytonosan leskelődött reánk. Nevettük tehetetlen mérgét és zergemódra ugráltunk szikláról sziklára, mert teli raktuk zsebeinket a sok kvarccal. Holnap örül tanárunk, mert látja, hogy örömmel fogadjuk tanítását. Azután elszakított a sors tőle. Ha hazavetődtem megtekinteni a szülői tűzhelyet és régi tanulótársaimmal találkozva, a deákélet emlékeit felelevenítettük ; megemlékeztünk egykori tanárainkról, — Schedl volt az elsők között. Sokféle tudás, gyorsaság tantárgyaiban, jószívűség, gyermekded naivság, tanítványai iránt való szeretet jellemezték. Gyermek tudott lenni a gyermekek között. Ezek a tulajdonságok vonzanak és vonzottak hozzá most is, midőn 20 éves találkozóra gyűltünk össze Esztergomba. Megható volt mindnyájunkra, midőn a szt. mise meghallgatása után a ferencrendiek templomából kijövet ránk parancsolt: »párba!« Eszébe jutott, hogy a most már meglett férfiakat 28 év előtt igy dirigálta. A parancsra sorakoztunk. Útközben elmondta: »magukkal kezdtem Esztergomban tanári pályámat és most a 20 éves találkozás alkalmából önöknek orgonáltam itt utoljára.« Emlékkönyvébe nem irhattunk. Ott van emlékkönyve a tanári jegyzőkönyve. Midőn a napokban tisztelegtünk nála, elővette és felolvasta, hogy az első osztályban is ki, hányszor és hogy felelt közülünk.