ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-02 / 27. szám

nagy érdekellentét és abból folyó végtelen gyűlölet. Irántunk való gyűlöletükben s győzelmük reményében utazzák be a különböző vidékeket s a nép azért tódul zászlajuk alá, mert agitátoraik a nép közé menve, meghallgatják, hogy mi fáj neki és mivel segíteni ök nem fognak, ígérnek, legalább rózsás dolgokat a hiszékeny népnek. Menjük a nép közé mi is és kérdezzük meg: Barátom mi fáj? Azután segítsünk! Gyűjtsük össze őket különösen télen és vasárnapokon. Oktassuk, világítsuk fel őket, de mindenekelőtt beszéljünk hozzájuk szerető szivvel és szívből s szavaink sziveikbe fognak fúródni. Megalakítva a munkás egyleteket és köröket, tereljük ide a szociáldemokrata szakegyletekbe bekényszeritett munkásainkat, vigyük itt át az életbe, a mi a templomban és iskolában elhintetett. Ez a tettek mezeje. A vidéki városok keresztény-érzelmű épitömunkásai rég óhajtanak hasonló országos szövetkezetet alkotni, milyennel a szociáldemokraták bírnak, hogy bárhol az országban munkát kaphassanak, mint e szervezet tagjai. S ha a munkaadók támogatják a buzgó apostolok fáradozását, oly hatalmas szervezetet teremthetnének keresztény alapon, mely a szociáldemokrata szervezet terrorizmusát megszüntetné, söt bojkottálhatná. De a mesterek nem okulnak a multakon s talán erösebbnek képzelik magukat, semhogy a keresztény munkásegyesületek segítségére szorulnának ! . . . Ajánljuk az eszmét a keresztény munkás-egyesületek országos központjának nyélbeütés végett. Első a mindennapi kenyér! Szervezzük a munkás anyagi érdekét, akkor a vallás eszméi iránt is fogékonyabb lesz. Pártoljuk, támogassuk, terjesszük országos lapjukat az »Igaz Szó«-t óvadékára eddig még csak 2021 kor. 80 fill, gyűlt össze; ez oly csekély összeg, hogy szinte a nemtörődömség bélyegét süti azokra a körökre, a melyek különben hivatva volnának a lapot anyagilag is támogatni. Még egyszer hangsúlyozzuk: a tettek mezejére kell lépnünk, ha a szegény munkásnép ügyén lendíteni akarunk. A keresztény szocializmus megmutatja a módot s az elveket a munkához, csak erös akarat és munkakedv kell hozzá. Rajta tehát a mig nem késő, után nem itt végezték ki őket, innen indult el utolsó útjára. A börtönben ma is meg van az a forrás, melyet a szent hagyomány szerint szent Péter fakasztott, hogy az őrt megkeresztelhesse. A régi Forum most már romokból áll, de ami megvan, azt a legszigorúbban őrzik. Maga a térség nem nagy s igazán meg voltam lépetve, mikor megláttam kis területét. Sokat tudnának ezek a romok mondani, ha volna nyelvük, de még igy is hirdetik Róma magas műveltségét, hatalmát s egykori nagyságát; eltűntek a szószékek, hol elhangzottak azok a szónoklatok, melyeket mi, a késő utókor gyermekei annyira megcsodálunk. Lelkünk visszaszállott abba a korba, mikor a közélet legfontosabb pillanatai a Forumon nagy embertömeget hozott mozgásba; itt eszmék keletkeztek, melyek megrázták a birodalmat, innen indult ki először minden jó és rossz, melyhez csatlakozott a Capitolium ... és mindez hol van ? Romokban hever, melyek bár még századokra hirdetik a rómaiak finom műizlését és bámulatos technikáját, de azt is bizonyítják, hogy ahol lélek, szellem és erkölcsiség nincs, ott semmi sem maradandó, pedig régente itt hatalmas bazilikák és csarnokok voltak, hol vannak ezek ? Erre megfelel a Forum mindenegyes kődarabja : Sic transit gloria mundi. A Forum közelében levő két diadal-iv a kereszténységhez bizonyos vonatkozásban áll. Az egyik diadal-iv jelenti a pogányság rombadöntését és a kereszténység bevonulását Rómába. Ez Nagy Constantin diadal-ive, melyet 312-ben emeltek a Maxentius fölött nyert [győzelem megörökítésére. mentsük meg a népet a szociáldemokrácia karmai közül, hogy legyen egy akol s egy pásztor: a keresztény szocialista tábor élén a vezérrel: Krisztussal! „, Az ellenállás szervezése. Latrok járnak a magyar alkotmány szentélyében, ki akarják rabolni a nemzet ezredéve féltékenyen őrzött kincsét. A magyar közélet minden szervének, a társadalom minden egyes tagjának vállvetve azon kell most működnie, hogy az alkotmányunkat gyalázatosan megtámadó himpellércsoport a magyar nemzethez illő visszautasításban és megtorlásban részesedjék. Elmúlt már a kímélet ideje. A magyar közjog nem ismer parlamenten kivüli minisztert. Az 1848. évi III. t.-c. világosan mondja ki, hogy Magyarországot parlamenti minisztérium utján lehet csak kormányozni. Az a minisztérium, amelynek gyökere nem a parlament valamelyik pártja, az u. n. ügyviteli minisztérium nem minisztérium. Kormányszék, gubernatorium lehet, de minisztérium a magyar közjog, az 1848: III. t.-c. értelmében soha. Ebből, vagyis abból, hogy a jelenlegi minisztérium törvény ellenére neveztetett ki és létezik, következik, hogy az ilyen minisztériumnak törvényes hatásköre sincsen. Még akkor se lenne, ha a törvényhozás explicite ki nem jelentette volna ezt óvásában. Ebből egyenesen következik, hogy a törvény ellenére működő minisztériumnak senki engedelmességgel nem tartozik. Nem. Sőt tovább megyek, az a hatóság, hatósági közeg, stb. még a magánember is, aki akár közvetve, akár közvetlenül elősegiti az ilyen kormány existenciájának lehetőségét, a hazaárulás bűnébe esik. Régen tudjuk azt, hogy amint a világ politikai constellatiója megengedte Ausztriában mindig, újra és újra felmerült ez a hazánkra vészes áramlat, melyet az összmonarchia áramlatának nevezhetnök rövidesen. Ez az áramlat kapott odafenn újból lábra. Nem a közös védelem esetleges gyengülése akadályozza meg I. Ferenc Józsefet abban, hogy megadja a magyar nemzet jogát a hadseregben, hanem a Habsburgház féltve dédelgetett reménységének, az összmonarchia eszméjének megdőltét látja a hadsereg magyarosodásában. Magyarország alkotmánya a 67-es alapon csak a fejlesztés alapján maradhat meg alkotA másik diadal-iv Zsidó-ország végleges pusztulását hirdeti. Beteljesedett rajta az az átok, melyet önmaga

w kívánt magának, midőn azt kiabálta: »Az O vére mirajtunk és a mi fiainkon.« Isten sújtó keze utolérte őket; megszűntek nemzet lenni. Isten, káromlásáért keservesen kellett és mai napig is kell bűnhődniük. Titus verte őket tönkre és hazaérkezvén, zsidó-foglyokkal építtette fel diadal-ivét. Ennek az emléke mai napig fennmaradt a zsidók közt és ezért — legalább ugy mondják , — mindig megkerülik a diadal-ivet, a helyett, hogy alatta mennének el. Mind a két diadal-iv a kereszténység győzelmét jelenti, az első pozitív győzelmét, a mennyiben a pogányság rombadőltével a kereszténység e romokból emelkedett ki; a második negatív győzelmét jelenti, a mennyiben a zsidó nép elvesztette a »választott nép« jellegét s Isten igazságos haragja rombadöntötte. Most pedig menjünk arra a küzdőtérre, melyen évtizedeken át harcolt a kereszténység a pogánysággal, melyen bár sok vért veszített, de e vérvesztesége dacára is győzelmesen került ki a harcból. Ez a küzdőtér a Colosseum, mely nem messze a Forumtól hatalmas méreteivel uralkodik a környék felett. Lehetetlen, hogy az ember ne érezze magát meghatva e falak között, melyhez annyi szomorú, de dicső emlék fűződik. A Colosseum nemcsak a pogány Róma legnagyszerűbb emléke, melyben az építészet merészsége s technikája a legbámulatosabbb módon jut érvényre, hanem egyszersmind az egyháznak is, melynek gyermekei közül e helyen annyi százezren véreztek el. Azok a szent történetek, melyek e korból reánk maradtak s a melyekről mánynak, nem pedig a visszafejlesztés alapján, mint ez eddig történt. Amint a legutóbbi politikai eseményekből világosan kitűnik, alkotmányunk csak forma, melyhez a 67-ben alkudott 2 fél közül csak az egyik maradt hű és ez — a nemzet. Magyarország a mai politikai helyzet tanulsága szerint, nem politikailag államnak nevezhető földdarab, hanem az összmonarchiának egy autonom területe, amelynek financiájával, hadseregével, nemzetközi viszonyaival Bécs rendelkezik. A magyar törvényhozás nyilt tiltakozásának, tehát a nemzet akaratának ellenére rendelkezik a törvény ellenére kirendelt minisztérium. — A magyar alkotmány pregnáns megsértése, a nemzet által elitélt. meggyalázott és lebecsült kormánypárti testület, amely a nemzeti vagyont a nemzet engedelme nélkül meri felhasználni, a nemzet részéről kíméletre, a megyék, városok, magánosok részéről, engedelmességre nem számithat. Az autonom testületeknek kötelességük lehetetlenné tenni az ilyen kormány existenciáját. Legelsősorban lépjenek előtérbe a megyék. Sajnos, Esztergom-megye még mindig nem mozdul. Ha nem mozdul magától, ha a megye alispánja nem látja ily fontos időben rendkivüli közgyűlés egybehivását szükségesnek, figyelmeztessék ezen kötelességeire az ellenzéki bizottsági tagok. Ad nekik erre módot a törvény. Az egybehívandó megyei közgyűlésen határozza el a törvényhatóság: I. A törvény ellenére kirendelt 7 gyászmagyart, minthogy az 1848: III. t.-c. megsértésével jutottak tárcáik birtokába, magyar minisztereknek a parlamentáris elv szerint nem tekintheti. II. Ezen alapból kiindulva rendeleteiket, különösen pedig a ujoncozásra és adóbehajtásra vonatkozó határozataikat és rendelkezéseiket tudomásul nem veszi, végre nem hajtja. III. Megtiltja összes hivatalnokainak, hogy a törvénytelen kormány rendelkezéseinek foganatosításában bármi uton-módon segédkezzék s biztosítja őket az ebből eredő károsodás esetére. IV. A törvénytelen kormány leiratait minden megjegyzés nélkül ad acta teszi s minthogy közvetlen felettes hatósága, a belügyminiszteri szék a törvény szerint betöltve nincsen, az ehhez intézett vagy hozzátartozó ügyiratokat — az alkotmányos és törvényes kormánynak beálltáig —• a megyénél visszatartja. V. A közgyűlést minden hónapban egybeolvastunk vagy hallottunk, mind alakot öltenek. Azok a keresztények meg merték vallani hitüket minden félelem nélkül, a magistratus előtt önérzettel mondották ki e két szót: »Christianus surrt,« de nemcsak megvallottak, hanem érte meg is haltak, miután előzőleg a kínzások egész sorozata marcangolta szét testüket. Az egyház mindig nagy kegyelettel viseltetett e szent hely iránt, hol annyi sebet kapott; és körültekintő gondoskodásából a Colosseum belsejében a szent kereszt-utat felállíttatta. Mily jól illett ez oda! Krisztus véresen járta végig útját a Golgotháig, ezek a keresztények is vérrel tették meg utolsó utjokat: imitati sunt Christum in morte sua. Azonban az olasz kormány gyámkodásából mindez ki van onnan dobva s jelenleg Róma alapításának emléknapján fülhasogató olasz zenével fejezi ki részvétlenségét s közönyét e szent hely s a kereszténység iránt. A régi forumok közül láttuk még Traján fórumát a szép Traján-oszloppal. A sok oszloptöredék a megmaradt oszlop-talapzatok között igen festőileg hever össze-vissza, csak Traján oszlopa áll a maga épségében. Az oszlop 34 fehér márványdarabból van összeállítva, külsején láthatók Trajánnak viselt dolgai a dáciai háborúban. A szenátus 112-ben emelte Traján tiszteletére Dácia legyőzése után. A pápák a római régiségeknek mindig a legbuzgóbb megőrzői voltak, a mely célra nem csekély áldozatokat hoztak. De a mit megőriztek, azt a kereszténység szolgálatába ejtették, keresztény jelvényekkel ékítették. A mint minden obeliszken ott látjuk a keresztet, ép úgy minden oszlopon valamely szentnek szobrát látjuk; Hadrian síremlékét an-