ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-07-02 / 27. szám

nagy érdekellentét és abból folyó végtelen gyűlölet. Irántunk való gyűlöletükben s győzel­mük reményében utazzák be a különböző vidékeket s a nép azért tódul zászlajuk alá, mert agitátoraik a nép közé menve, meghall­gatják, hogy mi fáj neki és mivel segíteni ök nem fognak, ígérnek, legalább rózsás dol­gokat a hiszékeny népnek. Menjük a nép közé mi is és kérdezzük meg: Barátom mi fáj? Azután segítsünk! Gyűjtsük össze őket különösen télen és vasár­napokon. Oktassuk, világítsuk fel őket, de mindenekelőtt beszéljünk hozzájuk szerető szivvel és szívből s szavaink sziveikbe fog­nak fúródni. Megalakítva a munkás egylete­ket és köröket, tereljük ide a szociáldemokrata szakegyletekbe bekényszeritett munkásainkat, vigyük itt át az életbe, a mi a templomban és iskolában elhintetett. Ez a tettek mezeje. A vidéki városok keresztény-érzelmű épitömunkásai rég óhajtanak hasonló országos szövetkezetet alkotni, milyennel a szociál­demokraták bírnak, hogy bárhol az ország­ban munkát kaphassanak, mint e szervezet tagjai. S ha a munkaadók támogatják a buzgó apostolok fáradozását, oly hatalmas szerveze­tet teremthetnének keresztény alapon, mely a szociáldemokrata szervezet terrorizmusát megszüntetné, söt bojkottálhatná. De a mes­terek nem okulnak a multakon s talán erö­sebbnek képzelik magukat, semhogy a keresz­tény munkásegyesületek segítségére szorul­nának ! . . . Ajánljuk az eszmét a keresztény munkás-egyesületek országos központjának nyélbeütés végett. Első a mindennapi kenyér! Szervezzük a munkás anyagi érdekét, akkor a vallás eszméi iránt is fogékonyabb lesz. Pártoljuk, támogassuk, terjesszük orszá­gos lapjukat az »Igaz Szó«-t óvadékára eddig még csak 2021 kor. 80 fill, gyűlt össze; ez oly csekély összeg, hogy szinte a nemtörő­dömség bélyegét süti azokra a körökre, a melyek különben hivatva volnának a lapot anyagilag is támogatni. Még egyszer hangsúlyozzuk: a tettek mezejére kell lépnünk, ha a szegény munkás­nép ügyén lendíteni akarunk. A keresztény szocializmus megmutatja a módot s az elve­ket a munkához, csak erös akarat és munka­kedv kell hozzá. Rajta tehát a mig nem késő, után nem itt végezték ki őket, innen indult el utolsó útjára. A börtönben ma is meg van az a forrás, melyet a szent hagyomány szerint szent Péter fakasztott, hogy az őrt megkeresz­telhesse. A régi Forum most már romokból áll, de ami megvan, azt a legszigorúbban őrzik. Maga a térség nem nagy s igazán meg voltam lépetve, mikor megláttam kis területét. Sokat tudnának ezek a romok mondani, ha volna nyelvük, de még igy is hirdetik Róma magas műveltségét, hatalmát s egykori nagyságát; eltűntek a szószékek, hol elhangzottak azok a szónoklatok, melyeket mi, a késő utókor gyermekei annyira megcsodálunk. Lelkünk visszaszállott abba a korba, mikor a közélet legfontosabb pillanatai a Forumon nagy embertömeget hozott mozgásba; itt eszmék ke­letkeztek, melyek megrázták a birodalmat, innen indult ki először minden jó és rossz, melyhez csatlakozott a Capitolium ... és mindez hol van ? Romokban hever, melyek bár még századokra hirdetik a rómaiak finom műizlését és bámulatos technikáját, de azt is bizonyítják, hogy ahol lélek, szellem és erkölcsiség nincs, ott semmi sem ma­radandó, pedig régente itt hatalmas bazilikák és csarnokok voltak, hol vannak ezek ? Erre meg­felel a Forum mindenegyes kődarabja : Sic transit gloria mundi. A Forum közelében levő két diadal-iv a kereszténységhez bizonyos vonatkozásban áll. Az egyik diadal-iv jelenti a pogányság rombadön­tését és a kereszténység bevonulását Rómába. Ez Nagy Constantin diadal-ive, melyet 312-ben emel­tek a Maxentius fölött nyert [győzelem megörö­kítésére. mentsük meg a népet a szociáldemokrácia karmai közül, hogy legyen egy akol s egy pásztor: a keresztény szocialista tábor élén a vezérrel: Krisztussal! „, Az ellenállás szervezése. Latrok járnak a magyar alkotmány szenté­lyében, ki akarják rabolni a nemzet ezredéve fél­tékenyen őrzött kincsét. A magyar közélet minden szervének, a társadalom minden egyes tagjának vállvetve azon kell most működnie, hogy az alkot­mányunkat gyalázatosan megtámadó himpellér­csoport a magyar nemzethez illő visszautasításban és megtorlásban részesedjék. Elmúlt már a kímélet ideje. A magyar közjog nem ismer parlamenten kivüli minisztert. Az 1848. évi III. t.-c. világosan mondja ki, hogy Magyar­országot parlamenti minisztérium utján lehet csak kormányozni. Az a minisztérium, amelynek gyökere nem a parlament valamelyik pártja, az u. n. ügy­viteli minisztérium nem minisztérium. Kormányszék, gubernatorium lehet, de minisztérium a magyar közjog, az 1848: III. t.-c. értelmében soha. Ebből, vagyis abból, hogy a jelenlegi minisz­térium törvény ellenére neveztetett ki és létezik, következik, hogy az ilyen minisztériumnak tör­vényes hatásköre sincsen. Még akkor se lenne, ha a törvényhozás explicite ki nem jelentette volna ezt óvásában. Ebből egyenesen következik, hogy a törvény ellenére működő minisztériumnak senki engedel­mességgel nem tartozik. Nem. Sőt tovább megyek, az a hatóság, hatósági közeg, stb. még a magán­ember is, aki akár közvetve, akár közvetlenül elő­segiti az ilyen kormány existenciájának lehetőségét, a hazaárulás bűnébe esik. Régen tudjuk azt, hogy amint a világ poli­tikai constellatiója megengedte Ausztriában mindig, újra és újra felmerült ez a hazánkra vészes áramlat, melyet az összmonarchia áramlatának nevezhetnök rövidesen. Ez az áramlat kapott odafenn újból lábra. Nem a közös védelem esetleges gyengülése akadályozza meg I. Ferenc Józsefet abban, hogy megadja a magyar nemzet jogát a hadseregben, hanem a Habsburgház féltve dédelgetett remény­ségének, az összmonarchia eszméjének megdőltét látja a hadsereg magyarosodásában. Magyarország alkotmánya a 67-es alapon csak a fejlesztés alapján maradhat meg alkot­A másik diadal-iv Zsidó-ország végleges pusztulását hirdeti. Beteljesedett rajta az az átok, melyet önmaga w kívánt magának, midőn azt kiabálta: »Az O vére mirajtunk és a mi fiain­kon.« Isten sújtó keze utolérte őket; megszűntek nemzet lenni. Isten, káromlásáért keservesen kel­lett és mai napig is kell bűnhődniük. Titus verte őket tönkre és hazaérkezvén, zsidó-foglyokkal építtette fel diadal-ivét. Ennek az emléke mai napig fennmaradt a zsidók közt és ezért — leg­alább ugy mondják , — mindig megkerülik a diadal-ivet, a helyett, hogy alatta mennének el. Mind a két diadal-iv a kereszténység győzelmét jelenti, az első pozitív győzelmét, a mennyiben a pogányság rombadőltével a kereszténység e romokból emelkedett ki; a második negatív győ­zelmét jelenti, a mennyiben a zsidó nép elvesz­tette a »választott nép« jellegét s Isten igazságos haragja rombadöntötte. Most pedig menjünk arra a küzdőtérre, me­lyen évtizedeken át harcolt a kereszténység a pogánysággal, melyen bár sok vért veszített, de e vérvesztesége dacára is győzelmesen került ki a harcból. Ez a küzdőtér a Colosseum, mely nem messze a Forumtól hatalmas méreteivel uralko­dik a környék felett. Lehetetlen, hogy az ember ne érezze magát meghatva e falak között, mely­hez annyi szomorú, de dicső emlék fűződik. A Colosseum nemcsak a pogány Róma legnagy­szerűbb emléke, melyben az építészet merészsége s technikája a legbámulatosabbb módon jut ér­vényre, hanem egyszersmind az egyháznak is, melynek gyermekei közül e helyen annyi száz­ezren véreztek el. Azok a szent történetek, me­lyek e korból reánk maradtak s a melyekről mánynak, nem pedig a visszafejlesztés alapján, mint ez eddig történt. Amint a legutóbbi politikai eseményekből világosan kitűnik, alkotmányunk csak forma, melyhez a 67-ben alkudott 2 fél közül csak az egyik maradt hű és ez — a nemzet. Magyarország a mai politikai helyzet tanul­sága szerint, nem politikailag államnak nevezhető földdarab, hanem az összmonarchiának egy autonom területe, amelynek financiájával, hadseregével, nem­zetközi viszonyaival Bécs rendelkezik. A magyar törvényhozás nyilt tiltakozásának, tehát a nemzet akaratának ellenére rendelkezik a törvény ellenére kirendelt minisztérium. — A magyar alkotmány pregnáns megsértése, a nemzet által elitélt. meg­gyalázott és lebecsült kormánypárti testület, amely a nemzeti vagyont a nemzet engedelme nélkül meri felhasználni, a nemzet részéről kíméletre, a megyék, városok, magánosok részéről, engedel­mességre nem számithat. Az autonom testületeknek kötelességük lehe­tetlenné tenni az ilyen kormány existenciáját. Legelsősorban lépjenek előtérbe a megyék. Sajnos, Esztergom-megye még mindig nem mozdul. Ha nem mozdul magától, ha a megye alis­pánja nem látja ily fontos időben rendkivüli köz­gyűlés egybehivását szükségesnek, figyelmeztessék ezen kötelességeire az ellenzéki bizottsági tagok. Ad nekik erre módot a törvény. Az egybehívandó megyei közgyűlésen hatá­rozza el a törvényhatóság: I. A törvény ellenére kirendelt 7 gyász­magyart, minthogy az 1848: III. t.-c. megsérté­sével jutottak tárcáik birtokába, magyar minisz­tereknek a parlamentáris elv szerint nem tekintheti. II. Ezen alapból kiindulva rendeleteiket, külö­nösen pedig a ujoncozásra és adóbehajtásra vonat­kozó határozataikat és rendelkezéseiket tudomásul nem veszi, végre nem hajtja. III. Megtiltja összes hivatalnokainak, hogy a törvénytelen kormány rendelkezéseinek foga­natosításában bármi uton-módon segédkezzék s biztosítja őket az ebből eredő károsodás esetére. IV. A törvénytelen kormány leiratait min­den megjegyzés nélkül ad acta teszi s minthogy közvetlen felettes hatósága, a belügyminiszteri szék a törvény szerint betöltve nincsen, az ehhez in­tézett vagy hozzátartozó ügyiratokat — az alkot­mányos és törvényes kormánynak beálltáig —• a megyénél visszatartja. V. A közgyűlést minden hónapban egybe­olvastunk vagy hallottunk, mind alakot öltenek. Azok a keresztények meg merték vallani hitüket minden félelem nélkül, a magistratus előtt önér­zettel mondották ki e két szót: »Christianus surrt,« de nemcsak megvallottak, hanem érte meg is haltak, miután előzőleg a kínzások egész so­rozata marcangolta szét testüket. Az egyház mindig nagy kegyelettel visel­tetett e szent hely iránt, hol annyi sebet kapott; és körültekintő gondoskodásából a Colosseum belsejében a szent kereszt-utat felállíttatta. Mily jól illett ez oda! Krisztus véresen járta végig útját a Golgotháig, ezek a keresztények is vérrel tették meg utolsó utjokat: imitati sunt Christum in morte sua. Azonban az olasz kormány gyám­kodásából mindez ki van onnan dobva s jelenleg Róma alapításának emléknapján fülhasogató olasz zenével fejezi ki részvétlenségét s közönyét e szent hely s a kereszténység iránt. A régi forumok közül láttuk még Traján fórumát a szép Traján-oszloppal. A sok oszlop­töredék a megmaradt oszlop-talapzatok között igen festőileg hever össze-vissza, csak Traján oszlopa áll a maga épségében. Az oszlop 34 fehér márványdarabból van összeállítva, külsején láthatók Trajánnak viselt dolgai a dáciai hábo­rúban. A szenátus 112-ben emelte Traján tiszte­letére Dácia legyőzése után. A pápák a római régiségeknek mindig a legbuzgóbb megőrzői vol­tak, a mely célra nem csekély áldozatokat hoz­tak. De a mit megőriztek, azt a kereszténység szolgálatába ejtették, keresztény jelvényekkel ékí­tették. A mint minden obeliszken ott látjuk a keresztet, ép úgy minden oszlopon valamely szentnek szobrát látjuk; Hadrian síremlékét an-

Next

/
Thumbnails
Contents