ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-01-15 / 3. szám

lességének tartotta a párt kötelékéből kilépni. A házszabály revíziónak ő is hive, de oly formában, mely mig a ház tevékenységét biztosítja, addig a legparányibb módon sem korlátozza a szólásszabadságot. Ezt azonban a rendes törvényes módon tartja keresztül viendőnek, azért a JexDanielt soha törvényesnek el nem ismeri. O és társai az egyesült ellenzékkel egyetemben azon fáradoznak, hogy Tiszát, kit méltatlannak tartanak, lehetetlenné tegyék, kezéből a zászlót kiragadva, megbuktatását minden tisztességes eszközzel elősegítsék. E gyűlésen részt vett az egyesült ellenzék is, kiknek vezére lelkes éljenzés közepette adta tudtára a jelenlevő választó polgároknak, hogy tekintette] Eszterházy Mihály lelkes törekvéseire, a 48-as zászló alatt bár, de szívvel és lélekkel csatlakoznak oldala mellé, s zászlaját diadalra juttatni, hazafias kötelességüknek tartják. Szűnni nem akaró éljenzés kisérte gróf Eszterházyt a belső termekig, hol az összegyűlt választó-polgárok a nemzeti hymnust énekelték el, mit az egész terem állva hallgatott végig. — F, hó 10-én és a következő napokon járta be gróf Eszterházy a járás községeit, hol nagy ovációkkal készültek fogadni a rokonszenves grófot. Megválasztatása teljesen biztos, mert az ellenzék mellette sorakozik, s kormánypárti nem mer jönni, mert a biztos bukásnak néz elébe. A galántai kerület jelöltje a disszidens Eszterházy Mihály gróf, aki »elveinek fentartása mellett«, mint beszédeiben hangoztatja, a jelenlegi kormány hazafiatlan politikája, ellen vette fel a küzdelmet. Hétfőn tartott programmbeszédét Galantán és beszámolót az egész környék jelenlétében, most pedig sorra járja a falvakat, ellenjelölt nincs, a tisztviselők vele szemben passzív álláspont foglalására vannak figyelmeztetve a főispántól. A kerület csendes, a lelkesedés a gróf mellett mérsékelt, mert az ellenzék tudja, hogy a gróf úrnak kuruckodása csak ideig óráig tart, azután változván a körülmények ismét visszatér a régi pártba, azért sem a 48-asok, akiknek nevében a galántai kör elnöke is jelölte a grófot, sem a néppártiak, akik igen jól értik, hogy az »elveim fentartása mellett« annyit jelent, hogy maradok azért liberális, nem lelkesednek mellette. Ez a kerület erősen ellenzéki és pedig néppárti, csak alkalom adtán egy neves jelölt kellene ide, akinek legalább a lelke nem Kormos; mert még egy ilyen és tönkre vagyunk téve. Hontvármegye korponai kerületében Ivánka Oszkár, az egyesült ellenzék jetöltje, már járja a kerületet, hivatalos és zsidó támogatás nélkül, de annál nagyobb lelkesedés kíséretével. — Az ipolysági kerületben gr. Wilczek Frigyes a néppárt jelöltje és hatalmas ellenfele Czobor László (sz.) alispánnak. Igy tehát Hont rendben van. Selmec tisztelt választóinak jó az ex-lex; jó a törvénysértés; jó Tisza diktátorsága; jó nekik a szab. Heincz Hugó. Boldog hazafiak!! A szálkai kerület, mely mindig ellenzéki vala, szomorúan nézte Konkolyt szabadelvű jelöltnek korteseit, kik már 10 nap óta a szabad elvek hordóját csapra ütve, döntötték a meggyőző és legyőző argumentumot. Ma azonban a szomorúság örömre változott, amennyiben vörös plakátok hirdetik az egész kerületben, hogy dr. Kováts Ervin veszi fel a harcot Konkolyival szemben függetlenségi elvekkel. Reméljük, hogy végre a szálkai kerületnek is lesz választott képviselője, mert az eddigi Konkolyit a kúria nevezte ki képviselőnek, bár többsége soha sem volt. Korpona. Ivánka Oszkár méltányolva az ipolysági kerület választóinak túlnyomóan néppárti jellegét, visszalépett és a szomszéd korponai kerületben lépett fel, melyet már egy cikluson át képviselt. A luteránus községek előtt nagy népszerűségnek örvend, a katholikus községek pedig szintén mellette vannak a paktum értelmében, melyet az egyesült ellenzék országos központja és a hontmegyei központ kimondott. Mi katholikusok bezzeg betartjuk a paktumot, engedelmeskedünk a központnak, becsületesen kitartunk az ellenzéki jelölt mellett, bármilyen vallású és pártállásu, csak azután protestáns testvéreink is kitartsanak a szomszéd kerületben a néppárt mellett. De félünk az ellenkezőtől. Ipolyság. Az ipolysági kerületben már alig lehetne élesebb a küzdelem. Nem is kell korteskedni : Tisza politikája és Tisza darabantja — Czobor László alispán — ellen minden jobb érzésű ember önként korteskedik és szolidaritást vállal az igen rokonszenves Wilczek Frigyes gróf mellett. Ismeri őt mindenki még első aljegyzőségi korából. Akkor Hontvármegye eszének tartották őt. Tehát nem holmi parafa-ember, hanem tetőtől talpig tehetség és rátermettség. Méltó a kerület bizalmára. Nem csoda aztán, ha Czobor zászlóit letépdesik, azok nyelét a fizetett biró-kortesek fején tördelik össze (nálam is van ilyen töredék : 30 centiméter hosszú), s a kutyákat — ellenzéki vérebek ezek ! —- ráuszítják Tisza darabantjának kiküldöttjeire, hogy egy községbe se vihessék a nehezen összevásárolható 33 percentnél tovább. Wilczek győzelme tehát bizonyos. Szemérmes kormánypártiak. Hont község érdemes birája rájött, hogy nemcsak szemérmes szegények vannak a világon, hanem szemérmes kormánypárti polgárok is. Ez érdemes férfiak ugyanis röstellnek a falu korcsmárosához menni, egy kis alkotmányos borkóstolóra; röstellnek pedig a, nemes kompánia miatt, mely oly szemenszedett és válogatott, hogy pénzért se lehetne a 10—15 ember között egy becsületes jó arcot találni. A bíró aztán megsajnálja ezeket a jó szemérmes kormánypárti atyafiakat s úgy segít sanyarú helyzetükön, hogy lakásukra küldi a bort, melynek szives elköltése után semmi másra nincsenek kötelezve, mint egy kis hazaárulásra. No meg pár forintocskát is kapnak alkotmányos joguknak ily gaz módon való gyakorlásáért. Hanem hát mi ez a csekélység a nap tömegéhez képest? Bagatell. Több tudósításról helyszűke miatt a jövő számban. HÍREK. Krónika. Föl a pohárral! Szórja habzó gyöngyét A mély serleg . . .! Csináljunk jó napot! Olyan dáridót, melyre Olymp irigy lesz, S milyent Lukullusz sem csapott ... I Zajos zenét hej, gyomrunk ünnepéhez! . . . A zene szól . . . s a mameluk sereg A gyöngyöző italnál bűnt, gyalázatot Oly könnyen elfeled ... De jajgat a hon. Hogy könyje is pereg . . . Kufárhad! óh becsvágy szatócsai! Kigúnyol tönkretett hazátok, Minn éltek, mint penész ; ínség, nyomor, düh vicsorognak rátok ; Mindenki gyűlöl és lenéz . . . Térj hát magadhoz árva nemzetem! És, ha jelöltötök Tisza-huszár leszen, Tisza-huszár és gyászmagyar, Ki a bajon segiteni nem akar; Ki a sátánt angyallá nyelveli; Kit szétzúz önön semmisége, Mert a cserágért majd elégve: Szemetlenül turkál a sárban S hibát talál a napsugárban . . . A hiúság és gög bolondja, Ki más babérját rágja, rontja: Mikor eljő szemetek elé, Zúgjátok bátran ezt felé: — Itt vagy megint Tisza csatlósa . . .? A vágy ragad . . . ? Pedig mi sem lesz abból, hogy A parlamentbe felszónokold magad! Hiszen fenn voltál s mitse lendítettél A lenn sirók baján: Tehát el innét! Pusztulj a templomból kaján! Mert téged a szeszély vezet És a setét otromba gőg ... El az apostolok közül! Nem cimboráid ők! Ha nem tudsz szórni a gaz felé Komor villámokat: Farsang bohóca, menj a sutba S vacogd ki ott magad . . .! Mert fórum és nem zsibvásár e hely . . . Ide Prometheus szikrája kell! Ki van teritve holt Lázárként A nép bizalma és megölt hite . . . Hogy feltámadjon újra: Új Messiást ide ! Regös * A három kassai vértanú boldoggáavatása és első nyilvános tisztelete. Ma jelenti ki X. Pius pápa csalhatatlan tanítói tekintélyével a római sz. Péter bazilikájában több magyar és horvát főpaptól környezve, hogy Pongrácz István, Grodeczky Menyhért és Kőrösy Márk, a kassai hithősök az ég boldog lakói közt vannak, s mint a keresztény hit vértanúi nyilvánosan tisztelhetők. Lehull a lepel a beatifikációs teremben felállított óriási festményről és az egyház feje az első, ki nyilvános tiszteletét a dicső vértanúknak bemutatja. Nagy nap ez a magyar történelemben, midőn történelmi nevezetességű, de gyérszámu nemzeti szentjeink száma három vértanúval szaporodik. Nemsokára a mindenszentek litániájában is segítségül hívhatjuk: István, Márk és Menyhért magyar vértanúk nevét. Az esztergomi szemináriumban e héten festették a három vértanú régi képe fölé a három aureolát, melyet angyali gyengéd kezek már századok előtt szőttek számukra a mennyben. Ma vasárnap a szeminárium kápolnájában díszesen ékített oltáron először helyezték ki nyilvános tisztelet végett a vértanúk képét. * Főegyházmegyei hirek. Prihoda, Pál bur-sz.-miklósi plébános a nagyszombati érseki szentszék ülnökévé neveztetett ki. — Alesperesek lettek: Duschek János az udvardi és Hermann József bajnai plébános a bajóthi kerületben. — Plébánosok lettek: Duschek János Udvardon és Jankola József Borin. — Szabó Kristóf József a tardosi plébánia ideiglenes vezetésével bízatott meg. — Segédlelkészi minőségben áthelyeztettek: Takács György Udvardról Muzslára és Poór Sándor Püspökiből Balassagyarmatra. * Római út. A kassai három vértanú, köztük Körösi Márk volt esztergomi kanonok és komáromi főesperes boldoggá-avatási ünnepe ma, vasárnap lesz Rómában. Erre az ünnepségre a komáromi esperes-kerületből Palkovich Viktor Komárom kerületi esperes, gutái plébános, Kutschera József komáromi plébános és Wiedermann János komáromi káplán a kereszténység fővárosába utaztak. * A város központi választmánya vasárnap délelőtt 10 órakor ült össze a városházán. Ezúttal a választási teendők képezték megbeszélés tárgyát. A választmány mindenekelőtt a választási elnök személyében állapodott meg, egyhangú bizalmában részesitvén dr. Helc Antalt, közéletünk jeles férfiát. Helyettes választási elnökül Hoffmann Ferenc pénzügyi tanácsnok választatott meg. A királyi kézirat felolvasása után Brutsy János állott fel szólásra és azt indítványozta, hogy a központi választmány jegyzőkönyvileg fejezze ki tiltakozását az ex-lexben történt házfeloszlatás ténye ellen. A jelenlevők az indítványt szavazat-többséggel magukévá tették. Ezután a választási határnapot f. hó 2ó-ára tűzték ki és a további teendőket beszélték meg.