ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-06-11 / 24. szám

X. évfolyam. Esztergom, 1905. június 11 25. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Szerkesztőség: Ferenc József út 75. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Amerikai munkásviszonyok. Esztergom, június 9. (—r) Nem árt ebből a vénhedt világból néha átnézni a tengerentúli új világ nekünk szokatlan életére. Sehol a világon nincs akkora munkakedv és iparkodás, mint az újvilágban, és ebben a tekintetben az Egyesült-Államok a legeslegelső helyet foglalják el az egész civilizált világon. Sehol sem találni azt az általános törekvést, hogy minél többet keressenek és lehetőleg szép vagyont gyűjtsenek, mint ÉszakAmerikában. A vén Európával szemben itt az a becsületes elv, hogy semmiféle munka nem szégyen. Legyen az bárminemű, csak legyen hasznos és gyümölcsöző, akkor nagy becsben áll a közönség előtt. Amerikában a különböző foglalkozások még nem jelentenek különböző társadalmi állásokat is. Azért azt a bányavagy gyártisztviselöt, felügyelöt, mérnököt nem szólítják, cimezik másképpen, mint azt a legegyszerűbb munkást. Az a munkásember nem is tartja valami nagyra azt az elöljárót vagy tisztviselőt; eszébe se jut őket köszönteni, nem is tartja magát velük szemben csak olyan másod- vagy harmadrangú embernek. A vállalatok tisztviselői legföljebb csak annyiban visznek nagyobb szerepet a társadalomban, amennyiben több a pénzük. Jelenleg ott sok a munkás, nem várják a mi szegény kivándorlóinkat. Aki nem tud angolul és kinek még nincs amerikai civilizációja, azzal szóba sem állnak. Legföljebb földművelő munkásokat fogadnak szivesen; azokat a kormány vasúton azonnal távoli sziklás, homokos vidékekre küldi, hogy ott roppant kinnal, fáradsággal teremtsenek majdan termő farmokat. A munkaidő más és más a munkanemek szerint, átlag 10 órai naponkint, kivéve a szombatot, amikor 6 órát dolgoznak a déli 12—1 óráig. Igy a heti munkaórák száma 56, a kőműveseknél néha csak 47, bádogosoknál 49. De hozzá kell tenni, hogy azon az 56, illetve 47 órán keresztül úgy dolgoznak, hogy a munkaképességet szinte lehetetlen volna még fokozni; úgy hogy az ipari amerikai munkás fölér 2—3 európai munkással. Tehát az az Amerika nem a szocialisták boldog hazája. A bérviszonyok nem olyan fényesek, amint az látszanék. Az amerikai munkás vagyoni állapotát csak úgy Ítélhetjük meg igazán, ha évi keresetével szembeállítják évi kiadását is. És itt azt kell tekintetbe venni, hogy az amerikai munkásnak mik az igényei és mit tart ö föltétlen szükségesnek. Statisztikailag ki lehet mutatni, hogy az amerikai munkás sokkal jobban él, mint az európai. A wasingtoni bureau of labor (munkaminiszterium) összeállította 33 más és más államból 25000 munkáscsaládnak vagyonbeli adatait. Ez adatok szerint a családtagok száma átlag 5—6. A család évi jövedelme átlag 827 dollár, az átlagos évi kiadás 768 dollár. Vagyis a mi pénzünkben valami 4200 korona évi jövedelem, 3800 korona évi kiadás. A mi európai forgalmaink szerint igazan nagy jövedelem, de nagy kiadás is. Érdekes, hogy a kiadásnak 42 százaláka, vagyis majdnem fele élelmiszerekre megy. Az élelmiszerekre az átlagos évi kiadás egy 5—6 tagu munkáscsaládnál 327 dollár, vagyis évi 1600 korona. És ebből husnemüekre jut 515 korona, kenyérre és krumplira csak 130 kor. Tehát az amerikai munkás nem kenyérrel és krumplival lakik jól. Nem lehet csodálni, ha az európai munkás ott hamar jól kezdi magát érezni és nem vágyódik vissza régi hazájába. Az amerikai munkásnak bár nagyobb a kiadása, mégis aránylag olcsóbban él mint európai társai. Olcsóbb a lakás, az élelem, sör, szeszes italok, kevesebbet fizet adóban, mert az állami kiadásokat nagyobbrészt nem egyenes adókból födözik. Nagyon nagyok a biztosítási, betegápolási és a hitfelekezeti illetékek, mert ezeket az amerikai állam teljesen a társadalomra bízza. Mindent összevéve nagyjában megegyeznek az amerikai és európai munkásnak kiadásai és azért, ha valaki amerikai munkás módjára akar élni, óriás fáradsága dacára bizony ott sem gyűjthet mesés gazdagságot. Legnagyobb baja az amerikai munkásnak, hogy az állam egészen magára hagyja. Az állami törvényhozás nem törődik a betegekkel, elhagyottakkal, az elárvult munkáscsaládokkal. A munkások csak önsegélyre vannak szorulva, szervezkednek és nagy egyesületeket alkotnak a munkaadók trösztjeivel és a kormánynyal szemben. Innét vannak az időrőlidőre meg-megujuló óriás streikok a nemzeti vagyon nagy kárára, mert ilyenkor 100 és 100 milliók mennek a külföldre. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Csendes éjjel . .. Csendes éjjel, álmaimban Ellátogat hozzám képed, Mosolyogva állsz előttem S reám hajtod fejecskédet. Reám hajtod fejecskédet, Csókra nyújtod gödrös ajkad S mint folyondár rózsabokron: Boldogsággal csüngök rajtad . . . Aztán beszélsz . . . rózsát nyújtasz . . . De elszáll a boldog álom . . . — Beszédedből mit se hallok . . . És a rózsát — nem találom . . . Hesperus. A mi római zarándoklatunk. (Folytatás.) A vonat egész a rakodó partig vitt bennünket. Ott aztán jó félóráig várakoztunk, mig a »Villám« nevű hajóba beszálltunk. Természetesen az ember szelleme nem marad tétlen, főleg mikor uj dolog tárult elénk. Az első, a mire tekintetünk esett, az a hajó volt, mely szerencsétlen honfitársainkat az Uj világba viszi, miután hazájuktól már nem tudtak reményleni semmit. Szegény honfiaink, mennyit kell nektek szenvednetek az életfentartásért. Önkéntelenül is eszünkbe jutott az az ellentétes hasonlóság, mely miköztünk volt. Mi is hajóra szálltunk, de nem szomorúan, hanem örömmel, mig a szegény kivándorlók lelkükben sirva hagyták el hazájukat, saját anyjukat, mert nem tudott, vagy talán nem akart rajtuk segíteni; mi lelkesedéssel szálltunk a tengerre, mig amazokat a bizonytalan jövő fagyasztó ridegsége búskomorrá tette, hacsak a hit, az igaz, az egyedüli hit karjaiba nem dobják magukat, s szivük sajgó fájdalmára a jó Isten gondviselésében nem keresnek balzsamot. Menjetek szegény magyarok és utaitokban a jó Isten őrködjék felettetek. Eme gondolatokból csakhamar kizavart a zsivajgó élet, mely a parton folyt. Már itt alkalmam nyilott az olasz nép általános tulajdonságait szemügyre venni. Föltűnt az olaszoknak szép fekete szemük, melynek villogása bizalmat is gerjeszt, de ha marcona külsővel van összekötve, ugy félelembe is ejt. A kiket csak láttam, az mind piszkos s rongyos volt, látszott az a nemtörődömség, mely az olasz nép legalsóbb osztályát jellemzi, s mellyel mindig találkozunk, ha olaszok között is vagyunk. Különösen ha testi hibái vannak valakinek, akkor önkénytelenül is azt a gondolatot juttatja eszünkbe : no, ezzel sem szeretnék találkozni magányosan, még világos nappal sem. Majd találkozunk még olasz typusokkal, hanem előbb szálljunk be a hajóra. Lassankint elhelyezkedtünk mindnyájan ; tehát igazi tengeri hajón voltunk ; egy hónap előtt bizony alig mertünk erre gondolni ; de a jó Isten ezt is megadta. A hajó meglehetős nem kellemes bugással adott jelt az indulásra, a horgonyt felszedték, mely a gépezet meglehetős zakatolása mellett történt, hanem azért mi mégis meg tudtuk találni a harmóniát, lelkünk kezdett emelkedni s ez az emelkedett hangulat végre is a pápai hymnus elbájoló s lelket emelő dallamába tört ki. Már is ott képzeltük magunkat Szent Péter sírjánál, a Szentatya lábainál s lelkünk mélyéből fakadt az ének: »Tartsd meg Isten Szentatyánkat . . . « De nem feledkeztünk meg szegény hazánkról sem, s áhítatos lelkünk duzzadó árja a magyar hymnus akkordjába ment át, kifejezést adva hazánk iránti szeretetünknek s ragaszkodásunknak. Az ének elhangzása után már teljes éberséggel haladtunk előre. Tengeren vagyunk, egyedül a jó Isten kezébe. Itt érzi az ember, mi az a fönséges, mi az a nagyszerű. Hiába, a Mindenható bölcsesége s hatalma a tengerbe oly erőt helyezett, mely húzza-vonja az embert a megalázódásra. Jól mondják : »Aki nem tud imádkozni, jöjjön a tengerre.« Ugy van, az áhítatos lélek már ilyenkor is Istenhez emeli föl szemeit, mig a kövek szive kemény, az a természet elemeinek dühöngése közepette tanulja meg, mit tesz az imádkozni. Igy van az, a jó Isten ezt is, amazt is az ember javára fordítja. A partok lassankint tünedeztek s mindinkább kiértünk a nyilt tengerre. Gyönyörű látvány volt, a mint köröskörül víz és viz, a távolban kéklő hegyek, erdőségek, vitorlás halászbárkák látszottak. Fejünk felett néhány sirály repdesett s kisért bennünket egész Anconáig. A reggeli a