ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-06-04 / 23. szám

X. évfolyam, Esztergom, 1905. június 4. 23. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A magyar Sión ünnepe. — A hercegprímás aranymiséje. — Bár szerénykedve vonult el az ünneplés zajától az aranymisés bibornok hercegprímás, Esztergom városa, a magyar Sión, fényesen ünnepelte meg vasárnap a főpásztor jubileumát. A várfokon, a város középületein, a kanonoki palotákon és számos magánházakon már szombaton kitűzték az ünnepi lobogókat, este pedig a 76-os gyalogezred zenekara fályás menetben vonult a primási palota elé, hol szerenádot adott. A palota ablakaiból Kohl Medárd püspök fogadta a főpásztor helyett, a kedves meglepetést. Vasárnap a hajnali órákban már megdördültek a mozsarak és a prímások ősi várának büszkén magasló ormáról hirdették, hogy az egyházmegye nagy ünnepe köszöntött a város fölé. A vidékről beözönlött nép összevegyült a város közönségével s bár a főszékesegyházban az ünnepi mise csak 9 órakor kezdődött, már 8 óra felé nagy tömegekben siettek az emberek a várhegyre, hogy tanúi legyenek a diszes felvonulásoknak s hogy helyet kapjanak a főtemplomban. Sorba jöttek a katholikus egyesületek zászlóik alatt; a megye, majd a város tisztikara diszmagyarosan és a különböző testületek és hivatalok képviselői, a helybeli főpapság és a többi egyháziak. A főszékesegyházban. A főszékesegyház szentélyének két oldali padsoraiban szokott helyeiken a főkáptalan tagjai, továbbá a helyőrség tisztikara Hess ezredessel az élén, Vaszary László gazd. tanácsos a primaciális gazdatisztekkel, a bencés székház; az alsóbb papság; a kir. járásbiróság; kir. adóhivatal; az ipartestület; a tantestületek és külömböző társadalmi intézmények képviselői ültek. Ugyanott láttuk a szemináriumi tanári kart, az ügyvédi és orvosi karok több tagját, a vármegye tisztikarát Horváth Béla főispán, — a városét Vimmer Imre polgármester vezetése alatt s még több, a város és megye közéletének szereplő egyéniségét. A kath. egyesületek és tanintézetek a kupola alatti főrészen állottak fel zászlóikkal, mig a padsorokat sürün megtöltötte a nagy közönség. A hálaadó szent mise pontban 9 órakor kezdődött s Kohl Medárd püspök mutatta be az Urnák, a főszékesegyházi ének- és zenekar régi gregorián énekei mellett. A kórus valósággal átérezte hivatását és a már ismert hírnevét ragyogtatta meg ezúttal Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy jeles vezetésével. A szent mise végeztével lépett a szószékre Walter Gyula dr. praelátus-kanonok s általános tetszés közt mondotta el egyikét az eddig elhangzott legszebb beszédeinek. Az ünnepelt biboros főpásztor jelmondata, az »Isten és Haza« képezte tárgyát és beszédében a hercegprímás egyéniségének a hitben gyökeredző erejét és a hazaszeretet hatalmát magyarázta a feszült érdeklődéssel hallgató hiveknek. Dr. Walter Gyula a hazaszeretetet a vallás erényeivel oly szorosan kapcsolta egybe, hogy beszédével vallásfelekezeti külömbség nélkül minden hallgatóját •elragadta. A lakonikus, szép stylusban és klasszikus magyarsággal megszerkesztett beszéd külömben nyomtatásban is megjelent és elhangzása után a közönség között emlékül szétosztatott. Díszközgyűlés a városházán. Esztergom sz. kir. város képviselete Vimmer Imre polgármester elnöklete alatt a hercegprímás Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. aranymiséje alkalmából vasárnap d. e. 11 órakor díszközgyűlést tartott. A város tisztikara és nagyszámú képviselő gyűlt egybe a város fórumán s az elnöklő polgármester a következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést: Azon szép jogommal, hogy a T. Képviselő testületet közgyűlésre egybehívhatom, erkölcsi kötelességemmé válik oly esetekben is élni, melyek kiemelkednek a ridegebb hivatalos élet körforgalmából és szivárványos eget vonnak fölébe. Ilyen derűs oka és célja mai közgyűlésünknek az, hogy városunk, mely édes hazánk legnagyobb egyházi és közjogi méltósága személyesitőjének a székvárosa, örömét, hódoló tiszteletét és átérzett ragaszkodását nyilváníthassa a Főmasságu és Főtisztelendő Biboros Egyházfő, Magyarország Hercegprímása, Esztergom Érsekének afelett, hogy a Gondviselés áldozó papsága félszázados ünnepét megélnünk engedte. Lélekemelő adatokban gazdag életrajznak kellene annak lenni, mely részletesen élénkbe tárná az O époly szerény kezdetű, mint csodálatos emelkedésű pályafutásának minden mozzanatát, melyeken át az mai fényes kulminációjára jutott. De be van irva minden részletezés nélkül is a hála betűivel sziveinkbe, hogy O, kit ma nemcsak az egyház és vármegye, de az egész haza minden bércein és völgyein szeretettel ünnepel, kiválóan a mí ünnepeltünk, székhelye és büszkeségünket képező polgártársi érzülete alapján, amelynek »disz« jelzőjét mindenkor nemes lelke megnyilatkozásával közéletünk gyámolitásában s az irgalmasság cselekedeteinek hálára kötelező gyakorlásában igazolja. Érzelmeink az O nagy napján kebleink szük keretéből felhangzani vágynak; engedjük hát szárnyára sziveink egyértelműségével itt is mai imáinkba foglalt esedezésünket, hogy a Mindenható ünnepelt Biboros Főpásztorunkat nekünk még igen sokáig megtartsa; és küldjünk hozzá tiszteletteljes üdvözlő feliratot szeretetünk mai nagy ünnepének tanúságául és szerény emlékéül. Éljen Vaszary Kolos, Biboros Hercegprímás, Esztergom érseke ! A képviselők zajosan megéljenezték a megnyitó beszédet, miután Rothnágel Ferenc városi főjegyző felolvasta a jubiláns főpásztorhoz intézendő és diszes albumba foglalt üdvözlő feliratot. A közgyűlés ezt egyhangúlag és éljenzéssel fogadta el. A lelkes éljenzés csillapultával emelkedett szólásra dr. Földváry István, a díszközgyűlés ünnepi szónoka és költői lelkületével mondotta : Tekintetes díszközgyűlés! Ünnepelni jöttünk, a magyar katholikus világ főpapjának,* Magyarország hercegprímásának, Esztergom érsekének fényes, ritka örömünnepét. A szeretet és lelkesedés, az emberi szívnek ez a ragyogó két tüze kigyúl ma mindenfelé és sugarai a balaton-parti lakra vetődnek, hol imáiban elmerülve egy szelid, ősz apostol esdi le az egész magyar nemzetre az Isten jóságát, az Isten áldását. Ünnepelni jöttünk össze, mert mi részt akarunk venni az ő örömében, mint a hogy átéreztük és osztottuk egykor bánatát; a mi sziveink tüzét is hozzá akarjuk adni ahhoz a nagysághoz, mely ma nevét körülveszi, mert minket, a mi ősi városunkat nem csupán a kilencszázados történet kapcsai, de az élő szeretet erős szálai fűznek ő hozzá. Ünneplésünk, örvendezésünk hangulatába, bevallom őszintén, — hisz nem lennék egyébként polgártársaim igaz tolmácsa — sajgó érzés is vegyül. Az elszomorodás a felett, hogy miért nem köszönthetjük egyházfejedelmünket itt, váSzerkesztőség: Ferenc József út 75. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér. Hirdetést árak: Egy háronihasábos petitsor ára ltí fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. rosunk falai között, ősi székhelyén, hol annyi nagy előde tündökölt; Ámde amint az ő nagysága kiemelkedik a mi szük kereteinkből: azonképen szeretetünk tüzének sugarai áttörik azt a borulatot, mely az ő hosszú távolléte miatt városunk egét megülte. Az igaz szeretet nemcsak addig ég, a mig közvetlenül szítják és ápolják, de magára hagyatva is lángol s fénye a messze távolba is elvilágit. Tudom, érzem, hogy a mi szeretetünk ilyen, a melyet kedves régi emlékekkel szitunk időről-időre. Tudom, hogy ez a város, árvasága' dacára is igaz ragaszkodással van Vaszary Kolos iránt, aki egykor a polgármestere személyében a keblére ölelte s azt izente, hogy örömmel és úgy jön uj székvárosába, »mintha hosszú távollét után haza jönne!« Ünneplésünk első fohásza fenn a székesegyházban az egek Urához szállott. Hálánk imája, hogy főpásztorunk e nagy napot megérte. Lelki szemeink elé tolul a kép, a midőn a komáromi szent Rozália kápolna szerény oltáránál ötven év előtt egy ifjú áldozár első szt. miséjét mutatta be. Ha valaki tudta volna akkor a jövendő fátyolát fellebbenteni, mily szép, nemes és magasba nyúló életfáklyát látott volna ! Oh miért is nem láthatta meg legalább csak egy bizakodó sziv, egy mindig rózsásan látó szem: az anyai sziv, az édes anyai szem! És ma egy félszázad után, meggörnyedve az évek súlya alatt, tele szivvel, fölemelkedett, fölmagasztosult lélekkel áll ismét Vaszary Kolos az oltárnál — de most már a római szentegyház bibornoka, Magyarország legmagasabb egyházi és közjogi méltósága. És mennyi áldás, mennyi jóság esik e két időhatár közé és mennyi lelki vagyon teszi még ragyogóbbá ezeket a földi fényességeket ! Nem kereste, nem áhította a dicsőséget. Az Isten különös rendelése volt, hogy a legmagasabb magyar egyházi méltóságra hivatott meg, mert nem költői ábrán, de valóban Isten ujja, —• a történelem csodás játéka; hogy ezt a sokat hányatot magyar nemzetet egy ezredév után ismét szent Benedek fia vezesse be a második ezredévbe. Ott áll a történelmi ragyogás egész teljében és díszében a millenium ünnepén felséges királyunk és az egész nemzet szine előtt s Asztrik utóda igy imádkozik, e szavakkal lépi át az ezredév határát: »Én nemzetem .... .... Sokszor állottál már sirod szélén s mégis mikor azt hitték rólad, hogy kiirtottak, te gyarapodtál. Midőn azt vélték, hogy megaláztak, te diadalmaskodtál. Midőn azt hitték, hogy meggyengítettek, te megerősödtél. Most, ezer év után nem megfogyva, nem megtörve, hosszú nemzeti életednek nem alkonyán, hanem delén erőteljesen lépsz át a második ezredévbe!« Valóban az isteni Gondviselés adta a nemzet ősz apostolának ajkaira e férfias, e bátor szavakat s a magyar nép történeti hivatásának erős hitvallását tette le újra velők. O a béke, a szeretet apostola, egyben a legerősebb nemzeti érzés képviselője és bátor kifejezője is, ugy a legnagyobb történeti momentumokban, mint a legkisebb intézkedéseiben is. Boldog lehet az a nemzet, a melynek nagyjai ily erős meggyőződéssel vallják a szebb jövőbe vetett hitet s ezért küzdeni készek és küzdeni tudnak. Nehéz harcok és megpróbáltatások idején, egy nagy lélek erejével vezette a béke utján nemzetét a főpásztor, akit meg nem tántorítottak az agyarkodó rágalmak s el nem csábítottak a szeretet kitűzött útjáról a hízelgő sugalmak. Egy