ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-04-02 / 14. szám

a város polgársága körében a h. rendőrkapitányintézkedései ellen, sőt talán személye ellen is. Nem esztergomi ember, nem tud beleviszonyosodni a mi különleges állapotainkba, szigorúan büntet, megtiltja, hogy a rendőrök a képviselet tagjainak köszönjenek, valamint büntetést szab ki bárkire, ha az éj csöndjét zavarja, megbüntetett 200 polgárt, mert a havat nem takarították el a télen; és még sok ilyen panasz rontja az iránta való lelkesedést, de talán az a legérzékenyebb mind között, mely szerint ha két ember megáll a járdán, a rendőrség »feloszlasra« szólítja fel az illetőket. Szóval uj ember, uj rendet akar meghonosítani, a saját felfogása és módja szerint. Képzelhető tehát, hogy a polgárság köréből kikerült képviselők mily elszántsággal sorakoztak Zwillinger dr. feljelentése mellé, mely abban kulminál, hogy őt mint ügyvédet kétesértékü megtiszteléssel illette. A feljelentő hivatalos ügyben 9 órára volt megidézve s a kapitány %

/mo órakor jővén hivatalba, mikor a hosszas várakozást Zwillinger dr. szóvá tette, így felelt neki: »A bíróságnál is várakozik az úr I« Ezt sértőnek látja a feljelentő s ezért fegyelmi elrendelését kéri, valamint hogy az általánosságban hangzó panaszok folytán kérje fel a képviselő-testület a főispánt, miszerint Uray dr. helyett mást nevezzen ki rendőrkapitánynak, aki a polgárság érdekeit össze tudja egyeztetni hivatalával. A kényes ügy előtt a képviselő-testület két dolgot tárgyalt, melynek egyike, hogy Schweiz Vilmos kir. tanfelügyelő átiratban értesiti a várost hivatalának elfoglalásáról. A h. r. kapitány ügyéhez érve felolvasták a feljelentést és Uray dr. igazoló jelentését, melyben az kifejti, hogy mivel az ő hivatalos működése nemcsak a hivatalos helyiségre terjed ki, hanem az egész város területére, nem kötelező rá nézve a percekre való megjelenés a hivatalos helyiségben, és amennyiben pedig »az úr« megszólítást nem használta célzatosan, az sértő sem lehet, különben pedig fegyelmi hatóságának az alispánt ismeri el. A tanács ezen jelentést elég lesújtó véleménnyel vezérelte a képviselőtestület elé. Első sorban is mondja, hogy a rendőrkapitánynak fegyelmi hatósága a szabályrendelet értelmében tényleg a város képviselő-testülete, mely elrendelve a fegyelmit, azt foganatosítás céljából az alispánhoz teszi rendszerint. »Az ur« kifejezésre pedig azon véleménynyel van, hogy a mennyiben az a közbeszédben nem épen udvariasan hangzik, a rendőrkapitánytól használva sem helyes, mivel a hatóságoknak érintkezési módja mindég figyelmes, udvarias hangok és a hivatal komolyságát sértetlenül fentartó kifejezéseket követeli meg. Mindazonáltal a jelen esetben a tanács elegendő okok hiján nem véleményezi a fegyelmi elrendelését. Ezen ügyben aztán sokan szólaltak fel. Bádi András, Hegedűs József, Bártfay Géza és Horváth Mihály a rendőrkapitány elleni sok panaszt mind a képviselet elé vitték, s egy határozati javaslatot nyújtottak be, mely szerint a kapitány fegyelmi alá vonassék s egyben a képviselet bizalmatlanságot szavazzon dr. Uraynak s ez alapon irjon fel a főispánhoz, hogy a rendőrkapitányt cserélje fel más valakivel. Földváry István dr. városi főügyész védelmébe veszi a tanács javaslatát s kéri a képviselő-testületet, hogy az elégtelen okok miatt ne rendelje el a fegyelmit, mert ennek kétes kimenetele könnyen ugy tüntetheti fel a dolgot, mintha a város nem elég komolyan gyakorolná ezen súlyos jogát. A bizalmatlansági indítványra pedig az a megjegyzése, hogy ez is kár, mert a rendőrkapitányi állás nem bizalmi állás, s nem olyan mint pl. a minisztereké, kiknek a bizalmatlanság bukást jelent. Ha a rendőrkapitány az esetleges bizalmatlanság után nem vonná le a konzekvenciákat, még elkeseredettebb viszonyok állanak be. Vimmer Imre polgármester az elnöki székből is figyelmezteti a közgyűlést, hogy őrködjön ilyen természetű jogán, mert a fegyelmit elrendelheti, de Ítéletet úgy sem hozhat, mert azt az alispán foganatosítja. Horváth Mihály kijelenti, hogy a rendőrség ügye soha sem volt szerencsétlenebb kezekben mint most. O is az elrendelését kéri. Hegedűs József ifjabb azt mondja, hogy dr. Urayt a főispán a város nyakába varrta. Bártfay a zárszó jogával élve kijelenti, hogy tudja, miszerint a főispán sincs megelégedve a h. rendőrkapitány működésével, s éppen nem a legjobb szemmel nézi Uray dr. túlkapásait, melyek egy alkotmányos országban felháborítók. Ezen bizalmas természetű vélemény nyilvánossá tétele nagyban a rendőrkapitány ellen hangolta még azokat is,, kik eddig mellette voltak és mindjobban felhangzott a kiáltás: Szavazzunk ! Szavazzunk ! A polgármester elrendelte a titkos szavazást, melynek eredménye az volt, hogy a 94 szavazat közül 58 a fegyelmi mellett, 35 ellene, 1 pedig üresen adatott le. Vimmer Imre polgármester a közgyűlésnek kijelentette, hogy 23 szótöbbséggel a képviselet a fegyelmi eljárás megindítását elrendeli. A képviselők lelki örömmel vették az eredményt s azután tárgyaltak tovább. A mult évi fatermés értékesítésére vonatkozó erdőmesteri jelentést a közgyűlés tudomásul vette, majd ismét egy hosszabb vitát indító tárgyra került a sor. Adorján János ugyanis előterjesztést tett, a helybeli lakosság helypénzfizetés alul való felmentése iránt. Előterjesztését azzal indokolja, hogy a szegény nép, ha kiviszi egy-két liter babját vagy holmiját a piacra, rögtön helypénzt kell neki fizetni a város, tehát a saját területén. A pénzügyi bizottság javaslata folytán a tanács a helypénz meghagyása mellett érvel, mert a helypénzből tekintélyes összeg jut a város pénztárába. Adorján javaslata mellett szólottak Dóczy Ferenc, Tátus János és Magyary László. Adorján javaslatára névszerinti szavazást kér, »hagy tudja meg —• úgymond — a szegény nép, hogy ki a barátja és ki az ellensége. Marosi József tiltakozik az ellen, hogy akárki ilyen erkölcsi presszióval éljen a képviseletben. Vimmer Imre polgármester tapintatlan kijelentésnek tartja Adorján végső szavait, mire azután nekivadult az orkán. Hiába való volt az elnöki csengetyű, Adorján János, ki eleintén higgadtan viselte tisztét, most hadonázva kiabált. «De igenis, hagy tudják meg! Könnyű a Marosinak, ő nem fizet helypénzt.« Olyan lármát csinálták tisztelt városatyáink, hogy a villamos csillárok szinte remegtek bele. A vihar csillapultával Brenner József akart szólani a tárgyhoz, de mivel a »nemzet« az első szavaiból kivette, hogy Adorján javaslata ellen akarna valami érvet felhozni, egyszerűen lehurrogták. Nem hagyták beszélni. Ugyanígy járt Nozdroviczky Miklós is, kit szintén letorkoltak a földmives képviselők, de aztán megbánták, mikor a nagy lárma közben még is megértették, hogy Nozdroviczky tulajdonképen a pártjukon van, csak az a véleménye, hogy a helypénz január i-től törültessék, mert már fel van véve ezen év költségvetésébe. Földváry dr. hozzászólása után az elnöklő polgármester kijelentette, hogy ezen ügyet, mielőtt a képviselőtestület határozatot hozna s mivel a város egy jogának, mint jövedelmi alapnak feladásáról van szó, egy ujabb közgyűlés elé terjesztik. Addig majd a pénzügyi bizottság alaposan tanulmányozni fogja a kérdést. Ez olaj volt a tűzre. Adorján és társai nagy lármával elhagyták a termet. Hiába mondogatták az értelmesebbek, hogy a szabályrendeletben van ez igy megírva s azután meg, ha már fel is adja a város ezen jövedelmi forrását, gondoskodni kell ennek más uton való pótlásáról — a nemzet zúgott és vonult ki, folyton hangoztatva: No, ha még ezt sem vihetjük ki, hát miért vagyunk képviselők ? Ezek után a képviselő-testületi közgyűlés csendben folyt le. Elfogadta a Ganz-cégnek Párkánynyal kötött szerződését, elhatározta, hogy a gimnáziumba bevezeti a villamos világítást és több apró ügy között 200 koronát szavazott meg segélyképen a Mensa Akadémiának. HIREK. Krónika. Itt a tavasz napsugárban újra! Kicsattanó hamvas virágkelyhek A mezőkön friss szellőtől fújva Összecsilingelnek . . . Nyit a virág erdőn, mezőn, réten; A szivekben nyoma sincs a búnak . . . Kék ibolyák napsugaras fénybenj Összesúgnak — búgnak . . . Az arcokon nyoma sincs a búnak . , . Pedig nagy a baja a hazának! Drága földjén furcsa szellők fújnak, Furcsa szellők járnak . . . Obstruálnak szent jogaink ellen, Obstruálnak már hónapok óta. Minden bús perc olyan félve lebben . . . Oly bús minden óra . . . Tele vagyunk nemzeti álmokkal; Isten, király, haza! jelszavára Lángolunk és lelkesedünk joggal Szabadságdalára! Félve kérdjük, bánattól eltelve Szent haraggal, szomorúari, fájón: Vájjon kié a hadsereg nyelve, S a cimer a zászlón . . . ? Kétfejű sas hiába takarja, Szolgalelkek bármint is mekegnek: Felénk tárul ölelésre karja, Ennek a seregnek! Fiaink ők, izről-izre vérünk, Egytől-egyig szittya-, kuruc-fajta. Együtt érez, örül, szenved vélünk Valamennyi tagja. A hadsereg ki másé is lenne, Mint ki néki a kenyeret adja; Az a sok hős mind áruló lenne, Ha a zsoldnak rabjai A zászlaja, vágya, hite, nyelve, Magyar legyen minden porcikája! Ime, látod: ez a nemzet elve, Magyarok királya! Ne akard hát lelkünket kitépni! Tűrünk sokat s szenvedünk, — noha Lomha géppé nem fajultunk még mi, S nem is fogunk soha! Hallgass hát ránk 1 hallgass a szavunkra, Rimánkodó nemzeted szavára 1 S cselekedjél már a mi javunkra Magyarok királya! Ez a sereg a te igaz néped ; Te szavadra rohan a csatába; Ha a zászlón lobog a te képed: Nincs közöttük gyáva! De a nyelvét, oh, ne vedd el tőle! S lelkesítse a Rákóczy nóta . . . Tűzbe fut az ellenség előle »Rajta magyar! előre! előre!* Az ily lelkes szóra! Regöe. * Személyi hirek. Dr. Fischer-Colhrie Ágoston kassai püspöki koadjutor a mult hét elején több napot városunkban töltött, jelenvolt a kath. kör vasárnapi előadásán és több helyen látogatásokat végzett. Legközelebb elfoglalja uj működési terét. — Dr. Csajka Ernő theol. tanár, ki már január óta súlyosan beteg, egészségének helyreállítása végett, huzamosabb időre gyógyhelyre utazott. — Dr. Némethy Lajos esperes, Esztergom-vízivárosi plébános, veszedelmes betegségéből egy szerencsés műtét következtében annyira felgyógyult,hogy elhagyhatta már a gyógyintézetet. * A kath. kör böjti estélyei. A helybeli kath. kör, mely tagjainak szórakoztatásában oly kiválóan változatos és figyelmes, a böjt folyamán mint máskor is, felolvasásokat rendez. Mult szombaton és vasárnap voltak az első ilyen estélyek ez idényben. Dreischok Sándor, az oroszkai cukorgyár derék igazgatója mutatta be délvidéki utazásai közben felvett képeit egy kitűnő vetitő gép segítségével, valamint szép útleírását ismertette. A képeket Dreischok Sándor maga állította össze, a szöveget, mely rendkivül érdekes előadásban volt megírva, Bárdos Rémig dr. a kör titkárja olvasta fel. Az első estén Velenczét, Rómát és Nápolyt ismertették, a másodikon a Dalmát tengervidéket és a horvát, szlavón és szerb vidéken tett megfigyelések és felvételek szórakoztatták a közönséget. Az estélyeken még Brenner Ferencné és Brenner Juliska szerepeltek ének- és zongora számokkal és sok tapsot arattak a termet megtöltő nagy közönségtől. Előadásuk tárgya a magyar, német és a klasszikus zeneirodalomból meritvék, szinte kedves hatással voltak mindazokra, kik az estélyeken részt vettek. * Ifjúsági ünnep a főgimnáziumban. Hollósi Rupert, a helybeli kath. főgimnázium igazgatójának névünnepe alkalmából az intézeti ifjúság, mint azt előre is jeleztük, vasárnap délelőtt szép ünnepélyt rendezett az intézet dísztermében. A közönség, mely ez alkalommal is együtt ünnepelt az ifjúsággal, zsúfolásig megtöltötte a termet, s őszinte szívből jövő lelkesedésével adta tanújelét gyermekei nevelői iránt érzett tiszteletének és szeretetének. A. legutóbbi lapszámunkban leközölt programm sorrendjében szép előadást láttunk a növendékektől, melyből kiemelkedett Mikla Sándor VIII. osztályú tanulónak az igazgatóhoz intézett üdvözlő beszéde. Több zene- ésénekszám után, melyben az ifjak jeleskedtek,, Hollósi Rupert igazgató lelkes szavakban mon-dott köszönetet az ifjúságnak és a nagy közönségnek a figyelmes megemlékezésért.