ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-04-02 / 14. szám

tudjuk, nyilt kitörése az ellenségeskedésnek, a mely az érdekeltek- között már előbb fennállott. A munkások a sztrájkban orvosságot keresnek valódi vagy vélt sérelmeikre. Mert akár igazak az ő sérelmeik, akár pedig nem azok, annyi bizonyos, hogy ezek képezik az elégedetlenségnek melegágyát, amely eleinte csak nyugtalanságban és elkeseredésben, később pedig nyilt háborúságban is megnyilatkozik. Minél tovább húzódik valamely sztrájk, annál nagyobb lesz az elkeseredés, harag, gyűlölség is az egyes osztályok között. És ez természetes is. Minden sztrájk szaporítja, legalább annak tartamára, a nyomorúságot és ínséget; az ínséggel növekedik az elkeseredés, a harag, a gyűlölség, mindmegannyi erős és nehezen fékezhető szenvedély, mely a békés kiegyenlítést napról-napra nehezebbé teszi. Es ha ez végre sikerül is, mindig megmarad a lelkekben és a szivekben bizonyos fokú elkeseredés, mely a legkisebb kínálkozó alkalommal ismét utat tör magának és bo ml ásztól ag hat a társadalmi egyetértésre. Már pedig ez az elkeseredés, ez* az ellenségeskedés annál sajnálatraméltóbb, mert olyan társadalmi osztályok között dühöng, amelyek hivatásuknál fogva egymásra vannak utalva, mert kölcsönös egyetértés nélkül céljaikat meg nem valósithatják. A munka és a

v tőke a termelésnek két tényezője ; mint olyanok, együttműködésre és nem háborúra vannak utalva. Az emberi munka egymagában véve semmi célt el nem ér; szüksége van a tárgyra, amelyet készit. és amelyből hasznot húz, szüksége van az eszközre, amelylyel a tárgyat elkésziti. Ezeket a tőke szolg-áltatja. Viszont a tőke emberi munka nélkül vajmi kevés vagy semmi hasznot sem hoz. Holttőkének marad. Az emberi munkára van szükség, hogy a tőkében rejlő hasznot kihozza és előteremtse. Lehetnek én nekem a legtökéletesebb gépeim, ha nincs meg hozzá az emberi munkaerő, semmi hasznom sem lesz a gépekből és lehetek én a legképzettebb gépész, ha gépem nincs, gépészeti ügyességemből meg nem élek. Vagy hogy helyi példa mellett maradjak, lehetek én a legügyesebb építész, a legmerészebb vállalkozó és álljanak bár ezrek rendelkezésemre, amint bizony az esztergomiaknak nem állnak, még sem fogom sem ügyességemet, sem tőkéimet érvényesíthetni, ha a megfelelő munkaerő nem áll rendelkezésemre. De viszont lehetek én a legügyesebb ács vagy kőműves, de ha nem áll rendelkezésemre a tőke, vagyis az anyag, a melyen ügyességemet érvényesíthetem, én minden ügyességem mellett akár éhen is halhatok. A munka és tőke ennélfogva egymásra vannak utalva, egymástól és kölcsönösen nyerik értéköket. Az ellenségeskedés, a háborúság, vagyis a sztrájk megbontja ezt a természetes viszonyt és megfosztja őket értéköktől. Mindezekből világosan következik a természetes jó viszony föntartásának szükségessége, mert a sztrájk rendesen mindakét félre káros köködnek kék és rózsaszín ruhában és kellemes melódiában zengték: * Hosanna, hosanna in excelsis Deo.« E csodálatos kép szemlélete első pillanatra megingatta szivének erősségét, bátorságát. Némi félelem szállt tagjaiba. A dal elcsendesült . . . Az Ur Jézus megszólalt. Bátorító hangon szólt angyalaihoz és Mártonhoz: »Márton, aki most készül fölvenni a szt. keresztségét, eme ruhával ajándékozott • meg Engem!« Visszaadta a köpönyeg azon felét, mellyel a koldust megajándékozta. Az angyali kar ismét rázendítette : »Dicsoseg mennyben az Istennek . . .« A fény eloszlott és ismét a sötétség vont be mindent leplével. A hajnali harangszó imára, új életre, munkára hivott. Mily álmélkodással, mily elragadtatással volt eltelve a szívélyes katona, mikor a köpenyegét ott látja maga előtt. Nem álom, hisz' valóság volt ez. Tóth I. vetkezményekkel szokott egybekötve lenni. Mint a háborúban rendesen mindkét fél vészit a győztes ép úgy mint a legyőzött. Károsodnak a munkások, mert hosszú ideig megfosztották magukat a keresettől, a mit az esetleges segélyek nem pótolhatnak; károsodnak a munkaadók, mert üzleti berendezésök és tőkéjök minden gyümölcsöztetés nélkül hevert és a nagyobb országra szóló sztrájkoknál, károsodik maga a nemzet, kénytelen lévén szükségleteit máshonnét kielégíteni, miáltal a nemzeti vagyon külföldre vándorol, az idegen vagyonnak beözönlése viszont megszűnik. Hogy a tőke és a munka közti jó viszony föntartható legyen, mindakettőnek az egymással szemben fönnálló követeléseire nézve igazságos, eszélyes, a körülményeket gondosan latolgató magatartást kell tanúsítania. A munkaadónak nem szabad munkását elnyomni, kiszipolyozni, hanem oly bért köteies adnia, mely az ő megélhetését is biztosítja. Viszont azonban a munkásnak sem szabad követeléseit oly magasra fölcsigáznia, hogy azoknak kielégítése a munkaadónak romlását okozná. Általában nehéz kérdés ez, a melyet nem lehet meghatározott, minden egyes esetben érvényes szabályok keretébe foglalni. Mindenesetre sok függ a helyi körülményektől, sok magának a munkának jövedelmezőségétől, annak természetétől, a munkás képzettségétől, ügyességétől és hasonlóktól. Ép oly nehéz itt általános érvényű szabályokat fölállitani, mint a munkaidőre vonatkozólag s azért nincs a munkaidő sehol véglegesen és egységesen szabályozva. Pedig ez játsza majdnem minden egyes sztrájknál a főszerepet. Annyi bizonyos, hogy például a bányász a föld alatt, vagy a kohókban nem dolgozhatik annyi ideig, mint a kőműves vagy az ács a friss levegőn. Az sem szenved kétséget, hogy a nő vagy a fejlődésben levő fiatalság nem bírja ki annyi ideig a munkát, mint az élte javában levő férfiú. Ámbár ha a kérdést tovább részletezzük, itt is csakhamar előáll a különbség, mert bizonyos, hogy vannak nők, akik sokkal alkalmatosabbak a munkára, mint egyes férfiak. Mindebből azonban ismét csak az következik, hogy a bérek körüli nézeteltérések csak közös egyetértéssel, kölcsönös méltánylással intézhetők el, és soha sem szabad a dolgot annyira hozni, hogy a vége munkabeszüntetés legyen, mert ez rendesen mindkét félen megboszulja magát. Kérdés továbbá az, megvan-e a sztrájk engedve, vagyis szabad-e sztrájkolni? Minthogy a munka a munkásnak szabad tulajdona s ő azzal szabadon rendelkezik, ha a munkaadóval szerződéses viszonyban nincs, magától értetődik, hogy ha neki nem tetszik, nem dolgozik, sztrájkba áll, levonható belőle természetesen mindama következményeket, melyek a sztrájkból származnak. Nem áll azonban jogában a munkásnak másokat is," kényszeríteni a munka beszüntetésére s még kevésbbé szabad azokat, akik dolgoznak, a munkában akadályozni. Mert ez ellenkezik azzal a természeti joggal, amelylyel mindenki szabadon rendelkezik saját munkája fölött. Ellenkezik azzal az általános és egyéni szabadsággal, amelyet teli torokkal kiabálnak és amelyet ép úgy igénybe vesz az, a ki beszüntette a munkát, mint ctí£, cl ki a munkát folytatja. Ily kényszer nemcsak a munkaadónak jogait sérti, hanem a munkánál elfoglalt egyéb munkásokat is. Példából ismét világosabb lesz a dolog. Ha valamely kőműves munkánál a kőművesek beszüntetik a munkát, azzal nemcsak önmaguknak, a vállalkozónak az építést megrendelőnek okoznak kárt, hanem sújtják azt a sok napszámost is, akik mindennapi kenyeröket keresik mellettök s még nagyobb jogtalanságot követnek el rajtuk, midőn a dolgozni akarókat, munkájukban akadályozzák. Nyilt erőszakról és jogtalanságról lévén szó, ilyenkor a nyilvános hatalomnak is kötelessége közbelépni és a dolgozni akarókat, a támadókkal szemben megvédelmezni. Máskép áll a dolog, ha a munka szerződéses viszonyon alapszik. A szerződés tudvalevőleg a szerződő felekre nézve törvény erejével bir s egyformán kötelezi a feleket a szerződésben megállapított föltételek betartására. Ilyenkor a munkabeszüntetés nincs megengedve és a másik szerződő félnek jogában áll, még a hatalom igénybe vételével is a szerződésben elvállalt kötelességek teljesítését követelni. Egy esetben tesznek a tudósok kivételt, midőn ugyanis a munkabeszüntetés a jogos önvédelem jellegével bir. Mi az a jogos önvédelem ? Midőn pl. valaki megtámad és én nem tudom máskép életemet megvédeni, sem futással, sem másféle módon, akkor jogom van az ő élete árán is, a saját életemet megmenteni. Ha tehát előfordulna az az eset, hogy a munkaadó a munkást tönkretenné, megélhetését lehetetlenné tenné, egészségét veszélyeztetné, akkor még a szerződéses munkából is kiállhat. De miután nagyon nehéz megállapítani, mikor áll be ilyen eset s miután előbb ki kell meríteni a békés kiegyenlítés eszközeit: én legalább nem könnyen merném tanácsolni a munkásnak, hogy a szerződés megszegésével a munkát abbahagyja. Még röviden meg akarok emlékezni a munkaadók és munkások közti egyenetlenségek kiegyenlítéséről, vagyis a sztrájkok beszüntetéséről. Angliában az úgynevezett* békéltető bíróságok szerepelnek ez ügyben és ez kétségkívül a leghelyesebb, ha olyan közegek veszik kezökbe a kiegyenlítés munkáját, akik távol a szenvedély befolyásától, teljesen függetlenül képesek elbírálni a felek érdekeit. Nálunk azonban ilyenekről hailani sem akarnak. Nálunk a sztrájkból hatalmi kérdést csináltak. Különösen azóta, mióta a szocializmus az úgynevezett szakegyleteket hatalmába kerítette és ezek viszik a főszerepet ugy a sztrájk-mozgalmaik szervezésében, mint a sztrájkok vezetésében. Pedig ez egyesületeknek eredetileg egészen más volt a céljuk és a hivatásuk. Arra alakultak ugyanis, hogy az illető ipari munkásoknak szakbeli képzettségét fejlesszék, erkölcsi és anyagi ügyeiket előmozdítsák. Az előmozdításból azonban csakhamar hatalmi eszközök lettek a munkaadókkal szemben. Hatalmukat különösen azáltal gyakorolják, hogy magukhoz ragadván a munkaközvetítést, azáltal folyton tartják a munkaadók feje fölött a munkabeszüntetés Damokles kardját, föltételeket szabnak és ha azok el nem fogadtatnak, sztrájkra szólítják a munkást. A munkaadók természetesen a szakegyleteket vonakodnak elismerni a sztrájk megszüntetésére hivatott közegnek. Érdekelt félnek tartják, a mely képtelen vita tárgyát képező kérdéseknek nyugodt és szenvedély nélkül való elbírálására. Világos mindezekből, hogy a bérharcok és munkabeszüntetések csakis kölcsönös egyetértéssel intézcndők el. A fődolog azonban az, hogy ezt az egyetértést nem szabad megbolygatni, a mi nem is fog megtörténni soha, ha a munkaadó és a munkás közt a kereszténység elvei lesznek irányadók. Mert akármit ís gondolnak a sociális kérdés intézői, mindig igaz marad az, a mit XIII. Leo pápa 1889. évi október 20-án a nála tisztelgő francia munkások küldöttségének mondott és egyedül helyes ut a sociális kérdés megoldására, amelyet megjelölt, midőn monda: % Amit mi kívánunk, az az, hogy őszintén visszatérvén a keresztény elvekhez, a munkaadó és a munkás között, a tőke és a munka között megerősítsék amaz egyetértést és viszonyt, amely egyedül képes megvédeni kölcsönös érdekeiket, és a melytől egyszersmind függ mint a családi élet boldogsága, úgy a nyilvános élet békéje és nyugalma.« Városi közgyűlés. Esztergom sz. kir. város képviselő-testülete csütörtök délután közgyűlést tartott. A városatyák már jóval 4 óra előtt gyülekeztek a nagy teremben és élénken tárgyalgatták, hogy hát mi is lészen ma. Harcias hangulatban voltak mind. A tárgysorozatnak ugyanis volt egy izgató pontja, Zwillinger Ferenc dr. ügyvéd fegyelmi feljelentést tett Uray István dr. h. rendőrkapitány ellen. Nagy az elégületlenség Sirolin A legkiválóbb tanárok és or vosoktól mint hathatós szer úgymint tüdőbetegségeknél, légzőszervek lmrutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut é

n

S lábbadozóknál influenza után 9 nősen ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL, (Svájc).