ESZTERGOM X. évfolyam 1905
1905-01-01 / 1. szám
zás szalonokban csak oly elkerülhetlen, mint az országházban, ha a szó hatalma semmi s az érvek súlya tollupehely lett s ahelyett a hóhérkötél .dolgozik ? Nekem az most mindegy : én ebben az európai világtörténésben egy osztatlan tünetet látok, az erőszak tünetét; s azt az egy, megdönthetlen következtetést vonom le, hogy a kultúra nem erkölcs, s hogy csak az erkölcs őrzi s óvja meg az emberi az állatba való visszaeséstől. Mi ezt folyton hirdetjük; de a világ nagyot hall s a belátása is roppant fogyatékos; külsőségeken fönnakad s a fától nem látja az erdőt s a keztyütöl a karmot. Hirdettük s hirdetjük, hogy az embert az erkölcs s nem az ösztönösség jellemzi s hogy csak az erkölcsiség alapján s az erkölcsi elvek erejében lehet embert emberhez fűzni s társadalmat szervezni. A finomság a viseletben s az öltözetben, — a műveltség az erudiciót, technikát, matematikát, jogot és zenét illetőleg, — a komfortos élet magas nivója, — a szalon-élet causerie-ái, a villamos lámpák s a parket, a secessiós bútor és szőnyeg, a selyem-blúzok és párisi frakkok, a glacékeztyü és glacé-cipö s minden egyéb, amit még műveltségnek hivnak, minket egy percig sem ingatott meg Ítéletünkben, s tisztában voltunk az iránt, hogy e szakadó, íoszladó szálakból, ebből a tépésböl erőteljes társadalmi s állami életet szőni lehetetlenség. Pedig a müveit világ ezt saját privát tapasztalatából is tudhatta; lelkiismerete tanúságot tehetett róla, hogy ezekkel a foszladt fonalakkal embert, szenvedélyt, érdekeket kötni, önzést, élvezetet, fékteienséget zabol ára fűzni nem lehet. Privát tapasztalatai, melyek bukásokról regéltek s a chronique scandaleusenek egész könyvtárával rendelkeztek, a diszkrét hallgatás és sokszor lelkiismeretlen eleltussolás leplére szorultak s az emberek úgy mentek e leplezett bűnök s e lefátyolozott szégyenfoltok mellett el, hogy szinte megszokták s az erkölcsi tehetetlenség változhatatlanságába kényes-kénytelen megnyugodtak. A világnak imponál a külső s a belsőre, bizonyosan saját rossz hajlamaira való tekintetből is, szivesen szemet huny. Az erkölcs mi fogjuk azt feldolgozni, s a kiállítás után küldjük csak be a központba kiosztás végett. Nagyságos Vaszary Lászlóné elnök-asszony rendezésével és a jó zárda-nővérek segítségével valósult is eme óhajunk. így azután az 1902. évi kiállításunk az előbbenieknél sokkal gazdagabb volt. Igazgatónk személyesen szerzett be a budapesti Oberbauer A. cégtől több szép miseruhát, velumot és palástot és e dísztárgyak nagyban növelték kiállításunk fényét. A tagok a kiállított szép tárgyak szemlélésében meggyőződhettek fillérjeik hasznos felhasználásáról. Betekintést nyújtván a nagyközönségnek az Oltáregylet tevékenységéről, a tagok látni fogják, mily Istennek tetsző ügyben segédkeznek akkor, amidőn az egyesület javán buzgólkodnak. Az ő pártolásuk utján érhetjük el csakis a kellő eredményt. Mutassuk meg együttesen, hogy bírunk egy kis áldozatot hozni annak, kinek életünket és létünket köszönhetjük. O, a szentségi Jézus ruházott fel minket és mi hagynók őt szegényesen, elhagyatva! ? A szeretet, mely minket a legméltóságosabb Oltáriszentségben rejlő Úr Jézushoz fűz, ne lankadjon bennünk soha, sőt évről-évre nagyobb lánggá fejlődjék! Éljen Jézus szivünkben most és mindörökké! Egy egyesületi tag. lehetetlenséggé deklaráltatván, az erkölcstelenség lesz divat, de nem az a következetes s ha lehet azt mondanom: jellemes erkölcstelenség, hanem az a konvenciós, szép- maszkban, az illem maszkjában járó, de kölcsönösen eltűrt s mindenkitől ismert s a legtöbbtől folyton űzött s gyakorolt erkölcstelenség. De az erkölcstelenség az erkölcsnek tagadása s e tagadásban megállapodás nincs; a határvonalat, hogy eddig és ne tovább, megvonni sehol sem lehet. Az erkölcs ugyanis logikailag helyesen egyberótt s dialektikailag kifogástalan rendszer, melyben minden összefügg, legalább is oly szorosan mint az élő szervezetben, mint magában az emberi testben a mételyes tagadás, az inficiáló méreg, nem uralkodhatik csak egy szervben; a rothadás elharapódzik szövetről szövetre, hártyáról hártyára, edényről edényre; rothadni félig nem lehet, csak egészen. Szakasztott igy van ez a társadalomban; ennek a szervezetnek is vannak szövetei, hártyái, — van vére; itt is a lappangó halál csak ideig-óráig takarózhatik az élet s az egészség látszatával. A látszat szétfoszlik, s a romlás érvényesül a legkifogástalanabb logika szükségességével. Itt is az élet vagy nincs megmételyezve s osztatlan épségben érvényesül, vagy ha a tagadás bele van oltva a szervezetbe s onnan ki nem vettetik, elharapózik a romlás s előbb-utóbb katasztrófákban nyer szomorú kifejezést. S Európa ezeket a szimptómákat tünteti föl magán: nemcsak a privát élet, de a nagy gazdasági, társadalmi s politikai élet az erkölcsöt tagadó erőszaknak s ösztönösségnek jegyeit ölti magára, s e gyászos színeváltozástól nem óvja meg semmiféle műveltség; még pedig azért nem, mert nem a műveltség, hanem a szigorú erkölcsiség hordozza az életet; a műveltség pedig még nem erkölcsiség. A chronique scandaleuse ezt gyanittatta, de meg nem érttette a laposeszü európaival; de majd megtanítja öt erre az erőszak a gazdasági s a politikai életben. A mi föladatunk a XX. század fáradt szemeit az erkölcsiség ez örökké ragyogó csillagára fordítani s elveinek térfoglalását az élet összes terein előmozdítani. Tömegeket mozgatni a szenvedélynek könnyű, de a pozitív munkálkodásnak, mely az állatiság inspirációit nélkülözi, nehéz. Társadalmakat elvekkel, jellemmel, erkölcscsel átjáratni, csak félisteneknek vagyis hogy még azoknak sem, hanem inkább csakis annak az egy egész Istennek föladata, ki az emberiséget oktatja és neveli világossággal és kegyelemmel ép úgy mint sötétséggel és szenvedéssel. Bármily keserves paedagógiai kezelés alá fogja az Isten az európai nemzeteket, annyi bizonyos, hogy az erkölcsiségnek az egész vonalon való érvényesítése, az absolut uralom trónjára való visszahelyezése, ez a teljes és föltétlen redintegratio a Gondviselésnek célja s e nagy föladaton dolgozni a századoknak, tehát az 1905. évnek is, kötelessége meg dicsősége. — A nagytapolcsányi kerület mohikánjai. Nemrég utaztam egy osztrák missió-pappal, aki a Lajtántuli tartományok minden irányú viszonyait ecsetelvén, a többi között ezeket is mondta : »Nálunk a közfelfogás szerint oly keresztényellenes a liberalizmus, hogy az egész országban nincs pap, aki még csak gondolni is merne liberális velleitasra.« Sajnos, hogy Magyarországban nem ugy van; a stréberkedő és koncleső opportunizmus nagyon sok papot szegődtet az egyház vesztét célzó liberalizmushoz. Szinte hihetetlen, hogy egyetlenegy kerületben öt pap akadjon, a kik nemcsak nyíltan bevallják, hogy liberálisok, hanem még le is mernek szavazni a néppárti jelölt ellen küzdő liberális jelöltre, mint az utols választásnál Nagy-Tapolcsányban történt. Sőt olyat is akadt köztök, Szulyovszkynak házi-papja, a k éjjel-nappal korteskedett kapacitált a liberális jelölt oldalán, nem törődvén azzal a sok becsmérléssel, szidalommal, mellyel a nép ezen megalázkod' viselkedését kisérte. A nagytapolcsányi választó kerületben három alesperesi kerület van képvi selve 27 lelkészszel, akik mind jó, engedelmes keresztény érzületű nép között működnek. Akárhogy feszülhetnének is a Stummer-uradalom, és a hivatalos apparátus erőlködésének a húrjai, okvetlenül győzne az ellenzék jelöltje, ha a papok, a nép ezen hivatott vezérei teljesítenék kötelességüket. Mult választásnál azonban tizenhárom plébános részint a néppárt ellen szavazott, részint nem jelent meg a szavazásnál. De még igy is csaknem 900 szavazatot kapott Janda József dr., aki pedig kényszerűségből, más jelölt hiányában csak az utolsó héten lépett fel. Milyen jó a nagytapolcsányi kerület választó népe, fenti körülmény eléggé bizonyítja. Valóban nem tudjuk fölfogni, hogy lehet egy kath. lelkész főleg a mostani jogsértő, alkotmánytipró és katholikusellenes liberalizmusnak a csatlósa és uszályhordozója ? Hogy az ilyen esetek borzasztóan demoralizálják a jó népet, azt említeni is fölösleges dolog. Perditio ex te ipso, Izral. Hát nem elég lecke nekünk a franciaországi egyháznak szivfacsaróan siralmas helyzete, melyet oroszlánrészben a nép politikai nevelését és vezetését teljesen elhanyagoló papság készített elő. Nem akarjuk hinni, hogy a mult választásnál tanúsított magatartást megismételnék a fentemiitett tizenhármán. Lourdes mérlege 1904-röl. A Szeplőtelen Fogantatás 50 éves jubileumát nemsokára követni fogja Lourdes félszázados jubileuma. 1858. tavaszán nyilt meg- a csodálatos forrás, mely azóta évről-évre számos g'yógyithatlan beteget gyógyit meg egy pillanat alatt bizonyítékául annak, hogy a forrás valósággal a Szeplőtelen szűz műve, s hogy gyógyereje természetfeletti. Kiváló nevezetessége volt az idei 1904. esztendő azért, mert ez év elején tervezte a szabadkőműves francia-kormány a szentségtörő merényletet, hogy a kongregációs törvényt Lourdesre is kiterjeszti, sőt hogy a világ ez első kegyhelyét bezáratja. Mint tudjuk, Combes, a francia nép általános felháborodásától tartva, Franciaország ez első nevezetességét megkímélte vallásüldöző politikájától. A francia minisztérium ez istentelen szándéka, mint előre várható volt, csak nagyobb látogatottságot provokált a világ minden részéről. A vasúti hivatal statisztikai kimutatása szerint 1904. márc. 15-étől okt. 15-ig, vagyis a főidény alatt egymillió s néhány száz zarándok érkezett Lourdesbe mint magán utas és 207,000 rendezett zarándok-csapatokban, 320 külön vonaton. 27,000 szentmise mondatott ez idő alatt a lourdesi barlangban és 430,000-en járultak a szent áldozáshoz. Ami legjobban fogja érdekelni az olvasót, az az idei csodák statisztikája. Külön orvosi bizottság működik állandóan Lourdesben, mely a csodálatos gyógyulásokkal foglalkozik s azokat megállapítja. Minden Lourdesbe érkező beteg a bizottság elé kerül, az körülményes személyleirást vesz róla és megállapítja a betegség pontos diagnózisát. Természetesen a s'ok ezerre menő beteg nem gyógyul meg a lourdesi forrás vizében, soknak kell beérni a lelki gyógyulással. Aki azonban meggyógyul, azt újra szoros vizsgálat alá veszik az orvosok, megállapítják azonosságát és a történt gyógyulás csodálatos, természetfeletti voltát. Nem kell aggódnunk, hogy a bizottságnak nem akad elég dolga! Az eddigi csodás gyógyulás aktáival már megtelt egy egész könyvtár. Az idén csupán a főidény alatt, tehát 6 hónapon belül 106 csodálatos gyógyulás szinhelye volt Lourdes. Ezek közül említendő 9 gyomorrákos, 15 skrofulás, 22 csontszúban senyvedő, néhány előrehaladott hátgerincsorvadásos, 10 cóxalgia-eset, a leghosszadalmasabb betegségek egyike, még pedig