ESZTERGOM X. évfolyam 1905

1905-01-01 / 1. szám

zás szalonokban csak oly elkerülhetlen, mint az országházban, ha a szó hatalma semmi s az érvek súlya tollupehely lett s ahelyett a hóhérkötél .dolgozik ? Nekem az most mind­egy : én ebben az európai világtörténésben egy osztatlan tünetet látok, az erőszak tüne­tét; s azt az egy, megdönthetlen következ­tetést vonom le, hogy a kultúra nem erkölcs, s hogy csak az erkölcs őrzi s óvja meg az emberi az állatba való visszaeséstől. Mi ezt folyton hirdetjük; de a világ na­gyot hall s a belátása is roppant fogyatékos; külsőségeken fönnakad s a fától nem látja az erdőt s a keztyütöl a karmot. Hirdettük s hirdetjük, hogy az embert az erkölcs s nem az ösztönösség jellemzi s hogy csak az erkölcsiség alapján s az erkölcsi elvek ere­jében lehet embert emberhez fűzni s társa­dalmat szervezni. A finomság a viseletben s az öltözetben, — a műveltség az erudiciót, technikát, matematikát, jogot és zenét illető­leg, — a komfortos élet magas nivója, — a szalon-élet causerie-ái, a villamos lámpák s a parket, a secessiós bútor és szőnyeg, a selyem-blúzok és párisi frakkok, a glacé­keztyü és glacé-cipö s minden egyéb, amit még műveltségnek hivnak, minket egy percig sem ingatott meg Ítéletünkben, s tisztában voltunk az iránt, hogy e szakadó, íoszladó szálakból, ebből a tépésböl erőteljes társa­dalmi s állami életet szőni lehetetlenség. Pedig a müveit világ ezt saját privát tapasz­talatából is tudhatta; lelkiismerete tanúságot tehetett róla, hogy ezekkel a foszladt fona­lakkal embert, szenvedélyt, érdekeket kötni, önzést, élvezetet, fékteienséget zabol ára fűzni nem lehet. Privát tapasztalatai, melyek buká­sokról regéltek s a chronique scandaleuse­nek egész könyvtárával rendelkeztek, a disz­krét hallgatás és sokszor lelkiismeretlen el­eltussolás leplére szorultak s az emberek úgy mentek e leplezett bűnök s e lefátyo­lozott szégyenfoltok mellett el, hogy szinte megszokták s az erkölcsi tehetetlenség vál­tozhatatlanságába kényes-kénytelen megnyu­godtak. A világnak imponál a külső s a belsőre, bizonyosan saját rossz hajlamaira való tekin­tetből is, szivesen szemet huny. Az erkölcs mi fogjuk azt feldolgozni, s a kiállítás után küld­jük csak be a központba kiosztás végett. Nagyságos Vaszary Lászlóné elnök-asszony rendezésével és a jó zárda-nővérek segítségével valósult is eme óhajunk. így azután az 1902. évi kiállításunk az előb­benieknél sokkal gazdagabb volt. Igazgatónk személyesen szerzett be a buda­pesti Oberbauer A. cégtől több szép miseruhát, velumot és palástot és e dísztárgyak nagyban növelték kiállításunk fényét. A tagok a kiállított szép tárgyak szemlélé­sében meggyőződhettek fillérjeik hasznos felhasz­nálásáról. Betekintést nyújtván a nagyközönségnek az Oltáregylet tevékenységéről, a tagok látni fogják, mily Istennek tetsző ügyben segédkeznek akkor, amidőn az egyesület javán buzgólkodnak. Az ő pártolásuk utján érhetjük el csakis a kellő eredményt. Mutassuk meg együttesen, hogy bírunk egy kis áldozatot hozni annak, kinek életünket és lé­tünket köszönhetjük. O, a szentségi Jézus ruházott fel minket és mi hagynók őt szegényesen, elhagyatva! ? A szeretet, mely minket a legméltóságosabb Oltáriszentségben rejlő Úr Jézushoz fűz, ne lan­kadjon bennünk soha, sőt évről-évre nagyobb lánggá fejlődjék! Éljen Jézus szivünkben most és mindörökké! Egy egyesületi tag. lehetetlenséggé deklaráltatván, az erkölcste­lenség lesz divat, de nem az a következetes s ha lehet azt mondanom: jellemes erkölcs­telenség, hanem az a konvenciós, szép- maszk­ban, az illem maszkjában járó, de kölcsönö­sen eltűrt s mindenkitől ismert s a legtöbb­től folyton űzött s gyakorolt erkölcstelenség. De az erkölcstelenség az erkölcsnek tagadása s e tagadásban megállapodás nincs; a határ­vonalat, hogy eddig és ne tovább, megvonni sehol sem lehet. Az erkölcs ugyanis logi­kailag helyesen egyberótt s dialektikailag ki­fogástalan rendszer, melyben minden össze­függ, legalább is oly szorosan mint az élő szervezetben, mint magában az emberi test­ben a mételyes tagadás, az inficiáló méreg, nem uralkodhatik csak egy szervben; a rot­hadás elharapódzik szövetről szövetre, hár­tyáról hártyára, edényről edényre; rothadni félig nem lehet, csak egészen. Szakasztott igy van ez a társadalomban; ennek a szervezetnek is vannak szövetei, hártyái, — van vére; itt is a lappangó halál csak ideig-óráig takarózhatik az élet s az egészség látszatával. A látszat szétfoszlik, s a romlás érvényesül a legkifogástalanabb logika szükségességével. Itt is az élet vagy nincs megmételyezve s osztatlan épségben érvényesül, vagy ha a tagadás bele van oltva a szervezetbe s onnan ki nem vettetik, elha­rapózik a romlás s előbb-utóbb katasztrófák­ban nyer szomorú kifejezést. S Európa ezeket a szimptómákat tünteti föl magán: nemcsak a privát élet, de a nagy gazdasági, társadalmi s politikai élet az er­kölcsöt tagadó erőszaknak s ösztönösségnek jegyeit ölti magára, s e gyászos színeválto­zástól nem óvja meg semmiféle műveltség; még pedig azért nem, mert nem a művelt­ség, hanem a szigorú erkölcsiség hordozza az életet; a műveltség pedig még nem er­kölcsiség. A chronique scandaleuse ezt gyanittatta, de meg nem érttette a laposeszü európai­val; de majd megtanítja öt erre az erőszak a gazdasági s a politikai életben. A mi föl­adatunk a XX. század fáradt szemeit az er­kölcsiség ez örökké ragyogó csillagára for­dítani s elveinek térfoglalását az élet összes terein előmozdítani. Tömegeket mozgatni a szenvedélynek könnyű, de a pozitív munkál­kodásnak, mely az állatiság inspirációit nél­külözi, nehéz. Társadalmakat elvekkel, jel­lemmel, erkölcscsel átjáratni, csak féliste­neknek vagyis hogy még azoknak sem, ha­nem inkább csakis annak az egy egész Isten­nek föladata, ki az emberiséget oktatja és neveli világossággal és kegyelemmel ép úgy mint sötétséggel és szenvedéssel. Bármily keserves paedagógiai kezelés alá fogja az Isten az európai nemzeteket, annyi bizonyos, hogy az erkölcsiségnek az egész vonalon való érvényesítése, az absolut uralom trón­jára való visszahelyezése, ez a teljes és föl­tétlen redintegratio a Gondviselésnek célja s e nagy föladaton dolgozni a századoknak, tehát az 1905. évnek is, kötelessége meg dicsősége. — A nagytapolcsányi kerület mohikánjai. Nemrég utaztam egy osztrák missió-pappal, aki a Lajtántuli tartományok minden irányú viszonyait ecsetelvén, a többi között ezeket is mondta : »Ná­lunk a közfelfogás szerint oly keresztényellenes a liberalizmus, hogy az egész országban nincs pap, aki még csak gondolni is merne liberális velleitasra.« Sajnos, hogy Magyarországban nem ugy van; a stréberkedő és koncleső opportuniz­mus nagyon sok papot szegődtet az egyház vesztét célzó liberalizmushoz. Szinte hihetetlen, hogy egyetlenegy kerületben öt pap akadjon, a kik nemcsak nyíltan bevallják, hogy liberálisok, hanem még le is mernek szavazni a néppárti je­lölt ellen küzdő liberális jelöltre, mint az utols választásnál Nagy-Tapolcsányban történt. Sőt olyat is akadt köztök, Szulyovszkynak házi-papja, a k éjjel-nappal korteskedett kapacitált a liberális je­lölt oldalán, nem törődvén azzal a sok becsmérlés­sel, szidalommal, mellyel a nép ezen megalázkod' viselkedését kisérte. A nagytapolcsányi választó kerületben három alesperesi kerület van képvi selve 27 lelkészszel, akik mind jó, engedelmes keresztény érzületű nép között működnek. Akár­hogy feszülhetnének is a Stummer-uradalom, és a hivatalos apparátus erőlködésének a húrjai, ok­vetlenül győzne az ellenzék jelöltje, ha a papok, a nép ezen hivatott vezérei teljesítenék köteles­ségüket. Mult választásnál azonban tizenhárom plébános részint a néppárt ellen szavazott, ré­szint nem jelent meg a szavazásnál. De még igy is csaknem 900 szavazatot kapott Janda József dr., aki pedig kényszerűségből, más jelölt hiá­nyában csak az utolsó héten lépett fel. Milyen jó a nagytapolcsányi kerület választó népe, fenti körülmény eléggé bizonyítja. Valóban nem tud­juk fölfogni, hogy lehet egy kath. lelkész főleg a mostani jogsértő, alkotmánytipró és katholikus­ellenes liberalizmusnak a csatlósa és uszályhordo­zója ? Hogy az ilyen esetek borzasztóan demo­ralizálják a jó népet, azt említeni is fölösleges dolog. Perditio ex te ipso, Izral. Hát nem elég lecke nekünk a franciaországi egyháznak sziv­facsaróan siralmas helyzete, melyet oroszlánrész­ben a nép politikai nevelését és vezetését telje­sen elhanyagoló papság készített elő. Nem akar­juk hinni, hogy a mult választásnál tanúsított magatartást megismételnék a fentemiitett tizen­hármán. Lourdes mérlege 1904-röl. A Szeplőtelen Fogantatás 50 éves jubileumát nemsokára követni fogja Lourdes félszázados jubi­leuma. 1858. tavaszán nyilt meg- a csodálatos for­rás, mely azóta évről-évre számos g'yógyithatlan beteget gyógyit meg egy pillanat alatt bizonyíté­kául annak, hogy a forrás valósággal a Szeplő­telen szűz műve, s hogy gyógyereje természet­feletti. Kiváló nevezetessége volt az idei 1904. esztendő azért, mert ez év elején tervezte a sza­badkőműves francia-kormány a szentségtörő me­rényletet, hogy a kongregációs törvényt Lourdesre is kiterjeszti, sőt hogy a világ ez első kegyhelyét bezáratja. Mint tudjuk, Combes, a francia nép ál­talános felháborodásától tartva, Franciaország ez első nevezetességét megkímélte vallásüldöző poli­tikájától. A francia minisztérium ez istentelen szán­déka, mint előre várható volt, csak nagyobb lá­togatottságot provokált a világ minden részéről. A vasúti hivatal statisztikai kimutatása szerint 1904. márc. 15-étől okt. 15-ig, vagyis a főidény alatt egymillió s néhány száz zarándok érkezett Lourdesbe mint magán utas és 207,000 rendezett zarándok-csapatokban, 320 külön vonaton. 27,000 szentmise mondatott ez idő alatt a lourdesi bar­langban és 430,000-en járultak a szent áldozáshoz. Ami legjobban fogja érdekelni az olvasót, az az idei csodák statisztikája. Külön orvosi bi­zottság működik állandóan Lourdesben, mely a csodálatos gyógyulásokkal foglalkozik s azokat megállapítja. Minden Lourdesbe érkező beteg a bizottság elé kerül, az körülményes személyleirást vesz róla és megállapítja a betegség pontos diag­nózisát. Természetesen a s'ok ezerre menő beteg nem gyógyul meg a lourdesi forrás vizében, sok­nak kell beérni a lelki gyógyulással. Aki azon­ban meggyógyul, azt újra szoros vizsgálat alá veszik az orvosok, megállapítják azonosságát és a történt gyógyulás csodálatos, természetfeletti vol­tát. Nem kell aggódnunk, hogy a bizottságnak nem akad elég dolga! Az eddigi csodás gyógyu­lás aktáival már megtelt egy egész könyvtár. Az idén csupán a főidény alatt, tehát 6 hónapon belül 106 csodálatos gyógyulás szinhelye volt Lourdes. Ezek közül említendő 9 gyomorrákos, 15 skrofulás, 22 csontszúban senyvedő, néhány előre­haladott hátgerincsorvadásos, 10 cóxalgia-eset, a leghosszadalmasabb betegségek egyike, még pedig

Next

/
Thumbnails
Contents