ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-03-06 / 10. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. március 6. 10. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Vészharang. Esztergom, március 5. A közel múltban egy vészharang kondulásának hangja járta be hazánkat, mely az ifjúság romlását hirdette. S ha e vészharang általában az ifjúság züllésének hirét hordta szét, úgy nekünk esztergomiaknak különösen íülünkbe zúg a vészharang bús hangja, mert mi kénytelenek vagyunk szomorúan tapasztalni, mily nyers lelkületű földműves ifjúságunk. Kutassuk a bajnak okát; nézzük csak, mivel töltik a mi ifjaink idejöket? A korcsmákban tivornyáznak, részegeskednek, kártyáznak ; az utcák szögletein ácsorognak, trágár beszédeikkel a járó-kelöket botránykoztatják, alig mehet el mellettök az ember, hogy meg ne sértsék, esetleg meg is lökdösik. Nem régen arra vetemedett egyik suhanc, hogy egy előkelő polgárnak a szájából kikapta a szivart. Tavaly még nagypénteken is éktelen lármával vonult végig egy suhanccsapat az utcán a járókelők méltó felháborodására. A verekedések, egymás megkéselése, ablakbeverések úgyszólván napirenden vannak. t A költő azt kérdezi: »Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága ?« Én pedig azt kérdezem a költővel: » Virág vagy te városunk ifjúsága? Jaj az olyan kertnek, jaj még annak is, mert megverte az Isten, ahol, mint ti vagytok, esztergomi ifjak, ilyen virágok teremnek!« Mennyire rászorul ez az ifjúság a csiszolásra, a vallásos szellemben való nevelödésre! Meg kell mentenünk ezt az ifjúságot a lelki elzülléstől, a testi elsatmjulástól, ezt zúgja a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Sorsom. Sorsom nehéz, átkos természettel vert meg; Olyan vagyok, mint a lepkét űző gyermek: Elérhetlen vágyak után futok folyton, S a magasba törve, a mélységbe botlóm . . . És felülről nem nyúl segitő kéz értem ; Ott küzdök a porban sápadtan, fehéren, S mig hull a küzdésben fájó szivem vére, Rajongó lelkemnek holt közöny a bére . . . Mért is élsz te fényben, bűvös ragyogásban, Mig idelenn szürke, nyomasztó homály van . . ? És mért kacagsz rajtam, ha panaszra késztet Az én szegénységem, s a te büszkeséged . . ? Troubadour. A japán festészet. Irta: Fieber Henrik. Annyira benne vagyunk a japánszimpatiában, mint annak idejében a búromániában. A miniszter úr ő kegyelmességétől le a politikus csizmadiáig, a kolozsvári egyetemi hallgatóktól a kis gimnazistáig mindenki örömtől dobogó szivvel olvassa a japánok győzelmeit. Engem a béte humain agyarkodása nem izgat, de megvallom, én is benne vagyok a japán lázban, de ezt nem Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. vészharang. Nem szabad közönynyel néznünk, miként halad ifjúságunk az örvény felé. De hogyan, mi módon? A prédikációkat még azok is elkerülik, akik templomba járnak; és bizony sokszor jobb lenne, ha be sem tennék lábukat az Isten házába, mert az ottani magukviselete mélyen elszomoritó. Mit tegyünk tehát, hogyan mentsük meg őket? Az iskola porát már leverték nyakukról; a szülőknek kellene az iskolában nyert nevelést folytatni, de a szülőktől nem félnek, vagy sokszor a szülök maguk adnak nekik rossz példát. Még élénk emlékezetünkben van az elmúlt halottak napja, a mikor ily neveletlen suhancok a legkihivóbb módon sértették a temetőt megillető pietást; s mikor az ott cirkáló rendőr kötelességének tudatában és a hullámzó temetölátogatók megnyugtatására őket erélyesen rendreutasította, találkozott egy ember, ki már nem fiatal családfő, a ki védelmébe vette azokat a rakoncátlankodó fickókat. A rendörségnek különben is fittyet hánynak, nincs testi fenyités, nem is tartanak a rendőröktől. Van még egy mód a megmentésükre. Lelkükre kell hatnunk, szivüket kell megnemesiteni, s ez leghamarabb elérhető a kath. ifjúsági egyesület által. Igen, véleményem szerint legbiztosabban célt érnénk ifjúsági egyesületek létesitésével, melyekben valláserkölcsösen és hazafiasán képeztetnének, közhasznú, főleg a földmivelés körébe vágó előadások által ismereteiket gyarapithatnák, a karban való éneklésben gyakorolhatnak magukat, e mellett tisztességesen szórakozhatnának. Ily módon elvonnók őket a korcsmák s még rosszabb helyek látogatásától, kártyáa Parisban meg Londonban gyártott célzatos táviratok okozzák, hanem azon kellemes emlékek, amelyek e háborús hirek nyomán rajzanak fel emlékezetemben. A mult nyáron a berlini akadémia gyűjteményében Hokusai, japán festő remek rajzaiban gyönyörködtem s azóta nem japán ferde, hanem őszinte árja szemmel nézek a japán művészetre. Az újságok nap-nap után mondják el, hogy az élelmes japánok mi mindent tanultak el tőlünk, de alig van sejtelme valakinek is, hogy a japánok kétizben milyen óriási hatást gyakoroltak az európai festészetre. Közel áll a kísértés, hogy azt mondjam, hogy a japánok nélkül modern festészetünk talán még nem is volna meg, vagy talán nem is volna olyan, amilyen. A XVIII. században japán porcellán- és lakktárgyak kerültek Európába és üdvös reakciót keltettek Lebrun pompázó stilje ellen. A szimmetria nélküliség, a szellemesség, felébreszresztette az európai festőkben az élénk mozdulatok, lenge vonalak rithmusa iránt való érdeklődést és szeretetet. A XIX. század hatvanas éveiben másodszor gyakorolt elhatározó befolyást a japán művészet az európaira. A japán festészet hasonló irányban fejlődött mint az európai. Majdnem azt mondhatnók, hogy párhuzamosan haladtak egymással anélkül azonban, hogy egymásról halvány sejtelmük is lett volna. Kr. u. a II. században kínai művészek telepedtek le Japánban és honosították meg művészetüket a mikádók országában. A IX. századSzerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. tói, az utcán való ácsorgástól, a botránykoztató viselkedéstől. Alkalmas helyiségül szolgálna az ifjúsági egyesületnek a Polgári Olvasókör egyik terme a belvárosban s ugyancsak a kath. Olvasókör egy terme Szentgyörgymezön. Ott is, itt is különben már sokan a jobb érzésű ifjak közül a körnek tagjaivá lettek, de be kell vonni őket lehetőleg teljes számban, mert egy fecske még nem csinál nyarat. Jól tudjuk, hogy nehéz munka vár a vezetökre

; mert nagy ügyszeretet, ügyesség, türelem szükséges a durvaság megpuhitására. a nyers szív és lelkület megnemesitésére, de azért nem szabad megijednünk, ne legyünk kishitűek. Reméljük, hogy a lelkészkedő papság, a tanári és tanítói testületek nem fognak visszahúzódni a közreműködéstől. A kinek pedig Isten anyagi eszközt adott, nyújtson segítséget azzal, hogy az ifjúsági egyesület költségeinek födözését támogassa alapítványával, pártoló tagsági díjjal, jó szellemű könyvek adományozásával s egyéb adománynyal. Midőn e sorokat irom, szinte hallani vélem az olvasók ajkáról elhangzó e szavakat : »Mar megint új egyesület, hiszen alig győzzük a sokféle tagsági dijat fizetni.« Elhisszük, hogy városunkban sok az egyesület, de merem állítani, hogy egy kath. ifjúsági egyesületnél alig van üdvösebb, hasznosabb és szükségesebb. Ne sajnáljuk tehát ettől a létesítendő, nemes célú intézménytől jóakaró támogatásunkat; ne csak lamentáljunk, panaszkodjunk, hanem tegyünk is ifjúságunk megmentése érdekében s a vállvetett munkának üdvös eredménye nem fog elmaradni. ban Kanaoka a mi bizánci irányunknak megfelelő műveket alkotott. A Souvreban levő Buddhaképei a mi mozaik képeinkre emlékeztetnek. A I XIV. századig ebben az irányban halad a japán festészet, mikor Cho-Densu — a mi Fra Angeliconk — lép fel, akinek a britt múzeumban levő képei végtelen áhítatot, jámbor érzületet sugároznak. Halála után modorossá vált a festészet; a formák megmerevedtek és egyhangú hasonlóságban ismétlődnek. A XV. században kezdődik a renaissance. A XVIII. század — XIV. Lajos korának felel meg. Korin Caravaggio szenvedélyességének. Ekkor kezdődik a tájképfestészet is. Kezdetben mint az emberi és állati ábrázolások háttere, később önállóan magáért a tájak festőíségéért. Mig a kinai képek komplikáltak, fantasztikusuk, lehetetlenek, addig a japániak egyszerűek. Minél kevesebb a momentum, annál bajosabb a festői kifejezés, melyet néhány ecsetvonással érnek el. Sem Kínában, sem Japánban az olajfestést nem ismerik. Mint minden, ugy a festészet is lenge, könnyű. A képek tussal vagy vizfestékkel készülnek selymen vagy papíron. A képeket összesodorva őrzik és csak vendégváráskor akasztják fel. Festő eszközül egyedül a lágy szőr-ecset használatos, soha sem kemény irón vagy kréta. Ábrázolásaik anyagát bárhonnét is veszik — akár mondáikból, meséikből, akár legendás történelmükből vagy a mindennapi életből, képeiket a megfigyelésnek pontossága, az izlés finomsága és festői báj jellemzi. A világ legszellemesebb raj-