ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-12-25 / 52. szám
IX. évfolyam. Esztergom, 1904. december 25. 52. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Jöjj el szent karácsony!... Jöjj el szent karácsony, töltsd be a világot Vidám glóriától zengő énekekkel. Teríts csillagfényes kárpüot az égre, S mi bú van a földön, szemünk elöl fedd el; Fedd el a szeretet meleg lepelébe Szent karácsony éje. Jöjj el szent karácsony, töltsed be szivünket Földi békességgel, égi szeretettel; A szent éjszakának gyermeki bubáját Bár korban öregszünk, lelkűnktől ne veddel... Töltsed be szivünket derűs tiszta fénnyel Szent karácsony éjjel. Jöjj el szent karácsony, hisz megérkezésed Nyugalomért vágyó lelkünk alig várja; Hozz magaddal békét, hogy ünneped napján Ne dúljon rajtunk az élet szennyes árja. Jóleső békével, mire lelkünk vágyott, Töltsd be a világot! Jöjj el szent karácsony, szállj le a szivünkbe, Mely a gondtól, bútól bánatában gyászol; Lelkünk mélyén fakadt harmatkönyüinktöl Legyen csillogó a betlehemi jászol, S sziveinket vidd a kis Jézus elébe Szent karácsony éje. Jöjj el szent karácsony, s mig lelkünknek húrja Várva-várt ünneped fényétől megremeg, Angyali glória zendüljön rajt újra: Hadd legyünk lélekben ismét vig gyermekek, S szivünket ünnepi hozsanna kisérje Éjféli misére . . . Szvoboda Román. AZ „E SZ TERG OM^ TÁRCÁJA. A kigyó. Irta: Filó Károly. Anna-bál estéjén a fürdő megelevenedett. A sűrű bokrokkal övezett sétaterek hemzsegtek a vendégektől, a kik vágyva várták a cigány táncra hívogató muzsikáját. Nem lehetett tudni, ki a beteg, ki az egészséges, mert a kellemes üdülő helyet betegek s egészségesek egyaránt látogatták. És e napon a betegek is mind frissen, ifjan mozogtak. Ha elő is tünt itt-ott egy halavány arc, mosolygott a szem, és az elégedett arc takarta a bajt. Csak egy alak ült kedvetlenül az egyik padon. Báthy Kálmán. Nem egészséget jött ide keresni, — mert nem is volt baja. Megunta a fővárosi kánikulát, a vele járó unalmat és idemenekült a fenyvesek ózondús levegőjébe, a szórakozások hónába. S csodálatos, itt esett baja. Azért ült ott kedvetlenül, tépelődő halvány arccal. Beteg lett ő, ki egészségesen jött. Szívbajt kapott. Megismerkedett itt egy leánnyal. Legalább annak nézte, oly gyengéd teremtés volt; pedig hát elvált asszony vala. Nem törődött azzal. Megtetszett neki és ahogy először látta, azóta oda a nyugalma. S Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Világosság és sötétség. Esztergom, december 24. (Dr. P. 0.) Éjben jött le a földre a világ világossága; éjben, hogy mindenki lássa. Van ugyan gyenge, rengő fényesség itt-ott az éjben is: ezer meg ezer csillag az égen s ezer meg ezer csillám a földön; de a nagy világ világossága, az a mennyei fény, melytől lelkek világosodnak s szivek gyúlnak meg, csak a karácsonyi szent éjben hasadt ránk. S hogy ragyog, hogy lobog, hogy lángol azóta ez a szent szövétnek. Mióta kigyulladt, azóta lángjain gyújtják meg a karácsonyfák gyertyácskáit s belőle való a gyermekszemek karácsonyesti ragyogása s örvendező arcoknak kicsattanó örömpirja. E fénynek sugarai kiáradnak a világra, elszürönköznek az eszkimókhoz s elhatolnak a Jantsikiang agyagos partjaihoz; valamennyi nagy folyam vizein tükröznek s nincs korallsziget és atoll a Gsendes-Oceánban, melynek csobogó hullámán valahogy nem sziporkáznék a karácsonyestnek világossága. E szent fény mellett virrasztottak régen a puszták remetéi, s ugyancsak ez a fény kiséri mint ficánkoló gyertyaláng a gyetvai irtásokon éppúgy mint a dorozsmai szállásokon éjféli misére siető népet. Ó szende, szelid, kedves fény, lelkeknek mécsese, mint boldogitó tudat világítsz lelkünk mélyeibe s árasztasz édes, éltető meleget a szivekbe! Pedig mennyi sötétség környékezi ezt a fényt s mennyi harc és háború veri föl az örök, bethlehemi békességnek csendjét! Mily óriási ellentéteket tüntet föl a bethlehemi barlang. A »nemzetek vilagossaga« mellett nyugtalanságát csak fokozta a bizonytalanság. Mert az asszony, Ligeti Ida, szeszélyes volt nagyon, de nagyon. Egyszer igen közel engedte Kálmánt a szivéhez, máskor meg teljesen elhúzódott tőle. Olykor kedves, édes. Mosolya, kacaja, beszélő szemei szeretetreméltóvá tették. Más alkalommal meg oly szeszélyes volt vele szemben, hogy szinte kiállhatatlan. Szemeinek tüze kialszik, mosolya elhal : egész viselete hideg lesz . . . Igy viselkedik vele szemben, ki oly közel fért hozzá, mint senki udvarlói közül. Már a fürdő-vendégek is suttogták, hogy övé a diadal, de ... de ő nem bizik benne . . . Minap is milyen szeszélyes volt! . . . Csak a gyönyörű, drágaköves karperec tudta kissé kedvessé tenni . . . S mikor Kálmán türelmetlenségében követelte a való megtudását, felragyogott a szeme és azt felelte, hogy a mai mulatságon megkapja a feleletet. Jöjjön érte, legyen kísérője. Kálmán türelmetlenül várta az órát. Jaj, de lomhán jár a mutató! Minden perc igazi kin . . . Ah, de azután jön a boldogság ! Már bizonyos, Ida az övé. S mindjárt ki is színezte magának e szép és boldog jövőt. Rajzolt róla csodaszép, tündéri képeket, úgysem tudta másképpen tölteni a lassan múló perceket. Mikor órája nyolcat jelzett, Idához sietett. Nem találta otthon. Kálmán még inkább elsápadt, midőn a cseléd tudtára adta, hogy Bokross úrral a mulatságra ment. Szó nélkül tartott a szálló felé. Agyában a gondolatok össze-vissa kavarogtak. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára ltí fillér Többszöri közlésnél árkedvezmény. gunnyaszt a sötétség, az éj; a királyok királyának pajzsát a szegénység tartja; a nemzetek várakozását az elhagyatott barlang fogadja; köszöntésére a némaság felel; szeretetét a szivtelenség utasítja vissza! De a legiszonyúbb ellentét az, hogy a bethlehemi kisded jászola körül vérfoltokat látok, s hogy a békesség királyának fejét legyilkolt gyermekek véres arcocskái keretezik ; a béke fejedelmét tehát harc környékezi, s a békességet éneklő angyal mellett lélekben ott látom az első vértanút, szt. Istvánt, kinek ünnepét az anyaszentegyház közvetlenül a karácsony mellé tűzte, öt magát tehát zászlótartóul a békesség királya mellé állította. E gyermekkel, a megtestesült szeretettel és szentséggel s az emberiségnek legszentebb törekvéseivel s reményeivel szemben mi sem áll oly rikító ellentétben, mint a vérrel, karddal, erőszakkal dolgozó ember. Ez a gyermek, mely csupa erkölcs és szellemiség, a legélesebb ellentétben áll a durva, ösztönös, állatias erőszakkal; e gyermek országát ez a fenevad túrja föl és pusztítja el; uralkodását, hatalmának érvényesülését ez a sötét, véres vadállat akasztja meg s amily mértékben tud elhatalmasodni ez, abban a mértékben távolodik az emberiségtől az örök békességnek uralma! Hogy a vad, féktelen erőszak még mindig hatalom a töldön, annak illusztrálására nem kell a távoli kelet véres harcmezöire zarándokolnunk; a kulturvilág lépten-nyomon mutatja, hogy a modern ember mily kevéssé kultur-ember s mily könnyen ragadtatja el magát az erőszak ösvényeire. Politikai életünk az erőszak vad kitöréseit szemlélteti a vezető A terembe érve, szeme fürkészőleg szaladt végig a hullámzó közönségen. A kit keresett, azt nem látta. Beljebb ment. Marcangoló érzés űzte. Meglátta Idát Bokross Gida oldalán. Ott ültek a délszaki növényekből alakított lugasok egyikében. Gida valami édeset súghatott a nőnek, mert vidáman felkacagott és mosolyra veté ragyogóan tüzes szemeit a fiatal emberre. Kálmán érezte, hogy szorul össze a szive. Az a csengő kacaj úgy szúrta; azok a tüzes, hamisan mosolygó szemek legszebb illúzióit oszlatták szét! Mi sem érdekelte. Nem a zene fülbemászó akkordjai, nem a táncolók sikló selyemruháinak suhogása, a vidám kacagás. Mindez bántotta . . . Közelebb lépett a lugashoz, azt hitte nem veszik észre. Egy ideig igy állott. Közelebb lépjen ? Avagy minek zavarja őket? Nem, nem toppan eléjük. Ignorálja őket, mintha nem is érdekelné az egész és igy áll boszút a mai estélyért Ezen tépelődésében nem látta, hogy Ida észrevette őt és ajkára gúnyos mosoly ült. Örömét lelte Kálmán küzködésén. Az ifjú egyszerre csak rajta felejté tekintetét a lugason. Ida oda nyúlt egy töltött pohárkához és oly tekintettel, melynek képtelenség ellenállani, mondta Bokrossnak: — Ezt megisszuk az^ő egészségére.
