ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-12-18 / 51. szám

Ez a logikája az eseményeknek. A jelenlegi fejlemények csak őszinte nyilvánulásai az eddig uralkodott rendszernek. A liberalizmus mindig és mindenütt csak az anyagi érdekek alapján állott, tisztán anyagelvü volt. De nem látta még elérkezettnek az időt, hogy magát kendözés nélkül mutassa be. Most azonban már érettnek tartja az országot arra, hogy kimondottan anyagi rendszerrel kormányozzon. Bármily súlyos és lealázó lesz ez a rendszer, még sem szabadulnak a polgárok tőle mindaddig, mig az erkölcsi erőt meg nem szerzik, mely egyedül képes szabaddá tenni az embert. Szövetkezeti kurzus Esztergomban. Az »Esztergom vidék'" Gazdasági Egyesület«, mely évekig alig hallatott magáról, az ujabb időben újjászervezett tisztikarával mozgalmas szerepet játszik, s nagy fontosságát belátva, a tevékenység mezejére lépett. Az egyesület új elnöke Horváth Béla Esztergom vármegye főispánja, támogatva az egyesület tisztikarától, ujabban céljául tűzte ki, hogy a megyében a kisbirtokos-osztály emelése érdekében gazdaköröket szervez. Aki ismeri a szervezkedésben, a szövetkezésben rejlő erőt és ennek nemzetgazdasági szerepét, az méltányolni is a derék egyesület ezen eszméjét. Az E. G. E. ezen mozgalmának első jelenségeként bontakozott ki azon nagyszabású szövetkezeti kurzus, melyet dec. 15-én rendezett és tartott meg az agilis eszméket felölelő egyesület. A. szövetkezeti élet leglelkesebb vezéreit és szerepvivőit hivta meg az egyesület ezen kurzusra, kik buzdító beszédekkel gyújtották meg a közönség szivében az ügyszeretetet s ezzel nyitott utat csináltak, talajt munkáltak meg a megkezdett akciónak. Mozgalmas képe volt Esztergomnak csütörtökön és lehet mondani ünnepe is, mert diadalt jelentett: a korszerű és nemzeti érdeket szolgáló nagy eszméknek bevonulását az esztergomi és vidéki társadalom lelkébe. A minden tekintetben jól sikerült* napról a következőket Írhatjuk : birtokosai, a kik közül azonban sok kénytelen durva ruhában járni, kérges tenyerével megfogni a kapa nyelét s az eke szarvát; a vagyonosabbak írással, vadászassál töltik idejüket; mig a főnemesek a fővárosban tündökölnek, addig a jobbágyaik szerény javadalomért, a mely századok óta se nem kisebbedett, se nem nagyobbodott, otthon a földjeiket müvelik, a nyájaikat nevelik s őrzik és ezért nem kapnak mást, mint gabonát és bort. — Nem lehetne eltörülni ezen jobbágyi rendszert ? — Ez életbe vágó dolog. Egyedül a nemeseknek van megengedve, hogy ingatlanokat bírjanak, Magyarország gazdasági fejlődése ezen rendszabályok eltörlésétől függ; ha ez valóra vál, nem is képzeli, mily gazdagokká leszünk. Földjeinknek egy negyedrésze, ha ezt vagy eladnók, vagy bérbeadnók a jobbágyainknak, többet jövedelmezne, mint jelenleg az egész; a szegényekre oly hatással lenne a fölszabadulás és az a megnyugtató gondolat, hogy az adósság kifizetése után a saját birtokukká lesz az a talaj, a melyet eddig verejtékükkel öntöztek. Az e célból szerkesztett törvénynek minden országgyűlés alkalmával több és több a pártolója és könnyen előrelátható, hogy néhány ülés után meglesz a többség. Senki sem tudná megmondani, hogy ezáltal a gazdasági virágzás mily fokra emelkedik ; a termények megtízszereződnek a földön, a melyen szabad és munkáskezek dolgoznak; gyarapodni fognak azen jómódú családok számai, a melyek Európa minden más részén azon középosztályt képezik, a melyben az állam főereje áll; s ha igaz azon gazdaság-politikai alapelv, a mely szerint ahol az élet eszközei gyarapodnak, ott a népesség A kurzus előtt. A kurzusra érkező nagyszámú vidékiek már 9 órakor gyülekeztek a helybeli kath. főgimnázium dísztermében, melyet a kurzus színhelyéül a gazdasági egyesület elnökének kérelmére szives készséggel engedett át Hollóst Ruppert, a bencés rendház főnöke és a gimnázium igazgatója. A vidékről legnagyobb számban a gazdálkodók, papok, tanitók és jegyzők jöttek be, de igen sokat láttunk ott olyanokat is, kik a földmivesosztály kisebb birtokosaiból kerültek ki. Esztergom város intelligens közönsége nagy csoportokban jött a terembe, sőt a hölgyvilágból is eljöttek, hogy tanúi legyenek a nagy eszme fejtegetésének. Az érseki szeminárium theologus növendékei, az érseki tanítóképzőintézet ifjúsága Guzsvenitz Vilmos igazgató vezetése alatt, a városi tantestület tagjai, a lelkészkedő papság, a kereskedő-, iparos- és földmivesosztály, mind képviselve volt. A vármegye tisztikara Andrássy János kir. tanácsos, alispán vezetésével, a főgimnáziumi tanári kar, élén Hollóst Rupert igazgatóval, a városi tanács tagjai, az ügyvédi és orvosi kar, a hercegprimási, a főkáptalani és a megyebeli nagyobb uradalmak gazdasági tisztikarának számos tagja gyülekezett ott és várta a kurzus megnyitását. Esztergom vármegye tisztikarából a már emiitett kir. tanácsos, alispánon kivül B. Szabó Mihály főjegyző, Hamar Árpád árvaszéki elnök, Thuránszky Lajos tb. főjegyző, Kollár Péter árvaszéki ülnök, dr. Perényi Kálmán közp. főbiró, Pongrácz Kázmér muzslai főbiró, Palkovics László közp. szolgabíró, br. Jeszenák István főispáni titkár, Major Ödön árvaszéki ülnök jelent meg. A sűrűn elhelyezett széksorok egészen megteltek közönséggel, kik között a hogy láttuk, ott voltak: Usztanek Antal primási uradalmi felügyelő, Zlatnyánszky Ernő esperes-plébános, Kobek Kornél földbirtokos, Fehér Gyula dr. belvárosi plébános, Magurányi József káptalani ügyész,, Reusz József, a takarékpénetár igazgatója, Vancsó Gyula primási intéző, Geiger Ferenc káptalani tiszttartó, Hoffmann Ferenc városi tanácsos, Foltin János plébános, Vaszary Mihály, a hercegprimási uradalmi bányák felügyelője, Vaszary Gyula intéző, Vaszary Antal főerdőmester, Cstipics Emil esztergomi gör. kel. és Hollóssy Károly pilismaróthi ev. ref. lelkészek, Zlatnyánszky János muzslai esperes-plébános, Náthera Pál káptalani erdőmester, Cselka János káptalani intéző és még nagyon sokan a megyei, tanügyi, egyházi és társadalmi közéleti szereplők közül, kik a sokaságban elvegyültek. Pontban fél 10 órakor jelent, meg Horváth Béla főispán az emelvényen álló asztal előtt s körülötte foglaltak helyet Prohászka Ottokár dr., Bernáth István, a Magyar Gazdaszövetség igazgatója, Aíeskó Pál, ugyanazon szövetkezet titkára, dr. Horváth János ügyvéd, az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet főnöke, Újhelyi Imre, a magyaróvári is növekszik: Magyarország rövid idő alatt elnépesedik, dacára az idegen népek versenyének, akik szerencsésebb éghajlat alatt, termékeny talajon laknak, a kiknek földrajzi helyzetük a legkedvezőbb az európai kereskedésre nézve . . . . E szavakra egészen meglepődtem; a gróf azonban folytatá : — Talán úgy tetszik Önnek, hogy túlzás az, a mit mondtam ? Gondolja meg csak, hogy Magyarország e continens szivét képezi, hogy délről határos a török birodalommal, a melynek közeli feloszlása minket szép reménnyel kecsegtet, hogy az északi és nyugati határunkon fekvő Lengyelország a mi testvérünk és barátunk, hogy a Duna keresztül foly rajta (?) s nagyon alkalmas a kelettel való kereskedelmi közlekedésre ; tegye hozzá, hogy a mind ez ideig rettegett, tisztelt, harcias s a saját szabadságára féltékeny nép megkétszereződik; tegye hozzá, hogy a föld terményei megtízszereződnek, az ipari termékek pedig megszázszorozódnak: mondja csak az én nemzetem micsoda dicső sorsot vivhat ki magának ? Az ágyúlövés, a mellyel a «Pannonia» Komárom várát üdvözölte, figyelmeztetett minket, hogy az utunk háromnegyedrészét megtettük. Már sötétedni kezdett, midőn a Margit (az eredetiben isola del Palatino t. i. M. sz. a nádor tulajdona volt) sziget mellett elhajóztunk. Ekkor szemünkbe tűntek Budának a domb oldalán fehérlő házai, a vele szemben fekvő Pest hosszú palotasorával. Már leszállt az éj, mire kikötöttünk. gazdasági akadémia tanára, Szilassy Zoltán, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület titkára, Büttner Róbert, Vimmer Kálmán és Szabó Géza, az Esztergom-vidéki Gazdasági Egyesület két alelnöke és titkára és dr. Vargha Dezső kőhidgyarmati plébános. Az előadások. A közönség elhelyezkedése után Horváth Béla elnök állott fel, hogy megnyitóját elmondja. Első sorban is üdvözli az egybegyűlt nagy közönséget, majd kitér arra, hogy az E. G. E. mozgalmat indított a szövetkezési eszme diadalra vitele érdekében s örömmel látja, hogy ezen törekvése a közönség, a társadalom minden réteg'ében rokonszenvre talált. A nagy eszme régi kipróbált harcosai,, szakavatott képviselői és vezérférfiai jelentek meg •— úgymond — körünkben, hogy lelkesítsenek és buzdítsanak a megkezdett munkában. A mai nagy gazdasági válság, az ország kisbirtokos gazdaközönségének szomorú helyzete, komoly tettekre szólitja a nemzeti szellemtől áthatott embereket. A folyton növekedő kivándorlás és. más ily természetű, a nemzetgazdaságra nagy csapásként nehezedő szomorú jelenség tette indokolttá ezen mozgalmat. Most tehát — úgymond — mikor az ország nagyközönsége és a vármegyék, a kormány támogatásával is sorba tömörülnek, hogy megmentsék azt az osztályt, melyben a nemzet életereje összpontosul, az esztergomi közönség sem maradhat hátul e téren, közös erővel, közös egyetértéssel mentsük meg tehát azt, ami megmenthető. Még egyszer lelke mélyéből üdvözli a közönséget és kéri dr. Prohászka Ottokár egyetemi tanárf, hogy méltassa a szövetkezés eszméjének társadalmi jelentőségét. Prohászka dr. három negyedórán át fejtegette a szövetkezés eszméjének fontosságát s tüzes, gyújtó beszéde alatt a közönség nagy figyelemmel leste szavait. Szózata a gazdasági egyesület törekvésének idealizálása volt s a hallgatóság lelkét magával ragadva élénk helyeslésre talált. Dr. Prohászka beszédét, amennyire azt jegyez«ni és figyelemmel kisérni lehetett, a következőkben közöljük : A világ vágya úgymond, a teltebb, gazdagabb kultura; azt szolgálja a gazdasági élet, mint alapja, mint gyökere a nemzetek életének. Kulturális élet és gazdasági munka együtt jár. — De magát ezt a gazdasági életet s a termelést s a társadalmi szervezkedést nagy gondolatok irányítják, melyek szerint módosul, alakul termelés, munka, társadalmi szervezet, — melyek bele vannak szőve a társadalmi életbe s melyek uralma jellemzi a kort, s a maga képére és hasonlatosságára teremti a világot. E nagy szellemi irányok váltakozva érvényesülnek s két szóval jellemezhetők : individualizmus és szocializmns. Az én s a társadalom ; az elszigetelt energia s a szövetkezés ereje. Két hivatott uralkodó hatalom ; egy sem korlátlan ; kezükben az emberi társadalom haladásának sorsa s áldásuk attól függ, hogy fölismerjük-e időszerűségüket s fölhasználjuk-e erőforrásukat. Ez idő szerint a. társadalmi irányzat lép föl hóditólag, legrikitóbban mint szociáldemokrácia, mint radikális munka- s termelés-társitás, —• föllép azután mint mérsékeltebb revizionista társadalomalakítás ; végre mint tartózkodó, okos, alkalmazkodó szociális reformmozgalom, mely nem csinál nagy programmokat, nem rúgja szét a világ oldalait ; de belátja, hogy a mult intézményei korhadnak, hogy a viszonyokhoz alkalmazkodva a szövetkezés erejét és hatalmát kell a társadalomba bele vinnünk. Ime a szövetkezeti eszme harcvonala: a balszárnyon a szociáldemokrácia a maga utópiáival, a jobbszárnyon a mérsékeltebb, de azért teóriákkal még bőségesen megáldott társadalmi programmok, a középen a szövetkezeti eszmének reform-hivei. Ezzel szemben állnak a konzervatívok, kik a múlthoz ragaszkodnak, — balszárnyon a vad anarkisták Krapotkin zászlaja alatt; a jobbszárnyon a liberalizmus, mely az egyént rögzíti s a szabadság fantomjától van megbabonázva. Méltán mondhatom, az egész világ e két táborba sorakozik, valamint hogy tagadhatatlan, hogy ami ez idő szerint húz és vonz, ami az embert villanyozza, új reménnyel, szebb jövővel kecsegteti, ami az erőket ébreszti s a társadalmi alakulást előmozdítja, az mind a szövetkezeti eszme behatása alatt áll. A világ telítve van ez eszme fényivei, melegével, energiájával; fájdalmaitól ez eszme nyomaiban remél szabadulást; lelkesülését ez a szeretet lángjaival gyújtja; reményét ez eszme tavaszodásába állítja ! S honnan ez óriási gravitáció s ki jelölte ki a hadak ez útját?