ESZTERGOM IX. évfolyam 1904
1904-11-27 / 48. szám
IX. évfolyam. Esztergom, 1904. november 27. 48. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi tanár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Hulljon a férgese! Esztergom, november 26. A néppárt kebelében egy év óta lappangó nézeteltérések végre mégis kibukkantak, kivált a beteg anyag 4—5 néppárti képviselő alakjában. Csakhogy már elmentek! Duzzogásukkal nem akadékoskodnak többé a pártban, ingadozó magatartásukkal nem adnak alkalmat arra, hogy a liberális sajtó örökké a néppárti szenzációkban utazzék. Igaz, hogy becses személyükre nézve nem választhattak volna kedvezőtlenebb pillanatot a kilépésre, mint a Tisza államcsínyét megelőző napot! Ha előre tudták volna . . . Akkor, midőn Wlassics, Széli Kálmán, Darányi ott hagyják a liberális tábort, hogy Tiszát gyöngitsék, akkor lép ki Zichy János és társai az ellenzékből, hogy erősítsék Tiszát! Hiába tiltakoznak kilépésüknek a kormány erőszakával való kapcsolatba hozása ellen. A sors iróniája már csak ugy intézte, hogy e két gyászos lépés egy napon történjék! Jobb lett volna akkor tiltakozniuk, mikor kecses tojástáncuk miatt a zsidólapok valóságos dicshimnuszokat zengedeztek nekik s ennek kontójára a néppártot ország-világ előtt szidalmazták. De majd utóiéri őket is a politikai kaméleonok közös sorsa. A legtöbb embert nem egyéni tulajdonságok, hanem a közélet terén viselt állások teszik nevezetessé, különben a holló se károgna rajok. A kilépett néppárti képviselőket is a néppárt kerete tette becsessé a keresztény közvélemény előtt, mert e párttól reméljük egyedül a ker. politika megteremtését és állandósítását Magyarországon. Kevesen voltak, mint az apostolok, azért annál becsesebbek. Mert néppártiak voltak, azért voltak nevezetesek nemcsak a ker. közvélemény előtt, hanem a liberális és szabadkőműves tábor előtt is. Ez utóbbiak előtt kivált azóta szökött fel egyszerre ágiójuk, hogy duzzogni, félrevonulni, lavírozni kezdtek. Mig azelőtt csak «sötetencek», ((középkoriak)), «reakciónári usok» és «aulikusak)) voltak a Naplók és Hírlapok szemében, egy év óta egyszerre ((nagyszabású egyéniségek lettek, kik nem férhetnek bele a néppárt szük kebelebe», gondosan kicirkalmozott, rövidke mondókáik valóságos orákulumokká lettek, még a ((hazafias)) cimet is már nagykegyesen előlegezték nekik a zsidó lapok. De most, hogy elérte célját a liberális rókadicséret, majd egyszerre a jelentöségnélküliség és feledés homálya borul rajok. Kiléptek a néppártból, eo ipso visszaesnek saját kicsinységükbe és ép oly tucatos emberekké válnak, mint a többi. A közélet terén szereplő egyének nagyságának megölő férge az egyéni hiúság és a féktelen ambició. Csak addig nagyok és érté-kesek, mig a közérdek szempontja túlszárnyalja bennök az egyéni szempontokat, mig egyéni hiúságukból söt nézeteikből áldozatokat tudnak hozni az elveknek és közfelfogásnak. Ellenben mihelyt a Fichte-féle filozófia álláspontjára helyezkedve az ego-t nézik a világ központjának, egyéni nézetüket fönormának, esetleges személyes súrlódásokat irányadó momentumoknak —- akkor idő előtt lehullanak mint a gyümölcs, melynek szárát megrágta a féreg. Ezek az ifjoncok, kik a néppárt emlőin tanultak meg képviselösködni, ugyan hamar találták szűknek annak keretét. Hamar találták száraznak a néppárti kenyeret, hamar megcsömörödtek az önzetlen munkásságtól, mely egy néppárti képviselőnek jut osztályrészül, mig minden más párti praktikus hasznát látja képviselösködésének, legalább holmi kamarásság alakjában. Hiába mosakodnak nyilt levelekben és interwiewekben. A keresztény közvélemény a néppárti többség mögött áll, ök öten ellenben egyedül állnak s az országos néppárt, már régóta elitélte különcködésüket. Fontosabb a keresztény politikai akció egysége, mint a sértett önérzet vagy az egész házszabályrevizió. Tisza alkotmánysértését ugyan meg nem akadályozták kilépésükkel, de a ker. politikai pártnak óriási veszteséget okoztak ingadozásukkal és öt kitűnő kerület elszakitásával. Bűnük tehát igazolhatlan az ország keresztény közvéleménye előtt. Annál igazolhatlanabb, mert, mint jól tudták, a néppárt nem zárkózott el a technikai obstrukció eltörlésének gondolata elöl. Csak nem akarta Tiszának kezébe adni az új házszabály fegyverét és főkép nem akarja az új házszabályt átengedni a tiszta választások igazi garanciája nélkül, mellyel mindeddig még nem birunk. Hála Isten, még másoknak is van érett politikai iudiciumuk, nem csak Zichy János grófnak! Kopott frázis az, amit már az unalomig hallunk, hogy «elveink fentartásával léptünk ki a pártból!)) Politikai elveket, pláne ker. politikát csak egy erös párt keretén belül lehet fentartani s annak súlyt szerezni! ! Hogy »nem akarták a felelősséget maAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Dér csillog a füvön ... Dér csillog a füvön; ezüstfényben rezgő Bús halotti fátyol boritja a tájat . . . Álmodozó, szegény szivemet is lassan, Hulló harmatmódra lepi meg a bánat. Napsugaras, derűs, madárdaltól csengő Tavaszi álmokban nem hisz már a lelkem; Szerelmemnek rózsás hajnalán lehullott Szűzi, tiszta harmat dérré fogyott bennem . . . Ábrándos-bús lelkem méla szendergése Nem kelt többé bennem édes álomképet; Nyári verőfényért epedő lelkemet Nem tartja már fogva bűbájos igézet. Jön a zord tél; kihűl szivemben a napfény, Nem érzem hatását szelid melegének ; Hullongó hópihe lepi be a lelkem, S nem olvasztja föl sem a dal, sem az ének. Dér csillog a füvön; ezüstfényben rezgő Bús halotti fátyol terül el a tájon. . . . Meglopta lelkemet a néma hervadás S ködként foszlik szerte minden vágyam, álmom. .. Szvoboda Komán. Amerikai szellem. Irta és az esztergomi kath. kör nov. 23-i Katalin-estélyén felolvasta dr. Prohászka Ottokár egyetemi tanár. Azt irták a minap nekem Amerikából, hogy ha még egyszer oda megyek, többé ugyan vissza nem jövök, mert hogy meglincselnek ; ezt a szívességet azért tennék meg nekem, mert hogy hűségesen leírtam őket az »Alkotmany«-ban. E fenyegető veszély dacára megint csak Amerikáról szól énekem s a m. t. közönség hihet szavamnak, mert Amerikában a lincselésből csak azért jutna ki nekem, amiért itt a szelídebb ó-világban be szokták törni az ember fejét, t. i. ha igazat mond. Mégis csak vonakodva adtam rá még be nem tört fejemet e fölolvasásra. Észrevettem ugyanis, hogy Esztergom is erősen amerikaiasodik s igy tán lin cseleshez is szokik. S ugyan mi az a szembeszökő amerikai vonás ős-Esztergom legújabb arculatján ? Tán bizony a villamos világítás ? Dehogy az; villamos világításban akárhány szász falu is tündöklik ott lent Erdélyben s villamos világítás lesz nemsokára Ózdon, Bolyokon, Csépányon, ott Palóciában. Vagy talán az élet megifjodásának vágya leng végig Esztergom fölött, mely a villamos világításhoz nem csatakot, hanem aszfaltot kíván, azon jeles esztergomi poéta szavai szerint: »Szegény volt a város, Amit kapott, azt falt, De most már, hogy gazdag, Kell neki az aszfalt. < S ismét egy másik szerint: »Fénytengerben fürdik már az egész város, Csak a hupás talaj ne lenne oly sáros.* Ha vonaglik is kulturlelkekben ilyenféle elfojtott sóhaj, a tüneményes életmegifjúlásnak mintája nehezen ül ki a vaskapu sötétszürke szikláira, hogy lelejtsen hozzánk a kerekbereknek elsimuló hullámvonalán. Vagy tán megindult a strázsahegyi üveghuta üzeme s ablakaiból amúgy amerikaiasan sugárzik az olvadt üveg izzása? Biz az sem indult meg még, hanem ott gunnyaszt a novemberi ködben s növeli esztergomi részvényeseinek vigasztalan s osztaléktalan búbánatát. Vagy tán fölszökött amerikai haladványban Esztergom lakossága s nagyvárossá készül lenni ? Nem, nem; nem ezek az amerikai vonások verődtek ki rajtunk, hanem sok-sok mértföldnyi drót és jókora erdőre való pózna fúródott ős-Esztergom arculatába; ezt nézem én városunk amerikaiasodásának. Minden amerikai város ugyanis csupa pózna és drót, drót és pózna; csakhogy mig Amerikában nemcsak üres s terméketlen szó rezgése s rossz kövezetet, földbesüppedt házakat, kihalt utcákat megvilágító villamosság iramlik a drótokban, hanem teremtő igék vibrálnak s gépeket hajtó erő vágtat bennük; addig Esztergomban ez az amerikai vonás hiányzik; ezt meg kell teremtenünk, ennek nagyranevelésén sokaknak sokat kell fáradozniuk s ez amerikai szellem fejlesztésére irányul fölolvasásom. E célzattal állok most ki a m. t. közönség elé. Hát mi is voltaképen ez az amerikai szellem ? Amerikát ugyanazon eszmék jellemzik,