ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-11-13 / 46. szám

IX* évfolyam. Esztergom, 1904. november 13. 46. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, egyetemi lanár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér Többszöri közlésnél árkedvezmény. Politika mint játékszer. Esztergom, noveber 12. (d) Mikor Tisza István grófot még csak egyszerűen Pistinek szólította boldogult kegyelmes papája, magával vitte a parlamentbe is. A kis Pisti politikát kezdett játszani a papája gondos figyelme alatt. Az öreg generális okos ember volt, s 18 év előtt, mikor ezt tette, úgy gondolkozott, mint az örmény, aki pénzt ad a fia kezébe, hogy játszva szeresse meg a gyerek a csengő aranyat. S talán ezért az örmény jobban szereti a pénzt, mint a zsidó. A kis Pistike is megszerette játékszerét» de annyira megszerette, hogy most már azt hiszi, miszerint csak neki van jussa irányítani a politikát. 0 játszhat a nemzet jogaival, ö játszhat a korona kegyével, játszhat a parlamenttel és játszhat — a saját fejével is. Tisza István gróf megtanulta édes atyjától, hogy miként lehet a parlamenti bonyodalmakat előidézni, de hiába! — azt a művészetet már nem tudta elsajátítani, hogy mikép kell a nagy bonyodalmakból kudarc nélkül kibontakozni. Temperamentuma sokkal több, mint a tudása, mert csak igy képzelhető, hogy egy kormányelnök úgy beszéljen, mint ö, hogy »vagy keresztül viszem, vagy vele bukom.« Ez a kijelentés amennyire kisszerű, annyira önfejű és teljesen hiján van a legkisebb megfontolásnak. Igen! — sok okból. Egy komoly államférfiú, ha még oly veszedelmek fenyegeti!^ nem tesz ily indulatos kijelentést, mert ezzel elárulja, miszerint a keresztül viendő javaslatot hajánál fogva rántotta elő, idöszerütlenül, megfontolás nélkül, és még anélkül is, hogy annak keresztülvitelét minden erkölcsi megrázkódtatás nélkül remélné. Egy komoly politikusnak számolni kell azzal, hogy minden elejtett szavából fegyvert kovácsolhatnak ellene. És ha pedig azok a szavak az indulat, a keserűség kitörései: nagyon, nagyon belátni engednek a gondolatokba. Ezen kijelentése akkor a legkomolytalanabb, mikor hétről hétre farag valamit a javaslatából s a házszabályreviziót már most csak a költségvetés tárgyalására szeretné behozni. Miért kapcsolta ki a kérdésből a hadügyet? Titkos célja nem igen lehet Tiszának, mert rossz politikus, és igy indulatos perceiben kifecsegné, úgy mint egyéb szándékait, úgy mint mikor a zsebére vereget ama 14. § értelmében. Fenyeget és alkuszik. Feloszlatja a házat! . . . Ce azért ha nem ellenzik a revíziót, a hadügyi tárcát kész kivonni az új házszabályok alól . . . Dicsekszik és lelkében sir. A korona bizalma .... mondja nagyhangon, s titkon siratja azt a bizalmat, mert, hogy el fogja veszíteni az biztosabb, mint a revizió sorsa. A revízióra nincs szükség még a mai állapotok között. Ezt magyarázta Tiszának Rakovszky, ezt Csernoch, ezt Apponyi, ezt Günther és ezt mások, de úgy látszik hiába. Tisza István csak nem akarja elismerni, hogy a házszabályok képezik a parlament függetlenségét, s erre csak olyankor lehet gondolni, ha az összes pártok beleegyeznek. Nem akarja megérteni, hogy parlamenti modorával kijátsza a király tekintélyét fölöslegesen és érvénytelenül. Házszabályokkal nem szabad egyetlen kormánynak sem öncélját szolgálni, nem szabad egyéni s éretlen ambíciók legyezgetésére ezekben módot nyújtani. Tisza pedig nemcsak a saját oktalan politikájának szeretne tömjéneztetni, de a nemzetet is meg akarja fosztani ellentálló képességétől. Ha biztositva lesz a költségvetés, mivel ellenkezhet még a nemzet a hatalommal szemben? A vér és pénzadó, ez volt mindig a nemzeteknek a hatalommal szemben használható fegyvere. Századokon mindig ezen fordult meg a harc, ezért buktak meg kormányok és pártok, nálunk Magyarországon és másutt. Tisza István gróf hiába hivatkozik külföldi példákra, azok Magyarországra nem vonatkoztathatók, mert mi sok tekintetben függünk Ausztriától s ha a parlamentben nem tudunk ellentállni, veszve vagyunk. Ezt ugyan Tisza nem bánná, söt talán határozott célja ez, s feleselése Körberrel is csak szemfényvesztés volt annak idején, hogy annál nagyobb bizalommal adjuk ezt a nagy fegyvert, a revíziót saját magunk ellen az ö kezébe. A pártok helyesen fogják fel a dolgot, mikor a klotürt mint nemzeti veszedelmet utasítják vissza. Minek ez? Ha csupán csak a költségvetésre kell, miért csak épen erre? Ha a költségvetés olyan mint a tavalyi, klotür nélkül is megszavazza a képviselőház, s csak ha olyasmi van benne, minek a nemzet AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Pusztán. Szemerkél a lassú, csendes őszi eső, Szürke, lomha ködbe vonva be a tájat . . . Kis szobám ablakán ahogyan elnézem Esését, a szemem szinte belefárad. Szünet nélkül esik ... A szemközti házon A ráhulló viztől fénylenek a falak. Kihalt a puszta, csak néha az udvaron Cammog végig egy-egy ázott, vizes alak. Az is eltűnik, s a képet nem zavarja Semmi. — Üres, csendes a ház s udvartája Egy unott komondor vakkant néha egyet, Aztán néma alkony borul a pusztára. Nem látok már semmit, csak lelki szemeim Révedeznek egy jól ismert kedves tájon; A kis templomtornyot, az ismerős utcát Eltűnődve nézem, mig meglep az álom. Álmodom . . . Ismerős alakokat látok Végigmenni a kis ákácsoros utcán ; Megismerem őket egytó'l-egyig, s ahogy Reám köszöntenek, felvidul az orcám. Otthon vagyok újra régi kis falumban S mintha való volna mindaz, amit látok: Sorra mendegélnek az ablakom előtt Ismerős emberek, régi jó barátok. Be is szólnak hozzám, hogy van, mint van? — kérdik, S ugy elmarasztalnak: maradjon itt. nálunk. Látom az arcukon, hogyan sajnálkoznak Mikor megmondom, hogy újra el kell válnunk. Eljönnek a régi kedves jóbarátok S látásukra szinte felujjong a lelkem. De hogyne vidulna, hisz közöttük mindig Ragaszkodó, szives szeretetre leltem. Előkerül a szó régi, jó időkről . . . Beszélgetés közben a téli estéket Visszaemlegetjük, s azoknak emlékén A szivünk felvidul, a lelkünk feléled: . . . S valami kis zajra elröppen az álmom, Mit lelkem végigélt, szétfoszlik hirtelen . . . — Kinézek a sötét, néma éjszakába: Ottkünn most is esik. egyformán, csendesen . . . Szvoboda Román. Az esztergomi ősi székesegyház. Irta: Körösi László dr. Nagybecsű könyv jelent meg a Magy. Tud. Akadémia kiadásában. Ez a könyv Evita Cselebi török világutazó 1660—64. évi magyarországi utazásait irja le, melyeket majd harmadfélszáz év után csak most ismertetnek Cselebi szülővárosában, Konstantinápolyban s most a török eredeti kiadásból az Akadémia megbízásából a tudós győrpeéri esperes, dr. Karácson Imre fordított magyarra. Ez a könyv rendkivül érdekes és sok tekintetben egészen ismeretlen történeti adatokat örökít meg Esztergom török hódoltsági koráról, melyről eddig olyan keveset tudtunk. Jártak ugyan már Cselebi előtt és után is világutazók Esztergomban, igy a többek közt IVratlszláv és Brown, akik követségben fordultak meg a portánál s útközbe ejtették az esztergomi török várparancsnok meglátogatását. De az európai világutazók csak rövid néhány vonással végeztek esztergomi tapasztalataikkal. Cselebi azonban kimerítő részletességgel és hiteles adatokkal egészen új képet tár elénk a régi Esztergomról, ahol maga is hadakozott, ahol atyja is küzdött s ahol otthonosan érezte magát, mint a saját birodalmában. Evlia Cselebi atyja, Dervis Mohammed Aga Zilli, a magas porta főaranyművese, aki nagy Szulejmán diadalainak fénykorában jelen volt Buda 154 i-i elfoglalásánál és Zrínyi Miklós Szigetvárának 1566-i ostrománál. A török udvari művész és a nagy szultán kegyeltje még az 1605-i esztergomi ostromból is kivette részét. Mert az aggastyán művész nagy Szulejmán szultán idejétől fogva egyetlen ütközetből sem hiányzott. Végrendeletében meghagyta a fiának, hogy ő se maradjon vissza az igazhitűek érdemeitől s halála előtt elmondotta neki mindazt, amit Evlia Cselebi feljegyzésre méltónak talált. A török világutazó nagybátyja, Ahmed basa, nagyvezir volt s igy Cselebi sok összeköttetésre, küldetésre és politikai megbízásra tett szert. Ázsia, Afrika és Európa -török részeit mind beutazta és rendkivül szorgalmasan jegyezgette tapasztalatait. Magyarországon és Erdélyben i6óo-ban járt s ekkor négy esztendeig gyűjtögette adatait.