ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-09-18 / 38. szám

Megyei »tisztviselőké alatt mindenki a vármegye tisztikarát érti és senki sem gondol arra, hogy az alatt a sunyi riporterek Veréb András vagy Bugyi János községi esküdteket bujtatják célzatos hirükbe, kik ellen annyiból indíttatott meg a fegyelmi, mert erkölcsi felelősséget viselnek azért is ha jegyzőjük rosszul rovatol, vagy csekély közigazgatási tudásukat is félrevezették s talán törvényszerint helytelen községi határozatot provokáltak, vagy épen valami csalafintaságot követtek el. Ezek a hirek tehát határozottan és félremagyarázhatlanul sértik Esztergom vármegye tisztikarának hivatalos működését de egyéniségét is, mert ezek valótlanságot tartalmaznak s az egész országban kipellengérezik a hivatalos és magán tekintélyt. Hogy mily erkölcsi károk származhatnak ebből, kiszámíthatatlan. A vármegye tisztikara, amennyiben a hirt kormánypártig források adják, elvesztik minden más magyar és külföldi lelkiismeretes kollégáik becsülését s tessék elgondolni, mily különös érzéssel olvassák fel és hallgatják meg a »züllött megye« átiratát más törvényhatóságoknál s magában az újságot olvasó közönségben mily fogalmakat kelt az, ha egy megyéről az ország hangadó sajtója igy nyilatkozik. Az a riporter, aki ilyen híreket gyárt, s aki a jót, a szépet és nemest elhallgatja s lélekemelő társadalmi vagy politikai eseményekről nem értesiti a világot, hanem igenis a helytelenséget rossznak, a rosszat züllésnek festi le a világ előtt, az nem viseltetik jóakarattal azon közönséggel szemben, melyről ilyen vagy hasonló híreket terjeszt. A fővárosi lapok egyformán fizetnek a tudósításért, akár tárgyilagosan irják a hirt, akár pedig sárral mázolják be a türelmes papirost s miért akkor mindig csak a piszkot, a züllést ontani a nagy közvélemény kovácsának ? Esztergom vármegyéről, mely három képviselőt adott a kormánynak, miért épen a kormánypárti sajtó terjeszt mocsárgőzt lehelő híreket? Amúgy is mostoha viszonyok között vagyunk, miért idegeníti el tőlünk még a jóakaratú gondolkozásmódot is, ha már nem segit bajunkon ? Kinek fekszik érdekében az ilyesmi ? A kormány akarja igy ? A megye közönségének semmi esetre sincs az ilyesmi érdekében, sem pedig a tisztviselői karnak, tehát kinek ? Azt gondolja talán a kormány, hogy Horváthnak okvetlenül Kaffkával kell végződnie ? Kit kérdezzünk meg eziránt ? Azt hisszük, legilletékesebb helyre címezzük kérdéseinket, ha méltóságos Horváth Béla főispán urat tiszteletteljesen kérjük, mint a kormány képviselőjét és a vármegye fejét, legyen szives, világosítsa fel azokat a kormánypárti köröket, miszerint nagyon fáj az nekünk, ha csak rosszat, piszkot, züllést, if panamát terjesztenek rólunk, mert hát hiszen O méltóságának sem szolgál nagy dicsőségére ilyen rosszhírű megyének feje lenni. Klió. HIREK. Be szeretnék . . . Be szeretnék virág lenni A maguk kertjébe' . . 1 — Talán akkor leszakítna S feltűzne keblére . . . Ha maga nem, — leszakítna más . . : — Fájó nékem igy a hervadás . . ! Hesperus. A kereszt alól. A hideglelős kereszt alatt viselt dolgokról az ott izzadó szegény »fehér rabszolgá«-k érdekében sok jóakarattal és ügyszeretettel egy kis figyelmeztetés jelent meg, melyet nem a bányát bérlő Részvénytársaságnak, hanem annak a hármas tagból álló felügyeletnek adreszáltunk, melynek mulasztásából egyes visszaélések történtek. Kikből alakúi ezen triumvirátus, később megmondjuk. Most. egyelőre hallgatunk, mert csak a nagy általánosságban szándékozunk mozogni. E jóakaratú figyelmeztetésünkre nagy »gezeresz« lett »izraelien«, mely aztán a komoly bizonyítékok helyett a csipkedő Kakoethes fegyverével felvértezve lép ki az »Esztergom és Vide'ke« »Nyilt teré«-re és műfelháborodását egy nevetséges stílusgyakorlatban nyögi ki. Bennünket vádol, hogy levont sisakkal az ismeretlenség leple alatt támadunk s ő faját jellemző bátorsággal erősen begombolódzva, gondosan elrejtőzik a »Pilismaróti kőbánya kézelősége'«-nek megtépett köpönyege mögé s erősen köhög egy általunk is tisztelt papi férfiúra. A megtámadott egyházi férfiú, úgy tudjuk, sokkal magasabban áll társadalmi szempontból, semhogy a hideglelős kereszt alatt lázban égő triumvirátus fenyegetéseire vagy műfelháborodására valamit is adna. Hogy közmondást morzsolgassunk: »Az oroszlán nem kapkod legyeket.^ A karaván halad, akárhogyan pattognak is vissza a lázkereszt szikláiról ama bizonyos hangok. S ezzel a lesajnálandó »stilgyakorlat«-tal végeztünk volna, ha a hírlapírói kötelesség nem parancsolná, hogy a sebeket kellő eréllyel, de igazsággal fakasszuk fel minden helyen, tehát a hideglelős kereszt alatt súlyos betegen fekvő bányakezelésen is. Az mondatott a stílusgyakorlatban, hogy augusztus hó 17-én a vármegyei főjegyző és mérnök hivatalos szemlét tartott s mindent úgy talált, hogy a bányatörvényeket és vármegyei szabályrendeleteket a bányakezelőség szigorúan betartja. No lám és éppen akkor, mikor a bányakezelőséggel megbízott műszaki közeg e stilgyakorlatot az »Esztergom és Vidéké«-ben a »Nyilt tér«-ben leadja, a bányában a gondos felügyelet mellett szerencsétlenség történik s az áldozatot az esztergomi kórházba kell beszállítani, hogy a sérülése beköthető legyen. Mert azt t. olvasó tudni kell, hogy a műszaki vezetés nagyobb dicsőségére sok esetben rémséges módon lógnak a sziklák a bánya oldalfalain. Oka ennek az, hogy a repesztés után nem történik a repesztés helyén tisztogatás, hanem a nagy molából elvált sziklák az őrző angyalokra bízatnak. Ha ezek gondot vetnek a meredező sziklatörmelékekre, jó, s ha nem, akkor a »feher rabszolgá«-k. élete minden percben hajszálon függ. — Lehet, hogy a vármegyei vizsgálatot megelőző napon e függő sziklák leemeltettek, de csak azért, hogy birságolás ne történhessék. Mily másképen festene a bánya képe, ha a vizsgálat előre bejelentve nem volna. Hogy igazunk van, bizonyitja azon tény-körülmény, hogy többször maga a vármegyei központi főszolgabíró, mikor arra vezetett az útja, megállította fogatát és erélyesen intézkedett, hogy a függő sziklák nyomban leemeltessenek. Hasonló figyelmeztetésben részesité a gondos műszaki vezetést a vármegye alispánja is, ki hivatalos látogatásai közben ezen az elhagyatott úton átvonulni volt kénytelen. Ezek tények ; ezeket műfelháborodással elütni és személyeskedésbe fojtani nem lehet. Ezeken a mulasztásokon átgázolni csak szakértelemmel és komolysággal lehet, de a »gezeresz« nem segit a dolgon. Feltettük, hogy a vármegyei szabályrendelet szellemében szemlét tartunk, hogy bemutathassuk azt, miszerint a vármegyei főjegyző úr és a vármegyei mérnök úr a hivatalos vizsgálat alkalmával nem nyilváníthatta teljes megelégedését a műszaki vezetés és felügyelet felett. S ha igen, akkor csak felületesen volt megejtve a hivatalos vizsg'álat, mit egy percre sem tételezünk fel. Mi azért hírlapírói kötelességből, ha kell, még többször is akarunk foglalkozni a dologgal, mert levelek vannak a kezeink között, melyeket a sanyargatott munkások postán szállítottak hozzánk s mert óriási adathalmaz fekszik előttünk, melyből ki fog tűnni, hogy a müfelháborodásnak nincs szerencséje az igazmondáshoz. Ismételjük azonban, nem nyugszunk meg addig, mig a láz a hideglelős kereszt alatt el nem múlik ; mig a mai beteges állapotokat egészségesebbek nem váltják fel. — A »gezeresz«, a »mifelháborodás«, a »nyilttereze's«, a »személyeskedes«, a »köhöge's« bennünket nem alterál. Csak akkor fogunk hallgatni s addig, mikor és mig a mindennapi kenyérért izzadó szegény »feher rabszolgáké sorsa ott javulni nem fog; mig a gyerekes bánásmódot komoly munka és emberséges érzelem nem fogja irányítani. Ennyit követelni a humanizmus érdekében jogunk van, sőt kötelességünk. * Amerikai missióból hazafelé. Megírtuk annak idején, hogy az esztergomi egyházmegye három papja, Prohászka Ottokár, Izsóf Alajos és Sebők Imre arra használták fel szünidejüket, hogy Amerikában a kivándorolt magyaroknak missiókat tartsanak. Mint értesülünk, a vállalat igen jól sikerült s e részben sok léleknek hálája nemcsak a három buzgó papot illeti, kik e nagy munkára vállalkoztak, hanem első sorban Boehm Károly volt márianosztrai s tiz év óta clevelandi magyar plébánost, kitől maga a gondolat eredt. Ő volt az, ki már jó ideje buzdított az efféle műre s végre valahára vágya testet öltött. Missiók tartattak: Clevelandban, hol a magyarok igen tekintélyes hitközséget képeznek, és pedig missióban részesült a nagy városnak South- és East-oldala külön külön. Onnan missionáriusaink South-Bendbe vonultak, hol szintén virágzó egyházközség fogadta őket. Sorba jöttek Saint-Louis, GraniteCity, Omaha, Chicago, Bridgeport, Toledo, Buffalo, Passeik. •— Chicago is rengeteg, majdnem két millió lakost számláló város, melyben legközelebb alakul majd magyar hitközség. — A missionáriusokat mindenütt szivesen és ünnepélyesen fogadták, nevezetesen Clevelandban és Toledóban; ez utóbbi helyen lovasbandériummal élükön kivonultak eléjük az egyletek s azoknak lovag-osztályai, v. i. egyenruhát s kardot hordozó ifjúsági társulatok. A bandériumban föltűnt egy nyalka huszárkáplár, magyar-huszár-egyenruhában. Lelkesülés és öröm fogadta, bűnbánat s szentségekhez való járulás kisérte a missionáriusokat. Toledóban is esztergomi pap, Paulovics Róbert működik. A többi helyeken is kiváltképen Kassa egyházmegye lelkes és hazafias papjai állnak őrt az idegenbe szakadt magyar nyáj fölött. — Missionáriusaink e héten tértek haza Amsterdamon keresztül. * A lekéri apát Esztergomban. Az uj lekéri apát dr. Lányi József pápai praelátus és a trónörökös családjának magyar nyelvmestere, tegnap Esztergomban járt s meglátogatta a főkáptalan néhány tagját. Délben a primási palotában volt ebéden s ebéd után Lekérre utazott vissza. * Iskolatársak találkozója. E héten találkoztak Szombathelyen dr. István Vilmos szombathelyi püspöknél az ő egykori iskolatársai, a kik vele együtt harminc év előtt mint a Pazmaneum növendékei a bécsi egyetemen elvégezték hittudományi tanulmányaikat. Ott voltak dr. Csernoch János praelátus-kanonok s orsz. képviselő, dr. Hallos József a premontreiek szombathelyi főgymnáziumának igazgatója, Erdélyi János esperes-plébános a pécsi egyházmegyéből, Hümpfner Alajos ó-szállási plébános a kalocsai főmegyéből. Pittróf István szentszéki' ülnök és gyetvai plébános a besztercebányai egyházmegyéből. Dr. Wolafka Nándor c. püspök és debreceni plébános, Brestyenszky János kórházi lelkész Budapestről betegség által voltak akadályozva a megjelenésben. Dr. István Vilmos lekötelező szívességgel fogadta egykori iskolatársait, akik testületileg' megjelentek az általa mondott szentmisén, s két napig élvezték páratlan vendégszeretetét. Ez alkalommal táviratilag üdvözölték egykori elöljáróikat: Stojánszky Antal c. püspök és esztergomi nagyprépostot, Lollok József lazarista atyát, Bognár István nagyváradi kanonokot s távollevő iskolatársaikat, akik mindnyájan táviratilag viszonozták az üdvözletet. A vendégszerető háziúr kivitte vendégeit Jaákra és bemutatta a gyönyörűen restaurált jaáki templomot, melynek ünnepélyes fölszentelése tudvalevőleg ma tartatik meg. Az egybegyűlt iskolatársak a legszebb emlékekkel távoztak Szombathelyről és Csernoch János meghívására elhatározták, hogy esztendőre Esztergomban jönnek össze. * Felhivás. Tisztelettel fölkérem az érdeklődőket, a kik a bazilikái énekiskola tagjai lenni óhajtanak: szíveskedjenek folyó hó 19-én hétfőn d. u. 4V2 órakor a kath. legenyegyesület nagytermében próbaéneklés céljából megjelenni. Az énekoktatás igyenes, s csak az kívántatik a tagoktól, hogy a próbákon pontosan megjelenjenek, s kiképeztetésük folyamán a bazilika énekkarában közreműködjenek. Kersch Ferenc, fsz. e. karnagy. * A legényegyesület ma, vasárnap tartandó dalestélye, mint az előzmények mutatják, kitűnőnek Ígérkezik. A nagy közönség figyelmébe ajánljuk az egyesület ifjainak törekvését és kiemeljük, hogy az estély pont fél nyolc órakor kezdődik. * Esztergomi fiúk a fővárosi tanszéken. A székesfőváros tanácsa az elmúlt héten nevezte ki az idei tanévre szükséges azon okleveles tanítókat, akik megbízott minőségben fogják a metropolis népoktatási ügyét szolgálni. A kinevezettek között két esztergomi szülött is van, kiknek egyike Bárdos Gyula eddig esztergomi városi tanitó és Fekete Jenő okleveles tanitó is. Az új főváros