ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-09-04 / 36. szám

kezelőség jelentését dr. Rajner Lajos prelátuskanonok terjesztette elő, mely szerint az 1904-ik év folyamán eddig 587 intézeti tag fizette le a dijat. Az intézet kamatozó tőkéje jelenleg 72,200 korona. — A közgyűlés alkalmával Boltizár József püspök 4Q00 koronát adományozott a nyugdijalapra. — A beérkezett fellebbezéseket dr. Fehér Gyula előadó terjesztette elő és valamennyit elintézték, úgyszintén a beadott inditványokat is. — A középponti bizottság megválasztása után az elnök szívélyes szavakkal buzdította a tagokat, hogy a már is szépen virágzó intézményt komoly kötelességérzettel karolják fel. A közgyűlés táviratilag üdvözölte a Hercegprímást, ki a következő sürgöny nyel válaszolt: »Méltóságos Boltizár József püspök urnák Esztergom. — Az őszinte megemlékezésért igaz szívből köszönetet mondok és működésükre Isten áldását kérem. Kolos bibornok.« ^ * Letört reménység. Bárdos Gyula városi tanitót és nejét súlyos és mélyen érintő gyász érte e hétén. A család szemefénye és kedvence, a kis Ernuska hagyta itt kesergő szüleit és kis testvérkéjét, hogy elmenjen ártatlan lelkével az égi fényességtől ragyogó boldogság világába, a kis angyalok közé. A mélyen lesújtott család a kis teremtés haláláról a következő értesítést adta ki: Bárdos Gyula és neje Halmay Janka, mint szülők és Jenőké az összes rokonság nevében megtört szivvel tudatják, hogy forrón szeretett kis leányuk, illetve nővérkéje Ernuska folyó évi augusztus hó 28-án reggel V24 órakor életének 10-ik hónapjában rövid szenvedés után elhunyt. Kedves kis halottunk kihűlt tetemét a kir. városi sírkert kápolnájából f. hó 29-én délután V26 órakor fogjuk örök nyugalomra helyeztetni. Esztergom, 1904. aug. 28. Isten veled drága kis leányunk! A temetésen a család és rokonság jóbarátai megjelenésükkel enyhítették a szülők fájdalmát. * A városház renoválása a befejezéshez közeledik s a hivatalok, melyek eddig a városi reáliskolában voltak elhelyezve, már részben el is rendezkedtek a megújított és megtágított városházi helyiségekben. Az átalakítás az előirányzott költségnél többet emészt fel, mert előre nem látott hiányokat kellett pótolni, az idő vasfoga által megtépett palotában. Ilyenek voltak az új mennyezetek, és a levéltári helyiségek rendbehozása. Az átalakítás folytán kissé nagyobbak és kényelmesebbek lettek a hivatalok, valamint több helyiséget is számlálnak, mert az eddig a városi leányiskolához tartozó két termet is a hivatalokhoz csatolták. A városház külső képe is új, mert az ósdi és sokhelyütt rossz cserépfedőt teljesen lebontották és egész új eternitpalával fedték a tetőt, sőt még villámhárítóval is ellátták. A városház igy a kor igényeinek lehető legjobban átalakíttatván, a környék kerül sorra, s mint értesülünk, a város tanácsa most azon gondolkozik, hogy a most folyó munkálatokkal egycsapásra a városház előtti frontot, nevezetesen pedig az oszlopos folyosót is rendezze. Ezen helyen ugyanis a gidres-gödrös százados kövezet, mely a lábficamcdásig megkínozza a járókelőket, aszfalttal vagy keramittal volna felcserélendő. A tanács úgyhisszük az olcsóbb aszfaltburkolat mellett foglal állást. * A szentgyörgymezei iskola felavatása. Szentgyörgymező iskolájának ügye nagyon sokáig húzódott, de végre megtermé gyümölcsét, az iskola készen áll s várja a jövendő generációt. Az iskola a nyár folyamán készült el teljességében s mondhatni dicséretére válik Kósik Ferenc építőmesternek, mint a ki a városi mérnök által készített és a közigazgatási bizottság által sokáig hányt-vetett tervezet után felépítette. Az iskolát fényes ünnepély kíséretében szentelte fel vasárnap Vezinger Károly praelátus-kanonok és szép beszédet mondott, melyet gazdag tanulságaiban áhítattal hallgatott a közönség. Az ünnepély különben istentisztelettel kezdődött, melyen a városrész közönsége igen nagy számmal volt jelent, s ott láttuk a város tanácsának képviseletét, és a kir. tanfelügyelőt is. Mise után a közönség és hatóság képviselői a praelátus-kanonok vezetése alatt az iskolához vonult, hol a szokásos szertartások után a diszes közönség az egyik tanterembe gyűlt. Vezinger kanonok után még Perger Lajos szentgyörgymezői plébános, Vimmer Imre polgármester és Vargyas Endre kir. tanácsos tanfelügyelő mondottak hatásos és az ünnepség keretébe illő beszédeket. Az ünnepség végével a plébános vendégszerető házába gyűlt a bizottság és a hatósági képviselet tagjai, hol az ebéd alatt is több lelkes szó hangzott el. * Baráti búesú-estély. Abból az alkalomból, hogy Berzeviczy József közalapítványi felügyelő városunkból végleg távozik, jóbarátai és ismerősei aug. 29-én a »Fürdo« vendéglőben kedélyes vacsorát rendeztek a távozó tiszteletére. Az estélyen igen sokan vettek részt s többen meleg szavakban búcsúztak el a felügyelőtől, sok szerencsét kívánva neki uj állomáshelyén. * Áthelyezett adótiszt. Szeibold Károly helybeli adótisztet a pénzügyminiszter Körmendre, az adótiszt szülőhelyére helyezte át. * Halálozás. Horváth Géza tínnyei földbirtokos, 48-as honvédhadnagy stb. f. hó i-én 72 éves korában meghalt. Temetése szombaton délután volt nagy részvét kíséretében. Koporsójára a vármegye koszorút helyezett, a végtisztességen pedig a tisztikar testületileg vett részt, levén az elhunyt egykor a megye árvaszéki elnöke is. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Horváth Gézáné, szül. Krászny Mária szomorodott szivvel, bánattal lesújtott lélekkel jelenti úgy a maga, mint gyermekei Árpád, Géza, Zoltán, Irma, Fáni, továbbá az első házasságából származott leánya, Horváth Ilka nevében, a legjobb férjnek, a szerető atyának, a rajongó hazafinak tiborcszeghi Horváth Géza volt 1848 — 49-iki honvédhadnagynak, Esztergom vármegye árvaszéki elnökének, a dorogi kerület országgyűlési képviselőjének, tinnyei földbirtokosnak négy heti szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, 1904. szeptember i-én esti 7 órakor, életének 7 2-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt teteme szombaton, folyó hó 3-án d. u. 5 órakor fog a szentgyörgymezei sírkert kápolnájából a honvédtemetőben örök nyugalomra tétetni; az engesztelő szent miseáldozat pedig ugyan e hó 5-én d. e. fél 9 órakor a szent Ferencrendiek templomában az Úrnak bemutattatni. Esztergom, 1904. évi szeptember hó 2. — Örök béke lengjen a honért nagy érdemeket szerzett drága porai és áldott emléke felett! Az örök világosság fényeskedjék neki! * Negyvennyolc esztendő. Vasárnap, aug. 28-án volt 48 esztendeje annak, hogy a főszékesegyházat országra szóló fénnyel felszentelték. Ez alkalommal, mint minden esztendőn is, megszólalt Magyarország legnagyobb harangja s mély hangjából hirdette a nagy esemény nagy idejét a magyar Sión ormáról. Két év múlva megtarthatnánk az ország első -főtemplomának 50 éves felszentelési jubileumát. * Folyik a kis Duna. Bármennyire megmosolyogják ezen hir címét azok, kik soha sem várnak jobb időket a jelennél, igazságot írunk: a kis Duna vize már megindult s mire e sorok napvilágot látnak, már talpakat is elbir a hátán. A tartós és nagy szárazság ideje alatt, a különben sem dús vizű kis folyam nagyon megcsappant, némely helyen pedig valósággal kiszáradt, vagy álló vizzé változtatván a meder mélyebb részein meggyűlt vizet, melyeken a megszokott fenyő tutajok helyett cipőtalpak voltak lehorgonyozva. A kiszáradt helyeken jókedvű ácsok ütötték fel sátor- illetve gerendafáikat és jókedvűen kopácsolták a fenyőszálakat, közben-közben fogósdit játszván a sekélyesben öblögető parasztmenyecskékkel. Más helyütt, és igy a Hévviz torkolatánál is tropikus bujasággal indult megszaporodásnak a gaz, úgy, hogy némely leleményes vairosatya már ide vélte kihajtatni a kiégett legelők és nagy takarmányhiány miatt eleséghiányban szenvedő szarvasmarha állományt. Szóval szokatlan élet pezsgett a kis Duna fenekén, mely megéledt világra a városi csatornák mérget és miazmát lehelő szájai tátongtak, nem épen biztonságára az úgy féltett drága közegészségügynek. A város hatósága, mint azt meg is irtuk, a Prímás-sziget felső végénél egy mélyebb árkot is vágatott a nagy Dupa befolyását elősegítendő. A kis Duna vize bár láthatólag felfrissült, nem indult meg ezen érvágás után sem, nagy aggodalmakat okozván a közegészségügyi faktoroknak. De mikor már azt hittük, hogy a kis Duna megrögzött Önfejüséggel álló viznek, jobban bacillustermő pocsolyának marad meg az ősi város falai alatt, á nagy Duna megnövekedett erejében s felülemelkedett a kis Duna színvonalán. Kap már vizet bőviben a kis Duna és e hét elején valóságos szenzációként megindult. Egymás után tűntek el a gaz-oázok s most már a mozgalmas és szines világot elborította az ár, átengedvén a meder fenekét a lubickoló halacskáknak, melyeket most gondűző unalomból, vagy foglalkozásszerűen pecegetnek a horgászok. * Az inség. Horváth Béla, Esztergom vármegye főispánja hivatalos kérdést intézett Esztergom polgármesteréhez, hogy az országos csapások ínséges jelei nem-e mutatkoznak a város közönségénél, s ha igen, milyen intézkedések volnának életbe léptethetők ? Vimmer Imre e célból a héten egy a helyzetet ismerőkből álló népes gyűlést hivott egybe, honnan oly értelmű választ adott a főispánnak, miszerint a szükség Esztergomot sem fogja elkerülni a télen s igy államsegitségre szorul. A válaszfeliratban; kéri a polgármester a főispánt, hogy a kormánynál legyen szószólója a városnak, melynek közönsége a télen alkalmas keresetforrás nélkül nagy nyomornak néz elébe. * Reformtervek a csavargőzöst illetőleg. A helybeli Csavargőzös Részvénytársaság igazgatóságának ajánlatot tett egy előkelő sveici hajóépítő cég, hogy a csavargőzöst kedvező feltételek mellett benzin hajtóerőre alakítja át, mely esetben a társulat évenkint 5o°/o szénmegtakaritást ér el. Az ajánlattevő cég kötelezi magát, hogy minden előleges költség nélkül átalakítja a csavargőzöst s csak egy évi próbaüzem után fizetné meg a társulat ezen munkálatot, ha pedig a benzinmotor üzem bármily tekintetben célszerűtlennek mutatkozna, vagy a mostani gőzerőre való berendezés mögött állana, kötelezi magát egy év múlva a hajót mai állapotában visszahelyezni. Az 50°/«) szénmegtakaritás mellett az átalakítás esetében a csavargőzösnek fűtőre sem volna szüksége. A részvénytársaság komoly tárgyalás alá vette az ajánlatot. Az ajánlattevő a fővárosi csavargőzös részvénytársaságnál is tett ajánlatot, mely társaságnak 11 hajója van s igy ott a szénköltség megtakarítása nagyobb összeget tesz ki. A helyi csavargőzös társaság azt szeretné, ha előbb a fővárosban tenne próbát a hajqépitő. A csavargőzös különben, ha a társulat az átalakítást a mostani (

helyi idény végeztével nem foganatosítja, ismét a fővárosba megy, hol, mint az elmúlt évben, a fővárosi csavargőzös részvénytársaság veszi télire bérbe, fizetvén egyúttal ezen időre a személyzetet és a szénfogyasztást is. * Elsőéves egyetemi hallgatók figyelmébe. Még a mult félév elején megalakult a Szent Imre Kör Propaganda bizottsága (VIII., Üllői-út 22. sz.), mely célul tűzte ki a téli félévre feljövő I. éves hallgatók útbaigazítását. A bizottság minden hozzáintézett és válasz bélyeggel ellátott levélre postafordultával válaszol. Szeptember 2-ától kezdve pedig naponként este V27—-V2 8 közt, valamint egyéb még később megállapítandó időben is hivatalos órát tart. * Ilyesmi is előfordul. Az újságolvasó közönség megkívánja, hogy lapja az eseményekről értesítse, kimerítőn, érdekesen, de természetesen tárgyilagosan. A közönség érdekeit és kényelmét szolgáló hirlap szerkesztőinek azonban valóságos Damokles kardjaként függ a feje felett a sajtóper, mindig azzal fenyegetve, hogy egy tollcsuszamlás leszakítja és érzékeny sebet ejt. Ezernyi újdonság és cikk többé kevésbbé érint s igy magyarázható, hogy a szerkesztőknek ismeretlen ellenségeik támadnak, jóllehet eszük ágában sem volt személyek egyéniségét vagy hiúságát érinteni, mert tollát a közérdek vezette, mikor hivatásából kifolyólag egy-egy felbukkanó eseményt megirt, s ahhoz kommentárt fűzött. Igy jártunk mi is. Megírtuk egy hírben, hogy a helybeli »Központi« kávéház veszedelmes viadalok színhelye, hol az egymásra bizonnyal nem ok nélkül haragvó emberek találkoznak, s döngetik egymást, mig a szórakozásra vágyó többi vendég szét nem szalad, mert hát hiába: vannak békatermészetü emberek, kik ugornak, ha zörög a haraszt. A leirt két eset alkalmával pedig nemcsak a haraszt zörgött, hanem pofonok röpködtek a levegőben, és suhogó bot, ütésre emelt székek, fellökdösött emberek és mi több: lövésre tartott töltött revolverek szerepeltek. Ez pedig, akármikép szépítjük, csúnya dolog, mert kávéházban ilyen eseményeket előidézni nem tartozik az erények közé, és ha még hozzávesszük, hogy közönséggel tele kávéházban céltalankodó töltött revolver és levegőben kalimpáló ütlegek között az orosz-japán háborúnak ilyenforma mozgófényképekkeli illusztrálását nem a legnagyobb életbiztonságban lehet végigélvezni,