ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-08-28 / 35. szám

Tudok esetekét, midőn a lelkész választás helyett egyszerűen összeállította a névsort s meg volt a választás; vagy másutt az iskolaszéki választást a községi biró vagy a jegyző ejtette meg. Ezek megtörtént dolgok. S miért, mivel az idevonatkozó utasítások nem világosak és tilalmas rendelkezést nem tartalmaznak. Igy teszem a 4. §-ban a választó-képesség meghatározásaként e meghatározásnál: »1. Kath. férfiú, ki mint a hitközség tagja . . .« után a következő foglaltatik: »vagy azon kivül is az iskola fentartásához állandóan hozzájárul.« Ez a két szó, »azon kivül is« tévedésbe ejt, mivel a befejező mondatrész általánosít. Holott ha e §-hoz ezen kijelentés is benfoglaltatnék, hogy »Nem róm. kath. vallású férfiú, bár ha az iskola fentartásához állandóan hozzíijárul is, sem választóképességgel nem bir, sem meg nem választható« — a kétely el volna tüntetve. Természetes, hogy a 4. §-ból levont következtetés a 2. §. rendelkezésére is kihatván, a megválasztásra jogosultnak tartják a más felekezetű iskolaadózót is. A 4. §-ban azután fenmarad a kérdés, vájjon mit értünk állandó fentartáshoz való járulás alatt. Mivel tudvalevő dolog, hogy az iskola fentartásához mindenki köteles hozzájárulni és e tekintetben a választó-képességre cenzus nincs, azt is természetesnek tartom, hogy választóképességgel a hitközségeknél minden egyes férfi tagja rendelkezik. Tehát ettől elüt a községi képviselőválasztás. Ebből a §-ból tehát kihagyandó volna a megkülömböztető mellékmondat: »vagy azon kivül is az iskola fentartásához állandóan hozzájárul« és akként volna módosítandó, hogy »azonkívül kath. külbirtokosok is, kik az iskola fentartásához állandóan hozzájárulnak.« Miután reményem van arra, hogy az utasítások és rendszabályok a közel jövőben módosíttatni, kibővittetni fognak, nem győzöm eléggé figyelembe ajánlani a lelkészkedő papságnak, hogy az iskolaszékek választásánál a legnagyobb körültekintéssel járjanak el, ekként is felébresztvén a híveknek iskolájukhoz való, bizony ma még sokszor szunnyadó érdeklődését. Az iskolaszék az iskola és a család közötti kapocs levén, mint ilyen feltétlen méltánylandó, mig jobb intézményt nem nyerünk. Kiválóan ügyeljünk arra, hogy az iskolaszéki választások jelentőségteljes eseményei legyenek a hitközségi életnek és attól távol tartsunk minden oly elemet, aki nem egyházunkhoz tartozik. — A „Magyar Állam" haragszik az »Esztergom «-ra, amiért ez olykor szóvá teszi azt a liberális taktikát, melyet európaszerte alkalmaznak a keresztény politikai mozgalom gyöngítésére. Az egyház legfőbb ereje az egység. Ezért a liberális harcmodor velünk szemben az, hogy megossza a szellemeket és a keresztény érzükathedrális egyház előtt nemzeti hősöket találunk. Hol van szt. István méltó szoboremléke? Hol van Balassa Bálint vértanú költő méltó szoborhelye, ha nem abban a várban, melynek falai alatt hősi halált halt ? De még egy szobrot szerettünk volna látni a szép Szentháromság szoborcsoportozatán kivül az érdekes városháza előtt. Egy lovas kurucgenerálisét, aki valamikor azt a kastélyt építtette és szülővárosának legnagyobb hőse volt. Mert Bottyán Jánosénál mokányabb lovasszobrot még Verocchio sem faraghatott. Ha már kevés ujabb szoboremléket is láttunk a mai Esztergomban, annál több érdekes szobornak való modellel találkoztunk. Régi jó emberekkel és ujabb férfiakkal, a kik még néhány esztendő előtt ifjak voltak. Csak néhány jó szót lehet velők sebtiben váltani. Mindannyi igazi esztergomi. Teli jósággal és várakozással, letüek között ellentétes politikai áramlatokat teremtsen. Belgiumban, Németországban, Franciaországban világosan látjuk ezt. Nálunk is egy idő óta az összes lapok beszélnek arról a tervről, hogy »konzervativ« nevezet alatt egy pártot szerveznek, melybe azokat is várják, kik a néppárt programmjával megelégedve nincsenek. Szecessziót akarnak a néppártból. A »Pesti Napló« pedig és a »Magyar Hirlap« nemrég határozottan irt erről és a »Magyar Állam«-ot nevezte meg, mint ennek a pártnak lapját. Erre a közleményre a »Magyar Állam« semmit sem mondott, de midőn mi is fölemiitettük ezt, akkor mértéktelen haragra gerjedt és a végső szavakkal beszélt rólunk. Pedig nincs oka erre. Mi a keresztény politikát ápoljuk és igy annak a pártnak vagyunk hivei, mely ezt a politikát komolyan — a parlamentben — képviseli és mérhetetlen sok kellemetlenség és szenvedés közt védelmezi. Ezzel szemben egy másik »keresztény« párt létjogosultságát el nem ismerjük, mert az ilyen törekvés — amint mindenki tudja — csak a keresztény mozgalom gyöngitése és — semmi más. Azért midőn a »Magyar Aham«, a néppárt iránti rokonszenvet csökkenteni igyekszik, mi kötelességszerűleg lépünk a védelem és felvilágosítás terére. Nincs szükségünk a gyanúsítás fegyverére, mert a jelenlegi »Magyar Állam« nyiltan kimondta programmjábail, hogy a néppártot nem támogatja, hanem másfélét akar. Es más kifogásunk nincs ellene, mint hogy programmja a keresztény tábor megosztásának veszélyét rejti magában. A néppártot már el nem törülik a föld színéről, mert azt hősi erényekkel alapították. Ha valakinek kifogásai vannak ellene, mondja meg nyiltan a hibáit: az igazságos birálat csak hasznára válik minden emberi működésnek. Tökéletesítsük a keresztény politikát a nehezítés helyett. Főleg pedig ne akadályozzuk a mi erőnk titkát: az egységet. Bizony, nem lesz nálunk addig vidám lakodalom, mig nem akarjuk mindnyájan — a »Magyar Állam« szavaival élve — »azt a táncot lejteni, melyet ama muzsikusok követelnek a hazai katholikusoktól.« Végül azt is megjegyezzük, hogy a jelenlegi »Magyar Állam« nem 45 éves, mert uj alakjában uj programmal jelent meg. Például emiitjük csak hittel és reménnyel. Csak a vállalkozó szellem hiányzik belőlük. Mert a mit meg tudnak csinálni kicsinyben, azt nem merik elkezdeni nagyban. Ami sikerült a Kovácspatakon, az sikerülne magában Esztergomban is, a hol nemcsak a közelségben, hanem az egész országnak méltó Kovácspatakot lehetne teremteni: vagyis az elhagyatott Esztergomot az ország első kiránduló városává avatni. Alig van város hazánkban, a hol a természet szépségei, a művészet emlékei, a történet gyönyörű állomásai több gazdagsággal egyesülnének. Es mégis hány száz idegen gyönyörködik évenkint Esztergomban ? Összeolvasunk-e évenkint másfél százezer utast, mint Visegrádon ? Évtizedek mulasztásait valóban nehéz egykét esztendő alatt pótolni. A hozzáférhetőség első kellékeit nem biztosították idejekorán. Esztergomban egészen idegen az idegen, mert nem támogatja tanulmányában vagy szórakozásában semközjogi irányát, melyet illetőleg ezelőtt senki sem tartotta a 67-iki kiegyezés lelkes hívének. Egy napi-lapnak nincsen múltja, hanem csak jelene. Ezért az előző régi évekre való hivatkozás nem képez bizonyítékot semmi tekintetben. Vasárnapi levél. — A pozsonyi khóngresszusról. — A nagy Zsidóország hivei, a buzgó zionisták e héten a világ minden tájáról Pozsonyba küldték delegáltjaikat, hogy itt Magyarországon tanácskozzanak : miként lehetne Júdeát ismét föltámasztani. Az ősi koronázó város erősen antiszemita polgársága először nem szivesen fogadta a selymes szakállú rabbinusokat, de mikor hírül ment, hogy ezek a legigazabb zsidók, és elszórt népüket Palesztinába szeretnék visszaterelni: áldást és szerencsét kívántak minden léptükre. A jó zsidó bácsik, kiknek őszintén sikert kivan minden hazafi, bekalandozták a várost s igy eljutottak a koronázás emlékszobrához is. Ott az őket kalauzoló egyetlen magyar rabbinus igy szólt: — Mboh! — Ne is csodáljátok, hogy a magyar zsidók hűtelenek lettek az ő ősi tradíciókhoz. Nagyon jól érzik ők magukat itten, mit csinálnak ők eigentlich Palesztinába? Ott most mindenki arabusul beszél, a magyar zsidók pedig a héber imákat is elfelejtették. Ok azért jól gondolkozzak. Ok itt akarják megcsinálni a nagy zsidó országt és ezért vallják magukat hazafiaknak. Nézzétek milyen szép ország ez, itt van nem is a Kánaán, hanem az Eldorádó. Egy idegen bocher: Nű, —• és fogják elfoglalni az országt ? — Flogyne! — többet észszel mint erővel. A Pannónia és Kárpátia viszik egyre'ki Amerikába a magyarokat s mikor a zsidók maguk lesznek, beleülnek a kész országba, az új országházból lesz egy nagy zsinagóga, a Kuria-palotában lesz a főmetsző lakása és a nemzeti múzeumban leszek én kitömve, mint aki egyedül vagyok zionista és nem tudok velük egyet gondolkozni. — És te még is mersz velünk lenni? — Nű ki parancsol nekem benne, ha én erővel vértanú akarok lenni a halálom után. Mit gondoltok, milyen gazdag emberek lesznek az én jermekeim ! miféle egyesület, mely másutt kalauzol, trombitál, reklámoz, igér, kínál, marasztal és gyümölcsöztet. De hát hagyjunk valamit az ujabb nemzedéknek is, mely, épen most boszankodva nézi a villamos világítás árbocait, a mint azok lombtalanul és dísztelenül kinőnek a rossz kövezetből és lenézik a valóban sikerült esztergomi utcai lombos akácokat. Minden vívmány azonban megcsúfolja egy kicsit a multat. A modern dorongok nem engednek gőgjükből a tisztes szépségű patricius-házak előtt sem s az ellentét a haladás és elmaradás közt annál szembeötlőbb. Néhány esztendő múlva azonban épen ugy nem fogjuk már észrevenni és meglátni azokat a nagy gerendákat, mint a sajátjainkat a tulajdon szemünkben. t Érdekes az én szülővárosom egyik különös sajátsága. Az ugyanis, hogy ott sokkal melegebb van nyáron, mint Budapesten és az, hogy habár vizek dolgában pazarul alkalmazta a jó Isten, Siro/i/jc, L^'SStí tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, S idült bronchitis, szamárhurut íff lábbadozóknál influenza után — ajánltatik. ' Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet eT . lo^zünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyóg^t^rtárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL, (Svájc).