ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-07-31 / 31. szám

IX. évfolyam, Esztergom, 1904. július 31. 31. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. ínség előtt. Esztergom, július 30. (d) Magyarország.földmivelési költségveté­sét úgyszólván egész héten rostálja már a parlament, s aggodalommal nézte a magyar nép, milyen minőségű földmivelésügyi politikát kap ezen müvelet után. Ha a képviselőházi naplókat olvassa az ember, el kell ismernie, hogy bizony a rosta nagyon is ritka volt, sÖt talán több helyütt lyukas is, mert úgy esett át ezen a nagy­fontosságú kérdés amint belevetették, darabo­san és nem olyan tisztán, mint azt az ország mai Ínséggel fenyegető helyzete megkívánná. A képviselő urak kifogásolgattak, sőt volt olyan, ki hosszabban is bírálgatta a földmive­lési miniszter jelentését, de egy-két rövid figyelmeztetésen kívül alig került szőnyegre valami jelentöségteljesebb eszme, mely az országot megmenthetné attól az általános és nagy nyomorúságtól, melybe részben a rossz időjárás okozta silány termés, részben a földmüvelésügyi kormánynak ezen nagy bajjal szemben tapasztalható tanácstalansága sodorja az ország lakosságát. Magyarországot mi magyarok emlegettük eddig a legbüszkébben Európa éléstárának, mert tényleg ezen hatalmas földmivelő ország a külföld élelmét jelentékeny részben ter­melte meg, de az idén örülnünk kell, ha majd magunk is jóllakhatunk. A földmivelés­ügyi miniszter jelentése, mely szerint az idei termés tiz millió métermázsa hiányt mutat fel gabonaneműekben, csak felületes és elnéző számitáson alapuló jelentéseknek minimális AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Pillangó dalok. Régi álmaim még Talán el se multak, Még azokért lelkesedtem: S már is vannak újak . . . . . . Olyan lánykát láttam, Mint májusi hajnal, Feje körül körbefonott Szép fekete hajjal; Rózsafakadása Piros ajka rése; Édes, kedves hárfazengés Szép szava csengése; Tavasz verőfénye Kedves mosolygása; Legszebb csillag tündöklése Szeme ragyogása; Epedő madárdal, Fülemile ének Lelketrázó édes hangja Szép nevetésének. Hesperus. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. összegezése, tehát koránt sem megbízható. Az ország járásaiban levő, s többnyire fél­gazdaemberekbÖl álló tudósítók tapasztalatai, bátran mondhatjuk, hogy semmit sem érnek, mert csak egy próbacséplés eredményéről következtetnek, s mindég olyan vidék meg­figyeléséből származnak, hol általánosabb a gabona-termelés. Hogy az ilyen gazdasági tudósítások megbízhatatlanságáról meggyőződ­jünk, maradjunk csak Esztergommegyében, mely az ország egyik legkisebb megyéje. Itt a gazdasági tudósító urak július 15-ig le­adott jelentéséből már megállapította a föld­mivelésügyi minisztérium statisztikai osztálya, hogy 54,445 métermázsával kevesebb a ga­bona, mint volt az elmúlt évben. Határozot­tan van ez állítva, sőt a zabnál még jobb termést jelentenek mint a tavali. Eltekintve attól, hogy a gazdasági tudósítók rózsaszínű szemüvegen nézik a nagy pusztulást, hozzá­vetőleg sem becsülhették fel a termést, mert például a zab még most is, javarészben lá­bon áll s kitéve lévén oly pusztító elemek­nek is, mint az e heti nagy vihar, mely a lábon vagy keresztekben. levő jószágból ki­csépeli a szemet. Ezekben a jelentésekben több a jóakarat, mint az alaposság, s ha most még hozzátesszük, hogy a miniszter sem akarhatja teljes rémületbe ejteni az országot, fogalmunk lehet, hogy mennyivel több a hiány még a 10 milliónál is. Matatja az or­szágos csapás súlyos voltát a gazdák két­ségbeesése, mely a termelés idei gyümölcsét épen nem tekinti egy esztendőre szóló lét­alapjának. Az 1813. évi nagy szárazság óta még alig volt hasonló termés-emésztÖ nyár Gyenge lelkek. — Elbeszélés. — Irta: Kriegs Au Mella. A bencések régi kolostorát félszázad óta kaszárnyának használják. A kis vidéki város legnagyobb büszkeségét az ódon falak, boltíves celláival, képezik. Még ma is olvashatók rajtuk szent felírások, különben pedig tompán visszhangozzák a legények szilaj beszédeit. A kertben, melyben hajdan a bencések el­merülve elmélkedtek, most terebélyes fák árnyá­ban a tisztek elegáns grandjukon tenniszeznek. A teljesen elhagyott templom romladozó falán fütyörészve ül egy-két legény és a legna­gyobb odaadással tisztítja fegyverét. A kápolna másik részének bemohosodott romján, melyről a tenniszgrandra látni, a tisztek­hez beszélgetve, ül a térparancsnok lánya: a szép, szürke szemű, sikkes Olga, Bernhard ezredes egyetlen lánya. Szomorúnak látszott, talán azért, mert Schei­hel főhadnagyot elhelyezték Galíciába. — Tegnap érkezett Dencső Kornél Scheihel helyébe — mondotta a lányhoz lépve egy hosszú hadnagy. — Látta? — Igen. Fess uri fiu, már előre irigylem tőle a hölgyek kegyét. De hogy ne unatkozzék, kérném egy szetre 1 — Most nem játszom, inkább beszéljen az utazásáról 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy hárornhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Magyarországon. Az idei időjárás pusztítása szinte könnyeket íacsar a magyar kisgazda szeméből, mert verejtékes munkája a föld­mivelés egyik termelési ágában sem hozza meg az eredményt. A silány gabonatermésen kivül az utóbbi hetekben tönkrement a kuko­rica, a szépen mutatkozó szőlőtermést is tönkretette a nagy szárazság, de leginkább a helyenkénti nagy jég és szélvihar, mely kocsi­derékra való mennyiségekben tépte le a für­töket, nem szólván arról, hogy a szegény nép főeleimét és kenyérpótlékát képező burgonya már ez idő szerint is alig hozza meg dió­nagyságban az elültetett mennyiséget, hallat­lan drágasággá válván, mit a középosztály is csak mintegy csemegearányban fog majd épen emiatt fogyaszthatni. Szűken leszünk tehát eleség dolgában, s ha ezt nagy önmegtagadással és takarékos­sággal átszenvedjük is, pótolhatlan és kétségbe­ejtő állapotot teremt a takarmányhiány. Ez már most is a marhaállomány vesztét jelenti. A nagy takarmányhiány miatt a nép máris vásárra hajtja marháit, oly nagyszámban, hogy — újabb szomorú jelenség: a szarvasmarha nagyon olcsó lett, de még így sem kell másnak, mint a mészárosnak. Ezekkel az országos bajokkal tehát be­hatóbban kellett volna foglalkozni az ország sorsát intéző uraknak, de sajnos kicsinyes dolognak tetszik mindez a bársonyszékekből, s talán, hogy rossz akarattal ne legyen mondva : kapóra jön az országos ínség, mert jobban biztosítja a szegény föidturó népnek kiván­dorlását. Az ország ilyen természetű baján nem lehet álmos politikával segíteni, mint amilyen­A tiszt sietett eleget tenni Olga óhajának. Egészen elmerültek az érdekes uti kalandok tár­gyalásában. Igy figyelmüket teljesen elkerülte az új tiszt belépte. Dencső magas, barna ember, erős karakte­risztikus vonásokkal, melyek szinte keménnyé teszik arcát; hanem a nagy pillákkal árnyalt, szinte lányosan ábrándos kék szemei, csodálatos összhangot képeznek az éles arcéllel. Rendkivül megnyerő ember volt a főhadnagy, lágy, dallamos hangjával és előzékeny, kedves modorával behí­zelegte magát a legelzártabb szivekbe. Olga csak akkor vette észre őt, amidőn már előtte állt. Meglepetve néztek össze, tekin­tetökkel régi ismerősként üdvözölve egymást. — Üdvözlöm ezredünkben — mondotta Olga, erősen megszorítva Dencső kezét. — Nagysád úgylátszik a mi ezredünk jó­csillaga. Végtelen boldog vagyok, hogy nekem is világit! — Ne legyen oly elbizakodott, azt nem tudhatja maga, én kinek világitok — felelte ha­miskásan. —• De ha kérem, óhajtom! — mondotta Dencső. A hangja azonban inkább parancsoló volt, s ez imponált Olgának. Első látásra megtetszett neki a főhadnagy. Dencső is szivesen foglalkozott a szellemes, vig lánnyal, és egy hét után mindkettő úgy érezte, hogy nem lehet meg a másik nélkül.

Next

/
Thumbnails
Contents