ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-07-24 / 30. szám

okokból sürgette egy általános ifjúsági egyesület alakítását. S noha az illetékes egyházi és tanügyi körök e nagyfontosságú indítványt melegen üdvözölték és' pártolásra érdemesítették, ez eszme azon időben testté nem válhatott. • Tagadhatatlan, hogy az 1868. XXXVIII. tc. életbeléptetése érezhető, jótékony hatással volt társadalmunkra. S hogy e törvény e kérdést meg nem szüntette, sőt ujabban élére állította, bizonyitja azon körülményt, hogy a népiskolai törvény mai keretén belül e kérdést megoldani lehetetlen. De nem szüntetheti meg az elemi iskola e bajt azért sem, mert a kezére bizott ifjúságot éppen a legválságosabb években kénytelen kiereszteni gondossága köréből, s igy a magára hagyott, jobban mondva az élet zajgó tengerére bocsájtott 15 éves ifjú könnyen áldozatául esik az élet ezernyi csábjainak. A család, a társadalom nevelő hatása nem simul eléggé az iskola nevelő munkájához. Naponta tapasztaljuk, hogy az őseink családi életét olyannyira jellemző benső vallásosság meglazult, s az igaz, vallásos meggyőződés helyét a vallási közöny foglalta el. A szülők az élet ezernyi bajai, gondjai mellett nem érnek reá, vagy nem akarnak gyermekeik nevelésével foglalkozni. Mindent az iskolától várnak. Már pedig az ifjúság lelki életének irányítására, az iskolai nevelés mellett, a család, — az édes, jó anya — van legközvetlenebb és legtermészetesebb hatással. E két tényező együttes, harmonikus hatása oly pótolhatatlan értékkel bir az ifjúság erkölcsi nevelésében, hogy e nélkül a társadalomnak erős lelkű, egészséges gondolkozású, fegyelmezett akaratú, jellemes, vallás-erkölcsös, munkás tagokat nevelni képesek nem leszünk soha. A helyes iskolai nevelés elvei, módja, s eszközei érvényesitendők a családi nevelésben is. A nevelés egyöntetűsége és sikere szempontjából szükséges tehát, hogy az iskola és a szülői ház közötti viszony, a többszörös érintkezés által, mind bensőbbé váljék. Másrészt a társadalom sürgős és jelentős feladata: megóvni az első benyomásoknak oly könnyen engedő ifjúság lelkét minden káros befolyástól ; — viszont: megőrizni lelkében az élő hitet; föléleszteni benne az önbizalmat, hogy a biztos fellépés és a tudatos önállóság érzete szolgáljon vezércsillagul az élet veszedelmei között ; megedzeni szivében a haza iránti szeretetet, hogy képes legyen kellő értékében megbecsülni azt a földet, »mely ápol s eltakar.« Evégből az iskola belélete is szorosabb kapcsolatba hozandó a gyakorlati élet követelményeivel. A külföld előhaladott, művelt népei már számoltak e fontos társadalmi kérdéssel, s egyikmásik bajnak megszüntetése céljából belevonták tevékenységük körébe magát az iskolát is. Igy Franciaországban a nagy mértékben terjedő alkoholizmus meggátlására alkohol-ellenes szemléltetőképeket hoztak be az iskolákba, s az iskolák nagy része mellett ifjúsági egyesületeket alakítottak. A katholikus franciák és belgák mellett, a -p^etestáns németek, az angolok, a dánok, stb. szintén ifjúsági egyesületek szervezésével védik az ifjúság erkölcsi világát. De ragyogó példával áll előttünk Németország kath. társadalma, a melynek kebelében közel 1000 kath. ifjúsági egyesület áll fönn, s ez egyesületek tagjainak száma meghaladja a 140.000-et. Nálunk e kérdésnek különös jelentőséget adott a kultuszminiszternek e tárgyban kiadott rendelete, mely, a módozatok nyújtásával, az állami iskolák mellett ifjúsági egyesületek szervezését rendeli el. A kérdés azóta úgyszólván napirenden van, amennyiben hivatott tanügyi lapjaink széles mederben folyó hozzászólásokban tárgyalják a részletkérdéseket. A kultuszminiszternek e rendelete a kérdés nagy nemzeti jelentőségét bizonyitja, s bizonyára mihamarabb megnöveli az általa tervezett ifjúsági egyesületek számát, a mely tény kell, hogy bennünket katholikusokat szintén hasonló tevékenységre sarkalljon, mert az állami ifjúsági egyesületi alapszabályokban foglalt egyik sarkalatos intézkedés bennünket kath. vallás-erkölcsi szempontból ki nem elégíthet. Ugyanis, ez egyesületekből «minden felekezeti kérdés szigorúan kizárandó.) Már pedig katholikus szempontból a vallás-erkölcsi nevelés nemcsak vallási törvények ismeretéből áll, hanem különösen e törvények és szertartások gyakorlásából is. A katholikus ünnepek, szertartások és hitéleti szokások megtartása nélkül nem szilárdíthatjuk meg a kath. ifjú lelkében élő hitet, de sőt ellenkezőleg, igen könnyen vallási közönyösségre vezetné őt. Kétszeres érdekünk tehát, hogy tisztán katholikus, avagy nagy többségben kath. vallású községeinkben mihamarabb kath. ifjúsági egyesületek alakuljanak. Nagy sztrájk Annavölgyön. Alig egy esztendő előtt Annavölgyről indult ki azon nagyobbszabású munkásmozgalom, mely aztán az egész megyebeli bányászokat sztrájkba léptette. Most e héten, folyó hó 19-én ismét megújult a sztrájk, részben a régi, részben pedig újabb bajok alapján, s ha most ismét a tavalyi módon intézik el a munkások ügyét, úgy rövid idő alatt újabb és egyre nagyobbszabású bonyodalmaktól lehet tartani. A megújult sztrájkról, a helyszínén tett tapasztalatok alapján, a következőket írhatjuk : A telep képe. Az »Esztergom-Szászvári kőszénbánya részvénytársaságinak legjobban termelő bányatelepe van az Esztergom megyei Annavölgyön, hol gyakorta 3000 munkás is dolgozik s ilyenkor nyáron is legalább másfélezer munkás keresi meg ott a kenyerét. Maga a község nem nagy, de a bányatársulat tulajdonát képező bányaházak a telep tekintélyes bányaépületeivel szép képet nyújtanak akármelyik körüllevő magaslatról nézve, mig másfelől óriási vízmosások és szakadékok miatt csak fáradságos kerülők által közelíthetők meg. A telep óriási kéménye most is füstöl ugyan, de az elhagyatottság mutatja, hogy a munkás kéz pihen. Az ide-oda kígyózó ipar-vasút üresen, vagy részben feldöntögetve állanak a csillék. Máskor ezek a négykerekű járművek szénnel megrakottan futnak ki a tárnából és maguktól egyenesen a vasútállomáshoz mennek a lejtőn, útjukban többször el-el tűnve a föld alatt, amint egy dombnak átfúrt derekán rohannak keresztül. A gépészek és felügyelők a nagy épületek előtt pipázva álldogálnak és várják, mig a gépszörnyetegeket megindíthatják. Legérdekesebb része azonban a telep képének a bánya-irodák körül van. Az irodák egy hosszú földszintes épületben vannak a telep legemelkedettebb részén, honnan az egész bányát egy szempillantással át lehet tekinteni. Ezen domb oldalában fekszik, ül vagy áll az ezernyi nép. Mint a fellázadt méhraj, úgy zsong és úgy bizsereg ott az előtt az épület előtt, melyet egy csomó csendőr zár el a munkások seregétől. Nem egyforma a kedve ilyenkor a bányásznak. Az egyik megkezdené már a munkát s elkomolyodva vonul félrébb, hogy annál szaporább pillantásokat vethessen az irodaajtóra, honnét a sztrájk végét várja. Ez a szorgalmas munkás. A másik fajtája a sztrájkolóknak, akik semmivel sem törődnek. Ahol a leghangosabb kacaj hallik, ott vannak ők. Hevernek a füstös és szénporos fűben hanyatt vagy oldalt és nyúlós mesékkel vagy kurta, de kiadós szójátékokkal mulattatják egymást. Ezek a tárnában is ilyenek s most is várják, hogy mit végeznek érdekükben mások. Legközelebb vannak a csendőri kordonhoz az okosak, a politikusok, akik nagy hangon magyarázzák a szipákoló körülállóknak, hogy hát miben is áll a sztrájk. Beszédjük hosszas és más tárgyra sokszor átcsapó. Közben pipájuk is kialszik s nem adja ki a csípős füstöt, tehát észreveszik maguk is, hogy sokat beszéltek. Rágyújtva azonban, a szóváró csapatnak ismét szónokolnak s hangosan is oda mondják, hogy az úr mind hazudik, az mind azt hiszi, hogy a munkás kutya, az mind az ő bőrén akar megélni, meg ilyenformát sokat mondanak. A munkások arcán azonban, minden egyesén, ott van a bánya és a sztrájk bélyege. A föld turkálója egész átveszi arcára a sötét mélység képét. Vonásai kissé kínosak, de többnyire a vadságnak bizonyos kifejezésével ülnek ki a bányász arcán s most a sztrájk még tüzet is gyújtott a szemekbe, mely szikrázik az akarattól s egy jelszó kell csak és a földalatti ember a föld felett is rombol és zúz, sőt talán nagyobb erővel, mint amilyennel odalent a szenet szaggatja ki a föld szivéből. Immúnis talajra, szűz országra van szükségem ezek terjesztése végett, mielőtt az Edison-Röntgen-Currie-Részvény-Társaság az ő szerencsétlen inventióikkal elárasztja. Ime uram: a németalföldi orsz. statisztikai hivatal legújabb kimutatása, melynek egyik adata szerint a most lefolyt 1903-ik évben csak a telefon-intézmény magában Amsterdamban, Hágában és Utrechtben 426 őrültet szolgáltatott a különféle ideg-gyógyintézetekbe. — Foglaljon helyet, uram. Örömmel állok szolgálatára. (E. m. a f.!) Az én látogatóm rejtelmesen mosolygott. Nyilván a psychographionjával kiolvasta belőlem, hogy voltaképen milyen érzelmekkel viseltetem irányában. De hát business is business, és igy folytatá: — Lássa uram, a világ már a tönk szélére jutott. Minden harmadik ember az Ibsen és Lombroso örökével van megterhelve. — Megoldatlan enigmákban keresi az igazságot. Turkál a sötétségben s elnevezi az egyetlen világosságnak ; hónaljig vájkál a bűzben s ezt vallja a valóság kisugárzatának. Gyanús előtte a józanság s beszél az egészség járványáról. Én ennek a nyavalyás nemzedéknek a meggyógyitására törekszem. Azt akarom, hogy jószágának ismerje a rózsát, édesnek a dalt, szomorúnak a halált s boldogítónak az élet aranyos derűjét. Hogy ne a kőszén moslékjából érezze ki a rezeda illatát, ne a szétmarcangolt hangnemek közt elvérző, vonagló töredékekben ismerjen rá a melódiára, ne az oda suhintott festék-gubancokban a színnek és vonalnak örök szépségeit, és ne a feltámasztott halottban keresse az életet. — És milyen eszközei vannak e végre ? — kérdezem. — Hiszen ez az éppen uram, amiről szólni akarok . . . S óvatosan körültekintve, suttogvást folytatá: Az én találmányaim kiterjednek minden életkorra s az emberiség minden osztályára. Vallás, tudomány, költészet, művészet, politika, társadalom, szóval az életnek minden megnyilatkozása, az emberi elmének minden szerzeménye más-más mederbe terelődik. Erkölcs, hajlam, szokás mind uj irányt vált. — Példákat, uram, példákat! — kiáltám szorongva. — J'y szus, monsier. Tehát: vallja meg, uram, hogy megunta a mai utazásnak módját. Egyelőre a szárazföldi utazásról szólok. Agyát ugy-e bár megrengetik a vasúti kocsi lökései; utálja a kénszagú füstnek betolakodását minden résen; ne tagadja, hogy a táviró-rudak porcellán gombjai között kifeszített vas-fonalak föl- s aláhullámzása megszédíti agyát, s hogy az állomások lázasan csilingelő jelzői ráncigálják az idegszálait. A bicikli gyerek-sportját mellőzve, az automobil ádáz rohanásait csak nem tekinti élvezetnek ? Az én találmányom uram, végét veti ezeknek a borzalmaknak. Uram, képzeljen egy járóművet, amely elé e célra idomított egy, két, vagy négy ló van fogva. Nevezzük el ezt a járómüvet csézának vagy hintónak. A rossz időjárás ellen van neki födele. Tiszta időben az ernyője lebocsátható s ön ott megveti magát a hintó Strohn A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: úgymint tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, idült bronchitis, szamárhurut t2" lábbadozóknál influenza után és különösen — — . ,. ajánltatik. —. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhög'ést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. — Figyéljünk, hogy minden üveg* alanti eég'g-el leg-yen ellátva: F. HOFFMANN-La ROCHE & Co. vegyészeti gyár BASEL, (Svájc).