ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-05-22 / 21. szám

csarnoka veszélyben«. A »Hirek mindenfelöl« rovatában Összesen hat újdonság közül négynek ime a cimei: »Aki máglyán akart meghalni*, »Fgy őrült vérengzése*, »A sabáci próbaforradalom*, »Összeesküvés az özvegy császárné eilen«. Majd következik : »Rendori hir« (csodák csodája, hogy nem többesszám!) alatta: »Halttest a bokorban*. Az elmaradhatatlan ujságregény, a mely pedig még rendes, nagy lapjainknak is gyöngéje szokott lenni, »A gonosz ember* cimmel ékeskedik! Végül következnek a csábitó és hazug hirdetések, mikkel sok tudatlan, szegény, bizó embert csalnak lépre! Nem vagyok könnyen fölizgatható ember, de mikor ezt a lapot, előbb végig olvasván, eldobtam, iszonyatosan fölindultam, s idő kellett hozzá, mig lelkem egyensúlya ismét helyreállt. Hát még ilyet is szabad ? Nálunk már minden szabad ? Ez már egy kicsit sok a sajtószabadságból ! Ha már most ép ezt a számot veszi meg és viszi ki a következő heti vásárra való bejövetel idejéig olvasmányul az a tanyai magyar, miféle gondolatokat ébreszt az ő egyszerű koponyájában az ily fajta olvasmány, az ilyen szép egyveleg alapján micsoda Ítéletet alkot az magának az ememberi nagy társaságról? Efféle gondolatok kergették egymást agyamban! És nehogy azt higyje valaki, mintha én gondos keresés vagy megfigyelés után akadtam volna azon lappéldányra, mint egy olyanra, mely tartalmával fölötte alkalmas arra, hogy a krajcáros újságok ellen érvül használjam: utalok valamennyi »olcsó« által heteken keresztül pertraktált »Kosaros asszony «féle undok bűnesetre, meg a körmendi polgári leányiskolái tanár esetére, mely ép kapóra jött abban az időben, mikor már a »Kosaras aszszony«-féle gyermeklány-csábitások hálás thémája kellőképen ki volt merítve. Különösen tanulságos a körmendi »eset!« Napokon át, hasábokon keresztül firkáltak erről a sajnálatos eseményről a két filléresek. Kezdetben nagy hangon hirdették: tizennégy nevelésére bizott lányt becstelenitett meg az a bestia professzor. Később a jeles »Friss Újságnak« egy föltűnést nem keltő kis hirecskéjében leszállott az a szám háromra. Utoljára kisült, hogy csak egy esetben követtetett el a bűn — mi azonban igy is föltétlenül elitélendő, — amikor is egy korosabb, rossz májú tanulólány ostromolta szerelmes levelekkel a szerencsétlenségére jó megjelenésű, csinos fiatal tanítót, ki végre is viszonyt szőtt a tanítvánnyal. Olvastam: a győri királyi itélő-tábla fölmentette a vádlottat !* Mindezek után kérdezem: hát nem valódi lelki pestis az, mit ezek a lapok terjesztenek? Az olvasók széles rétegének erkölcse naponként fertőződik ettől a sajtótól, mely, amint láttuk, szemérmetlenségben utazik és_szenzációt hajhász! Valóban borzasztó a kép! És a következmények ? Volt rá eset, hogy gonosztevő vallotta: újságból olvasta, mint csinálta a másik, ő is úgy vitte véghez a vád alapját képező bűncselekményt. Az meg sok esetben egész hűen megállapítható, hogy egyik-másik terhelt az újságokból tanult meg védekezni. Bebizonyul, hogy nem másra való a két filléres irodalom, mint a népnek az erkölcsét rontani azzal a tengersok gazemberrel, gyilkossággal, amik újabb, meg újabb gazembereket és gyilkosságokat nemzenek olvasóik lelkében. Miként a »Magyar Vilag« napilap »Igazmondoja« oly igazán mondja: » . . . Mert hiszen lám, milyen hires ember az a nagykátai, vagy kolozsvári gyilkos, még az újság is hozza a képét, mint valami nagy emberét. Szegény ember, ha kenyere nincs, ráéhezik a hírre, meg a börtönre, ahol legalább enni is adnak«. A tanulatlanságánál fogva amúgy is laza erkölcsi fölfogású nép kezébe sokkalta okosabb, becsületesebb, emberségtudóbb, — olvashatóbb lapok kellenének ! Ha oly igen nagy befolyással van az újság az ember szellemi és erkölcsi világára, életsorsára, akkor egyedüli helyes eszköze a javításnak: jó elvek szerint szerkesztett lapok olvastatása a néppel. A nép lelkületét csak úgy menthetjük meg a nemzetgyilkos revolver-zsurnalisztikától, ha jó szellemben irt újságot adunk a kezébe. Amit a »jó« jelzőre számot tartó időszaki sajtóról föntebb elmondottunk, azt a krajcárosokat illetőleg meg kell még toldanunk eggyel-mással. Ugy a tételeket, elveket fejtegető publicistái, mint a tényeket tárgyaló zsurnalisztikái részüknél, meg a riporterek munkájának gyümölcse: a napi hirek, újdonságok rovatánál egyes szempontokra külön kell figyelemmel lenniök. . * Azóta a kir. Kúria csábítás bűntettének minősítvén a cselekményt, egy évi börtönre ítélte Mocsáry Ignácot. HIREK. Kis kertünk. Nem valami diszkért, nem is olyan fényes, Csak olyan egyszerű, csak olyan szegényes. Emerre tiz lépés, arra huszonhárom, Még sem adnók oda semmiféle áron. Az egyik sarkában lombos vén diófa Az alatta épült kis vityillót óvja. Gyékénytető alatt két pad, s kicsi asztal; Az oldalát repkény futja be tavasszal. Ez a kis kertecske számunkra a világ, Jó barátunk benne minden egyes virág ; Reánk mosolyognak, a mikor meglátnak, Ismerősi vagyunk minden fűnek, fának. Ez a kis kert a mi lelkünk pihenője, Itt nyerünk naponta üditő erőre. Vadrózsa bokorban fülemile fészkel. Az is nekünk dalol holdvilágos éjjel. Elandalog lelkünk ebben a kis kertben. Itt találunk nyugtot jó kedvben, rosz kedvben. Ez a mi világunk tavaszon és nyáron. Nem is adnók oda semmiféle áron I A. N. * Bérmálás. Boltizár József püspök, ált. érs. helynök tegnap Pozsonyba utazott dr. Csárszky István érs. titkár kíséretében, hogy ott a bérmálás szentségét kiszolgáltassa. * Előkelő vendég. Dr. Zschokke Hermann udv. tanácsos, a bécsi szt. István-dóm prelátus-éneklő kanonokja, a delegáció tagja Budapestről tegnap városunkba érkezett, hol mint dr. Walter Gyula prelátus-kanonok vendége, a pünkösdi ünnepeket szándékozik eltölteni. * Fényes esküvő. Tegnap, szombaton délben ment végbe Berzevlczy Flóra és ifj. dr. Szohner Lajos esküvője a belvárosi plébánia templomban. Az esküvőre nagyszámú közönség gyülekezett. A násznép nagyrészt diszmagyarban jelent meg az esküvőn. Az ifjú párt az egyházi áldás előtt Andrássy János kir. tanácsos, alispán adta össze polgári úton; az egyházi áldást pedig Komlósy Ferenc prelátus-kanonok adta rájuk, remek beszédet is intézvén az ifjú párhoz és násznéphez. * Az eucharisztikus kongresszuson szép számban vettek részt városi papságunk köréből. Ott voltak Boltizár József püspök, ált. érseki helynök, Dr. Csernoch János, orsz. képviselő, Dr. Walter Gyula, irodaigazgató, Bogisich Mihály v. püspök, ki mint ilyen a keresztet vitte O Felsége előtt, Vézinger Károly, Molnár János, Klinda Theofil prelátus kanonokok, dr. Kereszty Viktor udvari káplán és dr. Csárszky István érseki titkár. — Boltizár József püspök, aki Kohl Medárd püspökkel az örökimádás-templom alapkőletételénél Samassa érseknek segédkezett, a nagy hőségben rosszul lett, de hamar magához tért és délután oly jól érezte már magát, hogy haza is jöhetett s másnap mindenki örömére a szokott jó hangulatban a kóruson is részt vett. * Fényes egyházi ünnep keretében folyt le Ipolyságon vasárnap Totovics Kálmán, Hontmegye nyugalmazott tiszteletbeli főjegyzőjének ama kitüntetésről szóló kinyilvánítása, mellyel a jeruzsálemi Patriarcha őt az egyházi élet és a közügyek terén kifejtett érdemeiért a Jeruzsálemi Szt. Sir-Rend lovagjává nevezte ki. A bibornok hgprimás nevében dr. Walter Gyula p. prelátus, hgprimási irodaigazgató végezte a felavatás tényét. —• Vasárnap d. e. 9 órakor Lits Gyula főispán négyes fogatán hajtatott a prelátus kanonok a zsúfolásig megtelt templom elé Kovács József nyug. esperes plébános, a Jeruzsálemi Szt Sir-Rend lovagjának kíséretében, ki első kitüntetettje volt e nemben Hontvármegyének. — Lendületes s költői szépségekben bővelkedő, alkalmi beszédben fejtegette dr. Walter Gyula prelátus a Jeruzsálemi Szt. Sir-Rend történetét a mai napig, mely után következett a kinevezési okmány és a főhatóság tudomásvételének fölolvasása Kovács József esperes által. Ennek végeztével megáldotta a prelátus a lovagkeresztet s a meghatott és az impozáns fehér kázsmér lovagruhában álló uj lovag mellére tűzte. Majd kihúzta Totovics a Buillon Gottfried kardjához érintett saját diszes kardját s azzal a prelátus háromszor érintette a vállát e szavakkal: »Ünnepélyesen kijelentem az Atya Fiú és Szentlélek Isten nevében, hogy a Jeruzsálemi szt. Sir-Rend lovagja vagy!« Ezután szt. misét celebrált a prelátus Kovács József lovag, Tretter Mátyás esperes és Schreiber Aladár plébános asszisztenciájával. —• Délben egy órakor az ünnepelt lovag vendégszerető házában ünnepi ebéd volt, melyen a jelenlevő és helybeli papság s a megye feje Lits Gyula főispán vett részt. — Felköszöntőt mondott Totovics' a hercegprímásra és annak képviselőjére, nem különben az összes vendégekre, Lits Gyula főispán Totovics Kálmánt, mint az új lovagot éltette s Kovács József esperes a főispánra ürítette poharát. Ebéd végével a vonathoz kisérték ki a főpapot, ki 4 órakor visszautazott Esztergomba Kovács József kíséretében. Az ünnep hősét számosan üdvözölték táviratban, köztük Boltizár József püspök, ált. érseki helynök meleghangú táviratban gratulálta meg az új lovagot. * Vargyas Andor honvéd huszárhadnagy, a ki az országos lovaglóversenyen »a jeu de barré«-ban a harmadik- dijat nyerte el, ezzel az alkalommal is meglepően bravúros jelenetet produkált. Az ugratások befejeztével, a helyett, hogy a korláton belül a szokásos helyen tisztelgett volna az udvari páholy előtt, megtette azt, hogy átugratott a barrieren s ugy emelte kezét sapkájához tisztelgésre. A közönség élénken megtapsolta a bravúros jelenetet. József Ágost főherceg fiacskája pedig, kinek mód nélkül megtetszett ez a meglepő látvány, sürü kalaplengetéssel adott kifejezést tetszésének. * Jókai emlékezete. Az esztergomi kaszinó f. hó 17-én tartott választmányi ülésében dr. Földváry István elnök a napirend előtt szép beszédben emlékezett meg a nagy magyar iró haláláról. !: Tanitó-gyűlés. Az »Esztergom járási r. kath. Tanitó Egyesület« 1904. évi május hó 26-án Visegrádon reggel 9 órakor közgyűlést tart, melyre ugy a t. tagokat, mint az érdeklődőket ez uton is meghívja az elnökség. A tárgysorozat igazán sokat ígérő, melynek egyik legérdekesebb pontja kétségkívül Schönbeck Jusztika városi tanítónő mintaelőadása lesz. A közgyűlés után társas ebéd. Jelentkezni s az esetleg résztvenni szándékozó családtagok számát bejelenteni Gyarmathy József vil. elnöknél sürgősen kell eszközölni. Felhívjuk itt tanítóink figyelmét a közokt. törvényjavaslat tervezetének a tanítói fizetéssel foglalkozó szakaszaira. * Aranyérdemkeresztes biró. Ruhl György kétyi bírót érdemeinek elismeréséül a király az aranyérdemkereszttel töntette ki. * Az „Esztergom és Vidéke" vasárnapi számában cikkezve azon való méltó megütközésében, hogy a földm. miniszter az álami szőlőtelepet felmondja, azt, jegyzi meg, hogy a kormány ezen szőlőtelepen kivül nem adott mást Esztergomnak, mint a katonaságot. Ezzel szemben egy kis helyreigazítással kell élnünk, mert a katonaságot annak idején nem a kormány jóvoltából kapta a város, hanem igenis néh. Simor János hercegprímás gondosságából kifolyólag. Az Esztergom javáért fáradozó nagy prímás személyes kihallgatáson O Felségétől kérte, hogy Esztergom katonaságot kapjon. A király megígérte a hercegprímásnak és rövid idő multán elhelyezték az első állandóan itt állomásozó ezredet. Ugy vagyunk tehát, hogy az államtól semmiféle létesítményünk sincs. A katonaságot különben sem a kormány dirigálja, hanem a közös hadügyminiszter. Ezt azért tartottuk jónak elmondani, hogy azok, a kik a kormány nagylelkűségének tulajdonítják, hogy katonaságunk van, tudják meg, hogy még ezt sem a kormány különös jóakaratából kapta Esztergom. * Tanárgyülés Győrött. Nagy ünnepélyre készülnek a győriek, a mennyiben a »Tanitoképző-intézeti Tanárok Országos Egyesülete« az idén Győrött fogja VIII. közgyűlését megtartani. A gyűlés nagyszabásúnak ígérkezik. Részt vesznek benne csekély kivétellel az ország összes képzőintézeti tanárai, a kiknek illő fogadására megmozdul Győr városának intelligens közönsége. A 30 tagu fogadó és elszállásoló bizottság élén áll gr. Széchenyi Miklós megyés püspök, Fehér Ipoly pannonhalmi főapát és gr. Laszberg Rudolf főispán. A gyűlésen Esztergom városa is képviselve lesz az érseki tanitó- és óvóképző tanárai által sőt a szellemi eredmény biztosítására tényleg is közreműködik, a mennyiben az alábbi meghívó szerint tanitó képzőnk igazgatója: Guzsvenitz Vilmos a közgyűlés egyik fontos és aktuális tárgyának: »Az ifjúsági olvasmányok és könyvtárak« c. tételnek előadója gyanánt szerepel. Midőn ezen nagyjelentőségű ügyről, ezen impozánsnak ígérkező tanárgyűlésről lapunk olvasóit értesítjük, teljes tájékozás kedvéért közöljük az