ESZTERGOM IX. évfolyam 1904

1904-04-10 / 15. szám

IX. évfolyam. Esztergom, 1904. április 10. 15. szám, ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Kavarodás. Esztergom, április 9. O A lapok egy idő óta tele vannak egy új párt alakításáról szóló hírekkel. Nem azt a politikai pártot értjük, a mely most mindennap beszéltet magáról s amely a pártok alakulásának történeti sorrendje szerint, mint a legifjabbik párt, »uj párt«-nak nevezi magát, de amelyet inkább Bánffy-pártnak kellene nevezni, lévén ez tisztán Bánffy báró személyes hiúságának és sértett gögjének a pártja. A legújabb párt konservativ-párt lenne. Fölvenné azt a nevet, amely Magyarországon mindig a legnépszerütlenebb volt s melynek még a nevét sem értette meg a választó közönségnek legnagyobb része. Tagjai lennének olyanok, akik a mostani nagyszáma pártok keretén belül nem tartják megvalösithátoknak politikai eszméiket, vagy a kiket talán feszélyez az

; hogy a fönnálló erös ellenzéki pártok tagjai közt maradjanak. És mondjuk meg nyíltan olyan katholikusok, a kik szívok belsejében a kormányhoz szitának, úe a külszint mégis csak meg akarják óvni, mintha ök ellenzékiek volnának. Bizonyos semlegességi terület után áhítoznak, a mely nem bevallottan kormánypárti, de semmi esetre sem ellenzéki, hanem az úgynevezett pártonkívüli, vagy még inkább pártok feletti, a levegőben függő, papirgolyókkal lövöldöző, hadsereg és ágyúk nélküli párt. De mit is akarnak ezek az urak manap konserválni vagy föntartani? Talán az egyházpolitikai törvényeket, amelyek a katholikus egyházat százados jogaiból kiforgatták ? Hisz akkor a liberális-párt az országnak legkonzervatívabb pártja, amely csökönyösen ragaszkodik az egyházpolitikai törvények konserválásához. Csak a napokban láttuk, hogy Szivák, az egyházpolitikának egyik kezdeményezője, retrográd iránynak bélyegzett minden olyan törekvést, mely az egyházpolitikai törvényeknek bármily, az egyház álláspontjához közeledő megváltoztatását célozza. Tisza István gróf miniszterelnök pedig sietett kijelenteni, hogy ö a két, egyházi és állami álláspont közti ellentét miatt e közeledést lehetetlennek tartja. Vagy talán az 1867-iki kiegyezést akarják konserválni ? Hiszen ennek az iránynak is van a parlamentben több pártja. E pártok a kiegyezés alapján állanak s legfölebb annak egyes pontjainak értelmezésében van köztük eltérés, amely magát a lényeget, az Ausztria és Magyarország közti viszonyt nem érinti. Lehet különben, hogy a liberalismusban is excentrikus Keglevich István gróffal akarnak tartani, aki mint a magyar politika noli me tangerejét állította oda a minap az 1867. évi kiegyezést. De már az ilyen társasághoz csakugyan gratulálunk az úgynevezett konservativoknak. Lehet azonban, hogy konserválni akarják Magyarország keresztény jellegét, amennyiben ez még volna; útját akarják állani a romboló irány további terjedésének, meg akarják tartani a birtokot a keresztény nép kezében és hasonló, valóban konservativ érdekeket akarnak szolgálni. Ez helyes és kétségkívül tiszteletreméltó törekvés. De minek akkor új párt? Nincs nekünk már ilyen pártunk a parlamentben? A legnagyobb toku elfogultság kell ahoz, meg nem látni és észre nem venni, hogy a néppárt mindezeket a célokat szolgálja. Egyes-egyedüli párt, amely a parlamentben kifejezetten a keresztény állásponton áll és ezt az álláspontot következetesen hangoztatja. Hiszen ha nem volna a néppárt a magyar parlamentben, soha a keresztény s még kevésbbé a katholikus álláspont mellett, egyetlenegy hang sem emelkednék a magyar parlamentben. Egyik-másik tagja az Ugroncsoportnak itt-ott szokott ugyan keresztény szellemben is nyilatkozni, de midőn elhatározó lépésre kerül a sor, már akkor nem mernek szint vallani. • Emlékezzünk csak vissza, hogy mikor a néppárt a felekezetlenség eltörlésére vonatkozó javaslatát benyújtotta és arra névszerinti szavazást kért, az a sok »konservativ« szellemű honatya, akik állítólag ott ülnek a többi pártok padjain, mind a javaslat ellen szavazott. Egynek sem volt bátorsága nyíltan síkra szállani az egyházpolitikai törvények leggonoszabbikának eltörlése mellett, hanem vagy megfutamodtak, vagy pedig annak konserválása mellett adták le szavazataikat. Mire valók tehát a folytonos kísérletezések ? Mire való a politikailag színtelen, pártok felett álló lapok alapítása? Hát még annyit sem tanultunk a politikai megaláztatások hosszú ideje alatt, hogy egy erös AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Mert hogyha szivünk tiszta és nemes, Hitért, egyházért hogyha égni tud, Neked köszönjük, mert Te tetted ezt, Nagy lelked volt az, melytől lángra gyúlt. Lelkünk lelkeddel összeforrva rég Együtt hevült, egyért lángolt szivünk. S ezért bár tőlünk még oly messze légy Egymástól távol, mi soh' sem leszünk. És utadon baj és veszély nem ér, Boldog leend bizonnyal életed, Hisz' mindenütt forró imánk kisér, Ércpajzsként védve minden léptedet. Imánk Te érted száll az Ur elé, Ifjú szivünk mindig Érted dobog; Ám tudjuk, e két emlék oly csekély Adunk hát még egy szebb ajándékot. A búcsú-percben im' megesküszünk, Hogy mig szivünkben pezsgve forr a vér, Bajban, veszélyben mindig hűk leszünk A zászlóhoz, melyet te lengetél! És azt a zászlót, Krisztus zászlóját, Melynek te vagy legjobbik harcosa, Ha bár ezer pokol támadna ránk, Megesküszünk, nem hagyjuk el soha! Most már nyugodtan, bátran válhatunk, Te mégy, de itt marad nagy szellemed. Ám mégis fájón zeng búcsúszavunk: Isten veled, Atyánk, Isten Veled!!! Fekete Gyula, III-ad éves theologus. Búcsúszó a távozó spirituálishoz. (Beszéd. Mondotta Wellner Lőrinc IV-ed éves hittudományhallgató). Főtisztelendő Atyánk ! Itt állunk Előtted, a kik annyi jótéteményedben részesültünk. Tanítottál minket és neveltél. Tanítottál a tudományok világában, melynek megpillantásánál mi kérdő tekintettel állottunk meg. Csodálkozással néztük e végtelen birodalmat, benne a szétágazó utakat és útvesztőket. Te igazítottál minket a helyes utakra azon útvesztők közepett, melyeken oly sokan eltévedtek vezető nélkül. Neveltél minket az erkölcsi világban, hol oly nehéz a boldogulás, mert oly nehéz itt tökéletes egyéniséggé fejlődni, oly nehéz az öntudatosságot és önuralmat az egész vonalon megszeBúcsúszó P. 0.-hoz. Fájó szivünk sajogva háborog, Mély bánatában reszket a kebel; Jertek barátaim, jertek sirjatok, Zokogjatok, atyánkat vesztjük el! Atyát veszítni, édes jó atyát, Oly fájó érzés, melynél nincs nagyobb, ' S mi többet vesztünk : eszményt, ideált. Jertek tehát, jertek, zokogjatok De mégse 1 Félre most a könnyeket, Hiszen a válás ugy is oly nehéz. Ne bántsuk ujra a fájó sebet, Hiszen a bánat úgy is egyre tép. Menj hát Atyánk 1 Az Ég legyen Veled, Az egyház hiv, szüksége van Reád, Harctérre hiv, hol hősök kellenek, Menj hát és lengesd győzve zászlaját 1 De mondd, vájjon mit adjunk most Neked, Emlékül és örök hálánk gyanánt ? Aranyat, ezüstöt, kincset nem lehet. Nincs másunk, csak szivünk, azt adjuk át. Mert hogyha szivünk tiszta és nemes, Hitért, egyházért hogyha égni tud, Neked köszönjük, mert Te tetted ezt, Nagy lelked volt az, melytől lángra gyúlt. Lelkünk lelkeddel összeforrva rég Együtt hevült, egyért lángolt szivünk. S ezért bár tőlünk még oly messze légy Egymástól távol, mi soh' sem leszünk. És utadon baj és veszély nem ér, Boldog leend bizonnyal életed, Hisz' mindenütt forró imánk kisér, Ércpajzsként védve minden léptedet. Imánk Te érted száll az Ur elé, Ifjú szivünk mindig Érted dobog; Ám tudjuk, e két emlék oly csekély Adunk hát még egy szebb ajándékot. A búcsú-percben im' megesküszünk, Hogy mig szivünkben pezsgve forr a vér, Bajban, veszélyben mindig hűk leszünk A zászlóhoz, melyet te lengetél! És azt a zászlót, Krisztus zászlóját, Melynek te vagy legjobbik harcosa, Ha bár ezer pokol támadna ránk, Megesküszünk, nem hagyjuk el soha! Most már nyugodtan, bátran válhatunk, Te mégy, de itt marad nagy szellemed. Ám mégis fájón zeng búcsúszavunk: Isten veled, Atyánk, Isten Veled!!! Fekete Gyula, III-ad éves theologus. Búcsúszó a távozó spirituálishoz. (Beszéd. Mondotta Wellner Lőrinc IV-ed éves hittudományhallgató). Főtisztelendő Atyánk ! Itt állunk Előtted, a kik annyi jótéteményedben részesültünk. Tanítottál minket és neveltél. Tanítottál a tudományok világában, melynek megpillantásánál mi kérdő tekintettel állottunk meg. Csodálkozással néztük e végtelen birodalmat, benne a szétágazó utakat és útvesztőket. Te igazítottál minket a helyes utakra azon útvesztők közepett, melyeken oly sokan eltévedtek vezető nélkül. Neveltél minket az erkölcsi világban, hol oly nehéz a boldogulás, mert oly nehéz itt tökéletes egyéniséggé fejlődni, oly nehéz az öntudatosságot és önuralmat az egész vonalon megszeELSŐ SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK, valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében ESZTERGOMBAN. Mutatványképek és árjegyzékek ingyen és bérmentve.