ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-03-15 / 11. szám

tetni és pláne ha ezen elnáspángolás még a közérdekkel is némi összefüggésben van, okvetlen ujságszerü és nyomdafesték alá való dolog. Hogy a fiam büntetése, a közvilágítás és a kéményseprő létrája, mikép kerül egy kalap alá, vagy jobban: egy vasárnapi levélbe, nyomban kimagyarázom, mindenekelőtt azonban az előzményeket ismertetem. Tudni kell pedig főleg az olvasónak, hogy városi képviselő nem vagyok, sem valamely albizottságnak mégcsak póttagsága sem nehezedik vállaimra. Mint ujságiró a népszerűséget nem tudtam megszerezni, a babérkoszorúból pedig, melyek a kivívott nagy ügyek diadalát honorálták, nekem mindég csak a drótot akasztották nyakamba, tehát annál meglepőbb, hogy az utolsó időben valóságos bucsujáróhely lett szerény kancelláriám és a »tekintélye jelzővel emlegetik ősi nevemet. Megvallom, hogy igen rosszul esik ezt nekem hallanom és mig rá nem jöttem a nagy fordulat nyitjára, szentül azon meggyőződésben voltam, hogy valamely rosszakaratú halálos ellenségem híresztel rólam ily hihetetlen dolgokat. Pedig nem ellenség aknamunkája, hogy tényező lettem a városban, hanem köszönhetem ezt egyszerűen annak, hogy Esztergomban a villamos tengeri kigyó felütötte fejét. A villamos ügyekhez és a pénzügyi műveletekhez csak annyit értek, hogy a villámban jó a » Voltad-áram; pénz dolgában pedig a voltra nem ad az Aron. Ez azonban untig elég, hogy Esztergomban villamos és pénzügyi kapacitás lehessen valaki, ha az én szisztémámat követi. Az általános villamos lázban alig is van egy ember, ki ne törné a fejét azon, hogy melyik villamos ajánlat jobb, a Hazai-é vagy a Ganz-é ? Ezen nem tud eligazodni sem a közönség, sem a villamos bizottság és hová tovább tárgyalják a dolgot, annál inkább összekeverik. A villamos bizottság komolyan fogja fel a nagy feladatot, de lassan nevetségessé teszi, a nagy közönség viccel a kérdés fölött s ez komolylyá sőt veszedelmessé válhat a kérdésre. Ezeken a dolgokon csak a sajtó segíthet, gondolták a villamlázasak és sorra vizittelni kezdtek nálam ! Természetesen mindegyiket meghallgattam s mint olyan ember, ki nem ért a dologhoz a szó szoros értelmében »meghallgattam« mert semmi ellenvetést vagy helyeslést nem reszkíroztam meg. Jöttek Hazaipártiak: meghalgattam őket; jöttek Ganz-isták, meghallgattam azokat is, mivel aztán kivoltak elégítve, hogy mig beszéltek azon járt az eszem, hogy ma holnap csak vizet iszom, kenyeret eszem, mert a villamos látogatók időmet lefoglalják s nem jut egy negyedórám a vasárnapi levél megírására. Sokszor ketten jöttek, egyik Hazai párti a másik Ganz hive, pedig egyik sem volt hiva és egész délutánonkint elvitatkoztak a villamoson és az én bölcs hallgatásomat odamagyarázták, hogy szörnyen elmerülök a világításban, pedig tulajdonképen ők voltak benne nyakig, sőt némelyiknek csak fülehegye látszott ki belőle. Igy lettem én szaktekintély villamos és pénzügyi téren. Mindenkinek tetszett, hogy érvei ellen nincs ellenvetésem, mig ha valamit kifogásolok, okvetlen szamárnak tartanak. A szobámban lefolyt villamos tárgyalásoknak fiam is szem- és fültanuja volt s mint egy rendkívül érdekes uj mozgalom teljesen lekötötte figyelmét olyannyira, hogy egy szép márciusi délutánra vagy tiz gyereket invitált meg, kiknek életkora a 6 és 9 esztendők között váltakozott. — Mit akarsz ezzel a csomó gyerekkel ? — kérdem tőle. — Hát tudod, apus, azok a bácsik olyan érdekesen adták elő a dolgot, hogy elhatároztuk, hogy mi is villám ósdit fogunk bizottságozni. — Villamosdit bizottságozni! — No igen apuskám : bizottságosdit játszani. A fiamnak a közügyek iránt való érdeklődését mosolyogva vettem tudomásul, és ő bizottságával a gyerek-szobába vonult és nagy komolyan hozzáfogtak a tárgyaláshoz. Mint ujságiró és publikum egyszemélyben a nyitott ajtón át hallottam, hogy félóra múlva már verekedtek. A csatát a hazaiak kezdték, de a ganzisták elverték őket, mert erősebbek voltak. A bizottsági ülésből már jajgatás is hallatszott, mire kénytelen voltam egy hosszú léniával feloszlatni a gyűlést. A fiam azonban nem tágított, hanem az udvarra újból összehívta a bizottsági tagokat, s ő mintegy elnöki emelvényre, a kéményseprőnek falhoz támasztott létrájára mászott. Ezen bizottság nem jutott határozatra, mert a hazai párt ismét újabb akadályokat és ajánlatokat gördített a tárgyalásba. A ganzisták azzal érveltek, hogy ők biztosabb anyagi alapon állanak, mig a hazaiak ezt nem tartották érvnek. A fiam kijelentette, hogy a kérdést végre is ebben a gyűlésben el kell dönteni, mire a hazaipárt neki szaladt a létrának, s a kérdés helyett azt döntötte el. A bizottság szétugrott s a tárgyalás epilógusaként az ábrándok magaslatáról és a létráról lepottyant gyereket megléniáztam. Ez az én fiam szereplése a közügyekben, mely büntetést érdemelt, de hogy mégis mily konokul aktuális a világítás kérdése, mutatja az, hogy a verés után egy félórával a fiam ezzel állit be hozzám : — Apuskám, határoztunk ! — Hol és mit? — Hát tudod a villamoson nem tudtunk eligazodni, hát feloszlattam a bizottságot és holnapra egy új bizottságot hivtam egybe, amely már nem lesz »villám világítási bizottság.« — Hanem ? — »Holdvilagitasi bizottság«, mert tudod papa a holdvilág olcsóbb, mint a villám, csak még a garanciákkal nem vagyunk tisztában . . . — Jól van fiam, hát csak menj bizottságosdizni, mert én vasárnapi levelet szeretnék már irni. Meg is irtam. Pont. Vármegyénk népoktatásügye. Vargyas Endre kir. tanfelügyelő február havi jelentése a közigazgatási bizottság mult keddi ülésén. A népiskolai hatóságokról szóló 1876. évi XXVIII. t.-c. 5 §-a értelmében, Vargyas Endre kir. tanácsos tanfelügyelő, Esztergomvármegye népoktatásügyének állapotára nézve, február havi jelentését a vármegye közigazgatási bizottságának mult keddi ülésén a következőkben terjesztette elő: Annak előrebocsájtásával, hogy a folyó tanév előző hónapjaiban 26 községben 1 pusztán és 6 telepen meglátogatott 42 népiskolát s 4 kisdedovodát, jelentette, hogy a lefolyt február hóban teljesített hivatalos iskolalátogatásai alkalmával folytatólag meglátogatta: a muzslai 6 tantermü rk., a bajóti 2 tantermü rk., a dömösi 1 tantermü ev. ref.' és 2 tantermü rk., a nánai 2 tantermü rk., a farnadi 1 — 1 tantermü ág. hitv. ev. és ev. ref. s a 2 tantermü rk., a kéméndi 3 tantermü rk. és a barti 3 tantermü rk. népiskolát, öszszesen 7 községben 10 népiskolát 23 tanteremmel. Eddig tehát 33 községben, egy pusztán és hat telepen meglátogatott összesen 52 népiskolát 119 tanteremmel. A fentebb megnevezett községek népiskoláinak 23 tanosztályában a beirt 1516 tanköteles közül látogatásakor jelen talált 1352 növendéket, vagyis a tanköteleseknek 87"2i°/o-át. A tankötelezettség végrehajtását legpontosabbnak tapasztalta a farnadi ág. hitv. evang. iskolánál, ahol látogatása alkalmával egyetlenegy tanköteles sem hiányzott az iskolából, pedig, úgymond, reggeli 8 óra 16 perckor, egész váratlanul nyitott be az iskolába. Az iskolábajárást leghézagosabban találta Kernenden, ahol a 291 tanköteles létszámból, a három tanterembe csak 2 71 tankötelest talált beírva s ezek közül is látogatásakor csak 202 tanuló volt jelent, még pedig azért, mert az egyik tanteremre 109 tanuló levén utalva, ezeknek fele csak délelőtt, fele pedig csak délután nyer oktatást. Az elősorolt népiskolákban a legszükségesebb tanszerek megvannak. Iskolakönyvekkel és írószerekkel a növendékek el vannak látva. A kir. tanfelügyelő meghallgatván mindenegyes tanosztályban a tanítás eredményét, arról győződött meg, hogy a népoktatási törvényben előirt tantárgyakat az illető tanitók előadják mindenütt. A taneredményt legjobbnak találta a muzslai rk. és a farnadi ág. hitv. evang. iskolánál, leggyengébbnek a dömösi ev. ref. népiskolánál, ahol azt is sajnosán tapasztalta, hogy az illető tanitó a tanítási időt nem tartja be pontosan, amire az iskolaszéket nyomban figyelmeztette is, saját hatáskörben teendő további eljárás végett. Ami az emiitett népiskolák külső ügyeit illeti, megjegyzi, hogy a népoktatási törvény 27. és 28. §§-ainak követelményeivel szemben, három iskolánál talált a tankötelesek nagy számához mérten egy-egy tanteremre túlságos létszámot. Bajóton 134, Kernenden 100, illetőleg 109 tanuló jut egyik-egyik tanteremre, amiért mindkét község iskolájánál egy-egy tanteremnél féliskoláztatás van behozva, a taneredmény roppant hátrányára. A dömösi rk. népiskola egyik tanterme 97 növendékkel szintén tultömött, illetőleg egy tanítóra a tanulók létszáma szintén túlságos. Muzslán hat tantermü uj iskola szükséges, célszerűbb padokkal a mostani ódon szerkezetű padok és korcsmaasztalok helyett. Bajóton a meglevő ujabb iskola mellé még két uj tanterem felállítása elodázhatlan. A dömösi ev. ref. iskola, ha a hitközség az átalakításról mielőbb nem gondoskodik, egészségügyi szempontból bezárandó lesz. A dömösi rk. népiskola régi tanterme átalakítandó, illetőleg a tankötelesek jövő szaporulatára való figyelemmel, még egy tanterem állítandó fel. A farnadi ág. hitv. ev. iskola, minthogy szük, alacsony s ajtaja közvetlenül a szabadból nyilik, szintén átalakítandó. Ugyancsak Farnadon a rk. iskola meglevő két tanterme mellé még egy uj tanterem építendő s a régi két tanterem is átalakítást igényel, célszerűbb berendezéssel s padokkal. Kernenden a meglevő három tanterem mellé még három uj tanterem szervezendő a jelenlegi iskolatelken s a kántortanító részére másutt kell gondoskodni megfelelő lakásról. Minden követelményekkel szemben figyelmeztette, úgymond a kir. tanfelügyelő, mindegyik iskolára nézve az iskolafen tartó hitfelekezeti iskolaszékeket. A jó szándék, úgymond, megvan mindenütt s hiszi is, hogy rövid idő multán az emiitett hiányokon segítve is lesz. Bart községre nézve örömmel jelentette, hogy a régi tűrhetetlen állapotok helyett a barti rk. iskolaügy most már teljesen rendezve van, a mennyiben a teljesen mintaszerű, három tantermü uj iskola, mintaszerű padokkal felszerelve, a lefolyt hóban már át is adatott rendeltetésének. Ez az iskola most disze a vármegye népiskoláinak s dicséretére válik a község lakosai áldozatkészségének. Hasonlóképpen elismeréssel emlékezett meg a Nána községben felépült egy termü uj rk. népiskoláról is, de másrészt megjegyezte, hogy a másik, régi tanterem, melynek bejárata most is csak ott van, a hol a kántortanító sütőkemencéje van elhelyezve s a honnan a füst betódul most is az iskolába, ez a tanterem, mely alacsony, világítása pedig két oldali s padjai célszerűtlenek, még folyton nem felel meg az egészségügy követelményeinek s helyette, a már meglevő uj tanterem mellé, még egy uj tanterem felállítása szükséges, megfelelő, célszerűbb padokkal. A kisdedóvás köréből jelentette, hogy a mult hó folyamában hivatalosan meglátogatta a SzentAnna-zárdai érseki rk. kisdedóvó intézetet s a városi egyesületi kisdedóvodát is. A zárdai kisdedóvóintézet tulajdonképpen két külön helyiségben van elhelyezve. Az egyik terem az érseki kisdedóvónő-képző-intézet gyakorló óvodája részére van berendezve. Ebben beirva talált 80 kisdedet, kik közül látogatása alkalmával 31 kisded volt jelen. Az érseki általános kisdedóvodába beirva volt 240 kisded. Ezek közül látogatásakor jelen volt 180. A kisdedek itt iskolaszerüleg padokban ülnek, fej fej mellett összezsúfolva, ugy hogy a téli hónapokban valóságos kín nekik az együttlét, mindaddig, mig csak a jó idő beáltával az udvarra nem mehetnek. A városi egyesületi kisdedóvóda helyiségei a célnak terjesen megfelelnek. Van tágas játszó és külön tágas munkaterme. A beirt 73 kisded közül itt 62 kisdedet talált jelen. A fentebbi adatok szerint ezen meglevő óvodákban a beiratkozott kisdedek száma 393 levén, előállott, úgymond, a szüksége annak, hogy a városi kisdedóvási ügy mielőbb gyöke-