ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903
1903-01-11 / 2. szám
VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. január 11 2. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fittér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 1G fillér. Többszön közlésnél árkedvezmény. Alkotmányos szemfényvesztés. Esztergom, január 10. (n.) Ismer-e valaki nagyobb szemfényvesztést, mint a politikai választások Magyarországon? Van-e valami, ami annyira gyűlöletessé tette a nemzetiségek és az alsóbb néprétegek szemében a magyar állameszmét, mint az alkotmányosságnak, a szabad választási jognak ama kiáltó gúnyja, mit képviselőválasztásnak neveznek? Hónapokkal, évekkel a választás előtt már félemiitik, presszionálják az együgyű népet, mely nem csak a főispántól remeg, hanem az utolsó erdövéd vagy utcakaparó kegyén is lóg. Tudja a szánalomra méltó szavazópolgár, hogy a főispántól kezdve a falusi jegyzőig és biróig nyilvántartják, ki miféle párthoz csatlakozik. Tudja, hogy ott lesz az ügyvéd is, kinél függő pöre van! Mindenekelőtt valódi hitvallói hősiesség kell ahhoz, hogy a szavazati joggal birok 9 /io része nyilvánosan meggyőződése szerint szavazzon. Közeledik a választás napja. Vesztegetések, etetés-itatás napirenden vannak. A félelmetes napon azután hajnalban vagy éjfélelött szavazó állatokként kocsira hányják az eszüktől és szabadakaratuktól megfosztott »választó polgárokat^ és viszik sokszor 8 órányi távolba a választókerület székhelyére, mig otthon a család halálos aggodalmakat áll ki, mert ily »alkotmanyos« nap ritkán végződik vérengzés nélkül. Valóban, nincs a világon kultúrállam, melyben az alkotmánynak lényege, a népnek legszentebb joga: a szabad választó-jog enynyire csúffá volna téve! Ezek több mint ázsiai állapotok. Ennél már Japán is előbbre van. Nem csoda, ha a jobb érzésű polgárok egészen visszavonulnak ez utálatos hercehurcától és hagyják a »szabad« választást a korhelyeknek. S ba'ez igy megy, a képviselői pálya is lassankint politikai kalandorok kenyere lesz, kik koncok és sápok révén igyekeznek majd jól fizető kárpótlást szerezni maguknak a választás izgalmaiért és rengeteg költségeiért. Mindaddig, mig a községenkinti titkos szavazást be nem hozzák, az alkotmány üres szemfényvesztés marad nálunk. Játszik a magyar parlament gépezete is, mint más kulturállamban. De ez csak egy klikknek, a liberális pártnak kinematografja, melyben mutogatnak ugyan alkotmányt, szabadságot és más csodás dolgokat, de adni nem adnak semmi ilyesfélét. Olyan törvényt hoz e párt, minőt ő akar, nem a milyent a nép akar; a hozott törvényeket is úgy magyarázza, mint neki tetszik; számtani pontossággal biztosit magának annyi többséget, a mennyit akar a »szabad« választójog nagyobb dicsőségére. De hisz van új választási kódex, van kúriai bíráskodás 1899 óta! mondják. Konstatáljuk a legutóbbi választás tapasztalataiból, hogy az 1899-i választási törvények csak a választási elnökök brutalitásait tették lehetetlenné, ellenben a föhibát: a pressziót, megfélemlítést, vesztegetést, etetést-itatást cseppet sem csökkentették, sőt annak alkotmányos takarót biztosítottak. Nem szabad etetninAatni? Jól van! hát nem ad a jelölt ezentúl nyilvános lakomát, hanem itatnak majd kortesei összejöveteleken, tanyákon. Igy még behatóbban folyik a korteskedés. Nem szabad vesztegetni? Jól van! sokféle cimen lehet valakinek pénzt, vagy szolgálatot nyújtani, a szavazást nem is kell szóba hozni. Azután ott van a törvénybe iktatott fuvarpénz. Ki ne tudná, mennyi visszaélés történt az utolsó választásnál a fuvarpénz örve alatt? Ezzel a vesztegetés alkotmányos színezetet nyert. Nem szabad hivatalos helyiségben, hivatalos úton pressziót gyakorolni? Nem is szükséges, ép oly jól lehet ezt tenni magánúton. Volt főispán, aki az utolsó választásnál sorra magához hivatta a falu biráit és a liberális jelölt jelenlétében adta értésükre, hogy kire kell szavazni! Hát még a többi hivatalos közeg ! S van-e valaki, aki elhinné, hogy az a néhány eset, mely az utóbbi évben a kúria elé került, kimeriti az 1901-iki választás öszszes csúfságait? Az 1899-iki törvény tehát csak toldás-foldás. A bajnak a gyökerére csak községenkinti titkos szavazás rendszerével teszszük a fejszét. Csak községenkinti titkos sza vazás biztosit a polgároknak szabad választójogot, az országnak igazi alkotmányosságot. — Gőzmalmot megyénknek! Lapunk mult évi egyik számában szó volt egy Esztergom megyében felállítandó gőzmalomról. Sajnos, a dolog kellő érdeklődés hiányában eddig nyélbe üthető nem volt. Pedig Esztergomvármegyének szüksége van egy gőzmalomra. Bebizonyított dolog, hogy a lisztárak semmi összeköttetésben sincsenek a gabonaárakkal, ezek atmizoktól teljesen függetlenül fejlődnek ki. Akár olcsó, akár drága a búza, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Menyasszony vagy . . . Menyasszony vagy, ez a két szó Mondja el a történeted: Ábránd-szövő, rózsafelhős Hajnalálom az életed. Menyasszony vagy, a sejtelmek Homályától remeg valód, S a gyönyörnek édes árján Érzed át e boldog valót. Menyasszony vagy, a mirtus-ág Boldogságod hirdetője, Melynek minden levelére Egy-egy álmod lesz beszőve. Menyasszony vagy, tied a föld Minden üdve, boldogsága, S a ki titka kulcsát birja, A szivedbe van bezárva. Menyasszony vagy, búcsút int már Leányságod, — vár az oltár: Légy útadón olyan boldog, Amily jövőt te álmodtál . . . Karácsonyi Béla. Szegény ember sorsa. Lent a nagy piacon, a sok púpos kis ház között, sárgára meszelt ócska házikó szögellik ki és cukorsüveg alakja van. Olyanforma, mint mikor apró gyermeknek az apja báránybőr sapkáját nyomja a fejébe. A kapuján megtermett ember alig fér be, az ablakai félméteresek, hanem a tető csúcsa jó magason van, szinte agyonnyomja az épületet. A boltajtón jobbról-balról két nagy tábla lóg le s az egyiken két tekerúd (dákó) dől egymásnak keresztbe, közibe három elefántcsont golyóval, a másikon meg egy nagy kávé tiz krajcárnak, kis kávé hat krajcárnak van jelezve, mellette néhány diós meg mákos süteménynyel. A dákók fölött azonban még egy tálon két-három csibecomb, villa és kés látható. Magyarázatot ad mindehhez a fölirás: »kávémérés és kifőzde.« A boltajtón négy lépcső vezet le, a szűk szobában négy márványasztal húzódik meg, oldalt pedig faállványon frissen sült tejes kenyér párolog. Tekeasztal persze nincsen ; a festő csupán megszokottságból pingálta ki az elefántcsont golyókat és dákókat. Ellenben igenis van nagykávé és kicsi, naponkint különböző főzelék disznóhússal vagy egyébbel és leves meg tészta. Délelőtt kevesen látogatják a »kávémérést és kifőzdét«. Délután négy órakor nyolc-tíz vénasszony csámcsog kávéja mellett, délben meg a szomszédos malomból jár át négy-öt munkás ebédre; ezek a szolidabbak, miután itt bor, sör nem kapható. És ebből a levegőből, ahol egész nap kávészag meg füstölt hús illat vetekednek egymással, került ki Kitscher Ádám egy ebéd után harmincezer forintnak tudatában. Épen együtt üldögéltek fáradtan, éhesen Kitscher és társai s ahogy esznek, beront a Kobi, a malommunkások zsidója s lihegve jelenti Ádámnak, hogy sorsjegyével harmincezer forintot nyert. Kitscher kiejti kezéből a kanalat, hebeg, Kobinak megy, hogy hol a pénz, s mire az megmutatja a nyerő számot, magához tér, végig néz a társain, s távozik. Szegény Ádám azt sem tudta, mihez fogjon, kihez menjen, s mikor Kóbi ajánlkozott, hogy FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izü = természetes hashajtószer. =:
