ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-03-08 / 10. szám

nevész ágaimat is levagdossák, ha nem ugy terjesztem, mint akarják. Oh! meghalnék bánatomban, ha nem jönne a mi közös testvérünk, a napsugár s minden tavaszszal nem hozná el szellő szárnyon az örök tavasz édes leheletében testvéreim csókját. — De hát ki hozott ide téged, és az én őseimet ?' — Ki más, mint az, ott a pamlagon: az ember. Csend! A kis madár rám nézett s én éreztem, hogy már nem vagyok ur a szobámban, mert mindent fellázított ellenem kitó erő; az a nagy forradalmár, az a kis tavaszi napsugár. Nem én vagyok az ur, a ki törni, zúzni tudok, de az a fény, melyet megfogni nem vagyok képes . . . Szerettem volna felugrani fekvő helyemből, hogy elfüggönyözzem az ablakot, de nem volt erőm és szemlesütve szíveltem el a pálma és délövi madárka vádjait. De végtére is elballag a sugár és homályba hagyja másnapig a szobát. A kanári még utána nézett, aztán sipogva repült a kalit nyitott ajtaján át a pálcikára. Ott gubasztott és csipegve mondta: — Mit ér a szabadság napsugár nélkül? A pálma rá bólintott: — Mit ér az élet napsugár nélkül ? De hát mit csináljak vélük ? kiengedjem a madárkát? elpusztul; kiültessem a pálmát, kivész. Nem ! hozzájuk szegődöm én is proletárnak. — Fogadjatok testvéreteknek engem is; hisz veletek sinylem a világot. A lelkem ugy is rokonotok, az is oda vágyakozik, ahol örök a napsugár. Te meg, piciny madaram, ne búsulj, lásd, én szeretlek, szeress te is, aztán várjuk együtt a napsugarat, a tavaszt. Akkor lesz lomb, lesz dal s a te szived, pipikém, meg fog gyógyulni. Márga. Közigazgatásunkról, kapcsolatban az „Egyszerűsítés" tárgyában kiboesájtott törvénynyel és ügyviteli szabályokkal. II. A mi véleményünk szerint akkor lesz Magyarországban jó közigazgatás, ha a tisztviselői állások kenyérkereseti állásokká válnak, ha a tisztviselők megfelelő javadalmazásban részesülnek és oktalan fényűzést kifejteniök nem kell; továbbá ha kellő munkaerővel lesznek ellátva, ha a bürokratizmus kiszorításával a lakossággali közvetlen érintkezésre minél több idejük és módjuk leend, nem kellvén politikai eszköz gyanánt szerepelniök még olyan esetekben is, a mikor bizottságok kiegészítéséről van szó, — s végül, ha az egyes családok jogtalan s csakis nevetséges kisszerüségeken alapuló befolyásai elé gát vettetik s egyúttal egyöntetű eljárás mellett áttekinthetőbbé válik működésüknek ellenőrzése és megfelelő fegyelmi törvény mellett lehet munkára szorítani azokat, kiket henyélni enged a családi politika, avagy összekötés a hangadó famíliákkal. Dolgozzon a közigazgatási tisztviselő, minél gyakrabban találkozzék a néppel, igyekezzék ennek bajain segíteni, ne pumpoljon, adósságokkal és előlegekkel ne küzködjék, hanem képzettségéhez és munkájához mérten részesüljön tisztességes javadalmazásban. j^s ugyan a kormányunk mit tett, hogy eléressék eme állapot s mit tett, hogy bizalommal forduljunk közigazgatási hatóságainkhoz ? Kiboesájtott egy csomó ügyviteli szabályzatot, a miknek elseje mult év december hó elején jelent meg, kibocsájtotta pedig olyan komplikáltán megszerkesztve, hogy áttanulmányozásuk fél év alatt sem volna lehetséges ; a szabályzatok egy része mai napig sem jelent meg s a mi megvan, azoknak egyike sem irányul egyszerűsítésre, egyike sem igyekszik megoldani a közigazgatási tisztviselőkre háramló fontos feladatokat, nem mulasztja el azonban valamennyinek bevezető része megemlékezni az eszményi állapotokról, beszélni az egyszerűsítésről, holott lényegében egytől-egyig az »egyöntetűség«-re és nem »egyszerűsítés«-re, »munkahalmazat »-ra és nem a tisztviselő eléggé nem mérlegelhető szép és nemes célját előmozdítani hivatott »munkakevesbités«-re irányuló, nem mondjuk, hogy törekvés, hanem ilynemű elért eredmény jellemzi valamennyit. A rendeletek megjelenése mindenütt meglepetést keltett, s még az utolsó írnok is kétségbeesve gondolt az 1903-ik év január i-ére, mely napot a belügyministeri teendőkkel megbízott kormányelnök mint egy nagy reform életbeléptének kezdőpontját jelezte, de a mely nap tényleg nem egyéb, mint első napja a minden egyes közigazgatási alkalmazottra nehezedő alig elviselhető teljes leigázásnak és nem volt tán a közigazgatás szekerének előremozditói közül egy sem, ki fel nem sóhajtott volna, mondván : »bár ne egyszerűsítettek volna, hanem inkább ugy maradt volna minden, mint a hogy volt !« Sokkal fontosabb dolog azonban az egyszerűsítési ügyviteli szabályzatok megjelenése, mint azt a közönség véli; ez ugyanis, — és gondolom, hogy e lap olvasóinak java része is, azon hiszemben van, hogy nincs egyébről szó, mint arról, hogy a vármegyékben, illetve egyáltalán a közigazgatásnak — a törvényhatóságoktól kezdve lefelé terjedő gépezetében — az alaki működés kerete nyer egyenlő szabályszerűséget és egyszerűsítést nyervén az irodai munkálatok elvégzésének módja, talán több ideje leend a közigazgatás óriási gépezetében számot adó tényezőknek a közvetlenség útjára lépni s ezen haladva elérni, vagy legalább is részben megvalósítani a méltányos óhajt, hogy a közönség gyorsan jusson ügyének elintézéséhez. Eme vélemény csak kis részben helyes, s kik ezt táplálják, azok csak kis részben találják el a szóban forgó szabályzatok kibocsájtásának egyik — sajnos, el nem ért • célját; a tény azonban az, hogy a tulajdonképeni cél rejtve marad előttük, lévén ez nem egyéb, mint előkészítése a nagy reform-munkának, t. i. a közigazgatás államosításától ment megrendszabályozásnak, mely eszme csaknem egyidős ama két § életkorával, mely §§-ok még Szapáry miniszterelnöksége alatt nyertek szentesítést, s melyekre alapulva bocsájtattak ki a most életet nyert ügyviteli szabályok. Ha tehát bíráljuk ezeket, akkor ne felejtsük a célt sem, hanem mellőzve az államosításnak legnagyobb valószínűség szerint sarokba, vagy a fiók fenekére eldugott, talán teljesen elrejtett gondolatát, terjeszkedjünk ki a bírálat alá vett szabályok gyakorlati beválására, mert a gyakorlat adja leghűbb képét az eredménynek, s ugyanaz adja meg a jogot a helyes feltételezésekre, mondjuk, azon iránybani következtetésekre, hogy mennyire képezik a most megjelent rendeletek básisát, úttörő eszközeit a bekövetkezendő, talán nem is oly sok év múlva megjelenő ama rendeleteknek, melyek a mostani kis reformot kiegészítvén, hivatva lesznek az államosítást mellőző, talán lehet, hogy azzal tervben már összefűzött, vagy a személyek és viszonyok változása folytán összefűzendő nagy reformot, a Magyarország közigazgatását teljesen felforgató uj rendszert megalapítani. Kezdve az anyakönyvi törvények életbeléptétől s egyes közigazgatási tényezőkként fungáló hivatalok, vagy állások államosításától, a figyelmes szemlélő észlelheti, hogy azok mind egy célra törekednek, mi nem egyéb, mint az önkormányzati . jogok megszorítása, kapcsolatban az állam, illetve kormány közvetlen és domináló ténykedésének térfoglalásával s a polgárok ama jogainak lehető szűkkörbe való terelésével, mely jogok eddig felhatalmazták őket arra, miszerint, mint közvetlen figyelői a viszonyoknak, — ha nem is szabadon, de legalább is kevésbé korlátozva — ne csak nézeteiket hozzák tudomásra, de azokat érvényesítsék is. Az egyszerűsítési szabályok is •— eme láncolatnak nem is egy szemét, de meglehetős részét képezik ; taglaljuk tehát, hogy a gyakorlat milyennek engedi látnunk ? Politikai célja — a mondottakon kivül, vagyis, hogy csak kapcsolatban van az eddigi államosító törekvésekkel, (habár lényegében nem) és hogy előzménye a bekövetkezendő nagy reformnak — nincs. Az egyszerűsítést tényleg csak csekély mérvben mozdította elő. Az egyöntetűségre törekszik, de különös nagyobb eredmény nélkül. A hivatali kar nem nyert vele, de vészit idejéből, melyet eddig családjának, a társadalomnak, önmagának szentelhetett; a közönség pedig szintén nem nyert vele, mert az irodai munkával most még inkább lekötött hivatalnok igyekszik lerázni a feleket, hogy uj alakban s nehezebben és hosszadalmasabban végzendő irodai munkáját mihamarabb elvégezhesse. Nyertünk-e vele ? Sokat nem, de valamit mégis. De ez a valami oly kevés, hogy kár volt annyira hangoztatni a megalkotók érdemeit, mint a hogy hangoztatták a kibocsájtás előtt, mert annál élesebben hangzott a kritika megjelenésük után, még kormánypárti izü lapokban, például a Pesti Hírlapban is, — nem szólván pld. a Pesti Napló olyan cikkéről, mely »nemzeti baleset«-nek mondja a szabályzatok kibocsájtását. Az első és legnagyobb hiba volt, hogy a rendeleteket későn bocsájtották ki ; a jogorvoslati utasítás még 1901. évben jelent meg, de például a vármegyei és járási ügyviteli szabályzat csak mult év december elején. És ugyan, az a munkával évről-évre jobban megterhelt megyei és járási tisztviselő nem méltón panaszkodhatott-e, midőn négy hét alatt kellett magába szívnia a §§-okat, melyek az irodai ügyvitelt teljesen felforgatták. Az a tömérdek uj nyomtatvány is alig készülhetett el uj évre, s óriási az a költség, mely ezekkel és a sokféle pecsétnyomó beszerzésével felmerült. Kovácspatak ujabbi fejlődése. (Folyt, és vége.) Örömmel jelezzük továbbá, hogy »Kovácspatakon « az idén ismét egy szép nyaraló fog épülni s mire az első hajó megindul, az építkezés már javában fog folyni és pedig a 16-os számú telken, mely a forrásokhoz vezető útvonalon balra terjedelmes tölgyek árnyékában, egy remek helyen fekszik. Az épületet igen ízléses, szecessiós stylben, emeletes kivitelben, az itteni jóhirnevü építő- és ácsmesterünk Toldy János fogja építeni. Ebben a villában magas földszinten lesz egy kényelmes 3 szobás lakás, nagy verandával, konyha és tartozékaival, az emeleten pedig egy kisebb mansarde lakás. A villa a főidényig teljesen elkészül és nyomban jutányos áron megvehető. Ezenkívül az idén még egy szép magánvilla fog épülni a 8-as számú telken, melyet egy előkelő fővárosi műépítész magának fentartott és ezen az ideális szép ponton, kilátással a Dunára és a távoli hegyekre, családjának egy kellemes nyári otthont óhajt emelni. Ezzel kapcsolatosan felhívjuk Esztergom és vidéke, de különösen a közelfekvő főváros n. é. közönségének szives figyelmét a következőkre: Alig találkozik Budapest környékén, a Duna és közvetlen a nyugoti vasút mentén egy oly felséges és romantikus fekvésű védett hely, mint »Kovácspatak«, melynek ózondús és pormentes levegője, kitűnő forrásvize, olcsó füzetjegyes vasúti és hajóközlekedése, tiszta szállodája, többrendbeli kényelmes családi privát lakása, helyi postahivatala, de különösen jó vendéglője, illetve hires konyhája (Schleiffer, Esztergomból) stb. van. Leginkább ajánlatos ezen klimatikus üdülő hely hazánk tanférfiainak, hivatalnokok, ügyvédek, orvosok és mindazon oly foglalkozású egyéneknek, kiknél a kedély lehangoltságára, — tartós szellemi munka által bekövetkezett kimerülés eseteiben, — óhajtunk enyhitőleg és jótékonyan hatni. A ki ezen szép helyet megkedveli és családjának nyáron a jövőben is kellemes tartózkodást óhajt biztosítani, az használja fel a mostani előnyös helyzetet, a rendkívüli olcsó építkezési alkalmat és emeltessen magának Kovácspatakon egy igényeinek megfelelő célszerű villát. — Mivel mihelyest valaki egy nyaraló-helyen egy 2—3 szobás lakásért és konyháért az egész idényre 4—500 koronát fizet, akkor már érdemes egy megfelelő villát építeni, — miután az legfeljebb 5—6000 koronába fog kerülni, mely öszszeg jelenleg pénzintézeteinkben alig hoz 240—270 koronát évi kamatokban. Azonban még a szerényebb anyagi körülmények közt levőknek sem kivihetetlen az ilyen nyaralónak létesítése, a mennyiben, ha a szükséges összeget legalább is 6°/o-os kamatra képes magának megszerezni, akkor az alábbi törlesztési módozat szerint eljárva, óhajtásuk létrejöhetne. Feltéve, hogy egy leendő villa-tulajdonos saját villáját családja részére, a nyaralási idény legkellemesebb hónapjaiban (május június) tehát az előidényben veszi igénybe, holott a főidényben (július szeptember) azt fővárosi nyaralóknak kívánja bérbe adni és e célra egy kényelmesebb, tehát legalább is 6000 korona értékű villát építtet, —-