ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-03-01 / 9. szám

testvért is támogatni — az elvek elárulása, vétkes politikai közömbösség. Két pártnak van életképessége a modern törvényhozás csarnokában: a liberális keresztényellenes és a konzervatív keresztény alapon álló pártnak. Lehetnek mindkettőnek különböző árnyalatai, de a fövonás mindig ugyanaz. Gazdasági szempontból az utóbbi mindig az alsó néposztályok szociális érdekeiért küzd, mig a liberalizmus mindenütt a töke érdekeit képviseli. A népek politikai érettsége hozza magával, hogy a pártalakulás erre az egyedül reális alapra helyezkedik. Nem szükséges, hogy a néppárt kormányra jusson. Csak oly tekintélyes párttá növekedjék, mely a kormányt állandóan sakkba tartsa, miként a bajor centrum pl. megbukatta minap a Clairsheim-miniszterinmot. Nálunk is úgy lesz. A függetlenségi pártot már úgy sem licitálhatja túl a kormánypárt liberalizmus dolgában; a kormánypárt viszont nem enged a 48-ból, midőn az ország gazdasági érdekeinek megvédéséről van szó. Azért a függetlenségi pártot nem veszi senki komolyan. Már most is csak egy igazi ellentét, csak két párt van az országházban : a szabadelvű párt és a néppárt. • Nem is kell a bevett vallásfelekezeteknek a néppárt megerősödésétől félnie, mert épen a néppárt felfogásában domborodik ki leginkább az elv : legyen a vallás terén autonómia és lelkiismereti szabadság minden, az állami és társadalmi szempontból megtűrhető, bevehető vallásnak. Galánthai hirek. Galánthán folyik a képviselőválasztási harc s úgy mondják, hogy a néppártnak elég jól állnak az ügyei; ha megbukik, csakis papok buktatják azt meg. Papok buktatnak egy határozottan keresztény programm alapján álló pártot; ez bizony eszeveszettségnek is sok! Mily meggyőződés s mily gyönge derék ékesítheti e jeles férfiakat! Vagy talán más nyomósabb tekintetek is vannak rájuk befolyással ? Helyt adunk itt két értesülésünknek, melyet a kerületből vettünk: Galántha, 1903. febr. 21. Tekintetes Szerkesztő Ur! Dr. Kormos Béla járja a kerületet. Járják mások is, de bizony nem részesülnek abban a fogadtatásban, melyben a nép részesiti a néppárt jelöltjét. Eszterházy Mihály gról nem erőlteti a nagy kérdőjellel, mert öregségében alig pár éve nősült meg, hogy tovább kísérletezzen. Ezek után Báró Eötvös József Karthausijából idézek még egy-két olyan mondást, melyek bizonynyal kibékítik a hölgyeket, mert igy szólnak: »Ki asszonyt háza belsejében nem látott, nem ismeri bájait. Ez azon kör, melyet az asszony önmagának teremt, melyet ő maga éleszt gyöngéd érintésével, s melyben mindég nemesül. Bármily mélyen is sülyedt az asszony, adj házi kört neki s csodálkozni fogsz, mivé lett.« »A szerény asszony a házat oltárrá változtatja, melyet naponta felszentel önfeláldozásával.« »Ki önmegtagadást keres: tekintsen egy asszonyszivbe s többet fog találni, mint Róma és Hellas harcosai között.« Látjuk tehát, hogy a komoly tudomány, a bölcselő, és az iró, nem tudja megismerni, meghatározni az asszonyt, hogy tudja akkor a közönséges ember ! aki midőn e kérdőjel magyarázatához fog, nincs felfegyverkezve azon kiváló tulajdonságokkal, mely az emberismerőket jellemzi. De amit a psihologia talán nem tud megfejteni, megmagyarázza azt talán a népek összeségének gondolkozása. Legelsőbben tehát a keleti emberek közmondásait veszem elő, mert a keleti ember a kalifától az utolsó vizhordóig bölcselkedő, gondolkodó, hasonlataiban pedig legtalálóbb. A török a földi paradicsom angyalainak meg magát, s a Kossuth-párt pedig megtalálta a maga . . . zsidaját s azzal nem hódithat. E hó 15-én örömnapjuk volt a zsigárdi katholikus híveknek, diadalünnepe a néppártnak. Ezen a napon érkezett ugyanis Zsigárdra dr. Kormos Béla néppárti képviselőjelölt Buzáth, Darányi és Kovács Pál képviselők kíséretében. Ifjabb Morvay Lipót esperes-plébános házánál elköltött barátságos ebéd után délután 2 órakor a községházáza elé mentek, hol már a zsigárdiak zászlókkal a legnagyobb örömmel várták jelöltjüket és a többi kíséretében megjelent képviselőket és őket megjelenésükkor egetverő éljenzéssel üdvözölték. Először Buzáth szólott tűzzel és lelkesedéssel. Után na dr. Kormos megtartván program mbeszédjét, a hátralevő 2 képviselő mondott gyújtó beszédet. Beszédjük a legnagyobb lelkesedést keltette a választókban, kik mindnyájan csatlakoztak a néppárthoz. Valóban ünnepélyes megnyilatkozása és nyilvános megvallása volt ez a zsigárdiak érzelmeinek és a néppárthoz való tartozásuknak. Morvay Lipót esperes egész ember a talpán, kinél az elv nem eladó sem kegyért, sem másért. Fényes példáját adta elvhűségének, mikor e hó 20-ára jelentette be nála az Eszterházyszabadelvü-párt Zsigárdra való érkezését azzal a kívánsággal, hogy nála szeretnének ebédelni. Az esperes, nehogy a választókat megtéveszsze, e kívánságuk teljesítését levélben határozottan visszautasította, s ezzel gyöngébb kartársainak ugyancsak utat mutatott. S csakugyan a jelzett napon délelőtt 11 órakor megérkezett a szabadelvű had. A gróf kíséretében számos fiskálison kivül Hock János, kőbányai plébános, Bernkopf Károly nádszegi plébános és Entresz Ede galánthai plébános tündököltek.

1 De, kérem, van ebből a fajtából több is: Holéczy Ignác tallósi, Troch Pál felső-szeli, Huszár István királyrévi, (no ez a huszár még gyalogosnak sem való) és Koday Gyula kosuthi lelkipásztorok ! Hock János szónoklata Zsigárdon csütörtökön mondott. Mert nem tudott szóhoz jutni és folytonos közbeszólásokkal zavarták. Egyik zsellér-asszony azt kérdezte tőle: hát maga is katholikus pap ? Nem felelt rá. Entresz is beszélni akart, de nem beszélhetett. Egy nő a közelében hangosan azt mondotta: ugyan hová való lehet ez a hajnali csillagszemű gyenge pap ? Minden siker nélkül dühösen és szégyenkezve vonult tehát ki Zsigárdról a menet Pered felé, hol Hock Jánost egyáltalán nem engedték szóhoz jutni. Pered ma 5—-6 Eszterházy választón kivül egészen Kormosé. Az a reménységünk van, hogy református szavazókat is megnyerünk pártunknak. Ezek után különösen, ha Vága hozzánk csatlakozik, a néppártnak kilátása volna a győzelemre. 1 Nem lett volna jobb, ha ezek az urak a pápa jubileumát otthon ülik meg?l Entresz Ede is? Hisz nekünk azt irta, hogy nyíltan ugyan föl nem léphet a néppárt érdekében, de hivei közt mindent megtesz, hogy a néppárthoz szegődjenek, mert elismeréssel viseltetik a néppártnak törvényhozási szereplése iránt. »Mi lelt téged ó Eduard?« tartja a nőt, életét megédesítő gyönyörűségnek s mint jó gazda, zár alatt tartja. A hinosztán igy magyarázza a kérdőjelet: Meg akarod ismerni az arany tisztaságát ? — dörzsöld a próbakőhöz ; a férfi lényét ? — hallgasd meg! — A nő gondolatait? — erre nincs mód. Az arab ezt a tanácsot adja: »Bármilyen ügyed legyen, beszéld meg feleségeddel, és ha ő alacsony, hajolj le hozzá.« Egy másik közmondással azonban tönkre teszi ezen szép mondását »Kérj tanácsot feleségedtől, mondja, de tégy a magad feje szerint.« Sőt talán kissé udvariatlan, mikor igy szól: »Jobb ha több feleséged van, mint ha csak egy van, mert ha egymással veszekednek, úgy neked békét hagynak.« A perzsa az asszonyt a borhoz hasonlítja ilyen formán: »Nincs az a bölcs, akit a bor, vagy az asszony meg ne tántoríthatna.« Egy másik közmondása igy szól: »a léleknek két mérge van: a bor és az asszony.« Az indiai azt tartja, hogy »az asszony olyan, mint az árnyék: ha szaladsz előle követ, ha követed szalad előled.« A sárga kinai a női csintanhoz ad egyik közmondásában konstrukciót: »Hogy az asszony férje szemei előtt tetszetős legyen, naponta fürödjék meg elsőbb tiszta, azután sáfrányos vizben, haját fésülje és kenje, szemöldeit pedig fesse meg antimoniummal.« Ezek után forduljunk keletről nyugatra és kezdjük a tüzes spanyol nép száján élő igékkel. Egy másik levél imígy szól: Galántha, 1903. febr. 26. Tekintetes Szerkesztő Ur! Kormos ma Királyrév, Nádszeg és Vizkeletre ment s programmbeszédeket fog ott tartani. — Eszterházy mellett Hockon kivül korteskedik Entresz galánthai, Koday kossuthi és Troch felsőszeli plébános. Entreszt Vágán s Diószegen nem engedték beszélni, szintúgy Kodayt Diószegen. Troch pedig Deákiban a korcsmában azt fejtegette az asztalról, hogy minden vallás egy Istent imád, mire a kálvinisták majd szétszedték, ha véletlenül egy néppárti nincs ott. Troch szellemében beszélt a mult vasárnap Hock is, aki a zsidók rokonszenvét itt is megnyerte, mint a mult kőbányai plébános választás alkalmából. Egy szeredi zsidó azt mondta róla::>der scheint ja nicht eimmal ein »Goi« zu sein.« Pártunk pedig ha el nem éri az abszolút többséget, a pótválasztásba okvetlenül belejut, mert Polónyi helyett dr. Havas zsidó, szeredi ügyvéd lépett fel, ez pedig nem lesz képes annyit összehozni, mint hozott volna össze Polónyi. Vága a 48-ból nem enged, sőt a grófot ribillióval fogadták ; zászlótörés, zászlótépés, kődobálás is fordult elő; történtek már kihallgatások is, sőt el is marasztaltak 17-et, a legtöbbet pénzbüntetésre ítélték, de egy pár kapott egy-két heti fogságot is; tehát ezek Eszterházystiík a pótválasztáskor sem lesznek. — A papokat a taksonyi javadalommal fogdosták s mint tetszik látni, a horog fogott; lóg rajta egy hosszú s egy kurta hal; most már csak azt nem tudni, hogy melyik kapta be a horgot úgy, hogy le nem esik róla. Csodáljuk a derék néppárti világiakat, kik az ilyen botrányos gyarlóságok dacára is védik a kereszténység ügyét s nem kedvetlenednek el a gyászos dezertorok láttára. Ha ily választások ismétlődnek s az elvtelenség még tovább hódit, akkor Ugrón mondását »a romlott intelligenciáról s gyönge népről« kiegészíthetjük : »s hozzáillő, gyarló papság !« Vasárnapi levél. — Márga a kaszinóba 1. — Az utóbbi keddi napokon, de különösen a farsang keddjén, akik a Széchényi-téren jártak, hallhatták, hogy a kath. körben zsúr van. A jókedvű kacagás, a vidám élcelődés, mely ott e napokon kedélyes társasjáték és a theás meg kávés ibrik mellett elhangzik, egészen felélénkíti a kaszinót. Hol csak néha a férfi-estélyen egyegy toaszt keltett jóizű kacagást, ott most minden kedden olyan jókedv rengeti a falakat, hogy a vakolat is lepereg róluk. A kath. kör eddig komoly és szórakoztató események színhelye volt csak, de most már kivált igy kedden az élet Ispánia egyik-másik vidékén a következő szólás formák járják a kérdőjelről: »A férfi a kályha, az asszony a tűz, az ördög a fujtató,« továbbá: »Bunt követ el a férfi, ki a bort vízzel, s az asszony pedig, ki a vizet könnyeivel hamisítja.« A dán azt tartja a nőről, hogy »olyan, mint a tenger: engedelmeskedik annak, ki dacol vele, borzalmas azzal szemben, ki fél tőle.« A német mondja, hogy: »a kemence és az asszony legjobb otthon.« Menjünk most véleményért az északon hozzánk legközelebb álló lengyelekhez, hol azt tartják : »aki minden asszonyi fortélyt megismer, az elevenen jut a mennyországba.« Tőlünk kissé jobban délre, mint keletre a román közmondásai egyikében igy gondolkozik: »Az asszony vagy jó bor, vagy ecet; a jó bort ha elhanyagolják ecetté lesz, de az ecetből soha sem lesz jó bor.« De minek megyünk mi a szomszédba véleményért, mikor nekünk magyaroknak is vannak közmondásaink és asszonyaink. A magyar közmondásokat többnyire ismerjük és tudjuk, hogy ezek néha nagyon is magyarossak, tehát csak a szelídebbeket és a kevésbé ismerteket fogom előadni. (Vége a jövő számban.)