ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903
1903-02-22 / 8. szám
VIII. évfolyam Esztergom, 1903. február 22. 8. szám ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám, ára 16 fittéi*. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. A dologtalanság. Esztergom, február 21. ( f *J Esztergomban járva-kelve, többször találkoztam azzal a bizonyos sereggel, mely hetenkint ostrom alá veszi a várat; kenyeret kér és szokott kapni. Egy-egy ilyen alkalomkor elgondolom, hogy a szeretet nagy munkákat végez. Nem dobszóval, hanem csendben, mint a hogyan a szeretet Istene ápolja az embereket. Elgondolom azonban azt is, hogy a szeretet ezzel nem végez gyökerében hasznos munkát, csak a kiáltó szükséget nap-nap után elodázza. Elgondolkozom sok esetben a fölött is, hogy e nyomorultakon alapjában kellene segíteni, mert tagadhatatlan, hogy a könyöradományban részesült tömegben igen sok az érdemetlen, söt olyanok sem hiányoznak, kik a jótékonyság ilyen módon történt megnyilatkozásából sportot csinálnak. Láttam nem régen egy asszonyt, ki beteg gyermekei részére segélyért könyörgött s mintán a napi árfolyam szerint kikapta az osztalékot, elment a boltba, hogy a szent alamizsnán carton kötőt vásároljon s a vásárlás megtörténte után kofatársai közé telepedett le, hogy rossz, söt sikamlós vicceivel kigúnyolja a jótékony szeretetet. Igaz, hogy a jótékonyság szeme be van kötve; nem tekinti, ki kér. Ö ad, mert szivében a cselekvő szeretet nem türtőztetheti magát. Ez mind igaz, de mégis más módot is alkalmazni kellene, hogy száműzessék a nyomor. Én a háziipar bevezetését tartanám szükségesnek. A szövő és himzö ipar-tanműhelyek, kosárfonó telepek szervezése, gyakorló agyagipari tanműhelyek: ezek azok a tényezők, melyek a nyomort, alapjában száműznék. Azok a nyomorultak, kik hiányos testalkotásuk vagy kimerültségük vagy aggkorukra való tekintetből a mindennapit már megkeresni képtelenek, még mindig képesek volnának arra, hogy a textil ipar valamely ágát otthon ülve meleg szobában művelhetnék s igy a szükségeseket beszerezhetnék. Ma ezeknek igen nagy százaléka a kö~ nyöradományt a gégéjén eregeti le s e mellett fázik és éhen marad. Ruházatra pedig egyáltaljában nem telik. Mindez azért, mert a dologtalanság az ördög vánkosa. Az ilyen nyomorultak a kosárfonás révén a többi között igen sok gyümölcsszállitó kosarat adhatnának a forgalomba s maguk nem éheznének. Az irányadó körök megszívlelhetnék ezt a dolgot és a köztelekből egyes részeket füzesekké alakithatnának. A vessző ezen módon értékesíthető volna s vele a hasznavehetetlen telek is s egyszersmind munka adatnék a nyomorultaknak. Mily erkölcsi töke volna azon felül összegyűjthető azok révén, kik most életuntságukban megfásulva, nemes érzelmeket sziveikben felfakasztani nem képesek?! Felperzselte azokat az alkohol mérték nélkül való élvezete. A gyakorló agyagipar-mühelyben azok volnának foglalkoztathatók, kik életerővel bírnak ugyan, de testi fogyatkozásaik miatt egyéb munkára nem igen alkalmazhatók. Jó szándékkal irtuk e sorokat; szívleljék meg ezeket az emberiség fölé helyezett vezérek s azok, kik a szeretet szellemében törekszenek megjavítani a nyomor által megfogyatkozott sziveket; azok, kik nem dobbal, hanem csendben munkálják az emberek örök és ideig tartó boldogságát. A nyomor igy alapjában lesz megtámadva s a nyomában kelt veszedelmek egy csapásra meggyengülnek. E téren a mozgalom megindítására legelső sorban a takarékpénztárak volnának illetékesek és kötelesek. A takarékpénztáraknak ugyanis nemcsak az a kötelessége, hogy a megszorult ember anyagi gondjait könnyítse, hanem elsősorban az, hogy a nemzetgazdászat terén vezérszerepet játszék s a nyomort könnyítse, a megélhetést biztosítsa. Iparfejlesztő Bizottság, jöjjön el a te országod! Nyerészkedési vágy, szűkkeblűség vesszen körünkből örökre! Akkor remélhető, hogy a forrongó eszmék sodrában született XX. század még megérheti, hogy Esztergomban szövő és himzöipari tanműhely, kosárfonó telep és gyakorló agyagipari tanműhely lesz. Ekkor fog Esztergom a valódi kultúra gócpontja lenni. A várat ostromló sereg kisebb lesz, a panaszhangok elülnek, a közbizalom egymás iránt emelkedni fog. Általában a társadalom terhe kevesbedni fog; kevesebb lesz a kétes existentia; kisebb lesz az utcán ődöngő és csak a mások zsebére utazó kiéhezett, vézna alakok csoportja. Fel tehát a munkára! A nyomorultak kiáltása hangzik felénk; jobb a bajt megelőzni, mint megelöztetni. — Gyászos korteskedés a galánthai kerületben. A galánthai kerületben ez idő szerint, Polónyi visszalépése után, csak két párt, a néppárt s a szabadelvű kormánypárt áll egymással szemben. Eszterházy Mihály gróf, a szabadelvű képviselőjelölt nem akart föllépni s csak volt követtársainak unszolására fogadta el a jelöltséget. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Köd borong . . . Köd borong a téli tájon, Ködbe omlott a vidék. Semmi bérce, semmi völgye, Mindent vastag ködmönödbe Bujtattál, oh szürke lég. Félek tőled, félek; mégis Ugy szeretlek, szürke köd I Lelkemet a vágy elönti S boldog álmodásba dönti Hófehér szemöldököd. Sejtelemből, álmodásból Rám egy új világ fakad. Nincsen hangja, bárha zengem; Nem látom, de érzi lelkem, Hogy megbűvöl s elragad. Oh, ha majd kikél porából, A mi bennem isteni: Szinre kap-e majd az álom. És ha hangját feltalálom, Meg fogom-e zengem? . . . Kánya Lajos. A nagy kérdőjel. — Felolvastatott a katb. kör. febr. 2-iki farsangi estélyen. — Ha e nagy kérdőjel szives hallgatóim kíváncsiságát felkeltette, úgy elértem célomat, és elárulhatom, hogy ezen kíváncsiságot választottam előadásom tárgyául. A közmondás azt tartja, hogy: »Kíváncsiság •— asszony a te neved!« Tehát az asszony / Erről szeretnék beszélni én, ezt a nagy, roppant nagy kérdőjelet szeretném kimagyarázni, a mennyire csak tőlem telik. Á diszes közönség szives figyelmét és elnézését kérem ki legelsőbben. Elnézését különösen azért, mert igazságot fogok mondani, olyan igazságot, a miért már sok fejet vertek be a világon. A kérdőjel, nemde kérem, mindig problémát jelent; még le nem leplezett titkot, tehát épen ezért azonosítom a nővel, mert ez oly nagy titok, oly nagy probléma, hogy tízszer akkora kérdőjel sem volna elég kifejező az ő rejtelmességéhez. Ez a kérdőjel hölgyeim és uraim nem csak ezen a fekete táblán kérkedik, hanem az egész emberiség homlokán ég. Nem csak engem foglalkoztat, hanem bölcseket és filisztereket a világ kezdetétől máig, és igy könnyen megeshet, hogy a világűrben még folyton megfejtetlenül lebegő kérdőjel — e teremben is megfejtetlen marad. Teljes tudatában vagyok annak, hogy nagyon kényes dolog a nagy nyilvánosság előtt nőkről beszélni, s épen ez okból, hogy a diszes társaság hölgytagjait megengeszteljem és bizalmukat kiérdemeljem, nyomban védelmükre kelek a nőnek s az előbbi közmondást megcáfolom, mert tudva tudom, hogy az urak is kíváncsiak e kérdőjelnek jelentőségére, s most, midőn én már elárultam, hogy az nem más, mint az : asszony, — most azt hiszem még kíváncsi abbak arra, hogy miként fogom e kérdőjelet burkoló rejtelmes homályt az ő gyönyörűségükre meglebegtetni. A női nemnek kérdőjelként való feltüntetése az egész világon divatban van, s ez, azt hiszem, az egyedüli nemzetközi egyezmény, mely a nőkről intézkedik. És jöjjön bár a jövőben bármely nemzetközi, vagy világnyelv, használja az emberiség az esperanto vagy volapük nyelvet; állítsák bár vissza az ősi etruszk betürovást, kérdőjel mindég lesz és, aszszonyt fog jelenteni. Érthetetlen, misztikus földi jelenség a nő. Egy nagy, megfejthetlen thézis, mely dacára a meddő kísérleteknek, mindig több ember tanulmányát képezi, és nagyobb irodalma van már, mint minden tökéletes és tökéletlen tudománynak, mert minden regény, minden újsághír az ő rejtelmességét állítja az emberiség elé.
